Ezzel az írással nem célozzuk meg az olvasottsági rekordot. Mivel a rádiózás anyanyelv- és kultúrapusztító gyakorlatának egyik pillanatáról írott szösszenetünkre reagált a nyomtatott sajtó, abban reménykedünk, hogy ezek a sorok is eljutnak néhány érintetthez. Ha valamelyikük lelkében sikerül indulatot fodroznunk, már nem hiába vertük a billentyűzetet.

(Szolgálati közlemény: a továbbiakban ejtésmódokat jegyzünk vastag, dőlt betűkkel, nem pedig a helyes betűzést tévesztjük el.)

Prielle Kornélia neve akkoriban forgott közszájon mint a magyar színjátszás nagyasszonyáé, amikor a közvélemény-formálók leghőbb vágya volt magyarul szólni. Így lett a szabadságot kiharcoló elnök vasington györgy, a kedvelt francia író verne gyula, a sajátos irodalmi karriert befutó drezdai kovboj maj károly. Egész regimentjét sorolhatnánk a német nyelvben született magyaroknak, akiknek nemcsak a lelke, hanem a neve is magyarrá vált a világosi fegyverletétel előtt is és utána is.

Hogy ne eresszük bő lére a dolgot, senki sem gyászolta akkoriban Ernst Pölt zu Pöltenberget, mindenki pöltenbergi pölt ernőért hullatta könnyeit. Leiningen is károly lett s maradt mostanáig – ámbár a folyamatokat figyelve nem biztos, hogy örökre.

Csak zárójelben kegyezzük meg, hogy a magyarosítási igény egyik (mára ugyancsak összekuszálódott) fejleményeképpen eltűnt sok név végéről az y. 1848 után nincsen többé Jókay, csak Jókai, sem Görgey, csak Görgei. Ugyanez a lendület változtatta Bocskay, Rákóczy nevét Bocskaivá meg Rákóczivá.

A XIX. század legjellemzőbb figurája, a gentleman is úriember lett a kortársak nyelvhasználatában, és kedvelt szórakozása, a sport is megmagyarosodott. A football előbb láblabda, rövidesen labdarúgás lett, de az angol eredetit is a magyar nyelvérzékhez igazították a focival.

Sportújságírásunkra büszkék lehettünk. Minden sportág nevét és szókincsét lendületesen, leleményesen magyarították. Szöglet, les, csatár, jégkorong, röplabda – egészséges magyar szakszók születtek a derék újdondászok tollán.

S mi van most?

Eltűnt az élő nyelvérzék a szférából. Körling van meg taccsdaun, púl pozízió és széfti kár. Aki komolyan gondolja az újságírást, szomorú a maiakat hallván. Sokszor még sírva is fakad, amikor a sporthírekben brémen hallszik bréma helyett, lejpzig meg drézden, sőt (némi nyelvtörés árán) a praha szót is kiizzadják magukból a sajtómunkások, akik amúgy havonta kiruccannak a cseh fővárosba sörözni.

Nem jobb némely politikusunk sem. Podolák György, a csepeli biciklikirály például élő televíziós vitaműsorban érvelt az MSZP–SZDSZ politikája mellett olyképpen, hogy magyarnak látszó mondatába folyékonyan fűzte bele a bratiszlavában határozót. Úgy fest, a derék szocialista politikus fejében Magyarország háromszáz éven át volt fővárosa Bratislava. És ezt az embert többször megválasztották, sőt bizonyára még meg fogják választani. Több tízezer „magyar” választó helyezi belé a bizalmát.

Nemcsak a sportújságírókról meg a politikusokról kell szólnunk. Az értelmiség –kiváltképpen a sajtó, amelynek igenis hivatása lenne a nyelvápolás – fütyül a részletekre, jobban mondva nem is érdekli már az egész. A budapesti tudományegyetemen végzett egyének nem tudják helyesen leírni, hogy az eltén tanultak vagy az eltére jártak, esetleg az emtéánál dolgoznak. Maga az egyetem sem figyel oda rá, hogy a cégtábláin a névadó helyesen, „Loránd” alakban szerepeljen. Dívik a „Lóránd”, sőt némelyek szerint „Lóránt” volt a névadó.

Ha ma alapítanák, sajtónkban bizonyosan júeszéj lenne a lihegve szeretett nagyhatalom, s mucsainak minősülne, aki usát mond.

A közgondolkodás nyelvi lenyomatát lehetetlen egy újságcikkben felmérni, most csupán zseblámpafénnyel világítunk bele a sötétségbe. Találomra kiválasztottuk a Magyar Köztársaság Országgyűlésének idén március 4-ei ülésnapját, és egyetlen szót. Ez a szó a „vonatkozásában”.

(Rövid nyelvészet: a „vonatkozásában” újkeletű nyelvi fejlemény, nemrégiben született „névutó”; a névutók a magyar nyelvtörténet köztes formái, amelyek az önálló szóból raggá válás útjának felén vannak. Általános nyelvészeti tény, hogy a nyelv mértékegysége a szótag, alaptörekvése a tömörség, azaz a rövidebb kifejezés a jobb. Hattagú nyelvi elem bizonyosan hosszú, ez minden nyelvben érvényes, a legprimitívebb afrikaitól a legfejlettebbek közé számító németig, amely amúgy kedveli a szóösszetételt.)

A „vonatkozásában” egy szörnyszülött, a beszélő tudálékos fontoskodásának nyelvi képe, továbbá gyakorta annak is, hogy kerüli a közölni kívánt fogalmi tartalom helyes, szabatos nyelvi formáját – sokszor azért, hogy ne kelljen nevén nevezni valami kellemetlent vagy kínosat.

Hétszer használták az új „névutót”. Okulásul közöljük mind a hét szövegrészt, hátha kívánja csiszolni a nyelvérzékét a nyájas olvasó:

Szóba került ‑ főleg a módosító indítványok kapcsán ‑, hogy az önkormányzatok vonatkozásában az önkormányzati érdekszövetségek javaslatát is figyelembe véve korrigáljuk most a törvényt.

A finanszírozás vonatkozásában nem tekinthető érdemi változásnak, hogy az új áfatörvény alapján a fordított adózás esetén az általános forgalmi adót nem a szállítónak kell a kiállított számla alapján megfizetni, hanem azt magának a megrendelőnek kell felszámítania és az állami költségvetésbe befizetnie.

A jövőkép vonatkozásában a Magyar Szocialista Párt álláspontja is az, hogy ez nem egy gazdaságellenes, nem versenyképesség-ellenes stratégia.

Rögtön tudok egy példát mondani arra, hogy milyen jól működik ez a háttéranyag az abban leírtak ‑ például az energiahatékonyság ‑ vonatkozásában és a határozati javaslat megvalósulásában.

Tehát itt abban nem vagyunk döntési helyzetben, hogy ezek megvalósulnak-e vagy nem. Mi résztvevői tudunk lenni, és résztvevői szeretnénk is lenni, hiszen ebből előnyünk van e projekteknek a vonatkozásában.

Tehát így lesz a verseny egy olyan szervező, ami Magyarországnak energia vonatkozásában az előre látható években egy szövetségese, egy hasznos instrumentuma lehet; lehet, ha létezik és használjuk.

Azonban – és ez kritika kíván lenni ‑ nem feltétlenül a benyújtott dokumentumok, hanem bizonyos megközelítések vonatkozásában nem tartom helyesnek, hogy Magyarországon léteznek politikai tabuk.

Gondoljunk bele: a fenti mondatok spontánul vagy előre megfontoltan születnek a magyar törvényhozók ajkán és fejében. Mély tisztelettel kérdezzük ezek után, várhatunk-é szabatos, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan törvényeket egy ilyen nyelvi világú testülettől?

Közéletünk nyelvi viszonyai kétségbeejtőek. Még kétségbeejtőbb, hogy törekvés sem látszik a jobbításra, jobbulásra. Ha valaki meg mer szólalni a nyelv védelmében, rögvest agyagba döngöli a liberális médiahenger.

Pedig ha tudnák ezek a „liberálisok”, hogy a magyar szabadelvűség fénykorában minden törvényjavaslatot átküldtek a budapesti tudományegyetemre Simonyi Zsigmond nyelvészprofesszornak nyelvi-stilisztikai ellenőrzésre.

Simonyi Zsigmond veszprémi zsidó családból származott, Steiner néven született. Igaz magyar volt és nagy tudós „ez a szelíd mosolyú, pápaszemes, szakállas jelenség, egyre légiesebbé váló figurájával már-már maga is elvont, kitapinthatatlan dimenziók lakójává szellemülve, mint életének drága, absztrakt szerelme, örök ideálja: a Mondattan” – írta nekrológjában Tóth Árpád. Álljon példaképpen az egész magyar sajtó előtt. Emlékét mi őrizzük.