A közvélemény-kutatási adatokat meggondolva nem juthatunk más következtetésre, mint hogy az MSZP népszerűsége meglepően magas. Továbbmenve: szerepelhet nagyon jól is a jövő tavaszi választásokon.

 A legkevésbé sem viccelünk. Az aktuális adatok szerint az MSZP-nek 10–11 százalékos a támogatottsága. Ez 800–900 ezer embert jelent. Ahhoz képest, hogy mély válságban vagyunk, és a társadalom több mint felének hónapról hónapra romlik a helyzete, ez megdöbbentően magas szám. Ha hozzátesszük a baloldalra jellemző látenciát, egyszerűen mondhatjuk: most is van egymillió szavazójuk.

 Hihetetlen.

 De csak azoknak hihetetlen, akik szívesen képzelik önmaguk megsokszorozásának a magyar népet. A társadalom pillanatnyilag számosabb fele azt hiszi, hogy a másik fele – a szocialista – nincs is.

 Pedig van, nagyon is van.

 Az MSZP 2010-es választási szereplését a mostani állapotánál jobban fogja befolyásolni a következő öt hónap. Mire számíthatunk?

 Az MSZP-nek momentán egymillió, de potenciálisan majdnem 2,5 millió szavazója van. A pillanatnyilag nem jelentkező támogatói erő jelenleg passzív. Két módon terelhető be a szavazófülkébe: ha 1. fél, és ezért aktivizálódik; 2. beviszi az érdeke, magyarán pénzért, illetve pénz reményében szavaz a szocikra.

 A félelmi effektust most nem képes üzembe helyezni az MSZP. És éppen ezzel jár jól. A média, amelyik folyton neonáci terrorveszélyről óbégat, nem számít. Ez színház.

 A félelmi effektus két módon lehet számottevő: a választók vagy azért szavaznak az MSZP-re, mert attól félnek, a szocik után rosszabb következik; vagy azért, mert fizikailag tapasztalnak meg valamit, ami rettegéssel tölti el őket, és az azonnali rendfönntartásra voksolnak. Ez utóbbira lehet „garancia” a Jobbik. A félelemgenerálás csak márciusban lesz esedékes, de akkor nagyon.

 A másik szimpátianövelő tényező az érdek. Ha az MSZP-nek sikerül valamilyen érdekkel visszacsábítania a szavazóit, akkor még igen nagy meglepetést is hozhat a választás.

 Mit láthatunk előre a következő hónapokból?

 Például azt, hogy a pesti panellakások távhődíja harminc százalékkal csökken – ez februárban lesz benne először a díjban.

 És ez még semmi. Ezermilliárdig terjedő összeget is képes lehet mozgósítani az MSZP a győzelemért!

 Hogy honnan jöhet össze ez a pénz? Lássuk csak:

 Van 150 milliárd tartalék, amit bizonyosan el fog költeni a kormányzat.

 Van százmilliárdos nagyságrendű EU-pénz, amit nem osztottak ki, illetve amelynek kiosztása el fog kezdődni. A legnagyobb pénzhordó a kis- és középvállalkozások elől elzárt pénzcsap fölött áll.

 Mostanában különféle ürügyekkel visszafogják a mezőgazdasági pénzek kifizetését. Emlékeztetőül: 2006-ban cirka 400 milliárd forintot osztottak szét március utolsó, április első napjaiban. A hatás pontosan mérhető volt a vidék aktivitásában. A szocikat nem szerető falusiak ezerszám maradtak otthon a voksoláskor, mert úgy érezték, hogy a pénzeső másnapján nem illenék az MSZP ellen szavazni. A vidék ismét százmilliárdokban fog fürdeni, röviddel a választások előtt.

 Van aztán még egy jelenség, amelyre „választásilag” nem gondol senki sem. A kereskedelmi bankok hónapok óta nem hajlandók kölcsönözni. Mivel ezek a bankok az MSZP–SZDSZ-kormányok legnagyobb kedvezményezettjei voltak, most esetleg azzal fogják viszonozni a kormányzati támogatást, hogy majd jövő évben, a választások előtt kezdenek ismét kölcsönözni, nagyvonalúan, gyorsan, bőkezűen.

 Hatalmas lehetőség van az APEH kezében, szavazatokat szerezni a kormánynak. Sokan elfelejtették már, hogy a 2006. évi választásokat is részben az APEH nyerte meg az MSZP–SZDSZ-nek, több mint kétmillió adózónak postázott „tájékoztatójával”, amely szerint 2006–2010-ben hatalmas adócsökkentések lesznek. Ennek a furmányosan kimódolt átverésnek a hatását nem lehet eléggé túlbecsülni. Vajon hány tízezer adózó hitte el az APEH hivatalos tájékoztatóját arról, hogy a következő években mennyivel fog csökkenni az adója?

 Az APEH minden további nélkül kilátásba helyezhet például tömeges adóamnesztiát (amiből ugyancsak nem lesz semmi), vagy gyorsított ütemű adó-visszatérítésbe kezdhet, esetleg általános árverés-felfüggesztést jelenthet be.

 Ha minden kötél szakad, az MSZP-kormány gátlástalanul fölvehet még kölcsönt – és mivel a bankvilág inkább őket látná szívesen kormányon, mint a Fideszt, meg is kapnák, még a titkosság sem lenne különösebb gond. Ráérnének a választók megtudni voksolás után is a hírt, mint 2006-ban. Ne feledjük, a kormányzati hazudozásnak Brüsszel véget vethetett volna, ha akar – de nem akart, mert az ottani információk Szocintern-kezekben voltak.

 Mi az MSZP legnagyobb félelme?

 Megítélésünk szerint a szocialistákat nem a kevés mai szavazó izgatja. Van a háttérben egy másik, őket sokkal inkább ijesztő folyamat:

 Orbán Viktor ellenszenvindexének csökkenése.

 Nyolc év után elkopni látszik a csodafegyver: az Orbán-gyűlölet. Annyiszor kiáltottak farkast a baloldalon, hogy az egyszeri nép már nem hiszi. Az Orbán-gyűlölet kifulladóban.

 Ez a legeslegnagyobb veszély. Ha Orbánt nem gyűlölik eléggé és elegen, akkor az összes föntebbi eszköz csütörtököt mondhat.

 Lehet, hogy az emberek inkább Orbánra bíznák a káosz kezelését.

 Lehet, hogy az emberek inkább Orbántól várják majd a mannát.

 Lehet, hogy az emberek inkább szavaznak a Fidesz programjára, mint az MSZP osztogatásira. Mert hogy programja van, illetve lesz a Fidesznek, azt tudjuk. De csak akkor jelentik be, amikor az MSZP programtalansága az új költségvetés hatályba lépésével nyilvánvalóvá válik.

 Lehet, hogy az emberek jobban fogják utálni az MSZP-t, mint Orbánt.

 Orbán Viktor – életében harmadszor – csoda kapujában áll. Először a Nagy Imre-temetésen elmondott beszédével nyitotta meg a remény kapuját, másodszor kormányzásával bebizonyította, hogy lehet itt is magyar ország, harmadszor pedig, jövőre, legyőzheti a vörös kígyót. Ám ne higgyük, hogy könnyű meccs lesz. A neheze hátravan.