A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a kiizmosodott futónőt az amerikai bíróság ítélete után valószínűleg megfosztja a kérdéses időszakban elért minden érmétől, köztük a három olimpiai arany- és a két bronzérmétől.

Jones elvileg több éves börtönbüntetést is kaphat, habár ő azt nyilatkozta, hogy csak három hónap szabadságvesztésre számít - kérdés, hogy a bíró miként fogja látni ezt a tárgyalás után. A pályafutásának már biztosan vége, mert mellékbüntetésként sok éves eltiltást róhat ki rá az amerikai és a nemzetközi atlétikai szövetség.  A NOB-nak egyébként nyolc évre visszamenőleg van joga megvizsgálni a versenyzők ellen később felmerült dopping vádakat. Jones pechére az amerikai nyomozók, ha vontatottan is haladtak előre, de nem annyira lassan, hogy ne tudták volna tartani a jövőre lejáró határidőt.

A zűrös magánéletéről és a doppingbotrányairól híres futónő ellen köztörvényes bűncselekmények miatt is - hamis tanúzás, adócsalás, sikkasztásban és pénzmosásban való részvétel - folyik egy másik ügyészségi vizsgálat.

Marion Jones annak ellenére, hogy mindig hevesen tagadta a már évekkel ezelőtt kiszivárgott doppingvádakat, folyamatos gyanú alatt állt mind az amerikai szövetség, mind a világ sportolói között.

Az ügy hátteréről a Magyar Nemzet alábbi, a nyomozás megindulásakor megjelent cikkében olvashatnak összefoglalót.   

* * *

Gyógyszerezik az amerikai olimpiai csapatot?

A szövetségi hatóságok is nyomoznak a doppingügyben

Magyar Nemzet, 2004. június 1.

A vizsgálat fő iránya a BALCO, egy San Franciscóban dolgozó laboratórium felé fordult. A cég olyan élénkítőszereket - például modafinilt - tartalmazó készítményeket dolgozott ki és adott el élsportolóknak és edzőiknek, amit a jelenlegi ellenőrzések még nem tudnak kimutatni.

Mikor Kelli White, az olimpiára készülő amerikai atlétikai csapat sprintere elismerte az illegális teljesítményfokozó szerek rendszeres használatát, ideges hangulat lett úrrá az olimpiára készülő sportolókon az Egyesült Államok csapatában. A feszültséget nagyban fokozta, hogy White nemcsak beismerte tettét, hanem bocsánatot is kért a családjától, versenyzőtársaitól, és a feltáró jellegű vallomásáért cserébe mindössze 2 év eltiltást kapott.

Kelli White mellett felfüggesztették a súlylökő Kevin Toth, a középtávfutó Regina Jacobs és Chryste Gaines, a rövidtávfutó Tim Montgomery, és két kalapácsvető, John McEwan és Melissa Price versenyjogát.

Miss White vallomása szó szoros értelmében aranyat ér - csak még nem tudható, hogy kinek. Ugyanis az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) a sötétben tapogatózik, és kizárólag Kelli White szavai támasztják alá a gyanút.

A vizsgálat fő iránya a BALCO, egy San Franciscóban dolgozó laboratórium felé fordult. A cég olyan élénkítőszereket - például modafinilt - tartalmazó készítményeket dolgozott ki és adott el élsportolóknak és edzőiknek, amit a jelenlegi ellenőrzések még nem tudnak kimutatni. A White-ra hivatkozó USADA egyelőre biztos a dolgában. A testület kijelentette: el fogja tiltani az új doppingszert használó sportolókat és edzőiket még akkor is, ha ezt a jelenlegi kontrollvizsgálatok nem képesek alátámasztani. Az ügyet a szenátus elé vitték, így szövetségi szintű nyomozás is indult az ügyben.

Maurice Greene olimpiai aranyérmes és háromszoros világbajnok 100 méteres síkfutásban. Ő határozottan kijelentette: „Nincs helye a sportban csalóknak. Aki csal és lebukik, annak örök eltiltást kell kapnia.” Ez szépen hangzik, a problémát csak az jelentheti, hogy egy dél-kaliforniai lap, a San Jose Mercury News nagy betűkkel írta, hogy Greene edzője, John Smith az elsők között vásárolt a BALCO-tól, sőt előrelátóan titoktartási szerződést is kötött Victor Conteval, a laboratórium tulajdonosával. A botrány kirobbanása után e megállapodásokra hivatkoznak, így egyiküknek sem kell a kellemetlenkedő újságírókkal beszélgetni. Így egy kicsit már más fényben csillognak az olimpiai bajnok futó szavai.

Allen Johnson, egy másik futó világsztár ártatlan képet vágott, mint akinek fogalma sincsen semmiről: „Hát ez egy bonyolult helyzet. Ha valakiről nem mutatták ki a doppinghasználatot, akkor mi van?”

Az ügy kirobbanása után minden szem Marion Jones, a nőies felsőtestét minden bizonnyal a sok futóedzés miatt elvesztett világsztár felé fordult. Többször beidézték a vizsgálóbizottság elé, de úgy néz ki, hogy ő más taktikát választott, mint Kelli White. Támogatásáról biztosította az USADA-t, ugyanakkor ügyvédje útján kijelentette, hogy neki ugyan semmi köze a BALCO-hoz, de ha mégis eltiltanák anélkül, hogy valamit rábizonyítanának, akkor bírósághoz fordul. Olaj volt a tűzre az idei olimpia triatlon-bajnoki címére esélyes Hunter Kempter nyilatkozata: „Tudjuk, hogy a dopping itt van mindenhol. Azért az jó dolog, hogy a vizsgálatok elindultak, engem például egy hét alatt kétszer is rajtaütésszerűen teszteltek.”

Talán Tim Montgomery példáján követhető nyomon legjobban ennek az ügynek a legfőbb vonalai. A cingár, de gyors és jó képességű futóra még 2000-ben felfigyelt Victor Conte. A sokak szemében vegyész zseni Conte hobbijának hódolva igazi amatőrként, önerőből fejlesztette magát és laboratóriumát az élsportolók kedvencévé. Ő maga először akkor szerepelt a nyilvánosság előtt, amikor a 2000-es sydney-i olimpián lebukott amerikai súlylökő C. J. Hunter védelmében összehívott sajtókonferencián fejtette ki a véleményét. C. J. Hunter akkori felesége Marion Jones volt, aki azóta lecserélte a lebukottat egy nagyobb reményekre jogosító, de akkoriban még le nem bukott fiatalabb futóra. Biztosan kitalálták: Tim Montgomery-re, akitől már egy kisfia is született.

A testépítő körökben jól ismert BALCO vezér maga köré gyűjtött három szakembert, és 2000 novemberében háromnapos értekezlet-sorozaton beszélték meg, hogy Montgomery-ből világbajnokot csinálnak. A résztvevő urak mindegyike ismerősen mozgott a sport és az azt körülvevő serkentőszerek világában. A szereposztás szerint Ben Johnson, az 1988-as olimpián doppingvétség miatt az aranyától megfosztott futó akkori edzője, a kanadai Charlie Francis, és a szintén az 1988-as olimpián 400 m-es váltóban Jamaica színeiben ezüstérmet szerzett, és azóta edzőként dolgozó Trevor Graham közösen dolgozta ki az edzéstervet. Graham versenyzői között ekkor már szerepelt Marion Jones is, aki a a sydney-i olimpián 5 érmet is tehetett a nyakába.

Az ötödik résztvevő a jugoszláv Milos Szarcev volt, aki két Mr. Jugoszlávia és egy Mr. Universe címet is begyűjtött testépítőként, így nagyon jól ismeri az izomfejlesztő gyakorlatokat és - a rossz nyelvek szerint - a pirulákat. Szarcevre várt az a feladat, hogy erőnléti edzőként Montgomery-re egy pár kilót felrakjon, hogy jobban hasonlítson a gőzmozdony-felépítésű rövidtávfutókra. Conte egyik legféltetebb titkát, a "clear"-nek nevezett anyagot vetette be, amit egy Chicagoban élő barátjával, Patrick Arnolddal dolgozott ki. Ezt később sikerült a kaliforniai egyetemen hosszas vizsgálatok után tetrahydrogestrinone-ként azonosítani, és a keresztségben a THG nevet kapta. Az USADA azonnal be is tiltotta a használatát.

A munka beindult, és Montgomery szaporán szedte a lábait a versenyeken THG-vel a nyelve alatt. Néha mixelte a nagyobb siker kedvéért egy kis ZMA-val, vagyis cink-magnézium keverékkel. A speciális edzésterv előtt Montgomery 66 és fél kilós testsúllyal csak a 8. volt a világranglistán. Szarcev rárakott több mint 12 kilót és az izmosodó futó a fekvőpadon két hónap múlva már 36 kilóval többet nyomott ki. Az eredmények pedig jöttek. Alig egy év múlva, a 2001-es fedett pályás atlétikai-világbajnokságon a most 29 éves Montgomery második lett 60 méteren élete legjobb idejével. Utána a nyáron egy szabadéri versenyen a 100 méteres síkfutást az addigi legjobb eredményével nyerte, és ettől csak egy századdal elmaradva ezüstérmet nyert a szabadtéri világbajnokságon. A 2000 novemberében megfogalmazott célt kevesebb, mint két év múlva érte el a Conte-csapat, amikor 2002 szeptemberében, a Párizsban tartott atlétikai világbajnokságon Montgomery 100 méteren világcsúcsot futott 9.78-al.

Ezután mindenki mindenkivel összeveszett, és a csúnya dolgok kiszivárogtak a lapok előbb hátsó, majd később címoldalára. Az új angol futócsillag, Dwain Chambers is pozitívat pisilt ijedtében. A nyomozók úgynevezett Conte-listáján még 26 híres atléta neve szerepel. Szarcev ajtaján is megnyomták a csengőt, és házkutatást tartottak nála.

Egyébként most kezdődtek a USA-ban a sportági válogató- versenyek az olimpiára, amit 11 héten át követhetnek figyelemmel a TV csatornákon az érdeklődők. A remények, mint mindig, most is nagyok. Jim Scherr, az 1988-as olimpián részt vett amerikai birkózócsapat tagja, az Amerikai Olimpiai Bizottság (USOC) elnöke magabiztosan jelentette ki, hogy szerinte a doppingbotrány ellenére legalább 100 éremmel térnek haza sportolói a görög fővárosból, és emlékeztette az olvasókat, hogy az amerikai csapat tagjai az atlantai olimpián 101, az azt követő sydney-i olimpián 97 érmet szereztek.

Könnyen beszél, mert úgy látszik a pénz nem gond a szövetségben. Az athéni olimpiai szponzorok kiválasztása sok évvel ezelőtt megtörtént és a pénz számolatlanul ömlött Scherr szervezetének a számlájára. Az olimpiai bizottság már összeszedett az olimpiát követő három évre is 405 millió dollárt a tolongó szponzoroktól.

A politika természetesen most is beleszól a felkészülés nem mindig felhőtlen folyamatába. Az Amerikai Olimpiai Bizottság körlevélben kérte a sportolókat és az edzőiket, hogy ne fussanak győzelmük esetén köröket a stadionban, és ne lobogtassanak óriási amerikai zászlókat az uszodákban, lelátókon és a versenyek színhelyein, tekintettel a Görögörszágban és Európában lévő erős Amerika-ellenes hangulatra.