Az
előző jegyzetemben jeleztem, hogy Háromszék
nekigyürkőzik munkacímmel könyvet szerkesztek szülőföldem 1989-es
eseményeiről. Felhívásunkra néhány hét alatt olyan mennyiségű emlékezés zúdult
ránk, hogy az eredetileg hosszabb idősáv befogására tervezett válogatást rövid
pórázra kell fognom, ezért az emlékek összegyűjtését 1989. december 22-vel
indítom és a következő év március 15-ével, az első szabad köztéri ünnepség
élményével lezárom, mert még így is túl vaskos kötet kerekedik a korabeli
cikkgyűjteményből és a mai kommentárokból. Aztán válogatás közben arra is
rájöttem, hogy a romániai fordulat, a népfelkelés-szerű lázadás és amint ez
később kiderült az erre ráépülő puccs hangulati elemeit érdemes összegyűjtenem,
mert ezek, esetről-esetre többet mondanak, mint a száraz, a kor kutatójaként
regisztrált tények. És ezek a glosszák, jegyzetek, levelek jelzik az akkori
naivitásunk, hiszékenységünk dimenzióit is. Ennek szemléltetésére álljon itt a
magam két és Zoltán fiam egyik az akkor induló Háromszékben közölt jegyzete, és
Veszeli Lajos veszprémi festőművésznek, a Veszprémi Napló akkori grafikusának
hozzám címzett levele.
Szülőfalum szép neve
Bevallom, nemzetiségi létünk megsemmisítésének tragikus eseménysorozatában az én esetemben egy látszólag jelentéktelennek tűnő rendelkezés bizonyult a legorcátlanabb arcul csapásnak: anyanyelvű településneveink brutális kiirtása. A dührohamtól a letargikus passzivitásig a szenvedés áramkörei járták át idegeimet, vehemensen tiltakoztam az ész, a jog, a jóérzés nevében e megalázó szellemi barbárság ellen a sajtóképviselet hatalmasáig, kérvén, hogy hivatalos tiltakozásomat az erre legilletékesebbekhez juttassák el. Hasztalan. Nem volt mit tennem, társaimmal együtt, ha erre is vékony lehetőség adódott, sok százéves, értelmes, tehát jelentéssel bíró neveinket vagy körülírtuk, vagy egy ismerős hegy, patak nevét biggyesztettük oda, mert éreztük, hogy hamisan cseng, egyszer s mindenkorra teszi hihetetlenné mondandónk az idegen név megjelenése. Így lett aztán Kézdiszentlélek helyett a Perkő alatti nagyközség, Sepsiszentgyörgy helyett a megyeszékhely, Olt menti város, Sepsibesenyő helyett besenyőpataki víztározó és így tovább. Szülőfalum nevét meg, mi mást tehettem volna, magamra öltve, belebújva viseltem, s írásaim alatt így jelent meg minduntalan a Csernátoni név. Kölcsön vettem, vele takaróztam tehát, s első dolgom, hogy neki visszaadva nyilvánosan is megköszönjem, hogy megtartott annak, ami vagyok: csernátoninak, azaz Sylvester Lajosnak.
Háromszék, 1989. december 23,
1. szám
Forduló antennák
A lélek mélyén rejtőző
antennáink fordultak először, és apránként kifele, az éter hullámai közt
tapogatva s kiválasztva azt, ami a négy égtáj másféle világából felénk áramlik,
hogy rejtve-rejtőzködve mentsen át a benti, eleinte ugyancsak szerény
választékból. Történt ez azért, mert itthon, még a kezdet-kezdetén, a
hatvannyolcas nekibuzdulás első pillanataiban szemelgetni, morzsákat marékba
sepergetni a szellem asztaláról volt valamennyiben módunk, hogy aztán
aprádonként, a demagógia vinilinvásznából szabott szellemi asztalterítőtől
émelyegve forduljunk el. Ekkor fordultak el antennáink fizikai mivoltukban,
külsőségeikben is egy ország szellemi éltető központjától a szélrózsa minden
irányába. Katasztrofálisnak éreztük ezt, mindannyian, s menekült is előle, ki
ahogyan tudott. Képesek voltunk a határmenti Félixfürdőig szaladni, hogy
láthassunk egy rossz meccset. Tulceán, a Duna-delta kapujában az Egreta
szállóban bekapcsoltuk - úgy unalomból - a tévékészüléket és Kisinyev vagy
Ogyessza jelentkezett. Azt hittem, valami folytán kivételezett szobába
kerültem, s kiderült, hogy szomszédaim is ugyanilyen készülékeket találtak.
Kézdivásárhelyen az ipari negyed antennaerdeje északkeleti irányúra fordult, s
ha holmi nagy esemény ígérkezett, százak ugráltak akrobataként az
antennahuzalok dróthálójában. A határmentiek a lerobbant honi kulturális élet
és iskolai oktatás kiegészítéseként a szomszéd vagy távoli népek kultúrájából
csipegettek, s vettek nyelvleckét.
Jó volt ez, mert átmentette
műveltségigényünket, mindenféle ízlésünket. De fájdalmasan szomorú volt, mert
az ország szellemi éltető központjától fordított, taszított, szakított el,
hittem, szinte pótolhatatlan károkat okozva, s egy folyamat
visszafordíthatatlanságától is rettegve.
Az utóbbitól most nem félek.
Megfordultak az antennák. Egyik óráról a másikra fordultak meg. S most, a
hozzáértőknek gondot okozva százak szaladgálnak, hogy szinte érthető
óvatosságból ki nem jelentett, de legalább öt-hat éve nem működő
tévékészülékeiket ismét működőképessé tegyék. Egyik pillanatról a másikra
fordult először Temesvár, majd Bukarest felé a világ. Az antennáival is.
Lehet-e annál biztatóbb valami, emelheti-e magasabbra büszkeségünket és méltóságérzetünket,
mint az, hogy most a szomszédos és távoli népek fordulnak felénk antennáikkal
de biztató mosolyukkal és segítő kezeikkel is. És nem szenzációéhség tereli
mifelénk érdeklődő figyelmük, nem abban gyönyörködnek, amit, sok esetben épp a
kifelé fordító antennák révén tőlük mentettünk át, s tanulságaikat összegezve
építettünk magunkba, hozzáadva mindazt, ami sajátosságainkból fakad.
Megfordultak az antennák, s én
nem félek, hogy ez a befelé fordulás egyoldalúvá tenne. Nem, mert megteremtődik
idők múltán a befelé fordulás meg kitekintés normális egyensúlya, s a világnak
nemcsak ketrecbe zárt bámulói, hanem részesei lehetünk magunk is.
Háromszék,1989. dec. 28., 4. szám
Sylvester Zoltán : Üzenet
iskolámba
A Sepsiszentgyörgyi Székely
Mikó Kollégium — nemrégiben még Matematika-Fizika Líceum — háza táján jártam a
minap, egykori iskolámban, s az ódon hangulatú folyosókon sétálgatva úgy
éreztem: végre igazi szellemi arculatához méltó képet öltött az a több mint 130
éves kollégium. A falakon, a régi kongresszusi és munkalátogatási fotók, a
semmitmondó faliújságok, demagóg jelszavak, a Kovászna megye dinamikus
fejlődését bemutató grafikonok helyett a régi, mostanig pincében porosodó
kicsengetési tablók. Század eleji megsárgult fényképek, ódon címerek,
cifrabetűs feliratok: Református Székely Mikó Kollégium, és modern,
képzőművészötletekkel megoldott műalkotások ezeken a ,,Légy jó mindhalálig”
világát idéző folyosókon. Lám, mondom magamnak, hiába próbálták oly régóta már,
és minden eszközzel megváltoztatni ez iskola szellemi arculatát — most gróf
Mikó Imre, a bőkezű iskolaalapító is örvendene, ha látná ezeket az újjászülető
folyosókat.
Hiába pofozták át az egykori Mikó Kollégiumot Matematika-Fizika Líceummá, ez az iskola úgyis hű maradt önmagához: még az utóbbi években is szinte teljes osztályok kerültek padjaiból egyenesen a felsőoktatási intézményekbe. De gondoljunk csak vissza, régebbre, azokra az időkre, mikor még nem csapott le minden lehetőségünkre a zsarnokság vasökle, mikor még jutottunk némi levegőhöz - hogy hosszabb, észrevétlenebb legyen a fuldoklásunk: - gondoljunk azokra, akik későbbi munkájukkal megalapozták és öregbítették az alma mater hírnevét: Makkai Sándorra és Egyed Ákosra, Bihari Józsefre és Bágya Andrásra, Szabó Árpádra, Beke Györgyre és Domokos Gézára — s a sort még hosszan folytathatnánk. Vagy a rangos és ízes iskolai folyóiratokra, a Gyökerekre — melynek szívesen olvasnánk újabb számait —, a hetedhét országot két keréken bebarangoló és az országos tantárgyversenyekről tucatszámra hazahordott díjakra. Ez az iskola mintha mindig is ragaszkodott volna ahhoz a Németh László-i alapelvhez, miszerint a kisebbség létjogosultsága a minőség: nincsenek esélyeink a megmaradásra, ha hagyjuk elburjánozni a rosszat, az ocsút, az értéktelent.
Két évvel ezelőtt, 1988.
júniusában mi voltunk az első végzős diákok, akik nem énekelhették az iskola
himnuszát a kicsengetési ünnepségen, sőt, még az sem adatott meg nekünk, hogy
magyar nyelven elbúcsúzzunk a Mikó-kollégiumtól. Akkor azt is el szerettem
volna mondani, hogy manapság az iskolának egyik legfontosabb küldetése a
szétszórtság felszámolása, az emberpalánták fedél alá gyűjtése, a
közösség-kovácsolás. Nem lehetett. Most lehet, és ezután valóban az egymásra
találás műhelyei lehetnek ezek a tantermek. Nem mondhattam el azt sem, hogy az
iskoláknak mindig táplálniuk kell azt a reményt, hitet, tudatot, hogy ,,bár
zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő,
szabad lelkű.” És lám, e végsőkig elszánt és elkeseredett emberek, ,,nemes,
küzdő, szabad lelkű diákok” merték a zsarnokság képébe kiáltani: lőjetek le!
Most már más. Születőben van
valami új, valami furcsa, számunkra ismeretlen dolog, amivel nem is nagyon
tudjuk, mit kezdjünk. Még nem volt benne részünk. Megérdemeljük de még nem
tudunk hozzá méltóak lenni.
Tény, hogy most már nyugodtan
leírhatom az iskolánk falán is végre ismét ott díszelgő szavakat:
Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium.
Sylvester Zoltán
( jelenleg PhD fokozatú
geológus kutatómérnök a Shell houstoni intézetében)
(1990.
február 4., 35. szám)
Veszeli Lajos festőművész Budapesten keltezett
levele
Drága Lajos!
Igy, újesztendő előtt veszem
kezembe a plajbászt, hogy papírra vessek néhány sort neked. Ez azért is
érdekes, mert pont húsz évvel ezelőtt ilyenkor pihegtem konyhaasztalotok
mellett ott Sepsiben, s akkor jutott el egyáltalán a tudatomig, hogy mi is
történt az elmúlt napokban. Te reggel elrohantál gyűlésre, családod még aludt,
én meg ott kókadoztam a konyhában.
Ma is eleven előttem ez a kép.
Az előző éjszakai forró víz a kádban, ami égette alélt testemet, az éltető
pálinkád, amely visszahozott az életbe az átélt viszontagságok után. Ott, akkor
1989. december végén a konyhában, végigfutott rajtam minden. A küldetésem, a
forradalom illata és bűze, a szabadság, a testvériség, a magyarság sorsa és
jövője. Ott, akkor béke költözött belém, át akartam ölelni az egész világot, és
megcsókolni Jézus kezét, hogy engem idáig vezérelt.
Húsz esztendő nagyon nagy idő,
sok minden történt azóta. Most nem egészen úgy érzem, hogy béke van belül –
mert kívül sincs -, de ha kellene, a küldetést ma is vállalnám, bármi áron is!
Néhány perce, hogy olvastam
Móra Ferenc „Pót-levél a Jézuskához” című csodálatos írását, ami mindent elmond
a korról, a kórról. Feltétlenül olvasd el, rövid, velős telitalálat.
Ennyi idő távlatából is úgy
érzem, hogy ritka találkozásaink ellenére te vagy az igazi ember, a kapocs, aki
számomra megtestesíti a forradalmárt, a szellemi barátot, a jóra összeesküvőt
és az erdélyi értelmiséget.
Úgy gondolom, neked el kell
mesélnem azt a megható és felkavaró eseményt, ami a ’89-es erdélyi utamat
követően - úgy három év multával – történt:
A Küldetésben című írásomban is
szereplő kamionsofőr, Weiber Péter izgatott hangon, telefonon kért egy
találkozásra. A Veszprémi Napló szerkesztőségével szemben levő kocsmában
találkoztunk. Péter szokatlanul idegesnek tűnt, és kérdezte, milyen italt
iszunk. Furcsállottam, hiszen emlékeztem az együtt töltött napokra, hogy ő
egyáltalán nem iszik szeszes italt. No, ezt most megcáfolta, és egymás után
kérte az Unicumokat. Vagy négy felest megittunk, amikor felemelte asztalra
szegezett tekintetét, a szemembe nézett, és csak ennyit mondott: „bocsáss meg
nekem, művészem!”. Értetlenül néztem, felhorkanva mondtam: mi bajod, Péter,
miért kérsz te bocsánatot tőlem?
Ismét lehorgasztotta fejét, úgy
motyogta:
- Elkövettem valamit ellened,
amikor azt a szép küldetést teljesítettük.
- Mit, Péter? Te?! Hiszen te
hihetetlenül nagy tettet vittél végbe. Olyat, amire csak nagyon kevés ember
képes. Irdatlan veszélyhelyzetekben a te lélekjelenléted mentett meg bennünket.
A te bátorságod, a te kitartásod… - s akartam folytatni, de ő mélyen lehajtott
fejjel csak ennyit mondott: „Bocsáss meg, Lajos”.
- De miért – pattantam fel.
Bátorságot merítendő,
idegességében lehajtotta a sokadik Unikumot, és kitört belőle a szó:
- Tudod, amikor a román határnál nem engedtek át senkit a határőrök, mindenki a szörnyűségekről, az áldatlan állapotokról regélt… akkor volt a taxisgyilkosság… vadásztak a segélyszállítmányos autókra… nem lehetett tudni, melyik fegyveres szekus, melyik forradalmár… szörnyűséges káosz közepén dekkoltunk a határállomás egy várótermében, ahol te egy ponyván elaludtál… - És tovább ömlött belőle a szó:
- Én kimentem a kamionunkhoz,
és az én oldalamról áttettem a te oldaladra a dróttal felerősített
vöröskeresztes zászlót. Mert akkor értettem meg, hogy a kereszt, az egy
célpont. S ha lőnek, akkor… - Elcsuklott a hangja, átölelt és könyörgött:
„Bocsáss meg nekem! Ugye megérted: ott, akkor, beszartam!” – Sírt, zokogott ez
a bátor sofőr a vállamon. Átöleltem, és magam is könnyes szemmel csak annyit
tudtam kinyögni:
- Péter, te egy csodálatos
ember vagy! Három évig hordtad, cipelted ezt a lelki terhet magaddal. Most
kijött belőled, rendben van! Nincs mit megbocsátani, te hős kamionpilóta.
Hát így történt. Ezt csak azért
írtam meg neked, hogy megmutassam egy élete végéig panelben lakó egyszerű
halandó emberi nagyságát. Sajnos azóta ő eltávozott közülünk, de egy biztos:
patyolat-tisztán ment át a túlvilágra.
Igaz barátsággal ölellek,
családodnak és Gajzágó Marcinak, Magyari Lajosnak, Farkas Árpinak és a
többieknek is békés, boldogabb újesztendőt kívánok:
Budapest, 2009. december 28.
Veszeli Lajos
- ajánlatunk
- Cigánygyilkosságok - "K. István nem gyilkos típus"
- Melegen ajánlott a biztos allergiakezelés
- Erkel, Liszt, Mahler belvárosa
- Helyi választási paradoxon
- A mozgás lehet az „örök fiatalság” titka
- Az ég is sírva búcsúztatja a nyarat
- A politikai konstelláció most (3.) – új rezsimek
- Terhesség és visszerek
- A felelős állattartás közügy
- Az HBO tarolt az Emmy-díjon
- Apró praktikák csak hölgyeknek
- Nyolc arany- és négy ezüst a Sárkányhajó Világbajnokságon
- fórum
- Olvastátok? (19.)
- KIRÁLYSÁG
- Önkormányzati választások
- ... most pedig nevessünk egy kicsit 3 ...
- Kurucinfó, neonácik, Gárda, Jobbik, ügynökök, maffia
- FŐPOLGÁRMESTER ÉS POLGÁRMESTER VÁLASZTÁSOK
- Ismét kettős állampolgárság....?
- Láttátok ? ( 5.)
- Jobbik: 855.109
- Az MSZP végnapjai
- Gondola + Adósságóra
- Katalógus
- toplista
- A rák előjelei - ezekre is figyeljen!
- Ezek, öregem, nem normálisak
- Több száz nővel feküdt le a könyv kedvéért
- A Hazugságrém híve fél az alkotmányozástól
- Bolgár szerint a Fidesz bíztatta Gyurcsányékat hitelfelvételekre
- Orbán: Magyarország visszanyerte a hangját
- Katonasors
- Bundabugyit Schmittnek
- Íme a válasz: miért gyengül a forint?!
- Miskolci ultratábor
- Hungarus vagyok-e?
- Debreczeni: A köztársaság intézményei kiüresedett díszletek
- Az idősek szeretik a fiatalokat lejárató cikkeket
- Túl keskeny hidat építettek
- Debreczeni: A köztársaság intézményei kiüresedett díszletek
- Bolgár szerint a Fidesz bíztatta Gyurcsányékat hitelfelvételekre
- Kádár-rendszer köztársasági elnökkel, alkotmánybírósággal?
- Több száz nővel feküdt le a könyv kedvéért
- Vona nem veszített radikalizmusából csak bele kell tanulnia
- Tóta W megmondja,mennyire gyávák a nyúlszaron mászkáló atkák
- "Orbán forradalma címmel írnak" a FAZ-ban - a Bauer Tamás
- Utasítás - kérés, avagy léggömb az alkotmányosság egénGyurcsány Ferenc utasított. Ha pedig ezt tette, akkor nyilvánvalóan felelős is. Ha pedig felelős, akkor a felelősséget vállalni kell.
- ÖröknyárOtthon lenni egy nyelvben, irodalomban – nevelési kérdés. Akik szeptember 3-tól 5-ig fellátogatnak a Várba, nem érzik magukat idegenül.
- Ezek, öregem, nem normálisakItt van néhány ember, aki kiáll, sajtótájékoztatókat tart, azt nem tudni miről, kiszórnak jól designelt szórólapokat szép kivitelben...
- Miskolci ultratáborAz ultratábornak van létjogosultsága, mert idővel megismerkedhetnének az európai viselkedésformákkal is.
- 21:45Kétoldalú találkozót tartott a magyar és az osztrák igazságügy-miniszter
- 21:35Magyar Ifjúsági Konferencia Munkácson a hétvégén
- 20:40Kerekesszékes férfit gázolt el a vonat Csorvás térségében
- 20:35Netanjahu és Abbász megállapodott arról, hogy rendszeresen találkozni fognak
- 20:15Civil mozgalom indult rovásírásos helységnévtáblák elhelyezésére
- 19:50Az MSZP úgy hallotta: Hoffmann Rózsa ostoba bohócnak nevezte a tanárokat
- 19:40Elvi megállapodás az uniós intézmények között a pénzügyi felügyelet ügyében
- 19:25Meghalt egy motoros a 74-es főúton Zalában
- 19:10BKV: nem veszélyezteti a munkahelyeket az alvállalkozók bevonása
- 19:00Hat minisztert készül leváltani posztjáról a román miniszterelnök
- 18:45Kovács László: az önkormányzatok lehetnek "a narancsuralmi rendszer" ellensúlyai
- 18:40Előzetesbe helyezték azt a dunaújvárosi férfit, aki rálőtt a volt barátnőjére
- 18:20Több mint 96 ezer ajánlással nyilvántartásba vette Tarlós Istvánt az FVB
- 18:15A Hamász újabb merényletekkel fenyegetőzik
- 17:45Újabb olajfúró torony robbant fel a Mexikói-öbölben
- 17:35Pető: az Információs Hivatal képes megfelelni a kormányzati feladatoknak
- 17:30Nemzetközi korrupcióellenes akadémia létesül Magyarország részvételével
- 17:25Csaknem négymilliárd forintnyi összeget nyert egy játékos a német lottón
- 17:17Áramütés miatt meghalt egy négyéves kislány Zalában
- 17:10A tibeti határon éjszakázik a magyar Himalája-expedíció csapata
- 17:05Sukoró-ügy: előzetes letartóztatásba helyezte Tátrai Miklóst a bíróság
- 17:00Az EKB gyorsabb euróövezeti növekedésre számít
- 16:47BUX: -0,66 százalék záráskor
- 16:37Megkezdődtek a közvetlen izraeli-palesztin béketárgyalások
- 16:30Növeli az idősek önbizalmát, ha fiatalokat lejárató cikkeket olvasnak
- 16:24Budapestre látogat a szocialista európai parlamenti frakció
- 16:06Lövöldözés Alsóörsön: nem találtak kapcsolatot a rendőr és az elkövető között
- 15:58Felhős idő, 18-22 fok várható pénteken
- 15:02A pápa fogadta az izraeli államfőt
- 15:01Egy izraeli történész szerint Wiesenthal a Moszad ügynöke volt
- 14:44A Franciaországból kiutasított roma családok Rómában bukkantak fel
- 14:39LMP: a problémát és nem a tüneteket kell kezelni
- 14:32Átadták a Magyar Termék Nagydíj elismeréseket
- 14:32Nemzeti gyásznap Szlovákiában a hétfői mészárlás áldozatainak emlékére
- 14:14Az EU nem áldozhatja fel a növekedést az egyensúly kedvéért
- 14:07Az EKB nem változtatott kamatán
- 14:02Egy hónap múlva lesz az önkormányzati választás
- 13:54WTO: kilábalóban a válságból a világgazdaság
- 13:51Medvegyev azt ígérte, nem lesz élelmiszerhiány
- 13:47Akár sztrájkolni is hajlandó a buszkiszervezés miatt egy BKV-s szakszervezet
- 13:45Brüsszel kételkedik a romákkal szembeni francia fellépés jogszerűségében
- 13:44A K and H akkor nem hárítja át a bankadó terhét, ha az átmeneti
- 13:42Felfüggesztette a Greenpeace a grönlandi olajkút bojkottját
- 13:34Tárgyalás helyett a sajtóban vitázik a két kárpátaljai magyar szervezet
- 13:24Felszámolás vár a BKV nem működő leányvállalataira
- 13:23Új, fogyatékossággal élő magyar tagot választottak az ENSZ egyik bizottságába
- 13:14Gábor Zsazsa halála után konzerváltatja testét
- 13:06Az infláció felett tízszázalékos béremelésre van szükség a pedagógusoknál















