A jánostelepi ’56-os emlékhelyen kezdődött az idei soproni megemlékezés-sorozat, ahol a kilenc mártír kopjafáinál és a jelképes közös sírnál a tiszteletadást követően Sopron város vezetői, a helyi politikai pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.

A Hűségzászlónál a jubiláló Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum diákjai álltak fáklyás sorfalat. Az egybegyűlteket Tölli Balázs líceumigazgató köszöntötte. Peéry Rezső, a Berzsenyi Gimnázium volt igazgatója, a soproni forradalmi események egyik főszereplőjének elhangzott naplórészletei idézték az 1956-os eseményeket. Az ünneplők ezt követően a – a folyamatosan zuhogó esőben – fáklyát vivő egyetemisták vezetésével  indultak Sopron Fő terére. Az úton korabeli hangulatot idéző út mentén elhelyezett hangszórókból dokumentumok és zene kísérte a menetet, amelyet a berzsenyis diákok sorai zártak.

A Fő téren felállított, 1956-os emlékfal, előtti színpadon a megjelenteket dr. Fodor Tamás polgármester köszöntötte, aki hangsúlyozta: 1956 hőseinek, mártírjainak áldozata nem volt hiábavaló, a jelenben pedig kötelességünk megőrizni 56 eszméjét – mondta Sopron polgármestere.

Az ünnepi megemlékezés szónoka Firtl Mátyás országgyűlési képviselő volt.

A politikus szó szerinti beszéde:

"Lángolt a haza pusztult a gaz merény. Égett és pusztult Pest. Ti itt megteremtettétek azt, amitől akkor a haza és a szabadság ügye függött: a népi egységet. (...)
Impozáns egységetekkel szelíden kivettétek a fegyvert a régi rend félelmükben ideges kiszolgálói és a felelőtlen elemek kezéből. Vezetőnek álltatok a tehetetlenségbe alélt régi emberek helyébe. Nevelői, szervezői, irányítói, vigaszai tudtatok lenni egy elhalt vérkeringésű és széteső közösségnek."

Tisztelt Emlékezők! Tisztelt Ünneplők! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előbb idézett gondolatok  Peéry Rezsőnek a Soproni Naplónak 1956 október 30 -i számába szánt írásából származnak. Egy olyan kézi korrektúrával ellátott gépiratból, amely papírra vetését követően 50 évig irattárba elzártan, kiadatlanul hevert.
,,Csak hallottatok a demokráciáról és megteremtettétek a demokrácia legkorszerűbb formáját" -  írja Peéry, majd így folytatja:
 ,,Ti voltatok itt minden, az Alma Mater büszkesége, a város reménysége. Veletek együtt tudtunk átlépni a régiből az új világba. Ti voltatok a nemzeti felkelés ereje és sikere. Sopron támasza, vigasza, létértelme. Jó szerencsét a további harchoz, munkához, építéshez. Jó szerencsét a győzelemhez!”

Néhány sor egy szemtanútól, aki látleletét adja a magyar 56-nak, és egyben hiteles látleletét a soproni 56-nak. S hogy mindezek a gondolatok csak 50 év elteltét követően jelenhettek meg nyomtatásban, az az ötvenhat utáni időszak kegyetlenül beszédes látlelete.

Igen! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mert – amint Peéry írja – 56-ban ,,lángolt a haza és pusztulni látszott a gaz merény”. Új élet volt születőben. Az igazság és a szabadság új élete. Az igazság és a szabadság, amely ellen a gaz merény, az elnyomó hatalom idegen segítséggel aztán erőszakot, lánctalpakat vetett be.

 Az igazság és a szabadság ellen a nemzet ellenségei hívhatnak és küldhetnek lánctalpas tankokat, fegyvereket, bevethetnek akár könnygázt vagy gumilövedéket, hazug ideológiát, megfélemlítést, de az mindig elemi erővel fog feltörni. Elpusztíthatatlanul.

1956 igazsága kíméletlenül szembesítette a korabeli hatalom gyakorlóit, szembesített az elhallgatás és elhallgattatás évtizedei alatt, és kíméletlenül szembesít  ma is jelenünkkel. 1956-ban is az emberi lélekben élő igazság ereje emelte a nemzetet a kiábrándító, tétlenségre kárhoztató realitás fölé, és törte át a diktatúra vasbeton falait. Az igazságra teremtett lélek ereje tört rést a kommunizmus hazugságokra épített világán, és írta felül a reálpolitika megrendíthetetlennek gondolt kompromisszumait. Azt, amit megcáfolhatatlan dogmaként akartak egy nemzetre kényszeríteni: hogy a diktatúra megrendíthetetlen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A soproni 56-os fiataloknak írja Peéry: ,,Megteremtettétek az új rendet és életet Sopronban. Ti voltatok a nemzeti felkelés ereje és sikere. Sopron támasza, vigasza, létértelme.”

Sopron, elsősorban az akkori egyetemi ifjúságnak köszönhetően 1956-ban igent mondott a szabadság-ra. Tette ezt a nemzetért – és nem a nemzet ellen. Sopron igent mondott az új életre – de nem oltott ki életet. Sopron igent mondott igazságra – de nem az öncélú igazság-érvényesítésre. Ezért igent mondott az összefogásra – a közösség érdekében, úgy, hogy – minden megmozdulás, tüntetés, szervezkedés, szobor- és vörös-csillag eltávolítása ellenére –  a helyi rendőrség és határőrség teljes mértékben azonosult az ifjúság követeléseivel és átállt a forradalom oldalára.

Sopron nem csak azt bizonyította be, hogy ha kell, lehet forradalmat csinálni, de azt is, hogy az igazság és a szabadságszeretet, a bölcsesség, a megfontoltság és a közösség erejével az erőszakon is úrrá lehet lenni.

"Hogy ma élni tudunk, kötelességeinkre eszmélünk, hogy emelt fővel járunk, hogy Sopron az eddig legnehezebb napokat töretlen egységben és kihulló vér nélkül élte át, hogy a segítő Európa át tudott nyúlni rajtunk keresztül a vérző ország felé, ezt mind nektek köszönhetjük…” – írta 1956 októberében Peéry Rezső.

Tisztelt Emlékezők!

A forradalom véres leverését követően Sopron tanúja volt annak is, hogy határában ezrek kényszerültek elhagyni hazájukat. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy Peéry Rezső kézirata miért nem jelenhetett meg évtizedekig. Ez a forradalom utáni kor látleletéhez tartozik, amelyben az egész nemzet évtizedekig szenvedte a megtorlás következményeit. A megtorlás országszerte mártírokat, áldozatokat, kiontott életeket követelt. Családokat szakított szét, életeket tett tönkre. 

 Mint én magam is, többen vagyunk még tanúi annak, hogy milyen érzés volt a szülőföld határát kényszerű menekülésből átlépni. Vagyunk még, akik fel tudják idézni azt a pillanatot, amikor rokonainkat, szeretteinket láttuk elmenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez minekünk nem történelem, ez az életünk része, máig fájó valóság. És sokan vagyunk még, akiknek az 56 utáni évtizedek sem történelem, mert átéltük azokat. "Láger hazám helyén, – semmi Isten helyén,  – minden a más helyén – jaj ezt nem értem én" – írja egy soproni költő a forradalom utáni időkről.

A létértelmétől megfosztott nemzet kiáltása ez, abban a korban, amelyben az elnyomó, hazug ideológia áldozatává vált az egész nemzet, minden magyar ember, mi magunk is.

Abban a korban, amelyben áldozatok és gyilkosok, kirekesztettek és kirekesztők, vétlenek és vétkesek, hősök és gyávák, hazafiak és hazaárulók, forradalmárok és pufajkások, kifosztottak és fosztogatóik évtizedekig éltek együtt az elhallgattatott igazság, a meghamisított történelem, a valódi és a lelki-szellemi vasfüggöny lelket ölő súlya alatt, meghasonlott állapotban.  (…) Semmi Isten helyén,  – minden a más helyén – jaj ezt nem értem én.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az az ország, amely 1956-ban nem tűrte, hogy hazugságra épített világot kényszerít rá a hatalom, 50 év után sem, és 51 év után sem tűrheti a hazugságot. Mert mi semmilyen mefisztói alkunak nem voltunk, és ma sem leszünk társ-szerződői. 1956 erre kötelez. 51 évvel a forradalom után, amely rést ütött a kommunizmus betonfalán, nem kell elviselnünk, hogy a családokat megnyomorító kormányzati intézkedések falai közé kényszerítsenek.

1956 fiataljai, forradalmárai Sopronban  nem ismertek alkut, de rendet tudtak tartani és teremteni. 1956-ban Sopronban – ha csak 14 napra is – negyvenezer soproni polgár nemzeti és emberi méltósága  tudatában élhetett, mert úgy döntött, és döntésének megfelelően határozottan cselekedett.
Mi sem lehetünk semmilyen mefisztói alkunak szerződő felei. Nem leszünk szerződő felek a beismert, cinikus, intézményesített hazugságban.

Mert ugyan be nem vallott, de beismert hazugságot építettek szándékosan és módszeresen körénk. A hazugságnak nincsenek fokozatai. De vannak mindennapi életünket nap mint nap nehezebbé tevő következményei.

Ezért nem engedjük, hogy a hazugság intézményesített terévé váljék Magyarország. Nem hagyhatjuk, hogy szociális és erkölcsi válság láthatóan és érezhetően épülő falai közé szorítsanak, mert 1956-ban az igazság nevében akkori 56-os hősök és felkelők már fölmondták a mi nevünkben is, a mi felhatalmazásunk nélkül, a nép felhatalmazása nélkül a mások által megkötött mefisztói alkut.

1956-ban a beismert hazugság így hangzott: ,,Hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon.” Most pedig így: "Hazudtunk reggel, éjjel, meg este." A hazugságnak nincsenek fokozatai. De vannak mindennapjainkra ható következményei.

Azoknak pedig, akiknek lételeme és hatalmi eszköze a hazugság, ma is meg kell mutatnunk, hogy nem lehet semmibe venni az emberek akaratát. A nemzetet nem lehet szembehazudni. "Megteremtettétek az új életet Sopronban. Ti voltatok a nemzeti felkelés ereje és sikere. Sopron támasza, vigasza, létértelme.” Ma is szükség van az új életre. A mi felelősségünk és egyénenként is külön feladatunk, hogy a szociális, erkölcsi válság káosza helyett végre biztonságot adó rend legyen az országban.

Hogy a nemzet életében a maga helyén legyen minden: Isten, hit, keresztény erkölcs, a család, a munka , az idősek megbecsülése, a fiatalok kiszámítható jövője. Hogy érvényesüljön az igazság, az igazságosság és az igazmondás. Hogy minden és mindenki a maga helyére kerüljön.

Büszkék lehetünk arra, de példát is kell vennünk arról, ahogyan Sopronnak diákságával együtt 1956-ban volt ereje, akarata és bölcsessége méltósággal véghezvinni a régi világból az új világba való átlépést. Ezért is zárhatta így sorait Peéry : ,, Jó szerencsét a további harchoz, munkához, építéshez. Jó szerencsét a győzelemhez!

Mert a győzelem ahhoz szükséges, hogy végre a tisztességes munka és a jövőt szolgáló építés lehessen  a mindennapok lételeme.

Hiszem, hogy minekünk, soproniaknak, de az egész nemzetnek van ereje, akarata és bölcsessége méltósággal, de határozottan véghezvinni az új világba való átlépést, amely egy, a családoknak biztonságos életet jelentő, a munkának, a becsületnek értéket adó, gyarapodó Magyarországot teremt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi mást kívánhatnánk magunknak, Sopronnak és a nemzetnek a mai napon ehhez a jövendőhöz? "Jó szerencsét a további harchoz, munkához, építéshez. Jó szerencsét a győzelemhez!" Isten segítse Sopront és Magyarországot a további harcban, munkában, építésben! Isten segítsen a győzelemhez!