1. Politikai kommunikáció: meleg felvonulások

A melegfelvonulással mint médiaeseménnyel kapcsolatban, minden szakértő világosan látja a miértet: a melegfelvonulás nyugaton kulturális esemény, itt pedig egy tüntetés volt, amelybe belefolyt a rezsim politikai marketingje is. A médiaszakértő a médiaesemény „művi szegénységét” teszi szóvá, miközben az MTI-minősítésű (tehát a tényekre szorítkozó) beszámolók mellé intellektuálisan olyan minőségű „szerzői” kommentárokat gyártottak, hogy azzal a szóban kisebbségnek és a magyar társadalomnak, az „ügynek” csak ártottak. /1/ 

 Vagyis a média ebből az eseményből az előre megtervezett balhén kívül semmit nem tudott felmutatni. Valamit mégis! Közvetett módon a politikai rezsim érintettségét, vele a rendőrség lebutítását és tehetelenségét: amennyiben a világban sehol sem engednék meg, előre láthatóan két ellenszegülő sokaság egy útvonalra terelését, hacsak nem az a politikai cél, hogy itt összecsapások legyenek, majd rendőri beavatkozás, majd egy jól felépített politikai kampány.

Nagy, nagy civil megmozdulás?!

A kampány felépítése viszont már profi volt: a Népszabadság szerint /2/ „a melegfelvonuláson történtekben nem az a legszörnyűbb, hogy a csőcselék erőszakos cselekedetekre ragadtatta magát, hanem az, hogy az ellentüntetők összetétele leképezte a teljes magyar középosztályt.” Ez az állítás ma, Magyarországon, sem szociológiailag, sem statisztikailag nem hitelesíthető.

György Péter esztéta megállapítja, hogy az erőszak mint kommunikációs eszköz a mindennapok része lett Magyarországon. (Figyelmébe ajánljuk az MSZP politikai kommunikációs stratégiájának szervezését 2002-ből, amelynek meghirdetett legalapvetőbb célja az agresszív kommunikáció, a kezdeményezés állandó folyamatos biztosítására törekvés. Innen indul az információs és kommunikációs háború.) György Péter „egy nagy, civilek által szervezett megmozdulásban látja esélyét annak, hogy javuljon a helyzet”. Kérdez a Népszabadság: Tizenöt éve vonulnak a melegek Budapesten. Ez tavalyig miért nem zavarta ezeket az embereket? Mire György Péter: „Nagyon nehéz megmondani, hogy mitől borult meg ez az ország. Mitől jelent meg benne az erőszak mint kommunikációs eszköz a mindennapi életben.”

A kirekesztés eredője 

A mindennapi politikai és gazdasági panamista gyakorlat velejárója, hogy a segélyezés is korrumpálódik, vagy a bűnözéssel érintkezik. (Mindennek hatalmas irodalma van az amerikai feketék szegregálódásának, integrálási kísérleteik dokumenciójában az 1960-1970-es évekből. A magyarországi történések kísérteties hasonlósággal mennek abba az irányba.) Kovács Áron az origo.hu-n összefoglalja a hazai állapotokat. /3/

„Több százezer ember rendezkedett be szociális segélyekre. Ebből a helyzetből kimászni szinte lehetetlen, mert a probléma öngerjesztő: akik ki tudnak törni rövid időre a segélyre alapozott létből, azok többsége is hamar visszaesik. Egyszerűen azért, mert a segélyen tengődőknek kínált munka vagy látszattevékenység vagy csak idény jellegű. Ez a több polgármester által támogatott "munkáért segély" elv legnagyobb buktatója. Meg az, hogy - az [origo] által megkérdezett szociológus szerint - lényegében születésszabályozást akar elérni adminisztratív eszközökkel. Ez pedig bújtatott rasszizmus.” Ez a rövidre fogott érvelés kicsit sommás, és nem igazolja sem a régi amerikai, sem a legújabb brit társadalmi gyakorlat.

„A rendszerváltáskor 600-800 ezer ember tartósan leszakadt a társadalomtól, vannak helyek, ahol már a harmadik generáció nő fel munka nélkül – mondja a szociológus, aki szerint senki nem figyelt erre a kérdésre, pedig teljesen világos, hogy ezeket az embereket el kell tartani.” Állítása és a használt adat is bizonytalan, provizórikus. Nyilván csak a cigány lakosságról beszél (statisztikájuk politikailag tiltott tény Magyarországon, ami ennek a szemléletnek súlyos hazugsága vagy önbecsapása, mert hogyan is lehetne egy olyan sokaságon segíteni, amelyiknek a számát sem tudni?!), de a teljes lakosságban 1-1,1 milliós a leszakadtak száma.

A hivatalos statisztika szerint 2007-ben havonta átlagosan mintegy 194 ezer ember kapott rendszeres szociális segélyt (összesen több mint 60 milliárd forintot). Eszerint 190-200 ezer embernek (vagy családnak?!) nincsen semmiféle jövedelme. A téma hivatalos csúcsszakértője, Ferge Zsuzsa kutatásai szerint a segélyezettek 51 százaléka egyedülálló, és a népesség 3-4 százaléka élhet segélyen. (!) 

„Értelmetlen” munka, és bunkóság?! 

A ma már félhivatalos értelmezés szerint az rasszizmus, ha az önkormányzatok azt várják a segélyezettektől, hogy közérdekű munkát végezzenek a segélyért cserében. „Ennek ugyanis szinte semmi értelme nincs, képtelenség ennyi embernek értelmes, termelő munkát adni. Végig lehet ugyan kaszálni minden héten a falut, de teljesen fölösleges.”

Mondják ezt abban az országban, amelyben a nyugatitól a keleti határig ér a szemét szemét hátán, amelyben parlagon hevernek a földek, amelyben 2,5-3 millió ember szenved és költ az allergiájára a parlagfű táblák miatt. De nem ez a legfőbb hülyeség ebben az érvelésben. Egy roma képviselőnő állt ki nemrégiben a nyilvánosság elé azzal a szöveggel, hogy a romák pedig ne kertészkedjenek otthon a saját kedvükre és boldogulásukra, inkább ápoljanak gyepet otthon, ahogy ő is teszi.

A rezsim holdudvara, tudósai, politikusaik azt terjesztik, idézzük „a munkakényszer csak arra jó, hogy megregulázzák és megalázzák a segélyezetteket, illetve hogy aki nem akar, vagy nem tud dolgozni, azt a segély megvonásával elzavarják a településről. Ezzel pedig csak egy dolgot fognak elérni - mondta -, hogy a segélyből élők még jobban koncentrálódni fognak, néhány településen a mainál is rosszabb lesz a szociális helyzet. Egyes településeken ma is előfordul, hogy fegyverként használják a segélyt. Egy kelet-magyarországi megye közgyűlésének névtelenséget kérő képviselője az [origo]-nak azt mondta, néhány polgármester így próbál megszabadulni a romáktól. Megfenyegeti őket, ha nem költöznek el, kiküldi a gyermekvédelmi szolgálatot, akik majd elveszik tőlük a gyerekeket, így nem kapnak családi pótlékot. Egy alföldi kisváros gyermekotthonának igazgatója is megerősítette, kerültek hozzájuk olyan gyerekek, akiket azért vettek el a szüleiktől, hogy a polgármester megszabaduljon a családtól.”

Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy nincs munka, a lakosság 30 százaléka rendelkezik rendes, teljes munkaidőre kiterjedő munkával és olyan, amilyen jövedelemmel. A mai politikai rezsim idejében (2002-2007 között) százezrével szűntek/szűnnek meg munkahelyek. Az ország egyes térségeiben a munkaképes korú lakosság 25-37 százaléka, a cigányság 25 százaléka rendelkezik állandó munkával. 

Intolerancia és radikalizálódás?! 

A lakosság megvezethető, becsapható, de nem hülye. A hihetetlen médiazavarás, a brutális és a finom orientálás mellett is észlelik az ellentmondásokat. Ezért aztán a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás hatásai ellenére is a válaszadók kétharmada szerint „a melegeknek nem kellett volna felvonulniuk, mert ezzel provokálták az ellentüntetőket”. /4-5/

A megkérdezettek 72 százaléka szerint az utóbbi időben erődödött a szélsőséges nézetek megjelenése, 83 százalék támogatná, hogy a jogszabályok a jelenleginél szigorúbb fellépést engedélyezzenek a rendőrségnek. /Itt nincs mód megfelelően reagálni, a kérdezők és a kérdések nem engedik az árnyalt válaszokat. De azért az emberek elég világosan látták, felvetették, hogy a rendőrség miért konfrontálta a tüntetőket, a melegeket és a csőcseléket szembe egymással. Miért nem kísérte egy irányba a melegeket, és miért nem számháborúzott egy másik irányba a csőcselékkel. Mert akkor talán nem jöttek volna létre az ismert események?!/

A felmérések – melyek objektivitása vitatható, akkor is, ha nem ismerjük az eredeti kérdéseket, és a kommentárokkal közreadott eredmények közötti, lehetséges eltéréseket – kifejezetten a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálást szolgálták a tapasztalatok szerint. Így pl. módot adnak a „rendpárti közvélemény” jelző használatára (igaz, mindenki naponta tapasztalja a magyar állam szétzüllesztéséből következő rendetlenségek szaporodását), miszerint jelentős sokaság a melegek jogait is korlátozná, hogy „elkerülhetőek legyenek a múlt hét végihez hasonló csetepaték”. 

Szegénypolitika vagy cigánypolitika?! 

Ugyancsak jellemző „találmány” a megélhetési gyerek. Létezik, és létezésénél fogva a kisebbség és a többségi társadalom egymásra uszításának eszköze. Minthogy a „baloldalnak” a „jobboldal” ellen vívott ádáz harcában a politikaimarketing-kommunikáció fő témája az antiszemitizmus, kisebbségellenesség, intolerancia, a tradícionáliskultúra-ellenesség, vallásellenesség. (Ez a Gyurcsány-jelenség legfőbb jellemzője is: Gyurcsány Ferenc úgy maradhat meg a magyar történelemben, mint a magyarországi politikai antiszemitizmus intézményesítésének fő alakja, minthogy ő volt az, aki magyar politikusként, miniszterelnökként, külföldön kijelentette, hogy Magyarországon antiszemitizmus van.)

A már idézett origo.hu összefoglalásban, Kovács Áron hivatkozza a „hivatalos adatokat” (melyek „köztudottak”, de hitelességük olyan, amilyen) és a pletykaszintű, főként jobboldali, fideszes személyeknek tulajdonított mondásokat. Eszerint „a családtámogatási rendszer (...) felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést - állítják nyilatkozatukban a polgármesterek, akik azt javasolják, hogy három gyermek felett ne járjon családi pótlék, legfeljebb csak adókedvezmény.” /6/

Ez ténykérdés, de beszélni róla nem politikaikorrekt. A polgármesterek reálisan értékelik a helyzetet, valóban szociális válság van kialakulóban, és valóban megélhetési lehetőséggé válhat a gyerek.” - mondta az [origo]-nak egy másik szociológus, aki szerint a polgármesterek javaslata nem más, mint tudattalan rasszizmus, hiszen népességszabályozást akar elérni adminisztratív eszközökkel. 

2. Gyilkos politikai marketing, avagy a politikai banditizmus 

A tehetetlenség, a szemérmes, vagy megfontolt elhallgatás mindenkinek rossz, de politikai eszközként jól hasznosítható, ha életveszélyessé is válik a társadalomban. A helyzet romlik, az érintettek egyre indulatosabbá válnak, egyre több az összecsapás, és mindenki várja mikor fog vér folyni. A cigányok házát lebuldózerező, a keritésbe áramot vezető, az ártatlan embert lincselő esetek semmiségek ahhoz, ami ezek után következik. De a rezsim megfontolt politikai marketingeseinek, a szélsőségeket hangoztató és felerősítő kommunikátoroknak semmi sem drága.

A tartalomgenerálók mai patronjai, szerencsére, szinte teljes egészében hamisnak bizonyulnak. Rendszerint szimpla hazugságokról van szó. Azonban a maradék valóságos esetek is több a soknál. Egyetlen emberhalál is van olyan súlyos, mint a többes áldozat: ez különbözteti meg a békeidők tragédiáit, a háborús idők tömeges áldozatától. Ebben az értelemben az olyan fordulatok terjesztése, mint az olaszországi események magyar párhuzamokba állítása és annak felvetése (helyreigazítás nélkül), /7/ hogy „Magyarországon sterilizálják a cigányokat, ugye?", már bűncselekménynek számít.

A „szegénypolitika” és a bűnözés összeérésének termékét, a kamatrabszolgaságot is felfedezték. Uzsorásokat talált a média a magyarországi cigánytelepeken. Ez is régi jelenség, csak most már nem a zálogtárgyra, mert az sincs a szegénységnek ezen a fokán, de a semmire adott „hitelre” számolnak legálisan visszafizethetetlen kamatot. A magyar árnyékgazdaság aljának kiszélesedéséről van szó.

Uzsorakölcsönök és szocpolos csalások ügyében nyomoz a rendőrség. A rendőrség eközben  uzsoranaptárt készít az írni-olvasni alig tudó embereknek. /8/ Itt 50, 100, és 1.000 százalékos kamatról van szó. Olyan megtűrt bűnözésről van szó, mint a hulladékgyűjtő megélhetési bűnözés hatalmas állami károkat (életveszélyes helyzeteket) okozó rablásokba fordulásában. Itt ugyanis az uzsorások az adósok bankkártyáit s vele a szociális támogatásokat is elveszik. Az idézett cikk szerint a Kékfény már két éve mutatta be Berkes Béla riportjában, hogyan szállják meg az uzsorások segélyosztás idején a sajóhidvégi polgármesteri hivatal bejáratát, hogy a kifelé jövőktől elvegyék a pénzt.

„Kisebbségi kommunikáció”

A magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémájában, a kisebbségi helyzet alakulásában – a piszkos politika hatása, mellékszálaként – új szálként jelenik meg, az ellenrasszizmus mint kisebbségi kommunikációs jelenség. Egy levelező számol be e jelenségről a Romák?' című  topic (origo) alapján, ahol egy cigány honlapból idézett szöveg található, amit egy diplomás roma írt. /9/

„Én roma vagyok. Főiskolára járok. A következő a véleményem. Hiába lázadnak egyesek a cigányokkal kapcsolatban. Már késő ! Hosszú évtizedek alatt kiközösítettek bennünket ebben az országban. Mamár nem akarunk magyarok lenni. Volt idő amikor még azzá szerettünk volna lenni. Ma már romák akarunk lenni, a saját hazánkban, itt. Mint látható mi sokkal gyorsabban fejlődünk mint a magyarok. Lassan megteremtjük a magunk értelmiségét, és a magunk nyelvét beszéljük. Ebben az országban. Egyre többen vagyunk és egyre többen leszünk. Hosszú távon mi nyerjük meg a versenyt. Néhány évtized, és mi leszünk a többség. Nem fenyegetőzni akarok ezzel, csak megállapítom mint tényt. Eleinte még egymás mellett fogunk élni mi cigányok és magyarok. Lassan érvényt fogunk szerezni annak, hogy a cigány nyelvet is elfogadják hivatalos nyelvnek. Mi nagy család vagyunk, és nagyon nagy a közösségi szellem, az együvé tartozás érzése. Nagy a gyermekáldás. A magyarokról ez nem mondható el. Világos hogy mi fog történni. Lassan ,és biztosan mindinkább miénk, romáké lesz ez az ország. Mi,vigyázunk majd a magyar kisebbségre. Adunk nekik munkát a saját országunkban. Európa, és a világ olyan követelményeket támaszt ahhoz, hogy magyarország bekerülhessen európába, amelyek megteremtik a feltételeket hozzá, hogy mindez így legyen. Annyi nép eltűnt már a történelem során amikor az adott kor domináns hatalmai ebben érdekeltek voltak. A magyarokat sem fogja megsiratni senki. Miképpen a magyarok sem siratták meg a besenyőket annak idején. Ez a vita ezen a topicon ebben az értelemben tehát már értelmetlen. Nem csak a jelen, de már jövő is determinált ebben az irányban. Béke veletek...” 

Ugyanez az ellenrasszizmus a liberális szubkultúra interpretációjában a következő aktualizálásban jelenik meg. /10/ Papp László Tamás írja: „Egy rasszista afelől bizonyosságot szerezhet, hogy bár a zsidók, cigányok, románok, stb. alsóbbrendűek, immorálisak, de ő szerencsére nem az, s gondoskodik róla, hogy gyerekei is "tiszta vérűek" legyenek. A saját nemhez vonzódás azonban bárhová utat tör. A leghithűbb buziverő se tudja garantálni, hogy gyerekei, testvérei, barátai közül senki ne döbbenjen rá: önnön neme iránt érez vágyat. (Sőt, az illető önmaga sem tudhatja: veszett homofóbiája nem látens homoerotikus vágyainak elfojtása, kompenzálása-e.)… A következőkben két nőről lesz szó. Az egyik Tormay Cécile. Ő 1875-ben középnemesi családba született, s biográfusa szerint "a két világháború közti Magyarország legnagyobb elismerésben részesített, az uralkodó osztályok által ünnepelt és népszerűsített nőírója és női ideológusa volt". Ez így van. Tormay szerkesztette a Napkelet c. kurzusfolyóiratot, az általa írt Bujdosó könyv pedig a Horthy-rezsim genezis-legitimációjának alapkövévé vált. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vezetőjeként, s kortárs szépíróként a jobbos értelmiségi szalonok frontembere lett. Művelt nő volt, az intellektuális antiszemitizmus és nacionalizmus avatott képviselője. Irodalmi sikerei csúcsának a Nobel-díjra való jelölés bizonyult. Fellépett a numerus clausus enyhítésével szemben, az olasz fasizmus lelkes híve volt. 1937-es halálakor sírjára Horthy személyesen vitt koszorút. Munkássága ultrajobbos berkekben jelenleg is közkedvelt.”

Ezután Papp László Tamás még egy Imre Katalin nevű, baloldali fanatikust állít példaként a saját nemükhöz vonzódó hősökként mondandója, érvelése központjába. Mi az üzenet lényege? Hát az, hogy „hungaristáinknak őrjítő lehet a tudat, hogy még literátor nagyasszonyuk, Tormay úrhölgy is leszbi volt. /…/ Képzeljük el azt a Kurucinfo-olvasó, nemzeti rock-rajongó, bombázódzsekis, Martens-bakancsos fiatalembert (vagy lányt), aki tudja, soha nem mehet kedvenc kocsmájába, koncertjére, gyűlésére azonos nemű partnerével a kiközösítés és atrocitás veszélye nélkül. Saját cimborái rugdosnák ki őt onnan. Mert nem képesek megérteni: saját neméhez vonzódását bevállalva is lehet valaki jó hungarista. Ők tehát "saját" melegjeiket teszik kiégett, skizofrén, meghasonlott emberré. /…/ Itt hetek óta lázas szervező-előkészítő munka folyt. Köztudomású volt, hogy weboldalak, fórumok, levelezőlisták, mobiltelefonos riadóposta segítségével toborozzák a csőcselék-utánpótlást. Most - a fasiszták tényleges ütlegeit követően - képletesen a sajtó is végigveri a rendőröket. Pedig nem (csak) őket kéne.”

3. Ez itten már Weimar?! 

Először csak mértékkel, majd hangsúlyokkal, ma pedig a mindennapi szóhasználatban jelen van a weimarozás mint jellemző tematizálás. Persze, Weimar történései és öröksége nem ugyanazt jelenti az ún. baloldali örökségben, és a tényekre szorítkozó megközelítésben. Az autonóm gondolkodónak a weimarizálódás a totális rendetlenségbe züllő baloldali liberális mentalitásnak a fasizmusba torkolló története.

A mostani aktualitásban Tölgyessy Péter minősíti a Gyurcsány-jelenséget, /11/ mely a weimarizálódás legfőbb motiválója. Ezt a jelenséget, összes tényének megismerése után, természetesen nem lehetne összevetni azzal az üzenettel, hogy „a jobboldal nem tud mit kezdeni vele, hogy radikális szárnya összeér a köztörvényes bűnözőkkel", de a rezsim politikai kommunikációjban megpróbálják. A Tölgyessynek feladott kérdésekben már benne van az csúsztatás, hogy a mai erőszakhullám rendőrségi és államigazgatási (államirányítási) érvrendszerben tárgyalandó. „Hogy a közhatalom eddig nemigen tudott mit kezdeni az utcai erőszakkal, annak lényegileg nem jogszabályi okai vannak. Az erőszakos cselekmények már most is komoly, akár túlságosan is nagy szankciókkal lennének sújthatóak.” Bár ezzel a fordulattal megjelenik a politikai motiváció is.

Végül Tölgyessy csak eljut érvelésében ahhoz a sarokkőhöz, hogy itt tulajdonképpen a baloldal és a jobboldal kibékíthetetlen ellentétének újabb összekoccanásáról van szó. („Amit sok országban különösen élessé tesz a politikai jobb- és baloldal között az a tény, hogy azok egyre kevésbé tudják a másiktól magukat megkülönböztetni a gazdaságpolitika terén.” Ráadásul nálunk még a bűnös utódpárti baloldal is harcol a pozíciói megtartásáért, minden megengedhető és meg nem engedett eszközzel.) Tölgyessy a magyar baloldal és Gyurcsány szerepvállalását minősítve mondja, hogy „a hazai baloldal kezdettől a legújabb kori magyar demokrácia egyedüli hordozójának gondolja magát. Ez az elejétől fogva sokakat sértő állítás volt, de nagyban segítette a baloldal összefogását a kilencvenes évek elején, és számosan hittek benne akkor. A baloldal egysége most tartósan megbicsaklani látszik. Egyáltalán, a számtalan kormányzati fiaskó következtében megrendült a szocialisták és a szabad demokraták közös kormányzóképességébe vetett választói hit. Mára alig maradt más erős kapocs a hazai baloldal két pártja között, mint Orbán Viktor hatalomba való visszatérésétől való félelem… Pedig számos állampolgárt éppen a miniszterelnök politikája tántorít el a harmadik köztársaság intézményeitől. Most is látványosan beszorította a többi közjogi méltóságot abba a játszmába, hogy együtt védjék meg a veszélybe került köztársaságot. Ha valaki kimaradna, nyomban lehetne mondani: nem aggódik eléggé. Pedig nem a kétségtelenül fájdalmas utcai erőszak a leginkább veszélyes hazánkra. Gyurcsány Ferenc használja a "weimarizálódás" retorikáját, pedig személye is része a bajoknak - méghozzá az egyik legfelelősebb részese.”

A weimarizálódás folyamatában újabb mérföldkőhöz érkeztünk, amikor kipattan, hogy kábítószert akartak elrejteni a HírTv riportereinek autójában. Az esemény a kormányhoz és politikusaihoz vezet, a nyíltan antidemokratikus lépéseket és gesztusokat magának megengedő, exponált politikai személyiséghez. A rezsim ezen képviselői már számtalan módon megsértették a tájékoztatási kötelezettségeiket, amikor a HírTV-vel konfrontálódtak, amikor megpróbálták kizárni az „ellenséges” médiát politikai tevékenységükből, s ez, mint tudjuk törvénysértő, jogsértő és normasértő magatartás a mai Magyarországon. /12/

1. A melegfelvonulás és az online média. 2008. július 7.,pollner, hvg.médiablog.hu nyomán

2. Vékony jégen járunk. György Péter szerint csak egy nagy civil megmozdulás javíthat a helyzeten. Matalin Dóra, 2008. július 12., NOL nyomán

3. Nincs helyük Magyarországon a segélyből élőknek. Kovács Áron, 2008. 07. 08., origo.hu nyomán

4. Erősödőben az intolerancia és a radikalizmus. Független Hírügynökség, 2008.07.12. 08:23 nyomán

5. A közvélemény a melegeket is felelősnek tartja. 2008. július 12. 08:11, fn.hu nyomán

6. Kovács Áron már id. 2008. 07. 08., 15:14, origo.hu nyomán

7. "Magyarországon sterilizálják a cigányokat, ugye?" 2008-07-23 10:33, barikád.hu nyomán

8. Kamatrabszolgaság Magyarországon - uzsorások a cigánytelepen. 2008. július 08. 13:15, Kiricsi Gábor, hvg.hu nyomán

9. Ágoston Tibor: Így gondolkodnak rólunk!!! Szappanos Szabolcs, 2008.07.07. 11:28, agostontibi@gmail.com nyomán

10. Nemi felvilágosítás túlkoros fasisztáknak. Papp László Tamás, 2008-07-08 17:11, hirszerzo.hu nyomán

11. Tölgyessy Péter: Gyurcsány Ferenc is részese a weimarizálódásnak. hirszerzo.hu nyomán

12. Márai az antiszemita, Márai az antiantiszemita. 2008. július 09. 07:01, (Beszélő, 2008/6), hvg.hu nyomán

13. Kábítószert akartak elrejteni a HírTv riportereinek autójában? HírTv, 2008. augusztus 1. 17:35 nyomán