A magyar amerikaellenesség szindróma – melyet tagadni próbálunk, de rendre felbukkan, megerősödik, elgyengül – alapjai az amerikai elefánt viselkedésében vannak, mondhatni programozottan. (Itt nem említjük már az amerikaiak balkáni háborúja okozta magyar veszteségeket, amelyek a balkáni magyar közösségek lélekszámát és vagyonát csonkították meg alaposan, illetve a magyarságellenességet erősítette a szomszédos országokban.) A mai magyarországi érzelmek abban a megaláztatásban formálódnak, amit a dollár és az olajár alakulása, a hitelválság csapásai, és végül a magyar liberális szubkultúra Obama-kampánya mértek Magyarországra.

A nemzetközi pénzvilág érdekeinek (és hozamkonvertálásának) alakulását a dollárárfolyam és olajár tengelyen szokták modellezni, amikor a spekulációk irányára utalnak a pénzkereslet és –kínálat mozgásainak magyarázatában. Amikor kiugró hozamkonvertálást látunk, akkor általában az „átlagmagyarok” fizetni szoktak, kiszolgáltatottságukból következően mindig az elszenvedők között vannak. Ilyenkor a magyarok úgy szidják az amerikaiakat, mint korábban az oroszokat szokták.

Az amerikai hitelválság abban irritáló különösen a magyarok oldaláról nézve, hogy az amerikai bankok olyan kedvezményeket adtak amerikaiaknak, hogy hitelből finanszírozhatták hitelekeiket, sőt, igen kedvező hitelekből finanszírozhatták befektetéseiket. Miközben a rendszerváltozásból szinte pucéran kikerülő magyar lakosságot a magyar bankok a nemzetközi gyakorlatban különösen kedvezőtlen hitelekkel kínálták, vállalkozásaikat pedig kitermelhetetlen hitelfedezeti viszonyokat feltételező módon „támogatták”. A magyarországi bankokat konszolidálták a magyar modernizációs források felhasználásával, majd eladták azokat külföldi bankoknak, amelyek érdekei azután nem lakosságbarát formában érvényesülnek a magyar pénzpiacon. Az IMF-EU hitel felhasználásáról napvilágra kerülő információk ugyancsak ezt a kedvezőtlen hangulatot erősítik meg. (Ennek hatásaként, a magyarországi bankellenesség hulláma még nem ér elég magasra, de nem kell már sokat várni.)

A Barack-szindróma

A magyar amerikaellenesség legalapvetőbb és -egyértelműbb forrása az amerikai elefánt mély közömbössége a magyar nemzet, állam, társadalom, összességében a társadalmi igazságosság-eszmény iránt. Magyarország igazán fontos a kádári diktatúra éveiben volt Amerika számára, Palmer nagykövet volt az utolsó érdemi helytartó e térségben. Azóta az amerikai hatalmi körök hátsó udvarából, választási gesztusként megajándékozott családokból, laikus hölgydiplomaták léptek csak magyar földre. Köztük olyan, aki a Budapestre érkezvén, repülőgépéből a földre lépve kijelentette, hogy antiszemitizimus van Magyarországon. Ez minden idők legsúlyosabb politikai kommunikációs bakija volt, ami az érdektelenséget vagy a tudatlanságot mutatta be amerikai részről abban az országban, ahol a baloldali politikai rezsimek politikaimarketing-kommunikációjában az antiszemitizmus mindennapi politikacsinálási eszköz. A kommunista-szocialista utódpárt és az újbaloldal képviseletében Gyurcsány miniszternök-pártelnök a politikai antiszemitizmus intézményesítésével kormányoz. De ezt amerikai részről nem látják. Az összegzett tapasztalatok szerint a nem baloldali magyar társadalom azt látja, hogy az amerikai fél sokkal inkább a baloldaliakkal tart, és hogy egyetlen gesztust sem tett a magyar jobboldalnak.

Ami az általánosabb összefüggéseket, és a külső körülményeket illeti, Magyarországról nézve a Barack-szindróma elsőre a Clintonék kiszorításáról szólt. A magyarországi liberális szubkultúrán kívül senkinek sem volt kötődése Clinton elnök színházához, Clintonné piszkos kampányolása pedig a magyar viszonyokat idézte fel a magyar lakosságban (amelyik egyébként nem tudja, hogy ez a piszkos politika amerikai exportajándék nálunk). Viszont a szimpátiarohamok ki is merültek ebben és visszaállt a szokásos érdektelenség a magyar társadalomban.

Nem így a liberális szubkultúra és megélhetési terepe, a mainstream média oldaláról. Ahogy már felmérések igazolták, hogy az ABC, a CBS és az NBC hírműsorai Obama-pártiak voltak (a vizsgált források, a szavazók, riporterek és kommentátorok 65 százalékban pozitív szövegkörnyezetben nyilvánultak meg Barack Obamáról), a magyarországi média az egyoldalú vagy túlreprezentáció mellett a republikánus szereplést rendre negatív szövegkörnyezetben adta át.

Ezután következett a Népszabadság rendelte Medián-felmérés, /1-2/ amely szerint a magyar állampolgárok többsége Barack Obama demokrata párti amerikai elnökjelölt győzelmére szavazna. Az adatok szerint 48 százalék Obamát, 19 százalék a jobboldali jelöltet választaná,  33 százalék nem tudott választani. A magyarok 54 százaléka tartja „jó dolognak, hogy egy színes bőrű jelöltnek is van esélye az amerikai elnökválasztáson. 27 százalékuk közömbösnek vallotta magát, a budapestiek 11 százaléka ezt rossznak gondolja”.

A magyar lakosság - aktívan politizáló baloldali liberális részétől eltekintve - közömbös az amerikai történésekkel kapcsolatban, de a magyar pénzügyi és gazdasági életet érő tengerentúli történések – melyek általában negatívan érintik a magyarországi viszonyokat – nem teszi amerikabaráttá. A magyar társadalom nem baloldali részét irritálja a bennünket sújtó amerikai mentalitás, akár gazdasági, akár politikai téren hat, amit fokoz még a magyar baloldali liberális szubkultúra feltétlen és kritikátlan amerikaimádata, nem is beszélve a magyar kereskedelmi média nyáladzásáról, ami egészen gusztustalan és elfogadhatatlan szervilizmust, majmolást jelent.  

Korszakváltás?

Szakértői megközelítés szerint a liberális demokrácia mintaállama, az USA, miközben az első információs társadalom, másfelől a világ politikaimarketing-kommunikációs laboratóriuma is: amelyben a politikaformálást és -gyakorlást három egymással kölcsönösen összefüggő folyamat határozza meg. Egyrészt a politikai pártok hanyatlása, szerepük a politikusok és állami vezetők kiválasztásában. Másrészt az új, komplex (hagyományos, elektronikus, újmédia típusú) médiarendszer megjelenése, amely a kiterjedt televíziózáson alapul, a rugalmas sokszínűséggel együtt, az elektronikus összekapcsolódás és terjesztés (befolyásszervezés) lehetőségeivel. Harmadszor, technológia szinten döntő tényező a politikaimarketing-kommunikáció széles körű terjedése, rendszeres közvélemény-kutatásokkal, a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálással, tartalom szinten pedig a kifinomult és a durva manipulálással.

Az Amerikai Egyesült Államok komoly válságban van. Erről szólt a mostani elnökválasztási kampánya, amelyben a politikai profi Hillary Clinton indult harcba az amatőr Obama és McCain ellen. Még várat magára az értékelés, hogy miként sikerült Husszeinnek legyűrni Hillery-t, és mi volt a média szerepe ebben. De az eredmény mindenki számára meglepő volt, mi itt Európában és Magyarországon nem is tudjuk, nem is értjük mennyire.

A már beolvadt amerikai magyar emigráció már beolvadt, az motiválja, hogy mi lenne a legjobb Amerikának. Egy amerikai magyar szerint az 1930-as évek kivándorlóinak munkás leszármazottai valószínűleg Obamához húztak. Az 1945-ös és 1956-os politikai menekültek viszont McCaint támogatták. /3/ „A gyermekeik már sokkal szabadelvűbbek. A keleti és nyugati parton sok a tanult magyar, a középső államokban, a rozsdaövezetben (Michigan, Ohio, Illinois) sok a szakszervezeti munkás, ők is a demokratákhoz állhatnak közelebb. Sajnálatos módon különösen az idősebb korosztály körében létezik faji előítélet, ami sokakat megakadályoz abban, hogy Obama számításba jöhessen.”

A legutolsó népszámlálás szerint másfélmilliónyi amerikai vallotta magát magyarnak. A legnagyobb számban Ohio államban, Clevelandben és környékén, és a keleti parti New Jerseyben, elsősorban Új-Brunswickban, New Yorkban, és Kaliforniában. Az amerikai magyarok több mint kétharmada azonban már nem tud magyarul, szinte kizárólag csak a nagyon idősek, azok felnőtt gyerekei, és egy kevés intellektuel őrzi, használja anyanyelvét. A több generációs magyarok mai gyermekei már nem beszélik a nyelvünket. Ez a tapasztalatunk.

A mi szűkebb körű ismeretségi körünkben, természetesen, nincsenek asszimilálódott amerikai magyar demokraták, akik azok voltak, az elmúlt két évtizedben elpártoltak és vagy tartózkodnak, vagy a jobboldali politika hívei. Ebben a környezetben az ismeretlenség és a meglepetés dominált, ezért nem lehettek Obama hívei, viszont a republikánus jelölt annyira gyenge volt a Clinton-Obama versengésben tapasztaltakhoz képest, hogy szerintük biztos volt a kudarc, csak még nem értik, hogy miért?! Nem értik, hogy a befolyásszervező amerikai köröknek miért érte meg egy tapasztalan, fekete, fiatalember befuttatása a mai politikai és gazdasági viszonyok között.

A magyarországi felleghajtás

A magyarországi Barack-kultusz a baloldali liberális szubkultúra szokásos parádéja, amolyan ellenkultúra-cirkusz, mint az amerikai futball és Halloween eröltetése nálunk. Kevésbé irritáló, mert nem kötelező, mint egy politikai tüntetésként előadott melegfelvonulás szembe vezetett műnyilasokkal. De azt azért mindenki észleli (még a napi 4-5 órás televiziózásban eszesedő, valóvilágos kultúrájú lakosságrész is), hogy mennyire művi dolog ez, amikor azt kérdezgetik az utca emberétől, hogy miért Barack Obama és jó-e ő nekünk. /4-5/

A magyarországi média egyébként az elnökválasztás utáni napon merte csak leírni, hogy Obama, Husszin is. Mert mint tudni való, a baloldali liberális körök Magyarországon arab és iszlámellenesek, gyűlölik a fundamentalizmust (a magyar tradícionalistákat is fundamentálistának nevezik a saját médiumaikban), tehát rasszisták.

* * *

1. Túlságosan Obama-párti televíziók. A média Obamának szurkol? 2008. 11. 03. 07.30. Hírextra, hirextra.hu nyomán

2. Medián: a magyarok Obamára szavaznának. 2008. november 3. 13:40. MNO, (MTI), mno.hu nyomán

3.  MTI, 2008. november 3. 13:47. A Medián felmérése szerint a magyarok Obamára szavaznának. gondola.hu

4. Mennyit ér a lobbi, ha magyar? A magyarok dönthetik el az amerikai elnökválasztást? 8. évfolyam 44. szám, 2008.10.30, hetivalasz.hu nyomán

5. Választási lázban. 2008. november 3., pollner, hvg.médiablog.hu