Ugye fura e lobogó? Mintha az Európai Unió – a mi szövetségi rendszerünk – jól ismert zászlaját illesztették volna rá a világszerte jól ismert állami jelkép, az Amerikai Egyesült Államok – USA = United States of America – nemzeti színeit hordozó zászlóselyemre.

Ha azonban jól megfigyeljük azt, amit látunk, fontos eltéréseket figyelhetünk meg. A kék mezőben nem tizenkét fehér csillag van, hanem tizenhárom. Az európai tizenkettőt római katolikus atyánkfiai, mint Szűz Mária jelképét, mint az ábrázolásain gyakran fölbukkanó Tizenkét Csillagú Koronát tisztelik. Értelmezésének jelentős, máig új meg új tételekkel gyarapodó teológiai, kegyességi, ikonológiai szakirodalma van.

A tizenhárom csillag alkotta kör jelentésének megfejtése jóval egyszerűbb, bár tartogat messzebb vezető jelképtani szálakat –, az Észak-Amerikai földrészen létezett, szabadságuk kivívásáért fölkelő gyarmatokat – később a független USA első tagállamait – szimbolizálja. Mint ahogyan a tizenhárom vörös-fehér sáv is. A zászló egésze a pedig a szabadságot. A rabiga, a gyarmati sors levetését.

Ez a Betsy Ross-zászló. Létrejöttéről jeles szakmunkák szólnak. Nagy legendáriuma van, tele zöldségekkel. Például, hogy a nevezett hölgy fekete – azaz afrikai rabszolgaivadék – lett volna. Valószínűbb, hogy egy európai gyökerű gyarmatosné készítette, honleányi fölbuzdulásból.

Az igazi történelmi zászlókat nem „megcsinálják”, hanem létrejönnek. Egyszerre csak fennen lobognak a nemzeti színek. Hősök serege áldozza életét becsületéért; az ellenfelek meg mindenféle gúnyos és undorító jelzővel illetik. Ha a kezükbe kerül, megszaggatják, leköpik, lecsinálják –, megégetik, mint egy boszorkányt. Vudu hadviselés, az ellenség szimbolikus elpusztítására.

A messzebb vivő szál a csillagok színe és formája. Az ötágú fehér csillag a szabadkőműves eszmerendszert tükröző szimbolika része. Eléggé ismert, hogy az amerikai forradalom és szabadságharc vezetői között szép számban szerepeltek e testvéri titkos szervezet tagjai. Mint például George Washington vagy Benjamin Franklin. Szervezeti testvérek.

A magyar nyilasok testvérnek szólították egymást.

Az amerikai lobogó folyamatosan változott. A csillagok négyzetes formára lettek rendezve, s eleinte minden csatlakozó állam külön csillagot és sávot kapott. Később már csak csillagot – a zászlószövet ma ötven sávval csakugyan túl szemzizegtető lenne. Ma ugyanis ötven tagállama van az Egyesült Államoknak, a szövetségi lobogón ötven csillag virít. És, hogy hány sáv? Számolják meg, teli van a csíkos-csillagos textillel a világ.

Az én gyermek és kamasz koromban, de még felnőttségem jó ideje alatt is azt szerettük volna, ha még nagyobb számban látjuk. Itt, minálunk. Mi, magyarok, a magyarok nagy többsége. Ha egyszer-egyszer eltévedtünk a budapesti Szabadság tér felé, a remény tarka vidámságaként üdvözöltük az Amerikai Egyesült Államok szél mozgatta jelképét a követség épületén. A kommunista pártvicclapban – Ludas Matyi – a Nagy Gonosz Állam állandó karikatúra figurája – Uncle Sam, magyarítva Samu bácsi – csillagos-sávos cilinderben ábrázoltatott. Ha azonban egy magyar fickó valami kicsi lobogómásolatot viselt a ruháján, azt a rendőrök bevitték némi tettleges felvilágosításra a zászló szocialista tartalmát illetően. Persze a késő-Kádár-korban a föllazulás idején ez már nem így volt, már import sózott mogyorót is lehetett kapni USA színekkel díszített stanicliban. Sózott földi mogyorót. Az amerikai mogyorót ugyanis ideológiai okokból átkeresztelték a botanikai nevezéktanban. Mint a rákosi viperát parlagi viperának. Értik ugye?

Az életüket a lobogóért föláldozni hajlandó hősöket Washingtonban egy szoborcsoport örökíti meg. Tengerészgyalogosok dinamikus, jól komponált bronzraja emeli a zászlórudat.

Jól komponált.

Az ábrázolat előképe egy, a II. világháborúban készült fotográfia. A hős G. I. Joe-k – az amerikai közkatona becéző neve – a Csendes-óceáni Guadalcanal szigetén tűzik ki a győzelem jelét. A véres győzelem valóságos volt, a fénykép azonban nem az életet jeleníti meg, hanem a fotográfus által beállította jelenet. Ne csodálkozzunk. A hősi mítoszok képi megjelenítése szakma. A hazánkfia Robert Capa így hozta létre a spanyol polgárháború baloldali szimbolikus „életképét”, az önkéntes halálát. Így készült a szovjet propagandafilm a Vörös Hadsereg hős zászlóvivőjének tettéről: ahogyan a berlini Reichstag romos tetején kitűzte a vörös lobogót, azt jól megrendezték. Vagy a vörös zászlókat hazánkban letépő ötvenhatos hősök egyik szentképeként tisztelt fiatal pár – félreértések elkerülése végett: egy fiú és egy lány – ikonja. A különnemű harcosokat egy nyugati magazin kiküldött tudósítója boronálta össze öt percig, egy felvétel idejéig. A levettek talán éppen a csillagos-sávos lobogós felszabadítók megjelentét várták.

Vörös zászló.

A Népköztársaság idején a nemzeti ünnepeken az állami lobogó mellé kötelező volt kilógatni a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom vörös zászlaját. A köznép meg észre sem vette, még méla undorral sem szemlélete. Ott volt és kész. Megszoktuk, mint a kutyaszart. És kész.

Azaz nem. Voltak, kik gyűlölték, mint a rabság szimbólumát. Például én. Voltak, kik letépték. Én például nem. Csak csöndesen utáltam. Nem szerettem rab lenni, nagyon nem.

De ezzel itt lentebb, miért vagyok ma ugyanígy?