Az igazi ínyenc számára az étel több, mint szükséges táplálék. Számára az asztal izgalmas, varázslatos örömforrás: először is a szépség, aztán az illatok és ízek élményével kecsegtet. Az igazi ínyenc nem habzsolja a feltálalt ételt, hanem nagy átéléssel élvezi annak minden falatját. Csipeget. Nem a hatalmas adagokért rajong, a minőségre, a különlegességre kíváncsi. Az igazi ínyenc nyitott szellemű, először kóstol, aztán mond véleményt. Nincsenek előítéletei az egyszerűbb alapanyagokkal szemben sem, ha azok jó minőségűek, érdekli az újszerűség, de nem dobja el a jó hagyományokat sem. Követi a tájak és évszakok lehetőségeit. Keresi azokat a helyeket, ahol hozzá hasonlóan gondolkodnak a vendéglátásról.

Mostanában nehéz helyzetben vannak az ínyencek. Nehezen találnak ilyen helyeket, vagy csak ritkán van módjuk felkeresni az arra érdemes vendéglőket. Nekik szól ez a könyv. Ha van kedvük és elszántságuk, újítsák meg hát otthon a hazai konyhakultúrát. Ez a könyv is ezt kívánja inspirálni.

Azoknak szól, akik gondolatban már a piacon, egy üzletben, sőt akár vezetés közben is főznek. Akik olyanok mint a jó szabó, aki a szövet láttán már elképzeli a ruhát, vagy mint az a szobrász, aki a rusztikus kőben már látja a szobrot. És azoknak szól, akik szerényebb lehetőségeik ellenére sem kívánnak végképp lemondani az asztali örömökről, és azoknak, akiknek fontos, hogy a hűtőjükben, kis kamrájukban mindig legyen egy-két inspiráló, akár házilag eltett különlegesség, azoknak, akik szeretik elkápráztatni vendégeiket és elég ügyesnek érzik magukat. Lehet bár vékony a pénztárcájuk, ha képesek kiegészíteni egy kis találékonysággal és egy kicsit több munkával.

A gasztronómia iránti rajongás magában hordozza a hétköznapok bearanyozásának lehetőségét is." - Futó Tamás