Nem lesz bunyesz. Hidd má el nna! Ne cidrizz! Senkit se lékeltem, nem vagyok enyingi. Most robizok, nem nyaralok. Ez komoly.

Hogy mi a melóm? Hát nem csicska. Propogandista vagyok. Érted, mi az? Szervezni fogok. A választásokra készítnek fel. Ez a melcsim. Zsozsó is van – nem zsozsetta! Lesz több, ha beüt. Ha nyerünk, vastag bukszás leszek. Nem utcanyaló – amit az önkormány kínált. Közmunka?! Villanyos oszlop állítás?! Mi vagyok én, szikrabohóc?

Itt ez a MÁV. Még jó, hogy tavaly hiába süketeltek, menjek el sínbohócnak. Most esnék pofára, és épp itt. Dikheled, he, erre mán nem gyün vonat. Ezt is ágye-bugye berácsozták, mint a Vak Marcit. Rozsda eszi a síneket. Nem mindet, mán amit a szomszédék meghagytak. Híttak felszedni, hogy csavarozzak. Csavarozzon, aki szaktalicska, aki tróger. Nekem az tré.

Nem mondom, mások szóltak, mennék szakmát tanulni. Van agyam hozzá. Kérdem én: legyek majszter, gyalumanó facigány, vagy kenő-jenő létrahuszár? Nekem a pepita teccett, a volán, hogy furikázzak. Csak a dokument nyista.

De amit most teszek, az nem semmi. Ez a frankó közmeló. Miértünk, nem az ellenzékért. A tanfolyam-góré mondja: mi vagyunk a köz, a mieinket kell megdumálni. Tavasszal a demokrácija lesz gethás. ha amazok győznek. Ők és a Gordonka fasírtban vannak. Ezért azok fasírszták. Ezt kell itt mondani, hogy mindenki tuggya, kire adja a vóksát.

Van itt környűl jó pár falu. Onnan is gyöttek aktivnyisták. Velek együtt okítanak, tágíttyák az agyad. Hogyan megy a mozgósítás, mikor a főkoholistát, meg aki ippen gipszes, akiben nemrég guberáltak, vagy már fűzi a bocskort, azt is el kő vinni a szavazásra. Tejjes légyszámban, mer nekünk győzni kee, különben oda ja demokrácija. Aki meg fasírszta, az ne is szavazzék! Erről is kiókumláltak minket.

De nem ám, hogy kékcédulát kapunk! Még hogy kékcéduás utaztatás?! Az vót rég, tán negyvenhétben. Akkor az vót jogos, mer csak így tudott győzni a demokrácija.

Mi helyben győzünk. Nem csalással, hanem a fasírszta szavazók geleiksajtolásával. Ma tán vannak annyian, mint mi. Néhol többen. De tavasszal...! Tudom-istenem, azon a napon az uccára sem dugják ki az orruk.

Na nem azé, mintha aznap badiznánk velek. Még a dikicset sem lesz szabad kivinni az uccára. Mi tiszták leszünk – azt még a helybeli rásáj, az Isten huszárja is bizonyítani fogja. Az első dolgunk legyen – a ezt milliószor mondja a tanfolyam-góré – a templomba mennyi. A templomból meg egyenest a körzetbe, a szavazásra. Nyista kocsma, meg bögrecsárda! Családostul, nőstül-gyerekestül vonújjunk. Demonsrácijót csinájjunk, hogy az utcára se merészkeggyék a fasírtszta szavazó.

Azé néhány nappal elébb ezt tudtukra is aggyuk. Akkor egy-két főkolomposuknak átrendezzük a csontyát. Mert hogy nyilvánosan ócskálnak majd minket, dzsipónak fognak nevezni, réti négernek, meg dakotának. És ezt húsz-harminc ember bizonyíttya, annyi lesz a tanúnk. Mind demokarata, egy se fasírtszta! Miheztartás végett tudassuk velek, így járnak, ha azon a napon kidugják az orruk - nem hogy a körzetbe - az uccára!

Itt, és mindenütt a környéken mi győzünk, nem az ellenzék, a fejemet teszem rá. Az én feleségemből nem lesz a „Hajrá magyarok” felmosótündére, a gyerekcsékből etnikum, segédproli meg kukás!

Értünk Gordonka ide fogja híni az EU-t is, hogy lássák, mi folyik itten, hogyan különöztetnek meg minket a szavazás alatt. Lássák, hogy ezek a még a szavazóhelyiségbe se hajlandóak velünk együtt belépni. Nem hogy a helyiségbe, de még az utcára se jönnek, ha mi ott vagyunk. Akkora itt a gyűlölet-beszéd, a megkülönözés.

Ez így lesz, mer így kell lenni.

Hidd má, most nem balhézok, de nem lesz itt gethás a demokrácija!