„Ezért védték meg a Turul-szobrot, megsértve a jogállamiságot is” – vádolta meg a demokratákat egy populista politikusnő az Európai Unió egyik tagállamában. A jogállamiságot védő honanya közvetve több, közvetlenül egy tömegbe lövetésben érintett.

„1984-tõl az Állampárt Központi Bizottsága kulturális alosztályának a munkatársa, majd vezetője” – olvasni a populista politikusnő hivatalos önéletrajzában. A szövegből kiderül, hogy öt évig volt a pártapparátus dolgozója: azaz az adófizetők pénzéből fél évtizeden át szolgálta – számosak szerint cenzorként is – a diktatúrát.

Ez azért lényeges, mert az állampárt – legalábbis azon a néven, amely nevet a populista politikusnő apparátusi tevékenysége alatt is viselt – 1956. december 1-jén alakult meg.

És néhány nappal később már lövetett…

December 6-án rendezte az új állampárt a legnagyobb vérfürdőt egy bányászvárosban: 132-en haltak bele a sortűzbe, gyerekek és asszonyok is.

A populista politikusnő ekkor 10 éves volt. Közvetlen felelősség tehát semmiképpen sem terheli.

Közvetett felelősség azonban annál inkább.

Ugyanis mind a mai napig nem határolódott el azoktól a bizonyos sortüzektől: 1956-ban hatvan sortűzzel „konszolidálták” a hatalmat az adott államban. És a vérontást elrendelő állampártnak a mai populista politikusnő öt évig közvetlenül is jól fizetett alkalmazottja volt (előtte is, és utána is pártvonalon mozgott és mozog).

Az utóbbi 15 évben, miközben szinte folyamatosan elhatárolódást követel másoktól, ő maga soha nem határolódott el pártja tömeggyilkosságaitól.

Sőt, még az „utcai politizálásért” is megrótta mai politikai ellenfeleit, ugyanis a demokraták, élve alkotmányos jogukkal, utcán tüntettek a hazugságpolitika ellen. Fájt az utcai tüntetés a populistának, holott a tömegbe lövetésnél rútabb utcai politizálás aligha képzelhető el. Ám ez utóbbitól elhatárolódni mind máig nem látta szükségesnek…

Ezért tekinthető közvetve felelősnek pártja vérontásaiért.

A közvetlen felelőssége egy frissebb esetnél áll fenn: ez 2006. október 23-án történt. Az állampárt utódja ugyanis ezen a napon megint a tömegbe lövetett: igaz, nem ólomgolyóval, hanem gumilövedékkel.

Halált nem okozott. Maradandó sérüléseket azonban igen.

Ráadásul ütni nem gumibottal, hanem acélbottal ütötték az európai uniós polgárokat a máig azonosítatlan kékruhások.

Számos kárvallottat kártérítésben részesített a bíróság – ám a pénzt nem a terrorakció szervezői, hanem az állampolgárok fizették és fizetik.

Ebben a gumitöltényes tömegbe lövetésben már közvetlenül felelős a populista politikusnő.

A terrortámadást ugyanis az a két párt rendelte el – vagy hagyta jóvá –, amely az adott tagállam parlamentjében a többséget élvezi. És az egyik kormánypártnak akkor frakcióvezetője volt a populista politikusnő.

Nos: a tömegbe lövetés nem fér össze a jogállamisággal. Sőt: durva megsértése annak. A jogállamiság durva megsértéséért pedig közvetlenül felelős a nagy kormánypárt frakcióvezetője.

Ezek után a jogállamiságot véresen megsértő párt frakcióvezetője, majd elnöke csak afrikai banánköztársaságban léphetne föl a jogállam védelmezőjeként.

Az Európai Unióban az ilyen politikai bohócot kinevetnék.

És ki is nevetik.