Igazhitű baloldaliak már a címen is fölhorgadtak, viszont nem nekik készül az alábbi cikkecske. Azoknak kínálunk fogódzót, akik fiatalságuknál fogva még képesek átugrani azon a bizonyos társadalmat kettéválasztó árkon.

A hétvégén Nyakó István, az MSZP képviselője erkölcsi leckét adott előbb Balog Zoltánnak (lelkész, a Fidesz-frakció tagja), egy több hónappal ezelőtti elhatárolódást hiányolva, utána pedig a nagykanizsai polgármesternek (szintén fideszes), mert túl drága autót fog vásárolni az önkormányzat. Tehát egyfelől pár hónapos késés, másfelől dicséretes előregondolkodás. Komoly dolog az erkölcs Nyakónak.

Ugyanazzal a lendülettel egy másik fiatal MSZP-s, Bárándy Gergely (az ügyvéddinasztia friss hajtása, akitől a nagyapja nem győz elhatárolódni ismerősei körében) egyenesen „erkölcsficamosnak” titulálta a Fideszt, amiért a bírósági ítéletet a tavalyi kordonbontásuk jóváhagyásaként értelmezték. Bárándy szerint a fideszesektől tisztségüknél fogva a leginkább elvárható volna a szabályok minden körülmények közötti fokozott tiszteletben tartása.

Ezen nyilatkozatokkal egyidejűleg az MSZP ifjúsági szervezete, a Fiatal Baloldal tanácskozott. Tanácskozásuk eredményeképpen feloszlatták önmagukat, majd a következő mozdulatukkal új szervezetet alapítottak, Societas néven. Ugyanaz az ember lett az új szervezet elnöke, aki a régié volt, Varga László, aki bejelentette: két hónap alatt minden alapszervezet és tag átalakulhat FIB-esből societasossá. Politikailag vállalhatatlan volt, amit Zuschlag János tett, de aminek ő az elnökhelyettese volt, azon a szervezeten nem látszott, hogy pénzhez jutott volna – mondta el az elnökből lett elnök, aki még ezt is kijelentette: Zuschlag stigmatizált minket.

Különösen kifejező az MSZP honlapjának címe az újjáalakulásról: Tiszta lappal indul az új szervezet.

Aki nem hülyült még teljesen meg, az tudja, hogy Zuschlag János volt az MSZP-s ifjúságpolitika lelke és motorja éveken keresztül. Ha tehát ő törvénytelenséget művelt, és az nem látszott meg a FIB-en, akkor vagy nem kellett volna újjáalapítani (elvégre semmi köze hozzá), vagy nem mond igazat az elnök.

A nyelv ellenáll. Ha Zuschlag „stigmatizálta” a FIB-et, akkor a szervezet szégyenbélyeget viselt. Ha szégyenbélyeget viselt, akkor egyfelől miért nem volt ez zavaró azonnal, miért kellett hónapokat várni a feloszlatással (nem túl finnyásak a kedves FIB-tagok); másfelől a névcserétől miért múlna el a stigma?

És most értünk el a címhez.

Mindenkinek, aki szeretne maga körül egyszer normális Magyarországot, föl kell tennie a kérdést: milyen figurák ezek?

Ha tehát van egy politikai szervezet, amelyre (saját bevallásuk szerint!) szégyenbélyeget sütött a vezetőjének a sorozatos bűnöző politikai ténykedése, akkor hogyan lehet az egész szervezet tiszta egy szimpla névtáblacserétől?

Ez itt a kérdés, kedves magyar fiatalok.

Analógiával világítjuk meg a problémát: ha egy ember, nevezzük mondjuk Varga Lászlónak, rablógyilkosságot követ el, majd a szajrét erre-arra elkölti, s miután kiderül a tette, akkor megoldás-e a történtekre, hogy Varga László elmegy az anyakönyvi hivatalba, hogy a továbbiakban Kiss Péter néven kíván élni? Aztán csatlakozik a Varga család is – és ettől ők mindjárt rendes emberek lesznek? Csak mert Kissnek hívják őket?

Az a helyzet, kedves magyar fiatalok, hogy a magyar öregek nagyon jól ismerik az efféle átnevezéseket. A magyar baloldal története az átkeresztelkedések története.

Az 1918-ban alakult magyarországi kommunista politikai csoport az elmúlt évtizedekben csomószor átkeresztelkedett, és mindannyiszor kijelentette magáról, hogy az új névvel letette régi bűneit, a táblacserével egyszersmind tiszta lappal indul.

Egyazon napon sikerül megállapítani, hogy erkölcstelen a Fideszben az is, aki kocsit készül venni, aki pár hónapja (állítólag) nem határolódott el valami csúnyaságtól, és egyáltalán mindenki, aki a felmentő bírói ítélet nyomán bűntelennek gondolja magát.

A szocialista mozgalomban viszont ott van az univerzális megoldás, a névcsere. Új szervezet, tiszta lap.

A bíróságokat szélnek ereszthetjük, a bűnösök holnaptól névcsere útján tisztulnak meg.

Ja, hogy akasztatna-e Gyurcsány.

A fentiek fényében kéretik meggondolni a miniszterelnök őszödi beszédének kipattanása utáni védekezését: Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlen igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint.

Vajon jelenti-e ez a gyurcsányizmus azt, hogy fel lehet akasztatnia politikai ellenfeleit?

A kérdés persze most akadémikus – ámbár lehet, hogy csak annak tűnik.