Ezt a holló mondja az A holló-ban. Ám nem egy másik hollónak, amelynek tudvalevőleg „nem vájja ki a szemét”.

Nem! Ezt a „sohamár” választ egyes szám első személyben „nevermore”-ként egy ember szenvedte el. Neve Edgar Allen Poe, Amerika elátkozott költői közül a legelső.

Nevermore?! Nem illendő, de a fiatalabbak e szó hallatán inkább gondolnak az ezt a nevet, a „Nevermore”-t választott amerikai progresszív metal band-re, mint a 201 éve született amerikai Edgar Allen Poe -ra, a poétára, kritikusra, a detektívregény műfajának megteremtőjére.

A holló című híres költeménye hazánkban példátlanul népszerű lett. Merjük remélni, hogy nem a belőle sugárzó reménytelenség okán! Tudomásunk szerint eddig tizenhárom magyar költő fordította le ezt a nem éppen rövid poémát, köztük olyan nagyságok, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád.

Többen ez utóbbi poéta magyarítását tartjuk a a legvarázslatosabbnak.

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?

A sejtelmesség, a titokzatosság és a feszültség Hitchcock-i szintű nyelvi megjelenítésében is utolérhetetlennek bizonyul roppant halkan roppanó zárjával Tóth Árpád.

Kosztolányi és Babits az öklüket harapdálhatták fordítás közben, hiába! A pokol-küldte madár minden kérdésre adott válaszának, a „nevermor”-nak az autentikus magyarítása Tóth Árpád jóvoltából már foglalt volt: SOHAMÁR!

Ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?" S szólt a Holló: "Sohamár!"

Ezért hát mindketten a „sohasem” mellett kötöttek ki, amely – valljuk be – az angol eredeti „nevermore” baljósságát meg sem közelíti. Nem így a „sohamár”!

Ennek a hollókárogásra hajazó kifejezésnek az előképe Arany Jánosnál található.

Nem lehetetlen, hogy Arany ismerte Edgar Allen Poe költeményét, és – bár le nem fordította – megírta A holló magyar változatát.

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón, s elrepült-”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

És ez így megy számos versszakon át. Poe költemény balladisztikus homályban a „nevermore”, a „sohamár” tér periodikusan vissza. Arany János balladájában a „nagy kár – hess madár!” ismétlődik.

Az embernek beleborsózik a háta.

No de az Edgar Allen Poe évforduló – 1809. jan. 19-én született – csak ürügy a terjedő kiábrándultság és hitetlenség detektálásához.

Tapasztalatom szerint ez fertőz a fiatalabb korosztályok között. Az értékek relativizálása. Rásegít a suttogó propaganda, az „Ők sem jobbak, különbek, mint mi, sőt! Csak szájalnak, míg mi a legnehezebb világgazdasági környezetben megmentettük az országot. Tesszük, amit tennünk kell. Vigyázunk a nyugdíjasokra. Munkahelyeket mentünk és teremtünk” - stb.

Míg most a kormánypárt kampányának „főcsapás iránya” a nyugdíjasok széles rétege, nem árt figyelni a fiatalabb nemzedékre. Arra, amelyik történelmi tapasztalat híján nőtt föl. Átlátja ugyan a kampányfogásokat, de mindezt a megfigyelő, a tudatosan tartózkodó pozíciójából teszi. Bizalmatlanul.

Az előző választásokat követően már felfigyeltünk erre a jelenségre. Az első szavazók megszólítása c. írásunkban – 2006. jún. 14 – hivatkozva a Medián és a Gallup illetékeseire jeleztük, hogy sem az MSZP, sem a Fidesz nem tudta igazán megszólítani az akkori első szavazók népes, közel 400 ezres táborát. Sőt, az első szavazók közel 30 százaléka, tehát minden harmadik akkori 19-22 éves ifjú ember el sem ment voksolni. Mindez az előző választások gyakorlatától eltért, és elsősorban a Fideszt sújtotta. Mi lesz ha az akkori 30 százalék tartózkodó mellé a mostani első szavazók újabb 30 százaléka csapódik?!

Visszajönnek-e a korábbi fiatalság-elkötelező Fidesz-évek? Akkor – 2006-ban – leírtuk: „Az új viszonyok közepette szocializálódott nemzedék számára a rendszerváltó egykori fiatalok már egyáltalán nem glóriások. (....) Ugyanígy az MSZP-t sem azonosítják az MSZMP utódpártjával.” - stb.

Az eredeti kérdésre – a visszajönnek-e a korábbi évek – a válasz nagy valószínűséggel Edgar Allen Poe versének híres kifejezése, a „nevermore”, a „sohamár”.

Ezt megerősítendő nem felmérések anyagát ismertetjük. Egy világ-életérzés kifejeződését citáljuk ide. A mai fiatalok jelentős részének a világáét.

Az írásunk elején említett „Nevermore”, e Seattle-i illetőségű amerikai banda híres dala a Believe In Nothing, azaz Hinni a semmiben. Vagy Higgy a semmiben, még magyarosabban fordítva Ne higgy semmiben! Ilyen sorokkal végződik:

And I still believe in nothing                                   Mivel nem hiszek semmiben
Will we ever see the cure for our sorrow                 bajunknak gyógyszerét megtaláljuk-e?
Nothing is sacred when no one is saved                 Semmi sem szent, ha nincs megváltás
Nothing's forever so count your days                     Semmi sem örök, számold napod,
Nothing is final and no one is real                              Semmi sem végső, semmi sem való, Pray for tomorrow and find your empty still           Reméled holnapod? S a ma mire való?!