Az ünnepi megemlékezések során azonban soha egyetlen szó nem esik a forradalom  legjelentősebb, országosan intézményesült szervezeteiről - az üzemi munkásság által létrehozott - vállalati önigazgatást megvalósító munkástanácsokról. A magyar munkásság által akkor létrehozott intézményrendszer ebben a tekintetben messze meghaladta mind az akkori, mind a mai kor által preferált tulajdonosi és termelési viszonyokat.
 
Úgy látjuk, ennek is köszönhető, hogy a munkástanácsok történetének agyonhallgatása jogfolytonos, s nem véletlenül. Ugyanis ellenkező esetben el kellene ismerni azokat az eszméket, amelyek már akkor megfogalmazódtak az ipari munkásság soraiban, szemben állva mind az akkori szovjet típusú pártállami, mind a nyugati kapitalista berendezkedéssel, de mind a mai napig szemben állnak az ún. piacgazdaság modelljével.
 
Most a  XXI. század első évtizedének végén - 53 évvel a forradalom után -  úgy látjuk, hogy az '56-os munkástanácsok működése üzenet a válságtól sújtotta világnak. Eszmeviláguk ugyanis éppen most nyerhet értelmet, amikor joggal kérdőjelezhető meg a globálkapitalista világrend a világ legkülönbözőbb térségeiben. Az egyre szaporodó gyárfoglalások, a gyárak leszerelésének megakadályozása, ezek közösségi tulajdonba és termelésbe vonása, mint rémképet idézi fel a hajdani munkástanácsok ténykedését. Valószínű, hogy emiatt is kényelmetlen sokaknak a munkástanácsok korabeli fellépéséről és követeléseiről való megemlékezés.
 
Az elhallgatásban ideológiai okok is közrejátszanak. A munkástanácsokat nem kisebb hatású gondolkodók, mint Bibó István és Bill Lomax méltatták. Eszerint az 56-os forradalom leglényegesebb elemének a munkástanácsok megjelenése és tevékenysége tekinthető. Olyannyira, hogy Bibó - akinek államminiszteri minőségben megírt, kibontakozási tervezetét a munkástanácsok politikai programjukká avatták - ezért egyenesen demokratikus szocialista forradalomnak nevezte 1956-ot.
 
Napjainkban a "demokratikus szocializmus" egyre több szociáldemokrata párt programjában, mint távlati célkitűzés szerepel, amellyel tagozatunk is mélységesen egyetért. (Ugyanis a szovjet mintázatú gigantomán kísérlet csupán az atavisztikus önáltatás szintjén haladta meg a tőkeviszonyt.)
 
Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata a Nagybudapesti Központi Munkástanács megalakulásának évfordulóján így emlékezik mindazokra, akik az 1956-os magyar munkástanácsok mozgalmának létrehívásában, szervezésében és működtetésében szerepet vállaltak, és akiket ezrével ítéltek el és hurcoltak meg...