E hét jellemző politikai eseményei és politikai kommunikációja is a baloldal - van-e még bármi értelme is e fogalomnak?! – totális válságáról, az MSZP panamista, demokráciadeficitekkel terhelt, intellektuálisan leépült politizálásáról szólnak. E trendben néhány tendencia élénkíti a monotóniát: egyfelől a pártértelmiség kétségbe esett próbálkozásai a párt ideológiai és arculati átmaszkírozására, másfelől a Gyurcsány-féle pártelit mintha mi sem történt volna típusú, nyegle viselkedésének megnyilvánulásai. 

Az említett jelenséget igazolja egy, az MSZP 36 képviselője által jegyzett vitairat „Térjünk vissza a szocializmushoz!” címmel. A „vitairat” szerkesztését Szanyi Tibor végezte, aki szerint a politikai téren passzív fiatalokat kívánják megszólítani e szöveggel. Egyébként Szanyi azt is nyilatkozza az ATV műsorában, hogy felszámolná „a titkos erőközpontokat” Szanyi Tibor. /1/ Ez egy sokértékű minősítés az MSZP-re nézve, de Szanyi profit- és titkos erőcentrumok alatt a külföldi tulajdonban álló energetikai vállalatokra gondolt, melyekkel kapcsolatban az államosítás lehetőségét is felvetette. Ez a baloldali populista felszakadás kiterjed azután a termőföld közösségi tulajdonná tételére, a bíróságok munkájának társadalmi ellenőrzésére, a brókerek és bankárok vagyonának szétosztására a kisemberek között. A „vitairat” eszerint nem a címben jelzett tartalmakat takarja, hanem egy „vissza a kommunizmusba!” típusú álmodozás.

Ideológiai és identitásválság

Jóhiszemű baloldaliak is értetlenkedve fogadják a Magyar Szocialista Párt Fenntartható Fejlődés Munkacsoportjának mindent összevéve nevetséges „vitaanyagát” „Szerintem populista kurzust akartak a szerzők "meglovagolni", amely szerint valamilyen formában állami ellenőrzés alá kellene vonni a nagyobb pénzintézeteket, és talán már egy baloldaliságot, vagy egyes nem komoly elemezők szerint már "szocializmust" is jelent! nem is értem, hogy készül az MSZP-ben egy értékprogram, vagy valami hasonló, és akkor miért is kellet Szanyinak és a "munkacsoportjának" egy ilyen eléggé "zagyva" dokumentummal előállnia??? És nagyon érdekes, hogy a BP-i pártértekezleten, állítólag, egyetértés mutatkozott e dokumentumban foglaltakkal! Úristen!!! Ilyen színvonalon áll BP-en az MSZP legfelsőbb fóruma?! /…/ A Balra, Magyar!-ral nehéz vitatkozni. Ugyanis olyannyira általánosító, áltudományos kifejezéspatronokkal élő frázishalmaz, hogy amikor valós problémákat kívánna feszegetni, akkor is követhetetlen - a lózungok folyama megfojtja a figyelmet.”

Az ideológiai meseszövés sem akármi: „Nézzük az eddigi utat: 1868 - Általános Munkásegylet (Táncsics Mihály), 1994 - Demokratikusan választott baloldali kormány (Horn Gyula). Egyebek között onnan és innen indultunk. Nehéz azonban kitüntetett tényt vagy időpontot találni a magyar baloldal önazonosságához - minthogy maga a baloldal roppant színes és gazdag csokrot alkot." /2/

A fukuyamai „történelem vége” analógia a magyar baloldal esetében is érvényessé vált. Stumpf István szerint „a baloldal történelmi összeomlása jöhet". A végmenetnek sokféle útja lehet. Stumpf az InfoRádió Aréna című műsorában azt fejtegeti, hogy amikor Gyurcsány „magára húzza" a válságot, élre áll és menedzseli azt, akkor az idei európai parlamenti választást is hajlandó beáldozni a 2010-es választásokért. /3/ Viszont a mai helyzetből kiindulva, ha el is evickél a 2010-es parlamenti választásokig, olyan mértékű lesz a válság, hogy az a baloldal történelmi összeomlását fogja előidézni.

Egy amolyan történelem vége esemény Boross Péter visszavonulása is. /4/ A miniszterelnök korára tekintettel távozik, de „segítette” ebbéli elhatározásában a magyar politikai rendszer, -osztály, -kommunikáció és –kultúra korábban sohasem tapasztalt mélyrepülése is. A Népszabadság ízetlen megemlékezése annak a tiszteletlenségnek a példája, amit eddig is tanúsított a saját bárdolatlanságába és erkölcstelenségébe belehaló baloldali médiauszály.

A baloldal haldoklásának példázataihoz sorolható, eheti esemény volt a (gazdasági) válsággal kapcsolatban emlegetett „még több kapitalizmus kell", illetve „az állami szabályozás nem azonos a szocializmussal" típusú fordulatok megjelenése. Hivatkozzák a Newsweek egyik szerkesztőjének visszatekintését az elmúlt évre, melynek nyomán felvázolja 2009 legnagyobb kihívásait. „A szerző szerint a kormányzati beavatkozásoknak előbb-utóbb lesz hatása, azonban az állami szerepvállalás növelése és az államosítások nem jelentik, hogy a szocializmus irányába haladnánk.” /5/ Itt a hivatkozottakkal ellentétben nem az a hír, amit annak gondoltak (főként nem kínál semmilyen pozitív tanulságot a magyarszocialista modell szempontjából). 

Ennél sokkal érdekesebb Hankiss Elemér megnyilatkozása a negyven éves Világgazdaság konferenciáján. „Alibi politizálás folyik" – mondja Hankiss a demokrácia megroskadt, az ország igen nehéz helyzetben van”. /6/ Az „Új reformkor: lehetőségek és lehetetlenségek” című előadásában kijelentette, aligha lehet reformkorról beszélni, a helyzetünk inkább viharban való hajózásra hasonlít. Az országot évtizedek óta olyan roncsolt tudat és intézményrendszer jellemezi, amelyek kijavítása nagyobb kihívások elé állít minket mint a gazdasági problémák. „Nincs felelős, nincs átláthatóság. Az országnak nincs világos célja, képtelen az integrációra, összefogásra, alibi politizálás folyik." Hankiss itt egy kinyilatkoztatást tesz tulajdonképpen, ami a legfontosabb mondandója: ti. hogy megszűnt a politikai felelősség, minden más felelősségel együtt. A felelősség ma már a magyar társadalomé.

Bozóki András ugyancsak tett egy kinyilatkoztatást e héten, amikor az ATV műsorában beszélt. /7-8/ Mondandójában itt sem az lényeg, amit annak tartanak mások: ti. hogy kijelenti, a válságból való kilábalás szempontjából aggasztó jel, hogy a Nemzetközi Valutaalap elnöke alig két és fél hónap után már a helyszínen vizsgálja a hitel felhasználását. A legfontosabb üzenete az, amikor kijelenti, hogy „a puha diktatúra öröksége nehezíti a fejlődést Magyarországon, mivel az emberek és a politikai vezetés is túlzottan ragaszkodik a stabilitás látszatának a fenntartásához, még gyorsan változó körülmények között is. Ez pedig hátráltatja a demokratikus fejlődést.”

A politikai konstelláció most

A Political Capital kockázatelemzése, eheti értékelése szerint „meglévő társadalmi igényt szolgálnak ki a szélsőséges szervezetek”. Ez a demokratikus erők kudarcát jelzi. Az elemzést kommentáló elektronikus fórumosok megnyilatkozásainak összessége együttesen tükrözi a mai hazai állapotokat. „ Már bocsánat, de Magyarországon egyáltalán nincs demokrácia! Nem működik az önrendelkezés, nem működik a képviselet, nem működik a képviselők elszámoltatása, és egyáltalában a demokrácia egyetlen formája sem működik… Hát, nálunk amúgy sem demokrácia van, hanem inkább egy demokráciának álcázott oligarchia, ahol a buta, alacsony szellemi és életszínvonalon élő "alsóbb" néprétegek manipulálásával bizonyos csoportok irányítanak; politikai oldaltól függetlenül... Mi nem néppé, társadalommá, hanem adófizető tömeggé degradálódtunk. Bár semmi döntési jogunk nincs - leszámítva a négy évenkénti űrlap satírozást - mindenért bennünket tesznek felelőssé azok, akiket megbíztunk ügyeink intézésével. Ők gazdagodnak, mi szegényedünk. Az ő hatalmu nő, a miénk csökken.” /9/ Lehet, hogy ez populizmus, de semmivel se olcsóbb, mint a baloldali politikai rezsim populizmusa.

Egyébként a PCI-intézet kockázatelemzése szerint a válság kiemelten sújtja azokat a szektorokat - építő- és feldolgozóipar -, ahol a többségében alulképzett roma lakosság egy része el tudott helyezkedni. Ennek következtében tovább növekedhet az így is kiemelkedően magas, Magyarországon 70 százalékosra becsült roma-munkanélküliség. Ez tévedés, mert van másik becslés is, amelyik szerint a munkaképes korú magyar cigány népesség 20 százalékának van munkahelye.

A Vision Consulting elemzője, Lakner Zoltán szerint 5 százalék körüli fővárosi eredmény országos megmérettetés esetén biztos kiesést jelent a parlamentből az SZDSZ számára. És nem okozott meglepetést a vasárnapi ferencvárosi időközi országgyűlési képviselőválasztás érvénytelen első fordulója. A választás érvénytelen volt, mivel a szükséges 50 százalékos részvétel helyett csak a választók 26 százaléka ment el. /10/ „Mivel egy körzetről van szó, Lakner Zoltán szerint nem lehet általánosítani, de azért sokat mondó, hogy egy hagyományosan balra szavazó körzetben így alakulnak az eredmények. Hozzátette: ugyan a fővárosban erősebbek a szocialisták, mint máshol, a Fidesz szavazói sokkal lelkesebbek és aktívabbak, sokkal inkább elmennek szavazni, mint az MSZP szimpatizánsai.”

A hét híre annak hangoztatása, hogy „a Jobbiktól tartanak a nagy pártok”. Ami, persze, nem igaz, de jól hangzik. A Jobbik és általában a szélsőségek erősödése annak a politikai banditizmusnak a hatása elsősorban, ami a mai baloldali liberális politikai rezsimet jellemzi. „Az MSZP és az SZDSZ a Jobbik előretörésétől tart, a kommunisták pedig a nagy pártokat okolják az alacsony részvétel miatt. Az alacsony részvétel ellenére elégedettek a pártok elért eredményükkel.” /11/ A 37 szavazókör összesítése után a legtöbb szavazatot, 4697-et (58,68 százalék) Bácskai János, a Fidesz-KDNP jelöltje kapta. Az MSZP jelöltje, Bánsághi Tamás  1850 szavazattal (23,11 százalékot), a Jobbik jelöltje, Szegedi Csanád 681 vokssal (8,51 százalékot), az SZDSZ jelöltje, John Emese 419 szavazat, 5,23 százalékot kapott. /12/

A mindennapi politikai banditizmus példája

Az ún. csepeli kettős gyilkosság a kormányzati panamista politika, másrészt vezető MSZP-s politikusok bűnügye. Felvételek (már készítésük is a maffiabűnözés jele) kerülnek ki a nyomozásból, sikkasztással vádolt férfi ígéretet tett, hogy rendezi a hiányt, amit egy egyszerű adminisztrációs hibának mond egyébként. /13/ Fontos bizonyítékok tűnnek el és senki sem beszél, mint a maffiaügyekben szokásos. A felvételen mondja valaki, „adjad ide gyorsan a lemezt és a számlákat!", majd két lövés hallatszik. Az egyik érintett, Deme Gábor, védője, Ruttner György a TV2 Mokka című adásában azt mondta: tudomása szerint a rendőrség ajánlásával került az intézménybe a gondnok. "Csak elvi ajánlást adtunk arra vonatkozólag, hogy a problémás gyerekekkel foglalkozó intézménybe egy szakképzett, biztonsági feladatokat is ellátó emberre van szükség. Konkrét személyt nem neveztünk meg." – tájékoztat a rendőrség. Mindenki benne van?!

„Csepel az egész ország.” – olvashatjuk a liberális média egyik orgánumán. Annak példájaként, hogy most is a relativizálás (a társadalomra történő szétterítési szándék) követi a súlyos bűncselekményt, aminek alapja a kormánypártok panamista politikája. „Mindaz az érdekszövevény, amely most a gyilkosság miatt szép lassan kikerekedik, nem csepeli sajátosság. Elterjedt, általános viszonyrendszer, legfeljebb a fűszerezése sajátos. A csepeli kettős gyilkosság óta tudjuk, hogy ha iskolai vérfürdőn akarunk borzongani, nem kell valódi és áldokumentumfilmeket nézni vagy a tengerentúli híreket figyelni. A múlt heti lövések első értelmezésekor keveredett a filmszerűség a helyi előítéletekkel: az áldozatot fenyegető, egyébként meg nehezen kezelhető roma tanulóról olvashattunk (mint kiderült, a tettes akarta egy kicsapott fiatalra terelni a gyanút), de mire szárba szökkenhetett volna a "pisztolyos, bosszúéhes cigánygyerek" története, éles balfordulattal hirtelen egy máig bizonytalan sikkasztási ügybe keveredtünk, melynek szereplői helyi szocialista politikusok.” /14/

A szerző eleget is tesz a kezdetben gyanú, később bizonyosság megerősítésének: „Akármilyen meglepő is, szerintem nem a szocialista maffia működött itt elsősorban, hanem az a törvényszerűség, hogy a pártviszonyokban, a bennfentes kapcsolatrendszerekben, megbízható, "megvett emberekben" gondolkodó önkormányzati döntéshozók preferálják azokat, akik helyi sikereik érdekében belemennek ebbe a játékba.”

Politika és a bukás jelei

Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa állásfoglalást ad közre, mely szerint, bár a fellépésnek meg lett volna a jogi alapja, alkotmányos válságot okozott, hogy a szmogriadó elrendelését követően a hatóságok nem léptek fel a szabálysértő gépjárművezetőkkel szemben. A Demszky-féle politikai vezetés rendelkezett, bejelentett egy közösségi intézkedést veszélyhelyzetben. Majd a nevetségességbe torkolló kampányolássá züllesztette a kezdeményezést, miközben a főváros éppen Európa legszennyezettebb helye volt. „Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatot azt követően, hogy Demszky Gábor főpolgármester a határértéket meghaladó légszennyezés miatt szmogriadót rendelt el, ám az intézkedések kikényszerítésének feltételeiről az illetékes hatóságok nem gondoskodtak.” /15/ Ezt kormányzati csődhelyzetnek nevezik.

Miközben az állam már a földre roskadt, egyetlen intézménye sem képes a maradéktalan működésre, az MSZP programaktivistái a következő szövegekkel élénkítik magukat:                                                                            „A demokratikus baloldal jövőképével oly mértékben összeférhetetlen mindenfajta állami túlsúly, központosított gondolkodás, hogy e modellt beidegződéseink, és a rövid távú előnyök ellenére egyértelműen el kell vetni… Ha a Magyar Szocialista Párt meginog a kapitalista fordulat szükségességének belátásában, netán valamiféle antikapitalista blokk élére áll, akkor esetleges választási sikere ellenére is a perifériára sodorja önmagát, talán az országgal együtt… Az állam természetét felismerve a baloldal valószínűleg akkor jár el helyesen, ha az államot - mint szükséges rosszat - elsősorban a szabadság közjogi garanciáinak őrzésére szorítja. Az állam korlátozza magát a feltétlenül szükséges adminisztrációra, és legyen végre ideológiailag-világnézetileg örökösen semleges." /16/

Az ún. baloldali liberális média szerint interpretált, valós és vélt helyzetmegítélés (a hazugságokat itt nem vesszük figyelembe) könnyedén eltéved a tények tengerében, mert a  kommunistáknál is inkább dogmafüggő. Egy, a Progresszív Intézet által készített felmérés szerint 4 magyarból 3 elutasítja az öngondoskodást, rendkívül „államfüggő”, paternalista mentalitású. A „jobb-és baloldal átlagos hívei közt e tekintetben gyakorlatilag nincs különbség. Mindnyájan a szociálisan túlfejlett kádári éra vívmányaira gondolnak nosztalgiázva. Ez különösen tragikus olyan időszakban, amikor bebizonyosodott: a költségvetés, a közszol-gáltatások, a közfinanszí-rozású egészség-és nyugdíjbiztosítás teljesítőképességének végső határára jutott.” /17)

A méltatás érdekes, mely szerint „a kutatás a honi liberalizmus szegénységi bizonyítványa. Ugyanis az derül ki belőle: konzekvensen, a maga teljességében szabadelvű ember Magyarországon nincs. Mintegy 40 százalék ugyan kulturális szempontból liberálisnak mondható, de gazdaságilag masszívan etatista. Tehát szeretné, hogy az állam tisztelje a jogait (önkifejezés, vélemény-és ízlésszabadság, pluralizmus), de ennek gazdasági árát nem hajlandó megfizetni… A másik – 37 százalékos - szegmens is kétlelkű. Rendpártiak, globalizáció- és kisebbségellenesek, tekintélyelvűek, vagyis politikailag osztályozva inkább jobb felé nyitottak. Többnyire viszont – miközben politikai dimenzióban antikommunisták – a kádárizmus paternalista örökségét vállalhatónak tartják. Belpolitikai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az állami tulajdont, az alanyi jogú juttatásokat, a közkiadások növelését gyakran épp kőkemény jobbosok védelmezik leghevesebben. A legkisebb – mindössze 23 százaléknyi – réteg ugyan piacpárti, de kulturálisan ókonzervatív. Tradicionális nőkép, homofóbia, kemény büntetőpolitika iránti vágy jellemzi őket. Eszerint a statisztikai hibahatáron túl nincs olyan csoport nálunk, aki a szabadságot összes kockázatával és mellékhatásával együtt bevállalná.”

A kutatással kapcsolatban - ha már nyilvánosságra került és bekerült a közpolitika térbe -, tisztázni kellene, hogy milyen felmérésre, milyen kérdések alapján készült ismeretekre alapozott, illetve a kutatás eredményei és a kommentálása között mekkora eltérések vannak.

„A rendszer új, a nép a régi?!”

Az ostobaság és tudatlanság könnyen megfertőzi a médiát. Ami ilyen fogalmazásokat inspirál a mai médiában: „Nem véletlen, hogy – a történelem cinikus fintoraként – az 1956-ban még rebellisnek számító Magyarországon volt 1989-90-ben a legkevésbé spontán, népi jellege a rendszerváltásnak… A rendszerváltás azért volt olyan gördülékeny, a politika stabilitás gránitkemény (1990 óta valamennyi parlament kitöltötte mandátumát), mert az MDF nem vállalta fel a piacpárti sokkterápiát. A fontolva cammogásra téve a hangsúlyt. Emellett a rendszerváltás vitathatatlan pozitívumai (utazási szabadság, a bejövő nyugati luxuscikkek, státusszimbólumok, világmárkák) olyan tévhitet gerjesztettek, hogy a kádári jólét nemcsak fenntartható, de növelhető is. Mikor bebizonyosodott, hogy nem kivitelezhető, rögtön feltűnt az ügyeletes populista. Beígérvén, hogy visszahozza a letűnt aranykort. 1994-ben a többség a kádárista lózungokkal kampányoló MSZP-re szavazott. ’98-ban a Bokros-csomag eltörlését kilátásba helyező Orbánra, 2002-ben a pénzhegyekkel kecsegtető (tetejébe azokat a jóléti rendszerbe be is zúdító) Medgyessyre. Végül négy évre rá a stabilitás és biztonságérzet ígéretével korteskedő Gyurcsányra.”

1. 2009. 01. 15. 16:00. Szanyi: Térjünk vissza a szocializmushoz. atv.hu nyomán

2. Merre balra, Magyar? Friss Róbert| Népszabadság| 2009. január 12. kommentek nyomán

3. "A baloldal történelmi összeomlása jöhet". InfoRádió, 2009-01-13 09:10. hirszerzo.hu, NOL nyomán

4. MTI               2009. január 12. 07:25. Népszabadság: Boross Péter "besokallt". NOL nyomán

5. Gazdasági válság: "még több kapitalizmus kell". Globusz.net, 2009-01-14 15:27. hirszerzo.hu nyomán

6. "Alibi politizálás folyik" - Hankiss a Világgazdaság konferenciáján. 2009-01-14 16:44, VGO nyomán

7. 2009. 01. 14. 11:00. Bozóki András: veszélyes a túlzott stabilitás. atv.hu nyomán

8. A stabilitás illúziója. Kegyelmi pillanatban az ország – Nem az a lényeg, hogy megbukik-e Gyurcsány. hetek.hu nyomán

9. Minden adott a radikalizmushoz? Political Capital. Népszabadság| 2009. január 14.| 8 kommentok nyomán, NOL

10. Lakner: Akár ki is eshet a parlamentből az SZDSZ. 2009. január 12., hétfő 14:25     InfoRádió, inforadio.hu nyomán

11. A Jobbiktól tartanak a nagy pártok. 2009. január 12. 14:08. FigyelőNet-összeállítás, fn.hu nyomán

12. MTI, MNO, 2009. január 11. 23:00, Fölényes Fidesz győzelem az első fordulóban Ferencvárosban. gondola.hu nyomán

13. Csepeli borzalom: mit rögzített a diktafon? Blikk, 2009-01-13 07:29. blikk.hu nyomán

14. Csepel az egész ország. Virág Tamás, 2009-01-13 10:36. hirszerzo.hu nyomán

15. 2009. 01. 13. 15:00. Csepeli gyilkosság: Hibázott a rendőrség. MTI, atv.hu nyomán

16. Szmogban büntetne az ombudsman is. NOL| 2009. január 13.| nyomán

17. A borzalmas tagság magyar hangja. Papp László Tamás, 2009-01-15 13:28. hirszerzo.hu nyomán

18. Kádár János szelleme tovább kísért. 2009. január 15. 08:53. Papp László Tamás, hvg.hu nyomán