Álszent köcsögből nem is egy, hanem sok van. Tóta W. szerint hányni kell tőlük. Ez a finom gondolat annak kapcsán jutott eszébe, hogy Para-Kovács a Klubrádióban az éterbe küldte ezt a mondatot: „Egy gyerek fejlődését két dolog tudja tönkretenni, a kereszténység és a pornográfia.”

Az egyik álszent köcsög Semjén Zsolt lehet, aki fentiek miatt felháborodásának adott hangot, maga és pártja nevében bojkottálta a Klubrádiót. A tollforgató azt írja, hogy bezzeg a pornósok nem tiltakoztak, igaz ők sikeresebbek, mint a keresztények, mert biztosan több tinilány vágya, hogy pornósztár legyen, mint apáca. Ilyen indoklást még idiótáktól is nehéz viselni, és ha a cikkíró leánygyermeke pornófilmek főszerepére vágyna majdan, szívesen megnézném jó atyja pofázmányát, és elbeszélgetnék vele a pornóipar sikerességének üdvözítő hatásairól.

Tóta W. szerint a vallásosok bármikor kifejezhetik azt a meggyőződésüket, hogy az ateizmus vagy a materializmus árt a gyereknek és a hazának. Ők viszont nem tűrik el a kritikát másoktól, és ezt bizonyítva idéz néhány mondatot a katolikus egyháztól. A fickóval az a baj, hogy a vallásos embereket rendre összekeveri az egyházakkal. A kettőnek kb. annyi köze van egymáshoz, mint egy falu lakójának a település polgármesteri hivatalához.

Egyébként cikkíró szerint 40 éves koráig mindenki szarik a katolikus szexuáletikára, a hölgyek és urak basznak jobbra-balra, a keresztények azonban úgy tesznek mintha jobb emberek lennének, mint a többiek. Hogy miért éppen ez a kor az, ami felett már semmi biszem-baszom, csak a savanyú képmutatás, az megint csak cikkíró szűklátókörűségére utal és arra, hogy még a nagymamája sem tudná elmagyarázni neki a hűség fogalmát.

Majd Tóta W. nagy lendülettel elszakadva a tárgytól a politikai kereszténységet veszi górcső alá, aminek a lényege szerinte a gyűlölet. Vallásuk nem abban nyilvánul meg, hogy szeretik felebarátjukat, hanem, hogy gyűlölik az ateistákat, a szélsőjobbosok meg a zsidókat.

Az újságíró a politikai kereszténységet mindjárt undorítónak is minősítette. Ha lenne némi ismerete legalább néhány magyar keresztény politikusról, akkor talán visszafogottabban fogalmazna. Giesswein Sándor, Barankovics István, Schlachta Margit életükkel éppen elég bizonyítékát adták annak, hogy hitük és munkájuk nem gyűlölködésre épült, hanem szeretetre.

A kereszténység emberek gyülekezete, nyilván nem tökéletesek, mint ahogy ateista Tóta W. sem az, ezt teljesen felesleges egymás szemére hányni. A kereszténység értelme-érdeme, minden hitvitán felülemelkedve, egy komoly és elszánt próbálkozás arra, hogy jobbá tegyük magunkat. Sokszor nem megy, mert nemcsak gyarlók, de ostobák is vagyunk, és leginkább mások viselkedését akarjuk megváltoztatni.

Viszont eltekintve bármilyen egyéni céltól, a kereszténység jó a társadalomnak, mert vannak szabályok. Olyan szabályok, amik a közjó szempontjából értékesek. Ezek a szabályok pedig tapasztalatból fakadnak, például: a ne kívánd más feleségét, alapvető társadalmi normát fogalmaz meg, aminek hosszú távú haszna van. A családok épek maradnak, gyarapodhatnak, a gyerekek a szüleikkel élhetnek. Ez persze anakronisztikus a mostani világban, de nem állítható, hogy undorító hülyeség. Csak éppen elszánás kell hozzá, mert könnyebbnek tűnik odahagyni, férjet, asszonyt, gyereket és „új” életet kezdeni, mint vigyázni magunkra és a családunkra, akár erőfeszítések árán is. Minden kapcsolatba egyetlen dolgot viszünk biztosan: saját magunkat. Előbb-utóbb ugyanarra a sémára élünk, mert nem értettük meg, hogy nekünk kellene változnunk. És ebben a változásban csak a szeretet segíthet. Erre magunktól is rájöhetnénk, de általában még ennyi eszünk sincs.

Vajon miért baj az, ha valaki a hitén keresztül kapja ezt a megvilágosodást? A keresztények hite az egyént rendes viselkedésre ösztönözheti, aminek társadalmi szempontból csak előnye van, akkor is ha valaki csakis Isten haragjától való félelmében viselkedik normálisan. Amit a keresztények prédikálnak, az életsegítő törvény; lehet, hogy többen bort isznak víz helyett, de ez nem azt jelenti, hogy az elvekkel van baj.