A pikkelysömör

A pikkelysömör, vagy más néven pszoriázis már az ókorban is ismert bőrbetegség volt. Gyakoriságát jelzi, hogy az európai lakosság 1,5-2 százalékát érinti a betegség. Általában a 20-40 éves kor között jelentkezik először. A fejbőrön megjelenő pikkelysömör tünetei a felületes szemlélő számára a korpához hasonlóak, de valójában egy komolyabb problémáról van szó.

Különböző korpás jellegű panaszokkal az emberek közel fele találkozik élete során. Ezek nagy része rövid ideig tartó, egyszeri fertőzés következtében kialakuló, klasszikus száraz korpa, amely a különböző korpásodás elleni készítményekkel megfelelően kezelhető.

Az évek során többször visszatérő korpás jellegű panaszok hátterében azonban a fejbőr különböző hámlással járó betegségei húzódhatnak meg. Ezek kialakulása és kezelése alapvetően különbözik a már említett száraz korpától, így a hagyományos szerek sem hatnak ebben az esetben.

Kialakulása

A kórkép pontos eredete a mai napig tisztázatlan. A pikkelysömör több gén által meghatározott, családi halmozódást mutató, öröklődő jellegű betegség. Nem fertőző, más embertől elkapni nem lehet. Kialakulásában az öröklött hajlam mellett környezeti, immunológiai és hormonális hatások játszanak szerepet. Ezt igazolja, hogy egyes életmódbeli változtatások csökkentik a tünetek megjelenésének gyakoriságát, míg a lázas betegség vagy a stressz a betegség kiújulását eredményezheti. Megjelenésére hajlamosíthatnak még szerzett bőrsérülések és bizonyos gyógyszerek is (pl.: béta-blokkolók). A betegség tünetmentes időszakok után különböző környezeti és egyéb provokáló hatások miatt gyakran visszatér.

A pikkelysömör jelentőségét fokozza, hogy az érintettek csak előrehaladott fejbőr elváltozásokkal kerülnek szakemberhez. A lokális elváltozások kezelése ugyanakkor már enyhe stádiumban is indokolt lenne, megelőzendő a súlyosabb tünetek kialakulását.

Jellemző tünetek

Megjelenési formái alapján öt csoportja különíthető el. Első csoportja, amikor a fejbőr irritációja, gyulladása figyelhető meg, nincs erős hámképződés. Második csoport esetén az irritációt már enyhe hámlás is kíséri. Harmadik esetben az irritáció nem látható, de megvastagszik és hámlik a fejbőr.  Negyedik csoportja, amikor kisebb foltokban erősen megvastagszik a fejbőr (plak). Végül az ötödik az úgynevezett „üzletember-hámlás”, ami időszakos fejbőrhámlás formájában nyilvánul meg.

Leggyakoribb ezek közül a plaque (plak) képződéssel járó forma. Ez egy vöröses alapú bőrmegvastagodás, amelynek felszíne viaszfehér, és vastag, pikkelyes felrakodásokkal borított. Az elváltozások mérete egy-két centiméterestől a több tíz centiméter átmérőjű, összefüggő, páncélszerűen megvastagodott bőrfelületekig terjed. A betegség megjelenhet apró, enyhén hámló lencsényi elváltozások képében is, ezek azonban soha nem nedvedzenek és nem fertőződnek felül.

Az esetek közel felében a pikkelysömör a fejbőrön keletkezik, és a többi bőrfelület egészséges marad, de előfordulhat, hogy a test más részein is észlelhető. A leggyakoribb megjelenési területei a könyök, a térd és a mell alatti hajlat, ahol a jellemző bőrelváltozások az élet folyamán folyamatosan jelen lehetnek. 

Az elváltozások a bőr fokozott gyulladásra való hajlamával függnek össze. A jelenségek több, a bőrben egyszerre lejátszódó kóros folyamat következményei. A gyulladt területekre jellemző a hámréteg normális növekedési és osztódási ciklusának felgyorsulása. Emiatt éretlen hámsejtek érik el a felszínt, amelyek hámlás formájában lelökődnek. Ezt a folyamatot elősegíti a hámsejtek közötti szoros kapcsolatok lazulása is. Az elváltozások vöröses színét pedig a hámlás alatti bőrfelület elvékonyodása okozza. A bőr mélyebb rétegeibe immunsejtek vándorolnak, amelyek részt vesznek a gyulladás létrejöttében.

A fejbőr elváltozásai az egészen enyhe vörös foltoktól a vastag palque-ig terjedhetnek. Ezek körbefogják a hajszálakat. Jellemző, hogy az érintett területen a hajszálak növekedési üteme rövid távon nem tér el az egészséges területekétől, de hosszú távon, a krónikusan fennálló gyulladás a hajhagymák sorvadásához vezet.

Kezelése

A betegséget véglegesen meggyógyító szer jelenleg nem ismert, ezért csak tünetmentességet lehet elérni. A megvastagodott, hámló felületek leoldása és a gyulladás gátlása a két fő terápiás lehetőség.

Az elsődleges kezelés a test bőrén, lokálisan alkalmazott szteroid tartalmú készítményekkel történik. Mivel azonban ezek mellékhatásai, hosszú távú használat esetén, a fejbőrön hamar megmutatkoznak - a hajhagymás és a tüszők sorvadnak, hajhullás léphet fel -, ezért a fejbőrön célszerű enyhe esetekben inkább alternatív kezelési módokat alkalmazni. Kiemelkedő jelentőséggel bírnak a gyógyfürdő terápiák és a holt-tengeri sót, illetve gyógynövényi kivonatokat tartalmazó készítmények.