Milliárdok a semmibe? Lehet más a szoftverpolitika!

Az LMP az Állami Számvevőszék elnökéhez fordult a kormányzat által január elején kiírt és néhány napja visszavont a „Microsoft (vagy azzal egyenértékű) és Novell (vagy azzal egyenértékű) szoftverlicencek, valamint kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére” irányuló, 25 milliárd forint keretösszegű központosított közbeszerzési pályázat tárgyában. Az LMP azt kéri a Számvevőszéktől, hogy vizsgálja meg a központi kormányzat szoftverbeszerzési gyakorlatának törvényességét, célszerűségét és eredményességét, különös tekintettel a legutóbbi pályázati felhívás meghirdetésének és visszavonásának indokaira.

A kormányzat egy éven belül már a második hasonló tárgyú és keretösszegű, egy-két multinacionális cégre szabott szoftverbeszerzési pályázatot írta ki. A közbeszerzési gyakorlatban példátlan, hogy a kiírásban az igényeket konkrét cégnevekkel, és nem pedig szabványok említésével fogalmazzák meg. A keret-összeg az éves magyar állami informatikai kiadás 16%-át teszi ki. Az LMP általában véve is aggasztónak tartja az elmúlt évek kormányzati szoftverpolitikáját.

Az esetleges újabb beszerzési kiírást az LMP akkor tartja elfogadhatónak, ha a kormányzat a) nem licenceket szereztet be, hanem IT-szolgáltatásokat vásárol; b) nem a Microsoft (vagy más cég) termékeire, hanem nemzetközileg elfogadott nyílt szabványok mentén fogalmazza meg igényeit; c) szempontként kezeli az elköltött közpénzért cserébe történő közvagyon-gyarapodást: így pl. ha a vásárolt szolgáltatások tovább gyarapítanák mindannyiunk nyílt forráskód-bázisát; d) előnyben részesít kis- és középvállalkozásokat: tehát az állami informatikai kiadások 16%-a elsősorban a hazai megoldás-szállítókat, és nem a multinacionális beszállítókat gazdagítja; e) lehetőséget ad a közintézményeknek, hogy a keretszerződésen belül ne csak egy „nyertes” megoldást, hanem az igényeiknek megfelelő megoldást vásárolhassanak.

Az LMP úgy véli, hibás az a szemlélet, amely a szoftverpolitikában döntően licencekben gondolkodik. Olyan megoldások kellenek, amelyek segítenek magyar munkahelyeket teremteni, s a nemzeti tudáskincset gazdagítják! Ma az állami, egyedi fejlesztések általános jellemzője, hogy az állam hatalmas közpénzekért cserébe sem jut hozzá a fejlesztés eredményének tekinthető forráskódhoz. A jelenlegi szoftverpolitika erősíti a szoftver-függőséget, odaláncolja a közszférát egy-egy multinacionális beszállítóhoz, ezenkívül diszkriminálja a nyílt forrású rendszerek használóit, és kiszorítja a magyar kis- és középvállalkozásokat. A jelenlegi, döntően licencekben gondolkodó szoftverpolitika az esélyegyenlőség biztosítása helyett kriminalizál, tudás helyett függőséget teremt, és kiszolgáltatottá teszi az államot is. A magyar kormányzati gyakorlat ráadásul szembehelyezkedik a nemzetközi trenddel: létezik ma már uniós irányelv, amely a nyílt forráskódú, szabad szoftveres megoldásokat minimum egyenértékűnek tartja, a német külügyi tárca nemrég 11 ezer számítógépet állított át szabad szoftverekre, míg az Obama-kormány nyílt forráskódú szoftver-stratégiát tervez.

Az LMP olyan szoftverpolitikát akar, amelynek eredményeként közpénzből, egyedi megrendelésre, kizárólag nyílt forráskódú, szabad szoftvereket szerez be az állam. A multinacionális cégek számára juttatott milliárdok helyett lokális megoldásokat kell találni: a vidéki közhivatalok számára az informatikai támogatást nem fővárosi irodaházakból kell nyújtani, hanem helyi kisvállalkozásokra kell bízni. Az LMP a szoftverpolitikában is érvényesíteni kívánja a fenntarthatóságot: a közpénz maradandó, áthagyományozható értéket, és ne ideig-óráig érvényes licencet teremtsen. A nyílt szabványú, ill. nyílt forrású rendszerek az állampolgároknak és a hazai IT-szektor szereplőinek kedveznek, míg a zárt, kereskedelmi szoftver a megrendelő és a beszállító között alakít ki figyelemre méltó érdekegyezséget. Ha a kormányzati politika – német példára - megkezdené az átállást a szabad szoftverekre, úgy itthon hasznosulnának azok a milliárdok, amelyek ma licenc-díj formájában külföldre vándorolnak.

Az LMP egy új szoftverpolitika érdekében a következő lépéseket szorgalmazza:

1. Haladéktalanul ki kell dolgozni egy nemzeti szabad szoftver stratégiát! Erre a 2003-ban országgyűlési határozattal elfogadott Magyar Információs Társadalom Stratégia kötelezi is a kormányt, de – miután az informatika a kormányzaton belül gazdátlan maradt – a kormány figyelmét stratégia-alkotás helyett a mindennapos ügyletek kötik le.

2. Haladéktalanul el kell indítani a közszférában (és különösen a közoktatásban) egy 1-3 éves átállási folyamatot a nyílt szabványok mentén működő rendszerekre! Ennek keretében azonosítani kell azokat a folyamatokat, amelyek jelenleg csak Microsoft operációs rendszereken futó programokkal kezelhetők.

3. Kötelezővé kell tenni a nyílt dokumentum- és kommunikációs protokoll-szabványokat!

4. A jelenleg licence-vásárlásokra fordított állami milliárdok töredékéből át lehet képezni a közszféra dolgozóit a nyílt rendszerek használatára, ezért szabad szoftver oktatási programokat kell indítani, és támogatni kell hazai mozgalmak szoftverhonosító kezdeményezéseit.

A cél az, hogy az állami licencköltségeket leszorítsuk, s a felszabaduló forrásokat oktatásra, képzésre, munkahelyteremtésre, s az informatikai esélyegyenlőség biztosítására fordítsuk! Lehet más a szoftverpolitika!

Lehet Más a Politika (LMP)