– Amerigo Tot, azaz Tóth Imre Csurgói Madonnája a „La Madone de Csurgó” nevet kapta a francia keresztségben, és Amerigo Tot nevét Tournus-ben és Burgundia környező városkáiban sokan ismerik. Ma talán Tournus az egyetlen francia város, amely a magyarok 10. századi jelenlétét nyilvános emlékezetében is őrzi. Igaz, fájdalom jegyében, mert több utcai kőtábla felirata a „magyarok inváziójáról” beszél. A „l’invasion hongroise” azonban nem magyar hadműveletet jelentett, mint ma hisszük, hanem magyar kapcsolatot. Elterjedt nézet, hogy a magyarok rabolni jártak a Kárpát-medencénél jóval szegényebb nyugatra. Valójában, aki rabolni akart, ide igyekezett, hozzánk, ahogyan ma is.

Szokás volt viszont jó vetőmagot osztani Pannóniából az ínségesebb vidéken élőknek. A magot vivő, magosztós meneteket termékenység istennők vezették, a rejtélyes Fekete Madonnák. Tournus népe is nagy becsben őriz egy ilyen magasztos Magosztós Madonnát, a Notre Dame la Brune-t. Már senki nem emlékszik arra, hogy a szobor miként került oda. Most a hatalmas Saint-Philibert templom ambulatóriumának első kápolnájában áll a „Madone de Csurgó” (ők többnyire xurgo-nak ejtik), és mindenki tudja, hogy a magyarok ajándékaként került Tournus-be, napra pontosan Tóth Imre mester születésének 100. évfordulóján. Mi vittük oda.

– Mi köze Mészáros Gézának Tournus-höz?

– Tournus közepén lenyűgöző erejű épületegyüttes áll, a Saint Philibert Apátság. Építészetileg egész Franciaországban egyedülálló jelenség. Feleségem segítségével nyolc éve azért kutatom ezt a helyet, mert építői ugyanazzal a szkíta műveltséggel rendelkeztek, amivel őseink. A hatalmas szkíta műveltség központja a Kárpát-medence volt. Ezt az iskolában még nem így tanítják, ezen bánkódnunk azonban most fölösleges. Van itt egy 770 éves káptalanterem, a Salle Capitulaire. Ma kiállítótér, itt mutattam be festményeimet és falikárpitjaimat. Kiállításom „vendége” volt a Csurgói Madonna, ott állt a terem közepén, hogy aztán a kiállítás zárásakor, a magyarok ajándékaként a város templomába költözzön. Alatta jól olvashatón, magyar és francia nyelven, százötvennél is több magyar aláírással az ajándéklevél.

Az emberek zavarba jöttek, nem nagyon értették, ez mit jelent. A kiállítás olyannyira önálló volt, hogy még a terem őrzését is mi láttuk el. Nelli, a feleségem jól beszél franciául, reggeltől estig a kiállítás látogatóival beszélgetett. Megrendítő volt látni, magyarázó szavaival hogyan sikerült megnyitni az emberek szívét. Kiállításon ritka látvány a sírva fakadó látogató, ezúttal akadt nem egy ilyen.

– Miként lehetséges, hogy „ugyanezt” a szobrot éppen mostanában meg lehet tekinteni a Ludwig Múzeumban is, az Amerigo Tot centenáriumi kiállításon?

– Egy bronzszobor jól másolható, és több példánya is eredetinek számít. Ugyanez a mű a Vatikáni Múzeumban is megtalálható. A „Madone de Csurgó” eleve Tournus számára készült, Amerigo Tot jogutódainak támogatásával, a móri szobrászok öntőműhelyében, viaszveszejtéses technikával. Mór városában Nagy Benedek mester és fia, Károly körül kitűnő csapat szerveződött fiatal szobrászokból. Jól ismerik a szomszédos Fehérvárcsurgó nagy szülöttét, nyomban sajátjuknak tekintették ezt az ügyet. Ki is utaztak hozzánk, hozták magukkal a szobor kő talapzatát, és a ragyogóra kitakarított kápolnában olyan gyorsan és csendben építették fel a művet, hogy francia barátainknak is nyitva maradt a szája. „Arrivée de Hongrie” ez a felirat áll a kőtalapzatra vésve. „Érkezett Magyarországról”, ahogyan az a kis magyar zarándoksereg is, amely ott vonult a szoborral az átadás ünnepén. André Guimet atya, a Saint Philibert plébánosának szavaival: „a művészet és a hit nagyköveteként”.

– Mi köze Mészáros Gézának Amerigo Tothoz?

– Fiatal festő koromban Amerigo Tot két kiállításomat nyitotta meg. Ezzel akkor, a 80-as évek elején, mintegy az életemet mentette meg. Valójában nem voltam életveszélyben, de új, ipari anyagokkal kezdtem dolgozni, és szakítanom kellett előző, figurális korszakommal. Jó barátom, a francia építész Jean Poyeton a tournus-i megnyitón is az ő, Amerigo Tot szavait idézte. Ezek első hallásra mindig derültséget keltenek, mert így hangzanak:

„Mészáros Géza képeit »csukott szemmel« kell néznünk.”

Természetesen azonnal megmagyarázta, hogy ő mit ért ezen: „Mert ez a festő nem azt festi, amit lát, hanem azt, amit gondol. Nem valami külső, meglévő dologgal kell azonosítanunk a képeket, hanem nekünk kell azonosulnunk a képek nyújtotta látvánnyal, …belső látásunkra, emlékeinkre, ösztöneinkre, rejtett érzéseinkre kell hagyatkoznunk. …Nem az a fontos, amit látunk, hanem amire gondolunk, és olyasmit kell csinálni, ami nem volt, és ami nem is lesz. Saját munkáimban is mindig erre törekedtem. Mészáros Géza munkáit nézve a fontos az, hogy megindulok egy ponton, és eljutok saját magamhoz a képeken keresztül.”

Amerigo Tot szavai hitelesítették munkáimat, és új lehetőségeket nyitottak előttem. Nekem igazi, holtomiglan tanító mesterem volt: Bernáth Aurél. De festőként bejárt utamra Amerigo Tot lendülete segített.

– A Csurgói Madonna immár a helyére került Tournus-ben. Ámde Amerigo Tot a helyére került-e a magyar művészettörténetben?

– Igen, a Csurgói Madonna igazi nagy ünnep keretében vonult be új otthonába, a Saint-Philibert Apátság hatalmas csarnokába. Szépsége, energiája kis magyar szentélyt teremtett maga körül francia földön. A környékbeli településekről, távoli városokból is eljöttek új ismerőseink. Először hallottak templomukban magyar beszédet, élő magyar éneket.

Nem rontanám ezt az ünnepet, de a Csurgói Madonna azért került a helyére, mert nem vettük figyelembe a realitásokat. Sem mi, sem a megajándékozott franciák. Mi megtaláltuk az okát és a módját annak, hogy adjunk; ők meglátták az értelmét annak, hogy elfogadják. André Guimet atya, püspöki helynök, egyetemi tanár, igazi reneszánsz egyéniség, soha nem tudott úgy elmenni a szobor mellett, hogy a szeretetének valamilyen jelét ki ne mutassa. Érezhető, hogy a szobor energiája egyre növekszik. Nagyon sok gyermek is látta, ahogyan a „Madone” a helyére került. Történetünknek folytatása lesz, de hogy milyen, az aligha megjósolható.

A kérdés második felére nem könnyű röviden válaszolni. Külön ajánlati szótárra lenne szükség, mit értsünk a „magyar”, a „művészet” és a „történet” szó alatt. Ma még egy ilyen háromszavas értelmező szótárt is nehéz lenne elfogadtatni mindenkivel.

Amerigo Tot lénye, jelensége önmagában csoda. Ha csak két művet alkot összesen, a Mag apoteózisát és a Csurgói Madonnát, akkor is a legnagyobb művészek és a legjobb magyarok közt van a helye. Annak, aki őt megkísérli vállon veregetni, bízvást elporlad a keze.