Piros meghalt
2008. október 5. 00:00

Piros meghalt. Nincs többé. Nem él.

Nem tudom gyászolni – semmi gyász sincsen bennem.

Ahogyan készültem erre az írásra, s próbáltam összeszedni a róla leírt lexikális és biografikus tudnivalókat, próbáltam rendezni személyes emlékeimet, egy időben gyakori, azután ritkás, majd immár örökre elmaradó találkozásaink hangulatát felidézni – semmi fekete érzet nem ült meg.

Nem a halál felfoghatatlansága miatt. Hanem a halál jelentéktelensége miatt. Immár nem számít, él-e, holt-e – megtette, amit megtehetett, s mindegy szíve dobog-e, tüdeje tágul-e, megmozdul-e a gégefő, hogy a jellegzetes Piros-hanggá alakítsa a lélegzetet. Van.

Átlépett egy más létezésbe és ott van. Meg itt, miközöttünk. Most már rajtunk múlik öröklétével mit kezdünk.

Piros neve György Lajos. Közhasználatú nevét megérti, ki valaha látta: egy  jellegzetes vörös zsidót látott. 1926-ban született.

Az évszám és a származás összeadása az egyenlet másik oldalán munkaszolgálatot eredményez.

Piros a bori rézbányákba került, majd következett a fekete Odüsszeia. A kamaszkorból éppen, hogy kilépő férfinak rettenetes érettségi. Nem felejtett soha, nem bocsátott meg a rosszlelkű keretlegényeknek és kegyetleneknek. Tudta, mert látta, hogy a gonoszság megtestesülhet. Talán ezért nem lehetett őt soha a színre-szóra fasisztázók oldalán látni.

Kutatóorvos lett, s az ember-vegyészet vezette el a felismeréshez: valami rettenetes történik a világban. A világot éppen elpusztítják. Nem egyenruhások, géppisztollyal, hanem ápolt urak és hölgyek fondorlattal. Meg a bunkók. Meg az avatatlanok.

Tanítani kezdett, az ELTE-én. Nem tanszéken: egy környezetvédelmi klubban kerültek köré fiatalok. Ekkor találta meg a hivatását, s az elhivatás az embert. A mai környezetvédő/zöld derékhad majd minden tagjának valamilyen módon a mesterévé lett.

Talán a Gaia sajtószemle szerkesztése volt életének legnagyobb hatású cselekedete. A kopott és reménytelen Kádár-korban egyfajta kiutat mutatott a semmiből: létezhet másféle világ, mint amiben élünk.

Illúziói azonban nem voltak, vagy ha voltak is, a rendszerváltás ráspolya lereszelte róla mind. Zöld, ökológus, antiglobalista, pénzhatalom-ellenes; néha túl idealista, néha túl megértő, néha túl kemény. Hamar világos lett előtte: a dolgát tennie kell tovább – tette tehát.

A politikai örvénylésben jópáran eltávolodtak tőle –, mások közelebb kerültek hozzá. Csalódott szervezetekben és csalódott emberekben. Csalódtak benne emberek és szervezetek – hála Istennek! Magára sohasem maradt.

Közössége az emberiség és a magyarság volt. Két hazai csoportot fogadott el: az Élőláncot és a Jobbikot, mert ezeknek van jó környezetvédő programja. És ez ami számít!

Földi ténykedése végén a közvilággal való kapcsolata egy levelezőlistára szorítkozott, rendszeresen közreadott olvasónaplói és a személyisége közvetítésével kialakult baráti kör társalgását és vitáit alakította, figyelte. 

S ha egyetlen billentyűt sem üt le már, ott kering áramköreinkben belőle mindaz, ami lényeges. Ami összeköt. Egymással, vele – mindenkivel.

Ez nem gyászirat, ez életirat; annak is kurta. Olvassák Piros műveit.

Gaia Sajtószemle.  Kiadta az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület 1982 – 2005. http://www.foek.hu/gaia/

György Lajos: A jót választanod kell. Budapest, 1996. Föld Napja Alapítvány.

György Lajos: Vissza a kozmikus rendhez – önszerveződés az élővilágban és a társadalomban. Budapest, 2000. Föld Npja Alapítvány.

György Lajos: Fölforgató konzervativizmus - ökológiai alapelvek. Budapest, 2005. Zöld Érdek Alapítvány.

Szabó Béla István
megmondó
A hűvös uniós tisztségviselők lehet, hogy csodálkoztak, lehet, hogy nem. Ott állt előttük két magyar, aki saját hazája ellen terjeszt be valamit.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Jobbhírek
  • Alternatív Hírportál
  • FrissInfo
  • Hírlapom
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Oldal.info
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó