Szent István ünnepén a katolikus szertartás a homokra és a sziklára épült házra támadó vihar példabeszédével emlékezik meg államalapító királyunkról. Szent István életműve egyfelől tartós, másfelől rendre megtagadják az utódok. Mai államunk ez utóbbira példa.

 Így kezdődik a mai Magyarország alkotmánya:

„1949. évi XX. törvény

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:”

 A szöveg első ránézésre is átmeneti. Többedik ránézés megértjük: kétszeresen is az. Egyrészt mert „politikai átmenet elősegítése érdekében” hozták, másrészt mert „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig” tartó időszakra szánták.

 Fontos ez? – kérdezhetné valaki.

 A válasz kegyetlen: talán a legfontosabb. A mai Magyarország ugyanis homokra épült struktúra.

 A „homok” a mai lakosság lelkisége. Az a tény, hogy a minimális közmegegyezés sincsen meg a mai magyarok között.

 A világtörténelem tanúsága szerint az adott állam lakosságának lelki-akarati közösségét, bizonyos kérdésekben tapasztalható egységességét az adott etnikum vallási egysége határozta meg. A legtovább működő államok elsöprő többsége istenkirályság volt, teokrácia.

 Ma az emelkedő nemzetek ugyanígy vannak ezzel, persze mutatis mutandis.

 Vegyük az Egyesült Államokat. Ott az alkotmányt kétségbe vonni nem lehet, az elnököt is móresre tanítja Harrison Ford; persze filmen, de az üzenet minden amerikai polgár számára egyértelmű, és megkérdőjelezhetetlen.

 Vannak országok, amelyek a mai napig szerepeltetik Alkotmányuk bevezetőjében Istent; más országok magasztos közös eszményeket rögzítenek.

 Ellentmondást nem tűrően kemény például Románia alkotmánya, amelynek 1 §-a így szól:

1. szakasz – A román állam
(1) Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.

 Kicsit lejjebb pedig ez áll:

7. szakasz – A külföldi románok
Az állam támogatja az ország határain kívüli románokkal való kapcsolattartást, és cselekszik az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséért, fejlesztéséért és kifejezéséért, tiszteletben tartva annak az államnak a törvényeit, amelynek az állampolgárai.

 A román alkotmány egész első fejezete a román nemzeti egységet és a román állam egységét, sérthetetlenségét definiálja. Egyébként a román történelem sem szól másról Trianon óta, függetlenül a mindenkori kormányok ideológiai különbözőségeitől. A király ugyanazt akarta, mint a kommunisták: egységes, minél nagyobb Romániát és román nemzetet.

 Mi a helyzet minálunk?

 Az elmúlt húsz év közpolitikájában a határig („ad absurdum”) vittük el a közéletet. Gyurcsány Ferenc annyiban volt a legmeghatározóbb politikusa az elmúlt évtizedeknek, hogy működésével kikényszerítette a döntéshelyzetet.

 Ha azt akarjuk, hogy Magyarország legyen és megmaradjon a következő nagyobb kataklizma után is, akkor a közeli jövőben el kell döntenünk, hogy mik a magyarság és Magyarország senki által meg nem kérdőjelezhető közös eszmei, erkölcsi alapjai.

 Ezek nagy szavak, valóban. Viszont ezek nélkül a nagy szavak nélkül Magyarország az marad, amivé az elmúlt nyolc év tette: az egymás minél trükkösebb kifosztására szakosodott „bandák” terepe. Ahol törpe cézárok érhetnek el átmeneti sikereket, amíg a plebsnek kenyeret és cirkuszt tudnak nyújtani, és ahol a szorgalmas munkavégzés és a törvénytisztelet no meg a korrekt adózás csak egy eszement kisebbség „hóbortja”, önpusztító görcse.

 A következő négy évben a közös alapok lerakását nem lehet megspórolni. Az állam akkora gazdasági slamasztikában van, hogy ha az új országgyűlésben helyet foglaló politikai erők nem lesznek képesek egyezségre jutni, akkor a magyar állam összeomlása elkerülhetetlen.

 Vagy lerakják az alapokat, vagy a magyarság sorsa szánalmas vergődés lesz csupán a jövő évtizedekben.