Gyula bácsi 1926. február 4-én született, Dorogon. A Dorogi AC (1938-1947), a MATEOSZ - majd a klub utódja, a Teherfuvar - (1947-1950), a Budapesti Honvéd (1950-1956) valamint a Tatabányai Bányász (1956-1962) csapatában futballozott. Négyszeres magyar bajnok, összesen 390 élvonalbeli meccsen lépett pályára. 

A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt - ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnok gárdának, az 1953-as Európa Kupa-győztes (Az Európa-bajnokság elődje), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. Három világbajnokságon szerepelt, (1954, 1958, 1962), és természetesen az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol találkozón is ő védett.

Grosics Gyulát 1954 novemberében az Államvédelmi Hatóság máig tisztázatlan okból kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg. Csaknem börtönbe került - házi őrizetbe vették -, de végül "csak" az lett a büntetése, hogy 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. A Bányászból visszakerült a válogatottba, sőt, még két világbajnokságon (1958, 1962) is szerepelt. Pályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben.

- Több mint két éve egészségügyi problémáim vannak, de szerencsére most jobban érzem magam, mint általában - árulta el honlapunknak Gyula bácsi. - Délelőttönként sétálok egyet, de programokon ritkán veszek részt, mert meglehetősen gyenge vagyok, sokat fogytam, ezért próbálom kímélni magam. A születésnapomon azért elmegyek az újbudai iskolába, amely az én nevemet vette fel, és igent mondtam egy rövid televíziós beszélgetésre is. Hálát adok az Istennek, hogy abba a korba születtem bele, akkor futballozhattam, amikor a magyar labdarúgásnak igazi világsztárjai voltak. Részem lehetett abban, hogy négy igazi zsenivel szerepelhettem egy csapatban, Puskás Öcsi, Bozsik, Hidegkuti és Kocsis Sanyi olyan tehetség volt, akiből egy is ritka, nem hogy még négy ilyen klasszis futballozzon együtt...

Grosics Gyulát az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem évében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt.

Edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban - itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett - dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek.

Az egykori kiváló kapust 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki, tavaly decemberben pedig Prima Primissima-díjat kapott.

- Természetesen ma is odafigyelek a futballra, és nagyon szorítok a magyar csapatoknak - mondta Grosics Gyula. - Hamarosan kezdődik az Eb-selejtező sorozat, és akármilyen ellenfeleket is kapunk, fel kell nőnünk a feladathoz. Játékosainknak testben és lélekben is felkészültnek kell lenniük, szívvel-lélekkel kell futballozniuk, hogy a szurkolók megtöltsék értük a stadiont. Tisztában kell lenni azzal, hogy a magyar futball eredményei nem az MLSZ-en, hanem a klubokon múlnak, hiszen a játékosokat az egyesületek adják, azokban végzik a mindennapos munkát. Magyarországon annyi ígéretes fiatal labdarúgó van, hogy az ritkaságszámba megy, fontos, hogy ne hagyjuk elkallódni, elherdálni a tehetségeket, meg kell tanulnunk élni az értékeinkkel. Nagyon bízom abban, hogy lesz még eredményes válogatottunk, és remélem, én is látok még magyar sikereket...