A szerző, Kovács Kalliszt szerint Magyarország jelenlegi területén ötvennégy jelentősebb zarándokhely van, melyek közül tizennégy ferences, és a határon túli területek kegyhelyei közül is hat Szent Ferenc fiaihoz kötődik. „Ha összevetjük a szerzetesrendek búcsújáróhelyeit – írja a szerző –, megállapíthatjuk, hogy a többieket messze megelőzve vezetnek a ferencesek.” A bencéseknek négy, a pálosoknak kettő, a domonkosoknak, cisztercieknek, premontreieknek és a bazilitáknak egy-egy kegyhelyük van. Mi a ferences részesedés e magas arányának az oka? A szerző szerint a Ferenc-rend nagy elterjedtsége, népszerűsége, a néppel való szoros kapcsolata és különösképpen a rend Mária-tisztelete.

A ferences kegyhelyek közül ma nem mindegyik van a rend kezelésben, de a ferences hagyományok ott is elevenek, és a búcsúk idején gyakran ferences atyák is besegítenek a szentmisék bemutatásában és a gyóntatásban. Ferencesek vezetik ma is a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyünket, a sümegi, a gyöngyösi és a szeged-alsóvárosi kegytemplomokat. Erdély két legnagyobb zarándokhelye – Csiksomlyó és Máriaradna – is ferences. További ferences hagyományú búcsújáróhelyek: Andocs, Csatka, Búcsúszentlászló, Segesd, Homokkomárom, Baja-Vodica, Máriagyűd, Máriabesnyő és Jászberény.

A kötet, amelyet a Sümegi Ferences Rendház jelentetett meg, bemutatja a kegyhelyeket, kiemelve azok ferences vonatkozásait. E búcsújáróhelyek általában Mária kegyhelyek. Sarlósboldogasszony ferences eredetű és jellegű, Szent Ferenc lelkületét idéző ünnep (július 2.). A Segítő Szűz (május 24) és a Fájdalmas Szűz (szeptember 15.) tisztelete is általános a rend körében. Szent Ferenc tisztelete Jézus és Mária szenvedése iránt közismert. Nem véletlen, hogy a Stabat Mater örök szépségű himnusz szerzője is ferences, Jacopone de Todi. Minden ferences templom búcsúnapja augusztus másodika, porcinkula ünnepe. Ez is máriás ünnep, a Szent Ferenc által romjaiból felépített, Assisiben lévő Porcinkula-káplna fölé emelt Angyalos Boldogasszony bazilika búcsúnapja.   

A szerző könyvében kitér arra is, hogy az egyház feladatai közé tarozik őrködni afelett, hogy a búcsújáróhelyek életébe ne keveredjenek téves, hitellenes, babonás elemek. Így például helytelen szóhasználatot és gyakorlatot tükröz a csodatevő kép, kegyszobor vagy víz emlegetése. Nem ezeknek a tárgyaknak vagy alkotásoknak van csodatevő ereje, hanem minden esetben a Boldogságos Szűznek és a szenteknek, akiket Isten a csodatevés adományával felruház. Példaként említi a máriapócsi kegyképet, ami – miután császári utasításra Bécsbe vittek – megszűnt könnyezni, viszont a helyette Pócson elhelyezett másolat többször is könnyezett. Vagyis „nem a kép művel csodát, hanem a Szent Szűz, akit a kép ábrázol” – szögezi le Kovács Kalliszt.