Formás tömeg alakult ki az Alexandra könyvesház legfelső emeletén, ahol Lévai Anikó várta olvasóit. Az egyórás dedikálás során többen férje után érdeklődtek, de a rajongók többségét a dicsérő szavak jellemezték.  

Egyikük azután érdeklődött, hogy mikor volt egyáltalán ideje írni. „Éjszakánként” – vallott Lévai Anikó, aki azt is elismerte, hogy olykor a háztartás kárára ment a kötet elkészítése. A Jokerex kiadó gondozásában megjelent könyv első ötezer példánya alig néhány nap alatt kelt el. 

Családi fotókkal gazdagítva 

A receptek mellett eklektikusan sorakoznak gyermekkori emlékek, szépirodalmi olvasmányélmények, néprajzi, kultúrhistóriai párhuzamok, s na jó, néhány sor a férjről, Orbán Viktorról: a kollégiumi és a családi élettől a hivatalos miniszterelnöki utak gasztronómiával kapcsolatos sztorijaiig, cseppnyi, de tényleg csupán cseppnyi politikával fűszerezve. A receptek sem mind Lévai Anikóéi, van közöttük profi szakácskönyvből vett idézet szép számban - ám mindért garanciát vállal: végigfőzte, sütötte valamennyit, sőt, a fotókon az általa elkészített tálak láthatók. 

Én ezt egy szakácskönyvnek szántam – nyilatkozta korábban a Duna Televízióban Lévai Anikó. Mint fogalmazott, a kiadótól jött az ötlet, nem saját ötlet volt. A férjem leginkább attól tartott – folytatta -, hogy elvon a gyerekektől ez a feladat, azért kifogásolta ezt a tervet. Dolgozom, a családot ellátom, és ez azért sok időt elvett. Amikor egy-egy történet bekerült a könyve, ami ellen kifogást emelt volna, az termesztésen nem került volna a könyvbe. A könyv archív képanyagának nagy része a családi fotókból került ki. A gyerekek segítettek összeválogatni. Majdnem mindennap főzök, igen a hétfős családnak – vallotta be Lévai Anikó, aki szerint nem merülhet föl a kérdés a családban, hogy mindenkinek az ízlését egy étkezés alatt figyelembe vegyem, mert valóban mindenkinek külön kellene főzni. Egy ekkora családban mindig azt esszük, amit aznap főztem. Nem válogatósak a gyerekek. Én szívesen kísérletezek, és újítok, de ahogy a könyvből is kiderül, nagy híve vagyok azoknak az ételeknek, amiket gyerekkorom óta főztünk otthon. Szeretem megtartani a jászkunság ízeit. A disznóvágás, mind olyan íz, mait otthon főztünk – tette hozzá. 

* * * 

"...a főzés is lehet kultusz, de csak akkor, ha magjában nem az egyéni élet érdekei, hanem az arany kiművelése áll" - írja Hamvas Béla.  

Az őszinte hang és a természetes stílus önmagában is aranyat ér, s ha mindez ráadásul egy stílusosan megírt, gazdagon illusztrált könyvben jelenik meg - különleges ajándék az olvasónak. Ez a könyv ilyen. Olyan természetességgel szól életről, ételről, amilyen természetesnek Lévai Anikót már 18 éve ismerjük: nem hivalkodik ő sem, a szöveg sem. Ebben a könyvben is úgy lép elénk, ahogy eddig találkoztunk vele, teszi a dolgát, humorral, kedvesen, mosolyogva, megalkuvást nem ismerve. Csak mesél. Ott ülünk vele mi is a konyhában, jó szívvel fogadott vendégként, s miközben főz, hallgatjuk őt. És szavai lebontják a falat, kitágítják a világot.  

Őszinte és eredeti könyv ez: a konyhaablak mögött, a csodálatos fotókon ugyanis nem csak az ötgyermekes családanya tűzhelye jelenik meg a különféle gusztusos ételekkel, de felsejlik az étkezőasztalnál ülő család is, emlékek, arcképek, kalandos, megindító és szívszorító történetek - egy meghitt család életének pillanatai villannak föl és bomlanak ki ebben a meghatározhatatlan, besorolhatatlan, különleges műfajú írásban.  

"Lévai Anikó olyan emlékeket oszt meg velünk e könyvben, amelyekért késői korok történészei, politikusai, művelődés-történészei és gasztronómusai igencsak hálásak lesznek" - írja Szőcs Géza. "Mi most ne előlegezzük meg e hálát. Mondjunk csak egyszerű köszönetet nem a majdani, hanem a mai olvasó nevében a szerzőnek azért, hogy elkísérhettük szubjektív univerzuma ösvényein Szolnoktól Montreálig és Salgótarjántól Hongkongig, amely ösvények mentén a referencia-pontokat annyi érdekes ember, annyi ínycsiklandó (olykor hátborzongató) étel, annyi anekdotikus esemény jelenti."  

"Rólunk már szinte mindent és annak az ellenkezőjét is megírták, így ezzel a könyvvel jómagam szerettem volna ablakot, ha csak egy konyhaablakot is nyitni az életünkre, és bepillantást engedni mindazoknak, akik nem ismernek minket közelről: mi ilyenek vagyunk." - vallja a szerzô.