A Barack-szezon vége – 267. rész
A nagy összefüggéseket, és Magyarországról nézve a Barack-szindróma elsőre a Clintonék kiszorításáról szólt. Másodjára a republikánus jobboldali Amerika totális térvesztéséről. De miről szól az ismeretlen, tapasztalatlan, fekete fiatalember megválasztása, azt még senki sem tudja.
2008. november 11. 09:35

A magyar amerikaellenesség szindróma – melyet tagadni próbálunk, de rendre felbukkan, megerősödik, elgyengül – alapjai az amerikai elefánt viselkedésében vannak, mondhatni programozottan. (Itt nem említjük már az amerikaiak balkáni háborúja okozta magyar veszteségeket, amelyek a balkáni magyar közösségek lélekszámát és vagyonát csonkították meg alaposan, illetve a magyarságellenességet erősítette a szomszédos országokban.) A mai magyarországi érzelmek abban a megaláztatásban formálódnak, amit a dollár és az olajár alakulása, a hitelválság csapásai, és végül a magyar liberális szubkultúra Obama-kampánya mértek Magyarországra.

A nemzetközi pénzvilág érdekeinek (és hozamkonvertálásának) alakulását a dollárárfolyam és olajár tengelyen szokták modellezni, amikor a spekulációk irányára utalnak a pénzkereslet és –kínálat mozgásainak magyarázatában. Amikor kiugró hozamkonvertálást látunk, akkor általában az „átlagmagyarok” fizetni szoktak, kiszolgáltatottságukból következően mindig az elszenvedők között vannak. Ilyenkor a magyarok úgy szidják az amerikaiakat, mint korábban az oroszokat szokták.

Az amerikai hitelválság abban irritáló különösen a magyarok oldaláról nézve, hogy az amerikai bankok olyan kedvezményeket adtak amerikaiaknak, hogy hitelből finanszírozhatták hitelekeiket, sőt, igen kedvező hitelekből finanszírozhatták befektetéseiket. Miközben a rendszerváltozásból szinte pucéran kikerülő magyar lakosságot a magyar bankok a nemzetközi gyakorlatban különösen kedvezőtlen hitelekkel kínálták, vállalkozásaikat pedig kitermelhetetlen hitelfedezeti viszonyokat feltételező módon „támogatták”. A magyarországi bankokat konszolidálták a magyar modernizációs források felhasználásával, majd eladták azokat külföldi bankoknak, amelyek érdekei azután nem lakosságbarát formában érvényesülnek a magyar pénzpiacon. Az IMF-EU hitel felhasználásáról napvilágra kerülő információk ugyancsak ezt a kedvezőtlen hangulatot erősítik meg. (Ennek hatásaként, a magyarországi bankellenesség hulláma még nem ér elég magasra, de nem kell már sokat várni.)

A Barack-szindróma

A magyar amerikaellenesség legalapvetőbb és -egyértelműbb forrása az amerikai elefánt mély közömbössége a magyar nemzet, állam, társadalom, összességében a társadalmi igazságosság-eszmény iránt. Magyarország igazán fontos a kádári diktatúra éveiben volt Amerika számára, Palmer nagykövet volt az utolsó érdemi helytartó e térségben. Azóta az amerikai hatalmi körök hátsó udvarából, választási gesztusként megajándékozott családokból, laikus hölgydiplomaták léptek csak magyar földre. Köztük olyan, aki a Budapestre érkezvén, repülőgépéből a földre lépve kijelentette, hogy antiszemitizimus van Magyarországon. Ez minden idők legsúlyosabb politikai kommunikációs bakija volt, ami az érdektelenséget vagy a tudatlanságot mutatta be amerikai részről abban az országban, ahol a baloldali politikai rezsimek politikaimarketing-kommunikációjában az antiszemitizmus mindennapi politikacsinálási eszköz. A kommunista-szocialista utódpárt és az újbaloldal képviseletében Gyurcsány miniszternök-pártelnök a politikai antiszemitizmus intézményesítésével kormányoz. De ezt amerikai részről nem látják. Az összegzett tapasztalatok szerint a nem baloldali magyar társadalom azt látja, hogy az amerikai fél sokkal inkább a baloldaliakkal tart, és hogy egyetlen gesztust sem tett a magyar jobboldalnak.

Ami az általánosabb összefüggéseket, és a külső körülményeket illeti, Magyarországról nézve a Barack-szindróma elsőre a Clintonék kiszorításáról szólt. A magyarországi liberális szubkultúrán kívül senkinek sem volt kötődése Clinton elnök színházához, Clintonné piszkos kampányolása pedig a magyar viszonyokat idézte fel a magyar lakosságban (amelyik egyébként nem tudja, hogy ez a piszkos politika amerikai exportajándék nálunk). Viszont a szimpátiarohamok ki is merültek ebben és visszaállt a szokásos érdektelenség a magyar társadalomban.

Nem így a liberális szubkultúra és megélhetési terepe, a mainstream média oldaláról. Ahogy már felmérések igazolták, hogy az ABC, a CBS és az NBC hírműsorai Obama-pártiak voltak (a vizsgált források, a szavazók, riporterek és kommentátorok 65 százalékban pozitív szövegkörnyezetben nyilvánultak meg Barack Obamáról), a magyarországi média az egyoldalú vagy túlreprezentáció mellett a republikánus szereplést rendre negatív szövegkörnyezetben adta át.

Ezután következett a Népszabadság rendelte Medián-felmérés, /1-2/ amely szerint a magyar állampolgárok többsége Barack Obama demokrata párti amerikai elnökjelölt győzelmére szavazna. Az adatok szerint 48 százalék Obamát, 19 százalék a jobboldali jelöltet választaná,  33 százalék nem tudott választani. A magyarok 54 százaléka tartja „jó dolognak, hogy egy színes bőrű jelöltnek is van esélye az amerikai elnökválasztáson. 27 százalékuk közömbösnek vallotta magát, a budapestiek 11 százaléka ezt rossznak gondolja”.

A magyar lakosság - aktívan politizáló baloldali liberális részétől eltekintve - közömbös az amerikai történésekkel kapcsolatban, de a magyar pénzügyi és gazdasági életet érő tengerentúli történések – melyek általában negatívan érintik a magyarországi viszonyokat – nem teszi amerikabaráttá. A magyar társadalom nem baloldali részét irritálja a bennünket sújtó amerikai mentalitás, akár gazdasági, akár politikai téren hat, amit fokoz még a magyar baloldali liberális szubkultúra feltétlen és kritikátlan amerikaimádata, nem is beszélve a magyar kereskedelmi média nyáladzásáról, ami egészen gusztustalan és elfogadhatatlan szervilizmust, majmolást jelent.  

Korszakváltás?

Szakértői megközelítés szerint a liberális demokrácia mintaállama, az USA, miközben az első információs társadalom, másfelől a világ politikaimarketing-kommunikációs laboratóriuma is: amelyben a politikaformálást és -gyakorlást három egymással kölcsönösen összefüggő folyamat határozza meg. Egyrészt a politikai pártok hanyatlása, szerepük a politikusok és állami vezetők kiválasztásában. Másrészt az új, komplex (hagyományos, elektronikus, újmédia típusú) médiarendszer megjelenése, amely a kiterjedt televíziózáson alapul, a rugalmas sokszínűséggel együtt, az elektronikus összekapcsolódás és terjesztés (befolyásszervezés) lehetőségeivel. Harmadszor, technológia szinten döntő tényező a politikaimarketing-kommunikáció széles körű terjedése, rendszeres közvélemény-kutatásokkal, a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálással, tartalom szinten pedig a kifinomult és a durva manipulálással.

Az Amerikai Egyesült Államok komoly válságban van. Erről szólt a mostani elnökválasztási kampánya, amelyben a politikai profi Hillary Clinton indult harcba az amatőr Obama és McCain ellen. Még várat magára az értékelés, hogy miként sikerült Husszeinnek legyűrni Hillery-t, és mi volt a média szerepe ebben. De az eredmény mindenki számára meglepő volt, mi itt Európában és Magyarországon nem is tudjuk, nem is értjük mennyire.

A már beolvadt amerikai magyar emigráció már beolvadt, az motiválja, hogy mi lenne a legjobb Amerikának. Egy amerikai magyar szerint az 1930-as évek kivándorlóinak munkás leszármazottai valószínűleg Obamához húztak. Az 1945-ös és 1956-os politikai menekültek viszont McCaint támogatták. /3/ „A gyermekeik már sokkal szabadelvűbbek. A keleti és nyugati parton sok a tanult magyar, a középső államokban, a rozsdaövezetben (Michigan, Ohio, Illinois) sok a szakszervezeti munkás, ők is a demokratákhoz állhatnak közelebb. Sajnálatos módon különösen az idősebb korosztály körében létezik faji előítélet, ami sokakat megakadályoz abban, hogy Obama számításba jöhessen.”

A legutolsó népszámlálás szerint másfélmilliónyi amerikai vallotta magát magyarnak. A legnagyobb számban Ohio államban, Clevelandben és környékén, és a keleti parti New Jerseyben, elsősorban Új-Brunswickban, New Yorkban, és Kaliforniában. Az amerikai magyarok több mint kétharmada azonban már nem tud magyarul, szinte kizárólag csak a nagyon idősek, azok felnőtt gyerekei, és egy kevés intellektuel őrzi, használja anyanyelvét. A több generációs magyarok mai gyermekei már nem beszélik a nyelvünket. Ez a tapasztalatunk.

A mi szűkebb körű ismeretségi körünkben, természetesen, nincsenek asszimilálódott amerikai magyar demokraták, akik azok voltak, az elmúlt két évtizedben elpártoltak és vagy tartózkodnak, vagy a jobboldali politika hívei. Ebben a környezetben az ismeretlenség és a meglepetés dominált, ezért nem lehettek Obama hívei, viszont a republikánus jelölt annyira gyenge volt a Clinton-Obama versengésben tapasztaltakhoz képest, hogy szerintük biztos volt a kudarc, csak még nem értik, hogy miért?! Nem értik, hogy a befolyásszervező amerikai köröknek miért érte meg egy tapasztalan, fekete, fiatalember befuttatása a mai politikai és gazdasági viszonyok között.

A magyarországi felleghajtás

A magyarországi Barack-kultusz a baloldali liberális szubkultúra szokásos parádéja, amolyan ellenkultúra-cirkusz, mint az amerikai futball és Halloween eröltetése nálunk. Kevésbé irritáló, mert nem kötelező, mint egy politikai tüntetésként előadott melegfelvonulás szembe vezetett műnyilasokkal. De azt azért mindenki észleli (még a napi 4-5 órás televiziózásban eszesedő, valóvilágos kultúrájú lakosságrész is), hogy mennyire művi dolog ez, amikor azt kérdezgetik az utca emberétől, hogy miért Barack Obama és jó-e ő nekünk. /4-5/

A magyarországi média egyébként az elnökválasztás utáni napon merte csak leírni, hogy Obama, Husszin is. Mert mint tudni való, a baloldali liberális körök Magyarországon arab és iszlámellenesek, gyűlölik a fundamentalizmust (a magyar tradícionalistákat is fundamentálistának nevezik a saját médiumaikban), tehát rasszisták.

* * *

1. Túlságosan Obama-párti televíziók. A média Obamának szurkol? 2008. 11. 03. 07.30. Hírextra, hirextra.hu nyomán

2. Medián: a magyarok Obamára szavaznának. 2008. november 3. 13:40. MNO, (MTI), mno.hu nyomán

3.  MTI, 2008. november 3. 13:47. A Medián felmérése szerint a magyarok Obamára szavaznának. gondola.hu

4. Mennyit ér a lobbi, ha magyar? A magyarok dönthetik el az amerikai elnökválasztást? 8. évfolyam 44. szám, 2008.10.30, hetivalasz.hu nyomán

5. Választási lázban. 2008. november 3., pollner, hvg.médiablog.hu

 

gondola, cgp
ajánlatunk
fórum
toplista
megmondó
Ezer szállal kötődnek Amerika vezető egyetemeinek és kutatóbázisainak szennyes és becstelen szakértői klikkjeihez.
  • Dúl az összeesküvés-gyakorlat
    Támadás minden fronton, egyszerre és folyamatosan. Pontosan megtervezve, precízen végrehajtva. Valószínűleg az áldozattársadalom költségén.
  • Gyorsjelentés: mi lesz a MALÉV után?
    Isteni krimialapanyagnak fest a MALÉV története. Tolvajlás, árulás, sértettség, irigység, szemfülesség.
  • Hideg földek
    A paraszt intelligens, nem tunya, de óvatos. Akkor újít, változtat a hagyományon, ha meggyőződött hasznosságáról.
  • Incze László, a szenvedélyes múzeumszervező (2.)
    Erdély mindmáig – és bizonyára mindörökre – leggazdagabb miniatürizált népviseleti gyűjteményét valamiképpen együtt kellett tartani és megmenteni.
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Jobbhírek
  • Alternatív Hírportál
  • FrissInfo
  • Hírlapom
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Oldal.info
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó