V. A magyar modell makrokommunikációs problémái

5. Információpolitika

A politikaformálás (mind a pártpolitizálás, mind pedig a kormányzás) szempontjából meghatározó, hogy nincs információtörvény, általában véve az információjog gyermekcipőben jár, illetve a törvénykezés nagy késésben van. Az írott és íratlan információalkotmány szellemét illetően lényegében mindennap megsértik a törvényt.⁸² Az elektronikus információterjesztés, kereskedelem, az Internet terjedése ilyen körülmények között leginkább a bűnözés új formáiban mutatja meg magát: az ELTE, a BME után az MTI rendszerébe is betörtek.

Az információgazdaság virágzik Magyarországon is, bár a jogi és pénzügyi szabályozás nem megoldott. Az online információszolgáltatók is működnek, a BKE, MET, MTI, MeH, ÁPV intézményes információforrások elérhetők, bár sok kényelmetlenséggel, s a célzott keresésre alkamas szolgáltatások is megjelentek (mint pl. a Fornax). Az Externet hálózat országos terítésű, minthogy a TeleDataCast Kft. az Antenna Hungária révén az MTV-1 programja hordozó frekvenciája segítségével terjeszti (jellemző szolgáltatása a „Cégtár’2000”). Hasonló, jellemző kezdeményezés a Forensis Kft Quertline szolgáltatása vagy az internetes⁸³ holiTime, előbbi vállalati, utóbbi turisztikai információk közvetítője. Az informatikai fejlesztések eröltetése miatt a számítógépkereskedelem értéke több mint 300 M USD évente, aminek 60-70%-át szürke- és fekete kereskedelemben bonyolítják.

Jellemzőek az információtörvény, az információs infrastruktúra-politika hiányára visszavezethető anomáliák. Az Antenna Hungária pornósugárzási botrányba keveredik, a lottónyeremény tulajdonosát a szelvény alapján illegálisan azonosítják stb., ugyanakkor az összes település megjelenik az Interneten, bár Magyarországon 1 ezer lakosra csak 142 telefonvonal jut. A hálózatba szerveződő rendszerek számát 3.400-3.500-ra becsülik.

5.1 A statisztikai információrendszer korszerűtlensége

Elavulás, negatív torzítás, bizonyos politikai megfontolások nyomán, fontos rögzítésre váró témák kerülése: ez jellemzi a statisztikai informciórendszert. Ilyen pl. a részletes adósságleltár elkészítése: egyes számítások szerint 1974-től 1996-ig 23 Md USD nettó adósságot csináltak Magyarország nevében, ugyanakkor 31 Md USD-t fizetett ki az állam, miközben a nemzeti vagyon mintegy 100 Md USD-t vesztett értékéből 1989-1995 között. (mn,1996,01.31.p.10.)

A statisztikai bázis alapján nem készült országmérleg 1990-ben, ami a rendszerváltó kormány felelőssége. A korábbi statisztikai bázis a korábbi országteljesítményt sem volt képes mérni, hogyan is várhattuk el, hogy a megváltozott feltételek között meg tud felelni a fokozott igényeknek. A KSH próbálkozott a mikrocenzussal, hagyományos felméréssel (pl. egyetemisták foglalkoztatásával a boltok számáról) meggyőződni a gazdasági aktorokról, de a gazdaság, a politika, a külföld (új adatszogláltatási szabványok pl. az IMF hitelinformációs igényeinek kiszolgálására) kihívásai rendre figyelmeztetnek a sikertelenségre. Az országmérleg elmaradása a statisztikai információ politikai tartalmának újbóli felerősödésének volt jele. A negyedéves GDP-számítás (amely az EU- és az OECD-adatszolgáltatási rend igénye volt) sikertelen megindítása viszont mélyebb szakmai zavarokat sejtetett. A létminimumszámítás felfüggesztése, majd újbóli beindítása egyértelműen a politikai zavarok jele.

5.2 Médiagazdaság

A korábbi kormányciklus egyes hatalmi tényezőinek médiaérzéketlensége és mások médiakezelő profizmusa kínos összehasonlításokat kínált, bár közösek voltak a hosszú távú nemzetgazdasági érdek fel nem ismerésében. Most több irányból is hétmérföldes léptekkel folyik a jogilag szabályozatlan (mondhatni illegális, helyenként a szürke és fekete gazdaságba tartó) médiaipar magánosítása.

A baloldali liberális és szocialista vonzódásokkal, valamint „szocialista magánérdekeltségeikkel” összefonódott magyar médiaértelmiség sajátos helyzetbe került, amikor csak a szűkebbnél is szűkebb szakmai elitje várhat szakmai elismertetésre (tehát megbízásokra, pozíciókra) a külföldi érdekeltségű médiaiparban, miközben a munkában maradók sem remélhetnek nyugalmat a kemény versenyszférában, vagy a közszolgálati médiafórumoknál. A magyar médiaipar feltehetően a legfejlettebb előélettel rendelkezett a közép-európai térségben, de belebonyolódott a politikaformálásba, szétzilálódott, a legmélyebbre süllyedt a korrupcióban.

A médiaipar az írott és az elektronikus sajtóra épülve az információkereskedelem, a közvéleményformálás, a tudásmegjelenítés és közvetítés közege, amely a legmagasabb jövedelmek és a legjobban eladható szakismeretek találkozásának a szintere. Ennélfogva a politikai szféra számára döntő fontosságú terep: ide transzponálja minden szféra a legsajátosabb gondjait (ez a társadalom laboratóriuma, ahol kipróbálnak dolgokat). A médiaipar érzékeny, rejtőzködő, de profitképes szférájában működnek a közvélemény-kutatással foglalkozó szervezetek, amelyek a hagyományos kormánymegbízásokhoz szondázó tevékenységtől a gazdasági várakozásokra rásegítő tevékenységeken át a politikai marketing kiszolgálásáig számos bonyolult tevékenységet folytatnak a törvényesség határain egyensúlyozva. Itt dinamikus növekedés van, a Szonda-Ipsos, a Medián, a GK Hungária néhány milliós indulása mára 100 milliós forgalmakat jelent. És, persze, mindez összeépülve az egyes médiumok politikai befolyásokkal terhelt tevékenységeivel.

A makrokommunikációs trendeket nézve a távközlési szabad verseny veszélyes Magyarországra nézve, mert nem annyira arról van szó, hogy bekapcsolódunk általa a makrokommunikációs világhálózatokba, mint inkább hogy a világhálózatokon keresztül szabadon (ellenőrizhetetlenül) áramlik ki a pénz, s az azzal egyenértékű információ külföldre, miközben a Magyarországról szóló információt is külföldről fogjuk megvenni. Az informatika Magyarországon egy sajátos, elszabadult multidiszcipillináris területté vált, egyrészt az információgyűjtés, -feldolgozás, -szervezés és -menedzselés korszerűsítésének elmaradása, másrészt a szocialista típusú modernizáció, a politikai lobbik marakodása miatt. Az MSZP informatikai parkot épít állami pénzből a gazdasági lobbicsoportjai számára, és az SZDSZ is benne ül a vonatkozó szervezetekben. Modernizációs és távlatilag meghatározó kereskedelmi/állami funkciók kerülnek magánkezekbe: mint pl. a ingózálogjog-nyilvántartás, amikor 228 közjegyzői terminál összekapcsolásával az egyik legérzékenyebb gazdasági információforrás sorsáról van szó.

Mikor már megroggyantak az MTV szervezetei, konzorcium szerveződik az országos csatornák megszerzésére. Lobbik harca  - vagy inkább csendes egyezkedése -  folyik német és német-amerikai érdekeltségek megjelenése a MTM Kommunikációs Rt. vagy a CEME-csoport révén. Tehát egyrészt a magyar médiavezetőkkel megspékelt külföldi érdekeltségek küzdenek a korábban 40-45 Md HUF (ma ki tudja mekkora) reklámpiac lekötéséért, a becslések szerint 1,5-2 Md USD értékű befektetések orientálásának lehetőségéért, másrészt a magyar médiaértelmiség (médiavezetők és menedzserek) összecsapása zajlik a magyar (de külföldi érdekeltségű) marketing-kommunikációs menezserekkel a műsorkészítési jogért. Ennek egyik működő példája a Marquard-csoport (Magyar Hírlap, Mai Nap) Rádió 1 csatornája, amely a Kossuth rádióval konkurál.

Hogy a verseny- vagy a reklámtörvényt szabadon értelmezik, bizonyítja a Népszabadság sorozata, amikor grafikákon a többi napilapra nézve előnytelen összevetéseket jelentet neg. A Népszabadság korábbi terjesztési (kereskedelmi) és politikai monopóliumokat konvertálva, zsebeli be most a reklámpiac meghatározó bevételeit.

A TV-3, A-3, HBO digitális csatornára terelése az MTV jelentőségét többszörösen leértékelte már, másrészt teljesen egyértelműen az SZDSZ és kényszeresen az MSZP társadalmasiasításának házi studiói lettek. Miközben az MTV és a MRT az összeomlás szélére kerültek (4,5 Md HUF azonnali pénzjuttatásra lenne szükségük, ez kb. 30 M USD, de távlatilag 120-150 M USD kellene), az MTM Kommunikációs Rt., az amerikai ABC, a multi SBS, a TeleMünchen-csoport vagy a Kirsch-csoport, az ORF kivásárolni igyekszik az MTV-2 csatornaengedélyét. (Ilyenkor vetődik fel, hogy hol van a tömegkommunikációs médiumok tulajdonviszonyait ellenőrző és a véleménypluralizmus felett őrködő parlamenti bizottság Magyarországon?)

6. Tájékoztatáspolitika

Az infrastruktúra (az információtechnika és a kultúra egyenértékű technológia) értéke Magyarországon 145-150 Md HUF-ra becsült (amiben 110 Md a távközlési vagyon, 35-40 Md a potenciális reklám érték), a hírközlési piacot 300 Md HUF értékűnek itélik, s ehhez járul a felbecsülhetetlen politikai orientáció technikáinak és eszközeinek, a befolyásolás humánforrásainak értéke. A médiaipar (az írott és az elektronikus sajtó kiegészülve közvélemény-kutató szervezetekkel), a politikai marketing piac (közvélemény- és piackutató szervezetek, politológiai műhelyek), az információbrókerség (médiafigyelő és -kutató, hagyományos alapú közhasznú információszolgáltatók, online szolgáltatók, gazdasági viselkedést figyelő ügynökségek) szereplői Magyarországon úgy működhetnek, hogy nincs információtörvény (amely a hitelesség garanciája), hogy az információkereskedelem, a gazdasági tervezés és államigazgatás, illetve a tájékoztatás törvényei nem állnak össze egy konzisztens jogrendszerré.

A magyar tájékoztatási modell számos inkongruenciát mutat a nemzetközi trendekkel és tendenciákkal: az információtörvény egyre komolyabb szigorodáson megy keresztül (jogi normák születésével vagy a peranyagok, precedensperek eredményeivel), illetve a belföldi-belpolitikai hírműsorok terjedelmének növekedése megy végbe a külföld rovására. Magyarországon ez pont fordítva történik.

A tájékoztatáspolitika hiányosságai között a gazdaságpolitológia különleges helyet foglal el. Meghatározó ugyanis a magyar modellben, hogy nincs rendszerkritika, ennélfogva a társadalmi tájékoztatás rendszerint elmarad, a különböző felvetések nem szembesülnek a szakmai és laikus közvélemény bírálataival. Ugyanakkor mind több formális és informális szakmai lobbiszervezet születik, amelyek a társadalmi nyilvánosság működése híján a második nyilvánosságban (vagy ott sem) fejtik ki tevékenységüket, mint pl. a Magyar Üzleti Vezetők Fóruma, amely évi 200-300 M HUF forrást költ el a „helyes gazdasági viselkedés” propagálására. Fontos szerepet töltenek be a hitelminősítők, a befektetési kockázatindex készítői mint a médiában működő és a gazdasági várakozásokat manipuláló szereplők. Mindez nemzeti és társadalmi, professzionális és laikus ellenőrzés nélkül.

Jegyzet és irodalom

82. Ennek egyik legérdekesebb megnyilvánulási formája, hogy a KSH augusztusi inflációjelentését (melyet minden hónap 15-én vagy az ahhoz legközelebbi napon hoz nyilvánosságra) az információszabadságban és személyi információjogban egyébként roppant érzékeny liberális sajtó előbb megjelentette. Itt törvény nélkül is egyértelműen visszaélés történt: politikai és gazdasági előnyszerzés típusú információlopás történt a KSH-ban. Ez egyébként nagyon jellemzően az MTI új szerepének és státuszának kijelölése idején történt. (mn,1996,09.14.p.9.)

83. Internet előfizetés 6.500 van, és további 30-40.000 a hozzáférések száma, az ingyenes Internettót 4-5 ezren olvassák. (vg,1996,06.28.p.7.