Az 1906-ban alapított Szövetség az egyik legrégebbi etnikai szervezet Amerikában. Az elmúlt években a Szövetség támogatta a demokrácia megerősödésével, a kisebbségi jogok kiszélesítésével és a jogbiztonság kiterjesztésével kapcsolatos politikát Közép- és Kelet-Európában. Szervezetünk hosszú idő óta büszkén vállalja a szószóló szerepét a Magyarországgal határos államokban élő történelmi magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban.

A Szövetség meggyőződése, hogy – amint Antall József miniszterelnök megállapította – Magyarországnak különleges felelőssége van a magyar kisebbségekkel szemben, amely magában foglalja ezen kisebbségek legitim törekvéseinek támogatását. Ennek a támogatásnak az érintett kisebbségekkel való folyamatos konzultáción kell alapulnia.

A magyar külpolitika egyik alappillérévé vált a magyarság kulturális és nemzeti identitása megtartásának igénye és ezen igény támogatása, mely politika áttörést jelentett a Kádár-rendszerhez képest, amikor a magyar kisebbség problémáit elhanyagolta az akkori rezsim. Az Antall-kormány új, az addigi magatartástól gyökeresen eltérő stratégiája teljesen megfelelt a demokrácia követelményeinek. Ezt az utat kell ma is folytatni, tekintettel arra, hogy a magyar kisebbségek ügye mindmáig megoldatlan.

A Szövetség álláspontját foglalta össze az ez év június 16-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek írt nyílt levél. Ezen level 3. pontja az alábbiakat tartalmazza:

“(3) Kormányának kreatív és szívós diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie a történelmi magyar közösségek megvédése érdekében, akik nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségként élnek a Magyarországgal szomszédos országokban. Bármennyire is szeretnék néhányan, Magyarország kormányzó politikai elitje nem menekülhet el sem az ország történelme, sem pedig ezen történelem következményei elől. A kisebbségeknek ún. negatív jogokra (pl. az intolerancia és diszkrimináció elleni védelemre) és pozitív jogokra (pl. kulturális, valamint területi és/vagy személyi autonómia) is szükségük van. Előremutató politikával lehet hatástalanítani a kisebbségeket érintő feszültségeket, mert ez segíti a demokrácia és a régió stabilitásának megszilárdítását, továbbá ez szolgálja Magyarország, a térség, az EU, az USA és a NATO, valamint az érintett kisebbégek érdekeit. Magyarországnak meghatározó szerepet lehet és kell játszania ezen érdekek képviseletében. Magyarországnak habozás nélkül nyíltan és hatékonyan kell segítenie a magyar kisebbségek legitim autonómia törekvéseit – túlélésük feltételét – minden nemzetközi fórumon csakúgy, mint a szomszédos országokkal való kétoldalú kapcsolataiban.”

A Szövetség csalódott és komolyan aggódik amiatt, hogy a fenti fontos alapelvekről lemond a magyar kormány. Aggodalomra ad okot például a kormány azon új törekvése, mely szerint a kisebbségekkel kapcsolatban a gazdasági növekedés szempontjait hangsúlyozza, miközben nem vesz tudomást az autonómia törekvésekről és a nemzetközileg elismert kisebbségi jogokról. A gazdasági jólét természetesen üdvös cél, ám ez nem helyettesítheti azokat a politikai jogokat, amelyek előfeltételei a kisebbség sajátos jellege fenntartásának, s amely jogokat egyébként a Nyugat-Európában élő kisebbségek is élveznek.

Ugyanennyire aggasztó, hogy a kormány felszámolta mind a MÁÉRT fórumát, mind pedig a Határon Túli Magyarok Hivatalát—azokat az intézményeket, amelyek a magyar kisebbségeket érintő legkülönfélébb kérdésekkel foglalkoztak. Hírek szerint a kormány meg szeretné szüntetni, vagy jelentősen át akarja alakítani a Teleki László Intézetet, és az eddig független Külügyi Intézetet a kormány közvetlen irányítása alá kívánja vonni.

Ezek és az ehhez hasonló lépések komolyan felvetik azt a kérdést, hogy a kormány mennyire elkötelezett a nemzet szerves részét képező magyar kisebbségek iránt. A szovjet megszállás alatt Magyarországnak nem volt módja a kisebbségi kérdéssel foglalkoznia. Mára Magyarország visszanyerte függetlenségét és integrálódott a nyugati intézményrendszerbe, így nincs mentség arra, hogy elhanyagolja a kisebbségeket érintő problémákat.

Ezért minden olyan döntést, szándékot vagy politikai lépést újra kell gondolni, amely csökkenti vagy korlátozza Magyarországnak a saját kisebbségeivel szemben fennálló különleges kötelezettségeit. Amennyiben ez nem következik be, a demokrácia ugyanolyan áldozattá válik, mint a kisebbségi sorban élők. Remélhetőleg nem ez az az örökség, amelyet a magyar kormány maga után kíván hagyni.

2006. November 30.