És ha mégis lenne, miféle lehetne? Melyik ponton törhetne be a parlamentbe, hol szoríthatna helyet magának egy új politikai párt?

Mintha csak megrendelte volna valaki - ugyan ki, csak nem a korszellem? -, három országos napilap is az iménti kérdéseket latolgatja a hétvégén.

Babarczy Esztertől arról olvashatunk a Népszabadságban, hogy több barátja, ismerőse rettenthetetlenül kacérkodik a pártalapítás ötletével. Ő viszont eredendően kétkedő, ha az okát eddig nem is részletezte. Ám most, hogy a minap már a saját egyetlen fia is magától értetodo megoldásként állt elő a javaslattal, hogy ha nem hisznek a magyarok a politikusaiknak, akkor új párt kell, nem türtőztetheti magát tovább és kénytelen hangot adni a szkepszisének.

És valóban.

Előbb eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha például a néhány hangos akcióval már sikert elért Védegylet, a Humanista Párttal és más rokon szellemű csoportokkal összefogva létrehozna egy erős kapitalizmuskritikát képviselő, zöld alternatív pártot.

Majd előadja, mily kevéssé valószínű is, hogy a parlamentbe bejutva gyógyírral szolgálhatnának azokra a bajokra, amelyek miatt annyira utáljuk a mostani szereplőket.

Bár úgy véli, ha 2010-ig fel tudna állni egy új párt és eljutna odáig, hogy országos listája legyen, nagy valószínűséggel bent lesz a parlamentben. Ám az ehhez elengedhetetlen feltételek előteremtése - a szükséges számú, alkalmas jelölt, ajánlószelvények összegyűjtése, anyagi támogatás - korántsem egyszerű vállalkozás.

De az még semmi, hogy bent vannak. Valójában semmi garancia arra, hogy ha a létező politikai elittel szembefordulva, őket bírálva, nagy erőfeszítések árán be is jutottak, ott majd jobban teszik a dolgukat, mint az eddigiek. Mentek maradnak a rájuk jellemző fertőzésektől. Illetve képesek lesznek ott megvetni a lábukat és tovább erősödni. Könnyen lehet, hogy négy év múlva magukban is csalódottan kizuhannának anélkül, hogy érdemi változást értek volna el.

És így tovább. Végül is oda jut a szerző, amit már egy korábbi cikkében is megpendített, hogy még a legegyszerűbben úgy lehetne megválaszolni az új párt iránti igényt, ha a két kis pártból, az SZDSZ-ből és az MDF-ből csinálnának egy “új pártot”. Ez járna a legkisebb munkával és a legkevesebb kockázattal.

De ha jól értem, ő még ezt a kockázatot is sokallja. Ezért inkább amellett érvel, hogy ne okádjuk le szimbolikusan különbségtétel nélkül az egész politikai elitet. Minden pártban vannak becsületes és becstelen, felkészült és alkalmatlan politikusok. Támogassuk, segítsük inkább - ki-ki a hozzá közelebb álló pártban - a becsületeseket, az alkalmasokat, hogy megtisztítsák, megjobbítsák a pártjukat.

* * *

Politológusokat idézve a Népszava is főként a pártalapítókra váró nehézségeket sorolja a szombati összeállításában.

Erős a szembenállás, ezért sokan kisebbik rosszként akkor is valamelyik nagy pártot választják, ha amúgy elégedetlenek vele. Az elmúlt majd két évtizedben európai összehasonlításban is feltűnően erős nálunk a párthűség. Hiába, hogy a pártot választók 27 százaléka szívesen szavazna egy új pártra a Medián legutóbbi felmérése szerint. Ez a jelentős arányú várakozás egymással ellentétes tartalmú igényekre oszlik. Kéne legalább 5-10 hiteles arc a sikerhez, és főként sok pénz.

Mindazonáltal az ellenvetésekből is arra lehet következtetni, ha a kezdeményezés előtt tornyosuló nehézségek ellenére mégis sikerre vihető egy új párt, csak egy olyan, amely középen próbálja megvetni a lábát, jórészt a két nagy politikai erő, a két nagy tábor mérsékelt szárnyától vonva el szavazókat.

A Népszava az említett Medián-felmérést ismertetve arról ír, voltaképpen minden nagyobb választói csoportban jelentős az igény új pártra. A teljes népesség 27 százaléka válaszol igennel a kérdésre, hogy szükség van-e új pártra. A kormánypártokra szavazók 21, az ellenzékiek, 30, a párt nélküliek 25 százaléka.

Amikor az a kérdés, hogy a létezőkkel szemben szavaznának-e rá, a 22 százalékuk, vagyis a mai pártot választók 22 százaléka igennel válaszol.

És hogy milyen pártra várnak, milyen új pártra szavaznának a legszívesebben, ha lenne ilyen a kínálatban?

E 22 százaléknyi pártot választó 19 százaléka (vagyis kb. 4,2 százalék) új jobbközép, konzervatív pártra vár. 15 százalékuk (vagyis kb. 3,3 százalék) új balközép, szociáldemokrata pártra. 8 százalékuk (vagyis kb. 2,2 százalék) új zöld, környezetvédő pártra. 6 százalékuk (vagyis kb. 1,2 százalék) új liberális pártra. 41 százalékuk pedig (vagyis kb. 9 százalék) még bizonytalan, nem tudja megmondani, milyen pártot szeretne. Egyelőre csak annyit tud, annyit mond, hogy nem a régieket.

Az új párt, új pártok sikerének az egyik fontos előfeltétele, a kellően erős kereslet ma tehát kétségtelenül adott a politika iránt érdeklődők választó rétegében.

Kérdés, hogy a kínálati oldalon születik-e erre a kihívásra méltó válasz.

* * *

A Magyar Hírlap egy pénteki publicisztikával vesz részt az esélylatolgatásban. A Századvég politikai elemzője, Schultz Gábor inkább csak a Fidesz lépéseinek függvényében látja felmerülni a kérdést. S úgy véli, “Korántsem elképzelhetetlen, hogy a sokak által várt új párt nem a két nagy párt közötti vákuumban, nem is a jobboldalon, hanem a megsemmisítő vereséget szenvedő szocialista párt mellett, a paletta jobb oldalán fog feltűnni.”

Nemigen érvel az álláspontja mellett, és ugyebár ennek volna egy komoly előfeltétele: a szocialista párt megsemmisítő veresége.

Ez pedig, akármit gondoljunk is a valószínűségéről, azért valljuk be, még odébb van.