Könyvét Rajk László ünnepélyes újratemetésével fejezi be Szász Béla. Ez a temetés 17 nappal a forradalom előtt volt, 1956. október 6-án. Íme az idézet:

Délután 3 órakor Apró Antal, a politikai bizottság tagja, a minisztertanács elnökhelyettese lépett az emelvényre.

Apró a „szégyenletes törvénytelenségek” elkövetőinek felelősségre vonását helyezte kilátásba. „Elvtársaink sírja előtt — mondotta aztán — valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek.”

Ám a kivégzettek sírjánál szónokló férfiú, néhány hét múlva, a forradalom bukása után, még a bírói ítéletek nélkül végrehajtott tömeges főbelövések és akasztások idején is, erélyesebb eljárást követelt Kádártól. Későbbi cselekedeteiből és nyilatkozataiból pedig nem az tűnik ki, mintha „szégyenletes törvénytelenségnek” tekintette volna, hogy Nagy Imrét meg társait, akik Kádár menlevelével hagyták el a jugoszláv követséget, utóbb ismeretlen helyen, ismeretlen nemzetiségű, ismeretlen személyek titokban a bitó alá hurcolják.

Amikor azonban Apró még „valamennyi magyar kommunista nevében” ígérte, hogy a „szörnyűségek” soha meg nem ismétlődnek, fogadkozását ekképpen tódította: „Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak elő? Ez jogos kérdés. Erre a kérdésre népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték mi vagyunk, kommunisták…”

A többi szónok is a pártban, a kommunistákban jelölte meg a kezeseket… Orbán László szerint pedig a műper „gaz rágalmainak” lelepleztetése használt a kommunistáknak: „Nem gyengébb: erősebb lett ezzel pártunk, mert az igazság feltárásával a párt lemosta egyben a saját becsületén esett foltot is…”

 

Apró Antal leszármazottai ma behálózzák a magyar politikát és a gazdasági életet is. Leghíresebb közülük unokájának férje: Gyurcsány Ferenc.

Az érvelés pedig mutatis mutandis ma is hallható, legutóbb Lendvai Ildikó pártelnök magyarázta el az Inforádióban, hogy a mostani válságban az lenne a lehető legjobb az országnak, ha ők, 1956 leverőinek örökösei folytatnák a kormányzást – nyilván mindörökre.