A hazai baloldali média egy emberként nyilvánította régimódinak, tudományellenesnek és kirekesztőnek Ékes Ilona országgyűlési képviselőt, aki előre tiltakozott az idei Meleg Büszkeség Hete alkalmából szeptember 5-ére bejelentett Meleg Méltóság Menete miatt.

A máskülönben állítólag végtelenül toleráns honi szoclib határozott gyűlölete és megfellebbezhetetlenül „tudományos” véleménye a homoszexualitásról most Ékes Ilonán csattant.

A múltkor megígértük, hogy megvizsgáljuk: mi a tudományos igazság a homoszexualitás körül?

Ifjabbak nem emlékeznek, de idősebb kortársaink jól tudják, hogy a „tudományos világnézet” jegyében mennyi ostobaságot kellett átélnünk a XX. században. „Tudományos” volt a Kaiser Wilhelm Fajbiológiai Intézet Hitler Harmadik Birodalmában éppúgy, mint a gyapottermesztés Rákosi Magyarországán. A tudománnyal való agitpropos visszaélés 1956 után sem szűnt meg, sőt a mai MSZP szívesen elfelejtené, hogy 1989. október 7-én reggelig (a megszűnéséig) az MSZMP alapszabályában (!) ki volt mondva a tudományos és történelmi materialista világnézet, továbbá az ateizmus mint eszmei alapelv, a tagoktól elvárt világnézeti minimum.

Egyébként a tudomány fejlődése a legtökéletesebb bizonyíték arra, hogy a „tudományosság” – igencsak ingatag alap. Tudományos igazságok dőlnek meg, gondoljunk csak a geocentrikus világképre vagy a newtoni mechanikára. Végső érvként maradjunk abban, amit Arany János életbölcsességként fogalmazott meg egy verssorában: „Mit hisz a tudós? Ő lássa.”

A tudomány nem Isten: nem abszolút

Most végigszaladunk néhány nem érdektelen tudományon:

Filozófia, vallás. A világtörténelemben voltak kultúrák (amelyek köztudottan vallási alapúak), amelyek tolerálták a homoszexualitást, és voltak, amelyek nem. Mózes törvénye – és annak nyomán a kereszténység – bűnnek tekinti, míg például a görögség tolerálta.

Jog. A jogtudomány (hol vallási alapon, hol a közfelfogás hatására) ugyancsak ingadozó állásponton volt és van. A magyar jogtörténetben régen elítélték, a Csemegi-kódex súlyosan büntette (de csak a férfiak homoszexualitásáról tud).

Orvostudomány. Ez a diszciplína nehéz helyzetben van a homoszexualitás megítélésében. Az orvos ugyanis betegségekkel és sérülésekkel foglalkozik, például egy gyermeksebészeten ideális esetben sérült (pl. keze-lába tört) gyermekek vannak, de egyikük sem beteg. Egy betegség rendellenes működést jelez, de a nem szorosan vett testi működések tudományos elemzése sokkal fiatalabb, mint maga az orvostudomány.

Az emberről alkotott tudományos nézetek viszonylag új szegmense a modern pszichológia, amely számtalan alapvetően eltérő iskolára oszlik, és ezeknek a véleménye sok kérdésben homlokegyenest ellentétes egymással.

Az orvostudomány tömegesen találkozik a homoszexuális életvitel miatti betegségekkel. Igaz, a heteroszexuális életvitel miatti betegségekkel is. Másfelől a pszichológia sem tétlenkedik, és erről szóljunk kissé bővebben:

A homoszexuális viselkedés

A pszichológusok fölöttébb érdekes helyzetben vannak. A maguk tudományterületén egyértelmű álláspont: A szexuális viselkedés tanult viselkedésforma. Mivel azonban ők (később rátérünk, miért) jó okkal félnek hangosan véleményt nyilvánítani, ráadásul mert ha színvallásra késztetik őket, akkor ama (tudományos!) norma mögé húzódnak vissza, hogy a magatartási normák kor- és társadalomfüggők, ergo a pszichológia nem felel az izgalmas kérdésre.

Mi hát az izgalmas kérdés?

Szabad-e homoszexuálisnak lenni?

Na erre nem szeret a pszichológus válaszolni, elvégre ő nem valami isten, hogy kinyilvánítsa, mi a követendő norma, és kiossza az „erényes” vagy a „bűnös” plecsniket.

A homoszexualitás megítélése tehát az erkölcstan körébe tartozik.

A homoszexuálisok kínos kérdése: szabad-e melegnek lenni…

Noha a liberálisok és a szocialisták előszeretettel sugallják, hogy az erkölcs relatív, és hogy koronként változik, éppen a Meleg Büszkeség Hete mutatja, hogy a lelkük mélyén maguk sem hisznek ebben.

Úgy érzik, hogy valami diszharmónia van az ő homoszexualitásuk és a világ között. Ezért aktívan igyekeznek – megváltoztatni a világot.

Változz meg, világ! – Ezt kiáltja a Meleg Büszkeség Hete, a Meleg Méltóság Menete.

És ezért születik a végső érv, az ultima ratio: a homoszexuális úgy születik, őt „a Teremtő ilyennek teremtette”, ő tehát „nem felelős” a viselkedéséért, ő MÁS. És ugyebár a másságot tisztelni kell.

És kinek kell tisztelnie a másságot? Mindenkinek.

Hogy mitől tarthatatlan a homoszexualitásnak ez az apológiája, arról szólunk sorozatunk következő részében.

(folytatjuk)