Recept a cikk végén. Mondom ezt mindazoknak, akiknek nincs kedvük végigandalogni ezt a karácsonyi írást, és előre közlöm, hogy ebben a műben politika sem lesz.

A narancsos trüffel anya kedvenc édessége. És ha már kedvenc, akkor nem feledhetjük a nagy fekete kutyát, amelyik a piros kanapén alszik a nappaliban, és a fenyő, amit apa szállít minden évben.

A fenyőn amit apa szállít, anya minden évben felháborodik. Aztán félóráig csak hangosan nevet, mert szerinte ilyen fenyőket nem is árusítanak, külön kell megrendelni, hogy csak három satnya ága legyen. Apa ezt rossz szemmel nézi, mert fenyőszakértőnek tartja magát. Aztán amikor felkerülnek a csili-vili fények, anya már nem nevet, nagyon szépnek találja a karácsonyfát.

Anya akkor már túlesett a halszeletelésen, amitől sikítófrászt kapott ő és a kutya is, mert mindketten rettegnek a kimúlt halak rángásától. Anya szerint különösen vérforraló, hogy a halfeldolgozást és halászlé főzést neki kell csinálnia, mert ez minden rendes családban a férfiak feladata. Itt meg négy is van belőlük. De apa csak a hagymafeldolgozást vállalja. A többiek meg elszelelnek a munka elől. A szenteste fénypontja, amikor apa és a fiúk asztalhoz ülnek és apa, aki halászlészakértő is, gondterhelten forgatja szájában az első falatot. Aztán merészen kijelenti, úgy érzi, hogy ropog a só a foga alatt. Anya ezen kiakad, főleg miután apa háromszor egymás után mer a léből.

Arról is ejtsünk néhány szót, hogy ebben a családban a mennyből az angyalt is el kell énekelni a vacsora előtt. A fiúk szerint ezt csak akkor kell, ha babák ülnek az asztalnál, ők meg mindjárt felnőttek, de látva anya feddő tekintetét borzalmas kappanhangon mégis danolnak egyet, amin aztán anya rendkívül hálátlanul megint csak nagyon és sokáig röhög.

Az ünnepi asztalra kerül beigli is, amit apa szerzett be a szomszéd falu cukrászdájából, mert anya évek óta nem süt, se kalácsot, se beiglit. Anya szerint nem azért, mert nem tud. Természetesen tud, igaz, hogy szépséghibásat, de akkor is tud. Minden évben emlékezteti a családot arra, amikor kb. 13 éve sütött 16 pompás darabot, az egészet ő ette hetekig, mert az összes családtag, beleértve az átutazó vendégeket is közölték, hogy nem szeretik a mazsolát, pedig anya mindegyik töltelékbe tett. Anya ezt igen érdekesnek találta, tekintve, hogy az összes helyben lakó családtag ideje nagy részét azzal töltötte, hogy zacskószámra lopkodta a kamrából a mazsolát. Azóta viszont nem süt. Csinál viszont narancsos trüffelt, aminek az alapanyagát a tisztelt családtagok szintén megpróbálják elcsórni minden évben.

A család sose jár éjféli misére, pedig anya nagyon szeretné, de mindig ő bóbiskol el legelébb a kutyával együtt, a piros kanapén. A fiúknak nincs szí­vük felébreszteni a ház megfáradt úrnőjét, mert tudják, hogy a Jóisten így is szereti anyát, meg a családját.    

Másnap aztán jönnek a nagyik, vagy a család megy hozzájuk. Az egyik nagyi általában zavarba ejtőn, sör vagy bormámorban úszik az ünnep tiszteletére, és némi cincált ételmaradékot szolgál fel fényes jókedvében. A másik nagyi viszont háklis és soha nem ad enni, mert állítólag még kenyér sincs otthon a szeretet ünnepén. Ezért neki a család szállít valami finomat. Amiről minden évben kiderül, hogy háklis nagyi utálja, és az ajándékot amit kapott, azt meg végképp rühelli. A fiúk ezt nem értik, szerintük ezt nem illik megmondani, de anya ezen is csak vigyorog. Lehet, hogy azért, mert az ajándékot mindig ő választja.

Aztán az egyetlen dédi, aki minden évben csomagot küld. Anyának hatalmas bugyogókat, hogy ne fázzon a dereka, apának elviselhetetlen szagú dezodorokat, a fiúknak pedig két számmal kisebb pólókat. Ja, és a lényeg, mindig küld almáspitét, mert anyának az a kedvence. Aztán jön anya húga, aki sovány akármennyit is eszik és imádja anyát, ahogy anya is őt. Jönnek a barátok is, akiknek dédi hagyományát követve anya már kiválasztotta a két számmal kisebb pólókat . Ennek a barátok feleségei szemmel láthatóan nagyon örülnek, mert nem csak az ajándék pólókat, de az ajándék törölközőket is el szokták zabrálni uruktól.

Hát igen, a karácsony mindig jó, és nem csak a narancsos trüffeltől.

Anya szerint ezt még egy gyerek is el tudja készíteni, csak előbb tisztázni kell, mi az, hogy gőz fölött megolvasztani valamit. Egy lábasba vizet kell forralni, aztán beletenni egy kisebb fémedényt, abba beledobálni 20 dkg kockára tört minőségi étcsokit és 10 dkg vajat, közben fel kell verni 1 dl tejszínt. Amikor a csoki és a vaj megolvadt, habverővel kicsit meg kell kevergetni, és bele kell forgatni a felvert tejszínt, aztán pedig belereszelni két narancs héját. Anya szerint a legjobb, ha ezután egy zacskóba töltjük a krémet és úgy egy centi magasra ellapogatva, becsomagolva bedobjuk a mélyhűtőbe.

Apa szerint ez merénylet a mélyhűtő ellen és csak akkor lehet berakni, ha kihűlt a csomag. De ezt anya még sose várta meg, mert türelmetlen teremtés, ráadásul ártatlan szemekkel tudja vallani, hogy csakis kihűlés után dugta a csokit a mélyhűtőbe. Apa ugyan gyanakszik, de a végén mindig elhiszi. Legalábbis karácsonykor.

Aztán jó két óra múlva már tényleg hidegen, anya kiveszi, és kockára, meg ahogy sikerül, mindenféle absztrakt formára szeletelgeti olyan fél-egy köbcentis darabokra, és a végén minőségi kakaóporba forgatja őket. Van, amikor celofánba csomagolva még el is ajándékozza, bár háklis nagyi ezt is nagyon utálja.

Anya a minőségi étcsoki és kakaópor megnevezésen sokat gondolkodott, és nem tetszik neki, de szerinte a trüffelt nem szabad elrontani valami gyenge cuccal, mert inkább legyen kevés belőle, de az legyen nagyon finom. Mint a karácsony.