Bíróság előtt találták magukat. Ezt nem hitték volna annak idején. Amikor ott ültek a hatalom csúcsán, és mindent megtehettek az alattuk valókkal… Rendőrökkel verethették államuk polgárait, lövethették őket, lovakkal tapostathatták a nyugdíjas asszonyokat, bíróval ítéltethették el a korrupcióikat leleplezni akaró civileket. Az alattuk valóknak semmi esélyük nem volt a hatásos ellenállásra.

És az akkor fent levők egyszer csak mégis bíróság előtt találták magukat.

Most nem telefonálhattak oda, hogy „A nővérem ügyében megfelelő ítéletet kérek.” A saját ügyükben sem kérhettek „megfelelő” ítéletet.

„A 60 éves Li Pej-jinget februárban találta bűnösnek egy bíróság 4 millió dollárnak megfelelő összegű kenőpénz elfogadásában, illetve 12 millió dollárnyi közvagyon elsikkasztásában. Az elítélt 14 éven át folytatta üzelmeit. A kínai legfelsőbb bíróság helybenhagyta a Li ügyében ítélkező bírói testület döntését. Az elítélt kegyelmi kérvényét elutasították” – írta a sajtó. Csinan város népbírósága februárban súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy Li nem csupán elfogadta a kenőpénzt, hanem el is várta a megvesztegetési összegeket.

Ki gondolná, hogy nekünk, európaiaknak demokrácia dolgában Ázsiáról kellene példát vennünk? „A kínai hatóságok kíméletlen harcot folytatnak azok ellen a magas beosztású párttisztviselők és állami vállalatvezetők ellen, akik hivatali tisztségüket kihasználva korrupciós bűncselekményeket követnek el” – olvasni egy újságban.

Az Európai Unió egyik tagállamában nem hogy nem korlátozzák a hatóságok a korrupciót, hanem egyenesen az adott ország törvényhozásában hagyják a korrupt bűnözőket.

Az egyik főkorrupt – akinek pártbeli utódja nemrég bocsánatot kért elődei korrupt bűncselekményeiért – mintegy 36 ezer eurót költött benzinre három év alatt, holott az agglomerációban lakik, híres terepjárójával sem használhatott fel ekkora benzinmennyiséget.

De a pénzt az államkasszából mégis átvette.

Egyelőre nem áll bíróság előtt.

„Két éve a kínai állami élelmiszer-egészségügyi és gyógyszer-engedélyezési hatóság volt vezetőjét végezték ki ugyancsak korrupció és kenőpénzek elfogadásának a vádjai alapján. Cseng Hsziao-jüt 850 ezer dollárnyi készpénz fejében szemet hunyt a piacra kerülő termékek egészségre káros hatása fölött. Egy forgalomba került antibiotikum-készítmény legalább tíz ember halát okozta.”

Kivégezték. Pedig ő nem uszította belügyminiszterként a rendőröket testvére piaci versenytársára, hogy házkutatás ürügyén annak vállalkozását tönkretegyék.

Európában ez megtörtént az 1990-es évek közepén.

A politikai bűnöző azonban nincs bíróság előtt.

Még.

„Hét és fél évi börtönre ítélték korrupció miatt Alberto Fujimori volt perui államfőt” – jelentette a sajtó. Fujimori, aki 1990 és 2000 között volt Peru elnöke, beismerte, hogy elnöksége utolsó hónapjaiban jogellenesen fizetett ki 15 millió dollárt a titkosszolgálat főnökének, Vladimiro Montesinosnak.

Fujimori 2000-ben egy korrupciós botrány közepette szülőhazájába, Japánba emigrált, és egy faxon jelentette be lemondását. 2005-ben vették őrizetbe Chilében és kiadták Perunak.

Dél-Amerikában is üldözik a korrupciót. Ennek ellenére félelemmel említik, hogy bizonyos uniótagállam „délamerikanizálódik”…

Az unió némely tagállamában még magabiztosak a korrupt politikusok. Bíznak pribékjeikben és külföldi marionett-mozgatóikban. Ők megtették, amit elvártak tőlük, ők is elvárják, hogy garantálják biztonságukat.

De ki tudja? Lehet, hogy már nem érnek annyit gazdájuknak, hogy az megvédje őket.

És rájuk szakad a jogállam. Ahogy Ázsiában, Dél-Amerikában ez megtörtént a korrupt politikusokkal.

Bíróság előtt találták magukat az egykor magabiztos, bírálóikat szélsőségesnek bélyegző korrupt bűnözők.

Talán átcsap a folyamat Európára is. És talán hamarosan.

Isten malmai, ha lassan is, de – talán – őrölnek.