Hány baloldali bűnöst keresünk? (gondola hírösszefoglaló – 2005, 06.hét)

A gondola.hu 2005, 6.heti összefoglalójában, politikai és tájékoztatási elemzéseiben arra keresett választ, hogy hány baloldali politikai bűnösről lehet szó az eddigi ismereteink szerint. E hét mindenekelőtt a szégyen hete volt a magyar társadalomban. Elsőként a holokauszt mint a magyar zsidók elpusztításával kapcsolatos nemzeti és társadalmi felelősség, emlékezet, szégyen határozta meg e hetet. Másodszor annak szégyene, hogy a bűnös magyar baloldal, a politikai bűnök és bűnösök színházasdija miatti szorongás ülte meg hangulatunkat, hogy egy pillanatra sem tudhattunk csendben elmélyülni (a baloldali pribékek elpusztította áldozataink miatt) a magyar zsidókkal kapcsolatos felelősségünk átélésében, a baloldali politikai banditák csörtetése, képmutató, bűneiket dicsőségként felmutató, a magyar zsidókat zsaroló-megfélemlítő viselkedésük miatt. A hét legszomorúbb története ugyanis az ügynökösdi összekapcsolása az antiszemitizmus váddal és a holokauszttal (ami a Bácskai ügyben mutatta be magát). Ötven esztendeje és távlatokban a magyar zsidók annak a baloldali titkosszolgálati bűnözésnek a karmai között vannak, amelyik Bácskaival mutatta meg, hogy a háború utáni megtorlásokban szereplő zsidó nevek megszellőztetésével milyen jövő várna azokra, akik egy konszolidált, nem baloldali politika mellett állnának ki.

A nemzeti emlékezet intézet mint intézmény, vagy az információs kárpótlás a polgári (zsidó és nem zsidó) jobboldal méltó viselkedése, társadalmi szolidaritása nélkül soha nem fog felállni-megtörténni. Az MSZP-s pártkatonák sürgölődése a téma körül csak a bűnök rejtegetését, a soha nem feledhető feledésbe száműzését szolgálja.

Szégyenletes belpolitikai esemény a „magyar köztársaság érdemrend tiszti keresztjének” szégyenrenddé változása, amit a Bácskai Tamás nevű értelmiségi szégyenfolt tesz szemléletessé viselkedésével. A „magyar köztársaság ezüst érdemkeresztje” ugyancsak szégyenkereszt lett, amikor egy szekus ügynöklelkésznek adományozták (akit ráadásul az MSZP egyik múmiája ajánlott kitüntetésre?!).

A szégyen kultúrája a politikai rendszer atavizmusából, a korszerűtlen, intellektuálisan és érzelmileg lepusztult politikai-politikusi viselkedésből táplálkozik. Gyurcsány Ferenc MSZP-s politikus, momentán miniszterelnök gesztusai, hanghordozása, modora, és tartalmi megnyilatkozásai az információs-kommunikációs feudalizmusba fordult Magyarországot mutatja be. Másrészt Gyurcsány a Magyarország Részvénytársaság élén néhány hónap alatt bebizonyította, hogy klientúra- és pártépítésen kívül semmit sem tud tenni a gazdaságért, az országért, a társadalmat pedig megfeszíttetésre ítélte a szavazatokért szétszórt források, az abból gerjedő adósság megfékezése miatt.

A szégyen hete azzal lesz teljessé, hogy megjelent az új válságretorika. A kritikai szerepét nem gyakorló, már nem is megalkuvó, hanem tudásavulásban szenvedő magyar értelmiség előállt egy megújított válságszótárral és tematikával, amivel magyarázni próbálja a semmit, hogy a mai baloldali rezsim két év alatt elherdálta azt, amit 1990-2000 között a társadalom kiizzadott magából.

Végül, de nem utolsó sorban, a szégyen hetének eseménye, hogy társadalmi és politikai aktivisták megkezdték egy szégyenlista, a nácivadászat mintájára egy baloldali politikai bűnösöket tartalmazó lista összeállítását az üldöztetést, meghurcoltatást, kínzást, családtagjaik elvesztését elszenvedők közlései nyomán. Eddig állítólag, több mint háromszáz politikai pribék, baloldali keretlegény (ÁVH-s, ÁVÓ-s, politikai megbízott stb., akciófelelősséget viselő katona- és rendőrtiszt, a padlássöprésben és téeszszervezésben erőszakot elkövető stb.) neve gyűlt össze.

Politikai rendszerválság: az ügynökügyek szennye kiloccsant

A liberális látványpolitizálás a gyurcsányi törekvésekben, az MSZP-ben, az MSZP-SZDSZ vegyes (az MSZP-ben létező befolyásszervező és –ellenőrző) formációban, illetve az SZDSZ-ben egyformán és külön is fontos témát talált az ügynökügyekben. De az ügyek elszabadulni látszanak.

Az MSZP-ben az ügynökügyek kezdeményezése és ellenőrzése egyértelműen a gyurcsányi takarítási szándékok értelme, annak felismerése, hogy az MSZP utódpártisága soha nem szűnhet meg, ha a párt múmiái nem távoznak. Csakhogy az ügynökügy mint politikai kampány ellenkező hatásokat érhet el, amikor az MSZP ellenőrzése alatt kizárólag a nem baloldali térfélen létező személyekben, és különösen jobboldali politikai tényezőkben találja meg az „ügynököket” és a „besúgókat”. Az SZDSZ is besározta magát a Mécs-féle bizottságosdival, amikor a nevét adta ehhez a kampányhoz, s a tekintélyes szakértői (Kenedi, Kis stb.) ellenzése ellenére lelkesen részt vett a relativizáló kampányban, mely azt volt hivatva bizonyítani, hogy bárki lehetett besúgó, s a jobboldal nyakig benne van ebben a szégyenben.

A mostani aktuálpolitikai történések egy szégyenletes baloldali politika bizonyítékai, melyek minden nemzeti, társadalmi, párt és civil eseményre hatással vannak. A baloldali ügynökügy-kampány már a holokauszt emléke, az antiszemitizmus narrativa, az egyházellenesség, világnézet-ellenesség, a szellemi intolerancia részévé lett.

Visszalépés

Az MSZP a múlt hétfőn benyújtott, a történeti levéltárról szóló törvényt módosító javaslathoz kedden pontosítást fűzött, majd döntött pénteken, hogy egybe szerkeszti a két előterjesztést, és új javaslatként küldi el azt az Országgyűlésnek. Az eredeti változat szerint nyilvánosságra kerülhetnek az ügynök, az operatív kapcsolat és a hivatásos alkalmazott személyi adatai, foglalkozása, beszervezésének körülményei, addig az új verzióban már csak azoknak a neve lesz megismerhető, akiknek a személyzeti anyaga a levéltárnál van. (Az igazság kedvéért jelezzük, hogy ezek az anyagok kétféle torzítást is szenvedhettek: egyfelől eltüntették belőle a fontos anyagokat, másrészt hozzágyárthattak az „átmenet” két éve alatt. Ez utóbbinak kizárására nem történtek független – külföldi - szakértői vizsgálatok!) Az MSZP-t képviselője Burány a Klubrádióban megerősítette azt a hírt, hogy a szolgálatok egykori tagjai levelet írtak az pártnak az adatok nyilvánosságra hozatala ellen. /1/

Az MSZP visszatáncolt az ügynöktörvény-ügyben. Pont így zárult az első felvonás is: Medgyessy Péter kémelhárítói múltjának „kiderülődése" (copyright by M. P.) után a volt kormányfő teljes iratnyilvánosságot hirdetett, hogy aztán pártja az eredeti javaslatot villámgyorsan kiherélve, egy fékezett habzású törvényt hozzon létre. A második felvonás azzal indult, hogy Gyurcsány azt ígérte: mindenki múltját megismerheti majd mindenki. Az első szín végén, néhány héttel ezelőtt, a kormányfő visszadobta a törvényjavaslat első verzióját, és még több nyilvánosságot követelt. A múlt héten megismerhettük a "tökösebb", második változatot, hogy aztán egy harmadikkal felejtsük el az eredeti ígéreteket. – írja ezt a Blikk-Népszabadság, az átalakult, konzervatívból bulvár lett baloldali napilap. /2/

Mi változott?

Tartalmi változások történtek: míg az eredeti változat szerint nyilvánosságra kerülhetnek az ügynök, az operatív kapcsolat és a hivatásos alkalmazott személyi adatai, foglalkozása, beszervezésének körülményei, addig az új verzióban már csak azoknak a neve lesz megismerhető, akiknek a személyzeti anyaga a levéltárnál van. Ennél is lényegesebb, hogy a január 31-i változat szerint egy, részben civilekből, részben a kormány meghatalmazottaiból álló négytagú testület korlátlanul betekinthet a szolgálatoknál levő iratokba. Ez központi jelentőségű lett volna. Az érvényes törvény értelmében ugyanis a szolgálatok bizonyos iratokat kvázi szupertitkosaknak minősíthettek, és azokat maguknál tarthatták. A mostani háromtagú iratátvizsgáló bizottság ezekbe nem tekinthetett bele, hanem sorsukról a Legfelsőbb Bíróság egy bírája döntött. /3/

A fenti, bizonyos iratokat szupertitkosnak minősítő passzus mellett más törvényhelyekre hivatkozva is visszatarthatók dokumentumok: az 1990 februárja után is a szolgálatoknál maradt munkatársakkal kapcsolatos iratokba semmilyen civil bizottság nem tekinthet bele. Az új törvény megszüntetné a mostani "iratrostáló" bizottságot, amelynek munkáját számos kritika érte - igaz, ez elsősorban nem a személyekre, hanem a törvényi feltételekre irányult. "Az első kérdésünk a szolgálatokhoz mindig az volt, van-e pontos kimutatásuk a náluk lévő iratokról. Természeten nem állt módunkban ellenőrizni, hogy az átadott jegyzékek az összes fellelhető iratot tartalmazzák-e" - tudtuk meg a bizottság tagjaitól. Vida István és Sipos Levente értékelése szerint a szűk mozgástér mellett is igyekeztek kihasználni a lehetőségeket. Ezerháromszáz esetben nem értettek egyet azzal, hogy a szolgálatok visszatartsanak bizonyos aktákat, és ötven eset kivételével sikerült is meggyőzniük erről a szolgálatokat. Igaz, a megtartani kívánt iratoknak idő hiányában csak körülbelül a harmadához jutottak hozzá. Voltak vitáik az átadandó iratokról, de ezeket rendezték, a második évre pedig egészen "összecsiszolódtak" a szolgálatokkal, amelyek az összes vitatott anyagot átadták. /4/

Az ügynökség visszavág

Úgy tűnik, nem hiába árasztották el névtelen levelekkel volt szolgálati tisztek (III/1-től III/4-ig bezárólag) az MSZP vezető szerveit, figyelmeztetve őket az MSZP új ügynöktörvény-javaslatának veszélyeire, a hétvégén a szocialisták meghátráltak. A szocialisták visszavonták eredeti, akár bátornak is tekinthető javaslatukat, és most előterjesztett új javaslatuk nem sokban különbözik az eddigi gyakorlattól. Tehát a szolgálatok dönthetik el, mi számít államtitoknak, amitől óvni kell a nyilvánosságot. A valamikori besúgók, kémek és kémelhárítók pedig dörzsölhetik a tenyerüket. (Csepegtetett botrányok © Müller Judit) Varga László történész a hvg.hu-nak elmondta, hogy minden bizonnyal a szolgálatok nyomása alatt hozta meg döntését az MSZP vezetése. Pedig véget kellene vetni packázásuknak, és az 1990 előtti állambiztonsági iratokat a magyar államnak kellene birtokába vennie. Varga maga is részt vett (1995-ben Kuncze Gábor minisztersége alatt) a BM archívum iratainak átrostálásában: 4 hónapos vizsgálat során igyekeztek feltárni és katalogizálni a dokumentumokat, készült is egy hetvenoldalas jelentés, és a munkát folytatni akarták. Erre nem került sor, az MSZP akkori néhány vezető politikusa attól tartott, hogy az elmélyülés során az iratokban esetleg olyasmire bukkannak, ami kompromittálhatja őket. Igazából nem a közszereplő politikusok átvilágítása a lényeg, hanem az iratok feletti rendelkezés – mutatott rá a történész.

Immár 15 éve folyik a bújócska, a szolgálatok birtokában maradt anyagok egy részét elrejtették, másik részét megsemmisítették. A kaposvári polgármestert, Szita Károlyt kompromittáló dokumentumok – róla azt állítják, hogy a Somogy megyei kémelhárítás (III/2) ügynöke volt – a Nemzetbiztonsági Hivatalból kerültek ki. Azoknak pedig pro forma a történeti levéltárban kellett volna lenniük, ha Szita valóban 1989 márciusában „kiszállt” a szolgálatból. Nyilvánvalóan jóval több irat maradt a nemzetbiztonsági hivatalokban, mint amennyiről a levéltárat tájékoztatták. Az irat-megsemmisítésekről elterjedt híresztelések valószínűleg erősen túlzóak, hiszen ha valamihez értenek a szolgálatok, az a dezinformáció. Több mint valószínű, hogy a szolgálatok manipulációs célból komoly anyagokat „spejzoltak” be, hogy azután, ha éppen érdekük úgy kívánja, egy-egy jelentést, kartont a sajtó rendelkezésére bocsássanak.

A helyzet sokkal rosszabb, mint valaha is hittük

Ezért is sajnálatos, hogy az MSZP elvetette azt a korábbi javaslatát is, hogy egy négytagú testületet bízzanak meg - két tagját a kormány, egyet-egyet a Tudományos Akadémia, illetve a Történeti Intézet jelölt volna ki –, amely korlátlan betekintési jogosítvánnyal rendelkezett volna, hogy betekintsen a szolgálatoknál visszatartott iratokba, és átrostálhassa a levéltárban titkosnak minősített dokumentumokat. Mint Varga László elmondta, aligha csereszabatos egy olyan hírszerző vagy kémelhárító, aki annak idején a NATO ellen, a Varsói Szerződés javára dolgozott, idehaza kémelhárított, illetve a belső reakció ellen vette fel a harcot. Mit kezdenek egy ilyen „szakemberrel” a NATO-ban? Inkább arról van szó, hogy a szolgálatok kezében olyan dokumentumok vannak, amelyekkel zsarolni tudnak vezető állásban lévő politikusokat, pártállástól függetlenül. Az MSZP legújabb, kilúgozott javaslata nem fogja előrelendíteni nyilvánosság ügyét és a közvéleménynek tovább kell várakoznia, amíg megismerheti a valós ügynöklistákat és betekintést nyerhet a III-as számú főcsoportfőnökség dolgaiba. Valamennyi iratot a levéltárban kellene őrizni, és ennek megfelelően rendelkezni nyilvánosságukról - mutatott rá Varga László. /5/

Mi zéria?

Az „alkotmányjogász 1.” szerint itthon megdőlni látszik az a közhely, miszerint a politika az előrelátás tudománya és a lehetséges művészete. Parlamenti pártjaink egymásra licitálva megint ügynöktörvényt írnak, sőt a cél érdekében akár alkotmányt is módosítanának.. 15 évvel a rendszerváltozás után ezzel múlatják a drága időt, ilyen negatív populista gesztussal, jogi perpetuum mobile-vel vernék fel a közéletet. Arra hivatkozva, hogy csak így szüntethető meg a zsarolhatóság, csak így lehet pontot tenni a rendszerváltozás végére. A rendszerváltozást jelképesen is lezáró céllal, hivatkozással egyet lehet érteni, az előbbit viszont napi tények cáfolják. Nincs az a törvény, amely lezár valamit, amit a bulvársajtó (sőt, most már nem is csak az!) napirenden kíván tartani. Pláne, ha a kiszivárogtatásoknak komoly államtitok-védelmi korlátja sincsen. Minden napra lesz egy "tojás", amíg van elég érdekes, hírbe hozható ember, aki erkölcsileg-politikailag kapálózik, amortizálódik ugyan, ám lemondását hanyagolva "hősként" a helyén marad, mert sorsára csak végleg kicsavarva hagyják. Nem kettős, hanem kétszázas mérce szerint mérnek meg "itt" vétlen jóakarókat, üres dossziés szenteket, "amott" viszont ávós, erőszakos gonosztevőket, erkölcsi nullákat. Izzik a bosszúvágy, hogy a másik oldal kollaboránsait (papokat, 89 után átállt ex-kommunistákat, hivatásos rendőrtiszteket) lehessen kiszerkeszteni, bűnbakként felmutatni, netán kirekeszteni is bárhonnan! /…/

Mindenféle bíróságosdira emlékeztető átvilágítás után, néha annak ellenére nemzetünk bálványainak egy részéről derül ki az esendőség, netán a galádság, anélkül, hogy az időmúlás miatt bármely jogi fórum előtt igazságot lehetne tenni, szolgáltatni a besúgottaknak. Minden Btk. szerinti ide tartozó bűn elévült, minden polgári jogérvényesítő határidő alkalmasint elmúlt, az állam pedig nem siet kollektív, pénzbeni jóvátételt adni a csakugyan megtiportaknak. A többi: dosszié-rakosgatás. Jogilag fogható része így az ügynök-mizériának gyakorlatilag nincsen, legfeljebb két dolgot lehetne tenni: 1.) További, kiterjedt információs elégtételt adni azoknak, akik az állambiztonság, s annak ügynökhálózata kárvallottjai voltak. Ez megy, nyitni talán a III. főcsoportfőnökség még zárt zónái tekintetében lehet. Annak ma sincs akadálya, hogy a választásokra készülő pártok a velük szerződő jelölteknek kikössék: vállalt feltétel az önkéntes alávetés a törvényben előírt "közszereplő" státusznak, s a belőle származó teljes átláthatóságnak. Aki nem megy ebbe bele, mehet erdőkerülőnek, munkakerülőnek, bárminek. 2.) Olyan ésszerűen szűrt: a magánemberek, különösen az elhunytak és a hozzátartozók privacy-jét tisztelő, de az érintettség feltárását és a kutathatóságot szavatoló iratanyagot kell prezentálni, amely kasszát csinál a rendszerváltozás előtti évek sötét és fülledt légköréről, de nem hozza azt, s a benne rejtőzködő rettegést vissza. Ez is elkezdődött. Csak nehogy lengyel mintájú skandalum jöjjön ki belőle. /6/

Az „alkotmányjogász 2.” szerint nem biztos, de igen valószínű, hogy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán pert nyerhetne az, akit korábbi állambiztonsági kapcsolatai miatt menesztenének állásából. A litván főügyészség, illetve az ottani adónyomozó hivatal két munkatársa korábban már sikerrel perelte a litván államot azért, mert KGB-s múltjuk nyilvánosságra kerülése után utcára tették őket. A bíróság szerint ezzel több pontban is sérült az alapvető emberi jogok védelméről szóló európai konvenció. Litvániának erkölcsi és anyagi kártérítésként fejenként hétezer eurót kellett fizetnie a két férfinak. A Fidesz által most benyújtott alkotmánymódosítás szerint kizárnák a közéletből azokat, akik a rendszerváltás előtt magyar állampolgárokkal szemben önként folytattak állambiztonsági tevékenységet. Halmai szerint ebben az esetben kérdéses, hogy a munka szabad megválasztásának alkotmányos jogát szükséges és arányos módon korlátozná-e az új rendelkezés. Arra, hogy az emberi jogok védelméről szóló európai konvenciót itthonról akkor sem lehet átírni, ha abban valamennyi párt egyetértene, Halmai elmondta: a strasbourgi bíróság ad némi lehetőséget a tagállamoknak az egyedi szabályozásra, amelyet akár a rendszerváltás is indokolhat. Ilyen volt például Rekvényi László, a Független Rendőrszakszervezet hajdani főtitkárának beadványa, aki kifogásolta a rendőrök politikai tevékenységét megtiltó 1993-as alkotmánymódosítást. A bíróság szerint ez valóban ütközik az európai konvencióval, de az új demokráciákban egy ilyen korlátozás mégis elfogadható. /7/
1. Visszalépés ügynök ügyben? klubradio.hu nyomán
2. Ki etet kit? NSZ, A.G.H. nyomán
3. A szocialisták megváltoztatták az ügynöktörvény tervezetét. NSZ, A.G.H. nyomán
4. Mi megy, mi marad? NSZ, A.G.H. nyomán
5. Nyilvánosság: kizárva - Kiherélt ügynöktörvény. 2005.02.08. hvg.hu nyomán
6. Kolláth György - Az ügynök(mizéria) halála. nszava.hu nyomán
7. Halmai a korlátokról. NSZ, H.Z., 2005.02.08. nyomán
8. Máthé-Tóth András: Búza és konkoly. Egyházi ügynökkérdés. hvg.hu nyomán

Kultúra: az magyarügynök halála, meg a fából faragott riporter

Tar Sándor "alighanem a Kádár-kori Magyarország legteljesebb irodalmi lenyomatát hagyta ránk. A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai - az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz." Mélyről jött, és mélyre jutott. A történetre, amellyel a sorsa megkínálta, egyre rosszabb személyes válaszokat adott. Az utolsó időkben élő ember nem tudhatta meggyőzni már arról, hogy azért nem teljesen az volt a felállás, hogy mindenki besúgó volt, csak ő lebukott. Aki közelről ismerte, jól tudta azt mégis, hogy elterebélyesedő cinizmusa, erkölcsi relativizmusa nem az önfelmentés szándékából, hanem elemi, mély kétségbeesésből táplálkozott. Ő, aki úgy látott be egy sorsba, az emberi lélek bugyraiba, mint kortársai közül kevesen, a sajátját sehogyan sem tudta-bírta feldolgozni - az már meghaladta erejét, s a rendelkezésre álló képességeket. Az vesse rá az első követ, persze, aki jól tud kijönni egy ilyen sztoriból - ebbe vélhetően tényleg csak belehalni lehet. Nyilván ezért nem tudta érvényesen megírni se.

Megnyugtathatok mindenkit, akik az első zavarodott, fals hangokra a morál nevében pálcát törtek fölötte végérvényesen: megbűnhődött mindenért. Élete utolsó periódusában nem kiskanállal mérték neki a kínokat. Nagyjából mindenki elfordult tőle, a levegő elfogyott körötte - minden egyes napért megszenvedett. Mint ingázó hősei, úgy járt ki-be a pszichiátriára, miután nem jártak sikerrel öngyilkossági kísérletei, s terveivel ellentétben halálra sem ihatta magát a belédiktált hatalmas gyógyszerdózisok miatt. Voltak hetei, amikor - a kurátorok nagyobb dicsőségére - annyi pénze nem volt, hogy rendesen egyen; ilyenkor egy adag szaftot ebédelt egy szelet kenyérrel a Tesco önkiszolgálójában a maradékra leső hajléktalanok között. Egy-két pályatársán, debreceni barátján kívül csupán azok tartottak ki mellette, akiknek legfeljebb annyi fogalmuk volt róla, hogy szabad idejében írogat: a Kishegyesi út kocsmáinak törzsvendégei. Mindvégig közéjük tartozott. A magunkfajta irodalmi bohócokkal szemben ők voltak az igazi társai.

Ők, akiknek sejtelmük sem lehetett, hogy a kor egyik legnagyobb írója hallgatja ott, a sarokban zavarosnál zavarosabb történeteiket. Hogy általa életük megannyi apró morzsaléka a legmagasabb rendű irodalommá változik a Balszélső feletti panelház második emeletén. Mert ebben aztán ne legyünk óvatosak, szemérmesek, nincs rá semmi ok: vasárnap délelőtt a magyar elbeszélő próza klasszikusát találták meg holtan abban a lakásban, ahol évtizedek óta élt, s dolgozott. Azt a novellistát, akinek az életműve - akárhonnan nézzük - csak a műfaj legjelentősebb mestereiéhez mérhető. Aki úgy állt ellen mindennemű irányzatnak, divatnak és trendnek, hogy eközben alighanem a Kádár-kori Magyarország legteljesebb irodalmi lenyomatát hagyta ránk. A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai - az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz. /1/
1.Tar Sándor halott. Keresztury Tibor, litera.hu nyomán

Szélnek eresztett nemzedék – akikről a kommunisták lemondtak

Színes önéletrajzi írást jelent meg a XX. Század Intézet gondozásában. A hazájában "kétes elemnek" számító Bakay Lajos vall könyvében a kommunista rezsim által nem kívánatos nemzedékről, azokról, akik kénytelenek voltak elhagyni Magyarországot nézeteik miatt. A művet Körmendy Zsuzsanna irodalomtörténész és Balás Piri László méltatta. A könyv szerzője, Bakay Lajos, aki egy híres orvosdinasztia jelentős képviselője már nem lehet közöttünk, mert Máraihoz hasonlóan ő is pisztolylövéssel vetett véget életének – vallotta Körmendy Zsuzannya irodalomtörténész, hozzátéve: a mű Gallery of Ghosts címmel húsz évvel ezelőtt jelent meg Torontóban, és most végre magyarul is olvasható. Az író nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy miután Stockholmban telepedett le, a világhírű Olivecrona agysebész professzor (Karinthy Frigyes agyműtétjét ő végezte el) mellett kezdett dolgozni, majd a Harvard Egyetemen bizonyította a magyarok tehetségét, kitartását és tudását – tette hozzá.

Körmendy szerint Bakay generációját megfertőzte a történelem. Mint mondta: azok a tehetségek, akik a harmincas-negyvenes években végezték egyetemi tanulmányaikat, és tele voltak országot jobbító elképzelésekkel, mégsem tudták megvalósítani azokat, mert terveiket meghiúsította a világháború és a kommunista hatalomátvétel. Az új rezsimnek Bakay Lajos sem kellett - barátait letartóztatták -, ezért hazája elhagyására kényszerült. Emigrációját azzal a tudattal kezdte meg, hogy visszatérhet. Később rájött, az életével játszana, ha megtenné, ezért Stockholm után Amerikába utazott, és végül ott is halt meg. „Nemzedékünk legjobbjait vesztette el hazánk, a világ meggazdagodott velük, Magyarország pedig még szegényebb lett” – jegyezte meg Körmendy, majd így folytatta: erről a szélnek eresztett generációról, egy hiányzó elitről gondolkodtat el bennünket Bakay Lajos könyve, amely egy őszinte, ironikus önéletírás. „Sokáig úgy nézett ki, nem fogja megismerni a magyarság ezt a könyvet, mivel a szerző töretlen hazafiassága ellenére angolul írta meg” – figyelmeztetett Balás Piri László történész, rámutatva: gyermekeinek szánta ezt a kötetet, akik nem beszélték a nyelvet. Nekik címezte, és olyan Magyarországot rajzolt fel, amely mély hatást gyakorolt rájuk, lánya például magyarul kezdett tanulni, sőt többször Európába utazott, hogy felkeresse Erdélyt, Budapestet, vagy a csángók településeit. Balás Piri László kiemelte: míg naplójában rengeteg nevet írt le, addig könyvében szinte alig ilyet találni, s ez azért volt hangsúlyos, mert nem magyaroknak írta, hanem azoknak az ismerőseinek, akiknek Magyarország egy távoli és ismeretlen világnak tűnt. A történész szerint a „fekete részektől” sem mentes a mű, ami nem meglepő, mivel a szerző többek között átélte a szovjet front katonai kórházait és Budapest bombázását is. „A hatvanas évek „puha diktatúrája ellenére”, esély sem volt arra, hogy megjelenjen a Gallery of Ghosts, kizárólag Balog Károly patológus professzornak, egyetlen barátjának volt köszönhető, hogy később mégis sor került erre” – húzta alá Balás, aki elárulta: bár Balog első fordítás gyengére sikeredett, később egy finn hölgy segítségével elkészült az a magyar kézirat, mely hazaérkezett Magyarországra is. Ezt követően megkapták a család engedélye is, majd egy háromfős csapat munkájának köszönhetően végső formájába került Bakay könyve, mely a Szélnek eresztett nemzedék címet kapta.

Pintér Endre, sebész Bakay édesapjáról szólt. Elmondta: a SOTE szégyene, hogy nemhogy mellszobrot, de még egy egyszerű táblát sem kapott az a híres professzor, aki 1926-1946 között, húsz esztendőn keresztül vezette a kettes számú klinikát. Ekkor koncepciós perbe fogták, állásától megfosztották, és méltatlan életkörülményekre kényszerítették. „Kétszer is olvastam a könyvet, először sebész szemmel, másodszor pedig abból a szempontból vizsgáltam, mint aki átélője és túlélője volt a II. világháborúnak, a malenkij- robotnak és a Rákosi diktatúrának” – hangoztatta Pintér, aki szerint a könyv oknyomozói történelmi mozaik is egyben. (gondola.hu)

Bácskaié marad a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje?

Bácskai Tamás közgazdász, a Kádár-rendszer besúgója csak akkor veszítené el a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, ha a bíróság jogerős ítéletben tiltaná el a közügyek gyakorlásától - értesült a Magyar Nemzet. Bácskai ellen viszont jelenleg semmilyen per nem folyik, és a kormánypártok ügynöktörvény-tervezetei rendre megfeledkeznek az ügynökmúlt, a foglalkoztatók és a megrendelők szankcionálásáról. Nincs lehetőség a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének visszavonására sem Bácskai Tamás közgazdász, sem más esetében - közölte lapunk kérdésére Schillinger Erzsébet, Mádl Ferenc köztársasági elnök sajtófőnöke. Kifejtette: a hatályos törvények szerint érdemtelenség miatt csak a Kossuth- és Széchenyi-díjakat lehet visszavonni. A Magyar Köztársasági Érdemrend fokozatainál ezt nem lehet jogszerűen megtenni. (MNO nyomán)

Készül a bűnösök listája? – 700 ismert baloldali pribék neve

Legújabban az ügynökügy mint politikaimarketing-kommunikáció, a valóságot fedő politikai orientáció, az ügynökválság mögötti politikai válság, a baloldali politikai bűnözés feltárására irányuló, a felelősségre vonást követelő hangulat éledése elleni médiahadjárat jelenik meg.

a) A lista hány névről szólna?

A közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás technikájával, nevében készült felmérés (Tárki-MTV) máris megpróbálja a jelentéktelenségbe orientálni az ügynökügyet, amikor közreadja a kutatást, mely szerint a lakosság 68 százalékát nem érdekli (35 százalékban kevesebbet, 33 százalék szerint sokkal kevesebbet kellene foglalkozni vele): csak 32 százalék szerint kellene többet foglalkozni vele (20 szerint többet, 12 százalék szerint sokkal többet). Vagyis a felmérés azt üzeni, hogy mindössze a lakosság 12 százaléka követelné a bűnösök és a bűnök feltárását.

A hitelesség nevében el kell mondani, hogy az érintettek számai, amelyeket a Political Capital és a HVG megjelentetett 390, vagy 770 után következnek, vagyis amikor az ügynökökre és a besúgókra (mindegyik más!) került sor majdnem ezer feletti, baloldali politikai bűnöst kellene felsorolni. A magyar lakosságról információgyűjtő, érintettek köre 70-90 ezer személy lehetett.

Az érintettség címén az MSZMP KB tagjai, minden MSZMP-s megyei tisztségviselő, az MSZMP belbiztonsági és az (párt)államellenességet figyelő két osztályának munkatársai, az állami biztonsági elhárító és rendvédelmi szervezetek belföldi információgyűjtő, -kezelő személyzete, az ügynökkapcsolatot szervező állomány: becslések szerint 8-12 ezer fő kerülhet itt szóba. És akkor még nem beszéltünk a 800 ezernyi MSZMP-tagról, akik aláírtak olyan nyilatkozatot, hogy jelentik a mindennemű felforgatást...

Az ügynökválság ma már több szálon fut, nemzetközi vonatkozása a bolsevista-kommunista jelképeknek a fasiszta emblematikával együttes el nem ítélésének, s azzal a baloldali bűnök relativizálásának kampánya az EU-ban. Belföldi mellékszála az ügynökügyek és az antiszemitizmus összekapcsolása, a zsidó magyarok megfélemlítése-zsarolása balról a háború és a holokauszt utáni megtorlásokban elkövetett atrocitások kiteregetésének lehetőségével. A nemzetközi jobboldal egyeztetni próbál a közép-európában elkövetett fasiszta és kommunista bűnök történelmi tisztázása érdekében, hogy a mai baloldal ne játszhassa tovább az antifasiszta és antiszemita kártyáját az aktuálpolitika alakításában. Az EU-ban ez egy kardinális kérdés ma, amivel szembe kell néznie Európának.

b) Ügynökügyek médiajátékban és a tájékoztatásban: így minden más?!

A liberális fiúk valamelyikét fejbe csaphatták egy iratköteggel, s akkor mint Pallasz Athéné fejéből kipattanhatott neki a használt papírokon már közreadott ügynöklista. Az ötlet protokoll-szövege a következő volt.

A magyar politika 15 éve adósa a közvéleménynek. 15 év alatt sem ismerhettük meg azoknak a nevét, akik együttműködtek a diktatúra titkosszolgálatával, a III. főcsoportfőnökséggel. Az elmúlt években, politikai játszmák részeként, fel-felbukkantak nevek, de a teljes lista nyilvánosságra kerülését a politikusok és a titkosszolgálatok mindeddig megakadályozták. A közvéleménynek mind a mostani pillanatig nincs joga és lehetősége megtudni, ki kit súgott be. A III. főcsoportfőnökség ügynökeinek sorsa egyszerre szégyenletes és tragikus. Mert voltak, akik meggyőződésből, önként működtek együtt. De voltak, akiket kényszerítettek, megzsaroltak. Voltak, akik tisztségükből kifolyólag jelentettek. És voltak, akik tisztségükből kifolyólag olvasták azokat. Voltak, akik csak aláírtak, de nem jelentettek. Voltak, akik aláírtak és szorgalmasan jelentettek. Vannak, akik bevallották, vannak, akik tagadják, és vannak, akiknek a nevét ártatlanul meghurcolták. Az ügynök-ügy ma ismét a figyelem középpontjába került. A pártok javaslatokat fogalmaznak, mások alkotmányossági, adatvédelmi és nemzetbiztonsági aggályokat vetnek fel. Biztosan vagyunk abban, hogy a közvéleménynek jogában áll megtudni: ki, miért és hogyan működött együtt a titkosszolgálatokkal. Ezért a Political Capital internetes honlapján pénteken délelőtt 10 órakor közzéteszi a már ismert ügynökök, beszervezettek és együttműködők névsorát. Az a célunk, hogy ezzel is nyomást gyakoroljunk a politikai elitre: mozduljon meg végre és teljesítse, amit sokszor megígért, hozza nyilvánosságra az ügynöklistát. Mi világosságot akarunk, az értékelés a választók feladata. A Political Capital bemutatja: A lista - Február 11., péntek, 10 óra. /1/

A gondola.hu két éve sorozatot közöl az ügynökválság eseményeiről, és mindig igyekezett rámutatni a hiteles nézőpontokra, szereplőkre, a politikai kommunikációs célokra. A most következőkkel is az aktuális szándékokat igyekeztünk megvilágítani.

1. Bevezető tájékoztatás: helyzetjelentés

Az olyan önérzettúltengésben szenvedő személyiségű politikus, mint Gyurcsány Ferenc, nem engedheti meg, hogy ne nézzen szembe a magyar baloldal bűneivel. Az MSZMP-MSZP megtisztítása a politikai bűnöktől a Gyurcsány-aspirációk egyik legfontosabb, legkényesebb, legnehezebb kérdése, feladata. Erre a megtisztulásra szüksége van ahhoz, hogy az EU kínálta számos előny (melyek megszerzésének tétje volt a 2002-es választási hadjárat, majd Medgyessy elhasználása, Gyurcsány hatalomra juttatása) teljességgel rendelkezésre álljon a több kormányciklusra kiterjedő baloldali kormányzás biztosítására. Alapjában ezért van az, hogy az ügynökválság megoldásának kísérlete baloldalról aktuálissá vált. Másodfokon a magyar gazdaság súlyos válsága, az abból adódó társadalmi válság közeledése, illetve a népszavazás erkölcsi összeomlást gerjesztő következményeinek elfedésére szolgál alkalmas politikai napirendként az ügynökügy, persze úgy, ahogy az MSZP tematizálja. Harmadfokon az ügynökügy az MSZP párton belüli és a párton kívüli, nem kívánatos személyeinek kizárására, a koalíciós partner túlzott követeléseinek letörésére, döntően pedig a besúgók leleplezésének tematizálásával a nem baloldali tényezők fenyegetésére szolgál.

2. Az ügynökválság tájékoztatáspolitikája: 2.1 Politikainapirendként ügynökválság

Az ügynökválságban korábban szakmailag és erkölcsileg teljesen amortizálódott Mécs Imre azzal lepte meg a közvélemény, hogy szerinte az egykori beszervezettek azzal tehetnék a legtöbbet, ha őszintén feltárnák és elmondanák hogy mi történt. A jogszabályterv két évvel ezelőtt a parlamenti végszavazáson bukott el, akkor az adatok kutathatóságát sikerült rendezni, a közszereplők és a közvélemény-formálók átvilágítását nem a kormánypártok fellépése miatt. Az egyenként csepegtetett és nyilvánosságra hozott adatok hamis képet festenek, hiszen a múlt rendszer egyik talpköve volt a III-as ügyosztály többtízezer ügynökkel. Már ezek az állítások sem hitelesek. /2/

A Fidesz álláspontja szerint a törvény eredeti célja az érintettek közéletből történő kiszorítása, amihez a jelenlegi szankciók nem elegendőek. A törvény kapcsán a legfontosabb, hogy az átvilágító bírák el tudják végezni a feladatukat, ami azért ütközik akadályba, mert mandátumuk december 31-én lejár. Folyamatos tájékoztatásuk szerint azonban jelenleg nem végeztek még az öt új országgyűlési képviselő, valamint uniós képviselők, két miniszter, egy politikai államtitkár és több mint harminc bíró és ügyész anyagával, ezért mandátumukat meg kell hosszabbítani - mondta Demeter Ervin. A Fidesz korábbi javaslata arról szólt, hogy az átvilágítás terjedjen ki a III-as csoportfőnökség teljes tevékenységére, amit a kormánypártok soknak tartanak. Az SZDSZ két éve megakadályozhatta volna, hogy Magyarország miniszterelnöke Medgyessy Péter legyen, aki mint emlékezetes érintett volt. A koalíciós párt azonban nem lépett, miközben a parlamenti vizsgálóbizottság elnöke ártatlanul sározott be embereket munkája pedig eredménytelenül zárult. /3/

A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (Meúsz) felszólította az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT), hogy kezdeményezzen vizsgálatot a Magyar Televíziónál azokban az ügyekben, amelyek felvetik a cenzúra gyanúját. A szövetség közleményében a Magyar Televízió csonka kuratóriumi elnökségét és az Országgyűlés Kulturális Bizottságának tagjait is felszólította a vizsgálat elindítására. A közleményben szó van arról, hogy több történelmi egyház szerint az MTV szerkesztői önkényesen kivágnak olyan részeket vallási műsoraikból, amelyek a kettős állampolgárságról szólnak. Amennyiben ez így történik, a Meúsz szerint megvalósul a cenzúra. "A rendszerváltás nagy eredménye volt, hogy a közszolgálati médiumoknál megszüntették az előzetes lehallgatásokat és megnézéseket, ehelyett a felelős szerkesztés elve érvényesült, ami kizárja a cenzúrát, hiszen a műsorkészítők vállalják műsoraik tartalmáért a felelősséget, egy-egy intézmény vezetője pedig csak utólag léphet fel, ha valamilyen törvénysértést, vagy szakmai hibát tapasztalt" - szól a közlemény. /4/

Az uralkodó tematizáció vezérszlogenjei a „több pénz mindenkinek”, másrészt az „ügynöktörvény”. Ebben a megvezetettségben fel sem tűnik, hogy Gyurcsány hazugnak nevezte Orbánt, és kijelentette: fogadni mer, hogy a népszavazást az embereknek jóval kevesebb mint a fele fogja támogatni. A miniszterelnök az Origo fórumának vendégeként azt is kijelentette, hogy amennyiben a népszavazás politikai népszerűségi felmérésnek tekintendő, akkor „nem lenne félnivalónk, mert fogadni merek, hogy az embereknek jóval kevesebb mint a fele fogja támogatni a népszavazást”. A mezőgazdaság gondjait a kormányfő pár mondatban elintézte, melyek lényege: „a kisgazdapárt és Orbán Viktor felelőssége mindaz, ami ma a mezőgazdaságban van”. Arra a felvetésre, hogy populistának tartja-e Orbán Viktort illetve saját magát, Gyurcsány kijelentette: Orbánt igen, magamat nem. /4/

2.2 Az ügynökügyek dezinformációja: az „ügynök” és a „besúgó” keverése

A bulvársajtóban programozottan kiteregetett, a labdarúgó társadalmat idéző, hírbe hozó közlések maguk is részei a titkosszolgálati bűnözésnek. Pl. azzal, hogy folyamatosan keverik az ügynök és a besúgó minősítéseket. Az ügynöknek börtönben kellene ülni, a besúgónak csak a társadalmi megvetés jár.

Megrendítő vallomást tett a Nemzeti Sportban Novák Dezső. A magyar válogatott és a Ferencváros egykori legendás labdarúgója, aki edzőként 1995-ben a Bajnokok Ligájába vezette a zöld-fehéreket, beismerte: ő volt az a besúgó, aki Nemere néven jelentéseket adott a kommunista rendszerben a játékostársairól. A sportnapilap július 11-i számában már foglalkozott azzal, hogy rendszeresen jelentett a hatóságoknak a Ferencváros egyik labdarúgója. Akkor Varga Zoltán – akit Nováknál is jobb játékosnak tartanak a ferencvárosi szurkolók – egy interjúban utalt arra, hogy az FTC egyik játékosa titkosügynök volt. Varga nem árulta el a nevet, csak azt mondta, hogy adott esetben bizonyítékokkal is tud szolgálni. Az iratokra azonban nem volt szükség, Novák Dezső a feleségével szerda hajnalban történt beszélgetés után a nyilvánosságnak is bevallotta a múltját. Novák vesztét az okozta, hogy a hatvanas évek közepén Bécsből órákat csempészett Magyarországra, amiket illegálisan próbált értékesíteni, de az akkori karhatalom tudomást szerzett az esetről.

2.3 A médialáb napvilágra kerülése az ügynökügyekben

Miközben a magyar médiarendszer legnagyobb válságát éli át, annak része a piszkos múlt is. Az ügynökök között számos vezető médiaszemélyiséget tartanak nyilván. A hír TV és a Magyar Nemzet egy hónapja hozta nyilvánosságra, hogy Forró Tamás újságíró Szilágyi Ákos fedőnevű ügynökként adott jelentéseket a pártállami titkosszolgálatnak. Az ismert médiaszemélyiség 6-os kartonjából kiderült, hogy 1976-tól a III/III-as ügyosztálynak dolgozott. Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó (ez egy új minősítés!) jelentéseit.

Forró Tamás hatos kartonját 2004. október 4-i számában tette közzé a Magyar Nemzet. Az adatokból kiderül: Forró Tamást a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya szervezte be „Szilágyi Ákos” fedőnéven, 1976. szeptember 8-án. A beszervezést Németh István rendőr alezredes végezte. Forró Tamás – miután a Hír TV-ben nyilvánosságra hozták ügynökmúltját – a Hit Gyülekezete Hetek című hetilapjának a következőt nyilatkozta: „Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek… Én valóban rendszerváltó újságíró voltam.” Csakhogy Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó jelentéseit. Forró Tamás saját kezűleg írt jelentéseket ismerősei „viselt” dolgairól a titkosrendőrségnek. Forró Tamást 2004. október 12-én telefonon hívta fel a Magyar Nemzet egyik, őt személyesen is ismerő munkatársa, kérve, interjúban adjon számot arról, hogy milyen körülmények között kényszerítették a titkosrendőrséggel való együttműködésre. Az újságírói foglalkozását időközben a K&H-botrányban való érintettsége okán felfüggesztett riporter azt ígérte, hogy az ügyről valakivel egyeztet, és ezután visszahívja a lapot, ám ezt azóta sem tette meg. Így a „hallgattassék meg az érintett fél” újságírói szakmai alapelvet Forró Tamás hallgatása miatt kényszerből kell most „megsérteni”.

Forró Tamás a lap munkatársával folytatott telefonmegbeszélés során közölte azt is: kikérte a róla szóló iratokat a történeti levéltárból. Csakhogy, mint ismeretes, a kutatókon kívül csak azok az érintettek, akiket megfigyeltek – az ügynök által megfigyelt személyek – kérhetik ki a róluk írt jelentéseket. A besúgó jelentések nyilvánossá tétele ugyanis egyfajta kárpótlást jelent a törvényhozó szándéka szerint a besúgottak számára, nem pedig a titkos ügynökök emlékezetének felfrissítésére szolgál. Természetesen amennyiben a megfigyelőt, azaz Forró Tamást más megfigyelők (besúgók) megfigyelték – ez bevett gyakorlat volt –, akkor persze elolvashatja a róla készült jelentéseket. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban meglévő Szilágyi Ákos fedőnevű munkadosszié I. kötetének (jelzete M-39-825) tanúsága szerint Forró Tamás beszervezését követően jó ideig együttműködött a titkos ügyosztállyal.

A Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéját 1976. szeptember 9-én nyitották meg, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-as osztályán. A dosszié fedőlapján ott áll a „szigorúan titkos” jelzés. A munkadosszié pedig Forró Tamás kézzel írott jelentéseit is tartalmazza. Az „M” dosszié fedőlapján az ügynök valódi neve nem, csak a fedőnév szerepelhetett. A Szilágyi Ákos fedőnéven nyitott munkadosszié az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történt archiválásakor az M-39-825 sorszámot kapta. A tartalomjegyzék első oldalán a jelentések felsorolása található, a lap alján a következő szerepel: „Szilágyi Ákos” fn. tmb. (fedőnevű titkos megbízott – a szerk.) M dossziéját a mai napon 20. sorszámmal, 45 oldalszámmal irattározás céljából lezártam, Szolnok, 1983. VII. 18. Urbán István rendőr százados.

Az iratgyűjtő tartalmazza a fedőnévvel aláírt hálózati személy kézírással írt jelentéseit időrendi sorrendben. A jelentéseket „Szilágyi Ákos” adta, Urbán István rendőr főhadnagynak, illetve Németh István rendőr alezredesnek „Bástya” fn. T. (titkos – a szerk.) lakáson. Általában T. lakáson találkozott a tartótiszt és az ügynök. A jelentéseket a tartótiszt azon nyomban értékelte is, sőt az ügynöknek adott feladatokat is rögtön feljegyezte a következő esedékes találkozó idejével és helyével az ily módon közösen előállított dokumentumban. A történeti levéltárban ma már kutatható a Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéjának az I. kötete. (Melegszik a helyzet Forró körül - 6-os karton után munkadosszié. 2004.11.08., MN, hirtv.hu)

Mit hozott a magyar újságírás átvilágítása? Amiről tudunk, az néhány, gyakorlatilag ismeretlen újságíró önkéntes lemondása, plusz egy ceglédi üzemi lap főszerkesztőjének sajnálatos esete, amikor is lemondott a posztjáról, de elmulasztotta azt bejelenteni a bíróságon, így aztán nem csak a posztját vesztette el, de a becsületét is, mert neve megjelent a Magyar Közlönyben. Nyilván, mindent egybevetve, ennyi besúgó volt a hazai médiában, pár ismeretlen meg az ismertté vált ceglédi kolléga. Plusz akkor még egy. Ami azonban biztos: három évi kemény átvilágítási munka eredményeként, pénzt, fegyvert nem kímélve, nemcsak arra nem derült fény, hogy kik voltak besúgók, de még arra sem, hogy kiket világítottak át. A kettőnek ugyanis csakis együtt van értelme. Közismert kibúvási módszer az, hogy az újságíró megszünteti a munkaviszonyt, szerződéssel dolgozik tovább, ilyenformán nem alkalmazottja a cégnek. Ettől azonban még a médiában dolgozik, ráadásul emelt fővel, hiszen "az újságírók átvilágítása bejeződött" - látható, milyen eredménnyel. Jellegzetes újságírói névcím a Google keresőprogramon: pénzt fogadott el a brókertől, alatta sztárcset Forróval, alatta besúgó volt a riporter, alatta SztárTőzsde: Forró Tamás-sztároldal, aztán lebukott, aztán milliókat kapott. Ez is egy pálya, a rendszerváltó treuschkircheni társzerzőtől a sajnálatos múltig. A magyar média amúgy is tele van az ilyen kétéltűekkel, a besúgó rendszerváltótól a nyúltolvajlás miatt első fokon elítélt tévé-ügyvédjéig. /.../

Most milyen a közélet? Nem ugyanolyan, mint korábban, az biztos, sőt, sokkal jobb, de mégis fájdalmasan silány és lapos ahhoz képest, amilyen lehetne. Természetesen nem egy használható és igazságos átvilágítási törvény váltaná meg az országot, viszont használható és igazságos törvények sokasága megválthatná az országot.

2.4 Politikai bűnök és tanúk: mi az igazság?

Miközben a bűnös baloldal hivatásos közvéleményformálói, a médiauszály kedve szerint lopja be a nyilvánosság különféle fórumaira a jobboldalt gyalázó történeteit, a hitelességet nem garantálja semmi. Tipikus jelenség a következő 168órás történet, melynek igazságáról meggyőződni nincs módja az olvasónak, csak hinni vagy elutasítani lehet.

Eszerint a „Wiesenthal Központ Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására. Kecskési Tollas Tibor volt csendőrtiszt, a Nemzetőr című lap főszerkesztőjének esete példázza: a második világháború után három évvel szinte lehetetlen volt törvényes módon bizonyítani a háborús bűnöket. Kecskésit 1948-ban mégis tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat. Az egyik internetes turisztikai magazin érdekes programot ajánl: Kecskési Tollas Tibor-szavalóversenyt rendeznek Nagybarcán. A költő és szerkesztő ott született 1920-ban, Münchenben hunyt el '97-ben, kívánságára Nagybarcán temették el. A diákverseny egyik zsűritagja a Kecskési Tollas Tibor Alapítvány kurátora, Lezsák Sándor. Az MDF politikusát régi barátság fűzi a költőhöz, verseit ő adatta ki először Magyarországon a rendszerváltás után. Kecskési amúgy a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjének tulajdonosa, Magyar Örökség-díjas, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja.” Ennyi az apropó.

A 168órás történet szerint él az a hiedelem is, hogy ő volt "a korbácsos költő", a '44-es deportálások egyik irányítója. A Magyarországi Cionista Szövetség Erec című lapjának márciusi számában ez olvasható: "1944. április közepén a beregszászi téglagyárba a magyar hatóságok mintegy tízezer zsidót zsúfoltak öszsze. A táborban a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort - Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt - őrző csendőrök elrejtett értékek után kutatva sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek." A szöveget Pinhasz ben Avraham Hakohén jegyezte, aki egyben a lap főszerkesztője, Breuer Péter. Kecskési - eredetileg Kohlmann - katonacsalád sarja. A Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendőrtisztként szolgált. A háború után az újjászerveződő demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta, a Markó utcai fogházba hurcolták. A Budapesti Népbíróság '48 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. A vád szerint Kecskési volt a felelős a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért.

"Csupán annyiban érzem magam bűnösnek, hogy nem tagadtam meg a parancsot, miszerint a vagonírozásokhoz kordonszolgálatra szakaszommal kimenjek" - vallotta Kecskési a tárgyaláson. Elmondta, korábban csendőrként németellenes szervezkedésben vett részt, és ezért büntetésül a 117-es tábori csendőrzászlóaljba osztották be szakaszparancsnoknak, majd a frontra irányították. 1944 áprilisában érkezett Beregszászra, zászlóaljának az volt a feladata, hogy az első hadsereg mögötti vonalat biztosítsa. Aztán parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. Pár nap múlva átvezényelték Tiszaújlakra. /5/

Egy másik tipikus jelenség az ügynökválság csepegtetése, az igazi bűnösök (a megrendelők, ügynökök stb.) elhallgatása, a fenyegetésssel beszervezettek (besúgók) és a passzív társadalom megszégyenítése. Ennek példája az origo.hu eljárása, minek is a nevében: a közérdek és közszerepők címén. Miközben a megrendelők, törvényes magyar bíróság által elitélt politikai bűnösök ott ülnek a parlamentben.

Az origo.hu pert indított (!) három politikus nyilatkozata miatt, amelyben tagadták, hogy közszereplők lennének. Nyilatkozatukkal azt próbálták megakadályozni, hogy megtekinthetőek legyenek azok az iratok, amelyek azt bizonyíthatják vagy cáfolhatják, hogy „hivatásos vagy hálózati személyek” lettek volna a pártállam titkosszolgálataiban. Az [origo] összesen 11, "hírbe hozott" politikusról kért adatokat, és eddig háromról (ők elismerték, hogy közszereplők) kapott iratokat a szaklevéltárból, akik a dokumentumokat gyűjtő központ szerint hálózati személyek voltak az előző rendszerben. /6/

A dezinformáció és irányított kommunikáció tipikus példája a „besúgók az aranycsapatban” jelenség: a Novák-ügy. Természetesen most sem az érintettek, az elszenvedők, hanem a titkosszolgálati bűnözéssel összefonódott média az ügy irányítója. Vannak, akik elítélik az egykori válogatott hátvédet, így a keményen fogalmazó Varga Zoltán és Dalnoki Jenő, s most csatlakozott hozzájuk Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa is, sőt közölte: tudja, kik voltak a besúgók a válogatottban és a Honvédban is. Ez a relativizálás szolgálója. /7/

2.5 Meddig takargatjuk a bűnösöket

Szlovákia leglátogatottabb honlapja a www.upn.gov.sk közzé tette a kommunista titkosrendőrség (StB) kelet-szlovákiai ügynöklistáját és más dokumentumokat. Rövidesen a közép-szlovákiai, a jövő év elején pedig a nyugati régió aktái is olvashatók lesznek. Nemcsak a történészek és más tudósok, hanem a közvélemény számára is hozzáférhetővé tesszük az StB valamennyi iratát. Éppen most, a bársonyos forradalom tizenötödik évfordulóján lehull ez a jelképes vasfüggöny is - jelentette be Ján Langos, a titkosrendőrség iratait kezelő Nemzeti Emlékezet Hivatalának (UPN) igazgatója. Húsz füzetben rögzített huszonegyezer név került az internetre. Azok is felkerültek a honlapra, akiket megfigyeltek vagy zaklattak. A pozsonyi napilapok online lapjain máris megjelentek az első reagálások. - Megtaláltam a főnököm! Egykor ennek a cégnek a pártelnöke, most kiderült, hogy besúgója is volt. 1990-től meg a tulajdonosa! Ha kinyitom a számat, azonnal kirúg... Ide jutottunk a bársonyos forradalommal - írja egy Eperjes (Presov) környéki munkás. Duray Miklós, aki az elmúlt század hetvenes éveinek második felében megalakult Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság meghatározó egyénisége volt, gyanította, hogy nemcsak önzetlen társak veszik körül. - Ma már tudom, hogy hárman adtak rólam rendszeresen, csaknem naponta jelentéseket - emlékezett vissza a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. Gágyor Péter színházi rendező előtt tegnap állt össze végérvényesen a döbbenetes kép. - A kassai Thália Színház rendezőjeként gyakran kerültem konfliktusba a megyei ideológiai titkárral, aki a szocializmus ellenségének kiáltott ki. Ma már tudom, hogy a társulat két volt alkalmazottja szállította a híreket, amelyek alapján gyakran beidéztek, majd kirúgtak. A nyolcvanas évek közepén kerültem Kecskemétre, majd az ottani igazgatóváltás után a győri színházhoz. Ahol nem sokáig maradhattam, mert a csehszlovákiai hatóságok követelték, hogy mondjanak fel nekem. Duray szerint helyénvaló, hogy nemcsak az ügynöklistát teszik közzé, hanem a dokumentumokat is: - Ugyanis a beszervezésnek, a besúgásnak sokféle oka lehet. Jellemgyengesége vagy gyávasága miatt mindenkinek elsősorban a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. /8/

Cserhalmi György szerint a Népszabadság színikritikusa írt ügynöki jelentéseket a pártállamban Latinovits Zoltánról. - állította egy fórumozó az Indexen nemrég. Molnár Gál a Népszabadság szombati számában beismerte ügynökmúltját, mint írta, elszámolással csak önmagának tartozik. A topiknyitó egy debreceni rendezvényen elhangzottakra hivatkozva közölte, az információ Cserhalmi György színésztől származik. Cserhalmi a fórumozó szerint azt mondta, meggyanúsították azzal, hogy ő lett volna a színészlegenda besúgója, ezért a Latinovits-család, azaz Bujtor István és Frenreisz Károly kikérte a dokumentumokat, ezekből pedig világossá vált, hogy Latinovits Zoltán besúgója Molnár Gál Péter volt. Cserhalmi György megkeresésünkre nem kívánt ugyan nyilatkozni, de nem cáfolta, hogy a kijelentés elhangzott. A Népszabadság szombati számában Molnár Gál Péter a következő "közleményt" hozta nyilvánosságra: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani".

A Népszabadság ugyanakkor hozzáteszi, hogy Molnár Gál 1978-ban, amikor a caracasi filmfesztiválra indult, a Ferihegyi repülőtéren lebukott azzal a cigarettatárcával, amibe Kenedi János akkori ellenzéki egy mikrofilmet csempészett és ami a Párizsi Irodalmi újságba szánt cikkét tartalmazta. Az írás végül a mikrofilmes közvetítés nélkül is megjelent, az újságírónak azonban távoznia kellett a Népszabadságtól, ahová csak 1988-ban térhetett vissza. /9/ Ez az érvelés nem érdem a NSZ-ra nézve, viszont dehonesztáló a demokratikus ellenzék esetében.

Nemrég napvilágra került az az 500 oldalas jelentés, amit Foktői Lajos fedőnevű ügynök készített Hernádi Gyuláról. A gyanú árnyéka Jancsó Miklósra terelődött - írja a Blikk. - Kikérem magamnak, hogy Jancsó Miklós nevét ezzel az üggyel kapcsolatba hozzák - mondta a rendező forgatókönyvíró-társa. - Ötven esztendeje vagyunk barátok. Időközben sokszor próbáltak már minket összeugrasztani, de ez soha, senkinek nem sikerült. Most sem fog. Senki ne akarja úgy beállítani, mintha én gyanakodnék a barátomra - jelentette ki Hernádi. Hernádi bevallottan nagyon kíváncsi kit rejteget a besúgó neve. - Van, akire gyanakszom, de az nem Jancsó Miklós - húzta ki totólistájáról barátja nevét. Az "elmondom neked, a te érdekedben…" – kezdetű mondatokat ismeri valaki? Még mindig a hazugságoknál maradva ismerős a sztori, amikor kéretlen informátorok, jól értesült besúgók elárulják a megcsaltnak, hogy a párját látták itt és ott, ezzel és azzal, ilyen meg olyan szituációban. Nem, ők nem akarnak semmi rosszat! Csak értesítik az illetőt. A saját érdekében… A saját érdekében? A beszervezett ügynökök lebuktatásának idejét éljük. Vannak bőven, minden szempontból, az élet minden területén. Ott vannak ők a magánéletünkben is, csakhogy őket nem szervezte be senki, hanem ők a kéretlenül is jelentő ügynökök, spiclik, akik valamilyen - számomra érthetetlen - belső késztetéstől hajtva tudósítanak a megcsalt kárvallottaknak az általuk ismert, vagy ismerni vélt eseményekről. De sokan biztosan másképpen gondolják. /10/ Kritikus ponthoz ért az ügynökügy. Sőt: kritikusponthoz. A színi szakíró nemrég bevallotta: bizonyos asztalfiókoknak is dolgozott. Most a Foktői Lajos fedőnevet igyekszik izgatottan azonosítani boldog- boldogtalan. Korábban Dalos "énekelt" zárt körű társaságban, s egyik zenésztársáról szintén kiderült: nemcsak rocktörténetileg jelentős. Tudjuk azt is: bizonyos "Nemere" befújta időnként egynémely csapattársát illetékes helyen. Ők maguk vallották meg titkos írásaikat - igaz, akkor, amikor már alaposan körülírták őket. (Ellenpélda is akadt: évekkel ezelőtt önként fedte fel ügynökmúltját a neves író.) S a minap konkrétan megneveztek egy zsurnalisztát, aki jelentett. Mi várható még? Az ügynökügy egyre inkább kicsordul az Országház falain. A képviselőkön 1994 óta lassan túljutottunk, törvény írta elő átvilágításukat. Ez nemcsak a III/III-as ügyosztályaihoz fűződő esetleges viszonyt, hanem az esetleges nyilas- és karhatalmistamúltat is firtatta. Hatálya alá tartozott-tartozik az is, aki jelentést fogadott akár hivatásos elhárítóként, akár egyéb állami (pártbéli) funkciójából fakadóan. De az "érintettség" megállapításához a "közreműködést" közvetlenül bizonyító dokumentum is kell. /11/ De azért azt mondani, írni, hogy jóformán csak véletlenül derülnek ki a dolgok… „Attól függ, egy kutató mivel foglalkozik, mit talál az aktában. Csepp a tengerben. Így soha nem lehet lezárni a kérdést. Tudom: a Történeti Hivatalban az adatok töredékét dolgozták fel, amiről nem ők tehetnek. Talán néhány hónapra be kellene zárni, s amikor végeztek a munkával, ismét megnyitni a kapukat. És az aktákat is.”

3. Az ügynökválság valósága: szereplők, intézmények, nézőpontok

Az ügynökválság szereplőinek osztályozása elég nyilvánvaló, bár részleteiben gyengén dokumentálható. Az ügynökválság érintette körök első csoportja a politikai megrendelőké. Ide tartozott minden MSZMP-s vezető politikus Kádártól az MSZMP KB tagjaiig, a megyei vezetők teljes köréig. Az az egyik legnyilvánvalóbb dezinformáció (melyet máig hangoztatnak „elismert” szakértők), hogy az MSZMP minősített tagjai nem lehettek ügynökök, ellenkezőleg, az MSZMP-ben is folyt adatgyűjtés az MSZMP tagsága körében.

3.1 A megrendelők mint politikai bűnösök

A szereplők megrendelői körének a vonatkozó intézményeknek a kiterjedése is hamisítás tárgya manapság, amennyiben az állampárt (MSZP) több osztálya is foglalkozott belföldi megfigyelésekkel (gyűjtött ilyen információkat), s ezek párhuzamosan működtek a rendőrségi, a katonai, a polgári titkosszolgálatok vonatkozó szervezeteivel. Összefoglalóan, tehát az MSZP központjában is volt irattár, dokumentáció, amelyek tartalma 1988 augusztusa és 1990 áprilisa között a kazánokban végezte be feladatát.

Az érintett intézmények és személyek köre kiterjed az államigazgatás minden intézményére, azok politikai és szakbürokrata személyzetére, vállalati vezetőkre, vagy például a Szovjetunióban tanulókra, kiküldöttekre (ami nemcsak Oroszországra vonatkozó, de az SZU összes tagállamára kiterjedő érintettséget jelent, s a kiküldöttek 5-7 százalékát vélik beszervezett ügynöknek, legalább 20 százalékát besúgónak).

3.2 A hivatásos ügynökök mint a rendszer bűnelkövetői

Az érintettek második körét képezik a szolgálatok hivatásos ügynökei, rendőrtisztek, katonatisztek, civil ügynökök, akik hivatásos fizetett személyzetnek minősülnek. A „tisztektől” a „megbízottakig” terjedő létszámuk 3-5 ezer lehetett. („Történészek” vitatják e számokat, ellentétben a nemzetközi szakértőkkel, vagy a nem magyar származású, a szomszédos országok ügynökügyeit feltáró szakértőkkel. Így például Szlovákiában sokkal nagyobb létszámokat állapítottak meg elkülönítve a „csehszlovák” érintettek sokaságából is, mint a magyar helyzetet feltárni próbáló „szakértői tanulmányokban”.) Az élő és az alvó ügynökökre vonatkozó dokumentációt minden bizonnyal megsemmisítették az MSZMP erre kijelölt likvidátorai (akik az összes érintett intézménybe beépített személyek voltak).

3.3 Az „önkéntesek” mint a rendszer áldozatai

Az érintettek harmadik körét képezik azok, akik a mai voltaképpeni szereplők az irányított politikai kommunikációban, illetve a média számára kiadott ügynökügyekben: ők a „besúgók”, közöttük is az „önkéntes” állampárti segéderők, vagy az erőszakkal beszervezettek. A „besúgók” csoportja az ügynökválság szereplői között voltaképpen az állampárt ötödik hadoszlopa volt a társadalom erkölcsi fojtogatásában, majd mindinkább lejáratásában. A „besúgók” ügynökügyei ma kifejezetten arra szolgálnak, hogy a bespájzolt információkészletekből nem baloldali (értsd nem MSZP-s és SZDSZ-s) személyiségeket zsaroljanak, vagy leleplezzenek a mindenkori politikai céloknak megfelelően.
1. Internetes honlapra kerül az ügynöklista. PCI nyomán
2. Az ügynökválság tartalma listákkal és anélkül. Politikai elemzői szövegek és médiatörténetek. gondola hu nyomán
3. SZDSZ: új ügynöktörvényt! NSZ nyomán
4. A Fidesz a közélet legteljesebb körű tisztaságát védelmezi. Fideszfrakcio.hu nyomán
5. Cenzúra az MTV-nél? 2004.11.23., hvg.hu nyomán
6. Túlzott motiváció: Gyurcsány hazugnak nevezte Orbánt. MNO, nyomán
7.Bizonyítékok hiányában. Sándor Zsuzsanna, 168óra.hu nyomán
8. Volt miniszterek nem engednek az ügynökaktákhoz. origo.hu, Kozák Dániel nyomán
9. Besúgók az aranycsapatban. Burkovits Ferenc, mh.hu nyomán
10. Internet.ugynok.sk. NSZ, Szilvássy József nyomán
11. Latinovitsról jelentett a Népszabadság színikritikusa. gondola.hu nyomán
12. III/III: Ki súgott Hernádi Gyuláról? A magánélet besúgói köztünk vannak. Megint a hazugságokról... axel.hu nyomán
13.Titkos írások. Bányai György, 168óra nyomán

Üzletszerű ügynöklista-közlés

19 nevet tartalmaz a Poltical Capital ma 10-kor a világhálóra feltett "ügynöklistája". Egyik név sem meglepetés. Félrevezető lehet azonban, hogy az egykori ügynökök mellett szt-tisztek és "egyszeri úti jelentésírók" is helyet kaptak. A várt katarzis most még biztosan elmarad. A poltikai tanácsadó intézet szerdán jelentette be, hogy nyilvánosságra hozza a már megismert, az egykori állambiztonsággal kapcsolatba hozott személyek nevét. Azóta nagy várakozás és vita övezte a vállalkozást. Többen PR-fogással gyanúsították céget és "kapitális kamuról" beszéltek. Bár a cég "tudományos kutatási" eredményeire hivatkozik, mindegyik most közzé tett név már korábban ismertté vált. Az eredmény nem igazolta a hírverést, bár a Political Capital (PC) azt állítja, a publikáltakon kívül 97 név van még a birtokában, de egyelőre még csak jogászokkal vizsgálják, milyen feltételek melett hozhatták nyilvánosságra.

Lássuk a PC listáját:
Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.
Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.
Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.
Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel 2002-ben.
Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is tartozott.
Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő
A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit" megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".
Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe, de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.
Medgyessy Péter, országgyűlési képviselő (MSZP), volt miniszterelnök
A rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista-szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfőről kiderül, hogy a III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB ellen dolgozott.
Molnár Gál Péter, kritikus
A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról 2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás előtt jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról. A színművészről készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekből kiderül, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."
Morvay Péter, újságíró, szerkesztő
A Hetek című lap külpolitikai rovatvezetője. Még egyetemi hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak diáktársairól, illetve különböző rendezvények látogatóiról. Morvay már 1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedő átvilágítás során az átvilágítóbírák az erről szóló nyilatkozatát is bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény előírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.
Novák Dezső, edző
Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója, kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója 2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezső elismeri, hogy a hatvanas években "Nemere" fedőnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet miatt állították elő, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a büntetőeljárás közötti választási lehetőséget. Szerinte a csapatból mások is jelentettek, hiszen az általa adott "használhatatlan információkról" tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta, hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkiről nem írt, vagy mondott olyat, amiből az illetőnek kára származott volna.
Pokorni János, tervező elektromérnök
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetőségéről.
Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese
Rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben a köztársasági elnök rendőr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendőrfőkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth Mónika belügyminiszter megerősíti, hogy Salgó a III/III. elemzőtisztje volt.
Som Lajos, zenész
A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja. A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor - állítása szerint - az állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket, vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som erről tájékoztatja zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.
Szalay Gábor, országgyűlési képviselő (SZDSZ), volt államtitkár
A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyűlési képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: "Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat." Szalay Gábor később távozik államtitkári posztjáról.
Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben
A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyár műszerészeként dolgozik. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: "Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme."
Vikidál Gyula, rockénekes
A rendszerváltás előtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi előadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetődik fel, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, később azonban nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. "Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat."
Utry Attila, író
A miskolci Rónai Művelődési Központ igazgatója, Szabó Lőrinc irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban őrzött 6-os karton szerint 1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, "Ipoly" fedőnéven. Írókról, költőkről adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban jelentett rendőröknek, amelyeket "időnként magnóra rögzítettek”". Állítása szerint arról sem tudott, hogy őt fedőnéven nyilvántartották volna.

Hibák és hiányok

Bácskai Tamás: a neves közgazdász a saját húgáról, Bácsaki Vera történészről és annak férjéről Táncos Gábottól, a Petőfi Kör titkáráról is jelentett. Boros Imre: A Népszabadság közlése szerint az MNB munkatársa volt, amikor kinevezték „főoperatív” tisztnek. Boros ezt nem ismerte el, csak azt, hogy konspirációs kiképzést kapott, és aláírta az együttműködési nyilatkozatott. Csurka István: Ő maga tárja fel beszervezését lapjában, a Magyar Fórumban 1993. július 1-én. Fedőneve "Raszputyin" volt. Esterházy Mátyás: beszervezését illetően a ma már világhírű fiánál jóval fontosabb, hogy a "Csanádi" fedőnevű ügynök arisztokrata volt, apja, Esterházy Móric pedig Magyarország miniszterelnöke volt 1917-18-ban. Járai Zsigmond: az Állami Fejlesztési Intézet munkatársaként írt úti jelentéseket feletteseinek, és állítása szerint ezek másolati példányait küldte meg a BM-nek. Keresztes Sándor: 1957-ben szervezték be, de 10 hónap után "lelekiismereti okokra" hivatkozva leszerelését kérte, 1974-ben reaktiválták, 3 éven keresztül jelentett - egyebek mellett a Szent István Társulatról. Molnár Gál Péter: nem volt a Demokratikus Ellenzék tagja, csak némelyik tagjával állt baráti kapcsolatban, elsősorban Kenedi Jánosssal, akinek Párizsba akarta átcsempészni a kéziratát, de lebukott. Ezek után szakították meg a III/III-as kapcsolatát. Nem róla, hanem Cserhalmi Györgyről terjedt tévesen az interneten, hogy Latinovits Zoltánról jelentett. Tar Sándor: "Hajdú" fedőnéven jelentett. Beismerésére csak azután kerül sor, amikor Berkovits György író-szociológus a Budapesti Jelenlét c. folyóiratban közli a rá vontakozó dokumentumokat, és azokból az egykori megfigyeltek egyértelműen Tarra ismerhettek.

Akik kimaradtak

A lista legnagyobb problémája, hogy két szt-tiszt, illetve vélhetően szt-tiszten és egy elemző tiszten kívül senki nem került be az egykori állambiztonsági apparátuból, pedig közülük is többet ismerhetünk. Egyebek mellett Kiszely Gábor az ÁVH-ról megjelent könyvének melléklete is felsorolja a ÁVO és jogutód szervezeteinek ismertté vált munkatársait. Harangozó Szilveszter, Pallafi Ferenc vagy Ilcsik Sándor neve is helyet kell, hogy kapjon majd a listán. Aránytévesztésre vall az is, hogy nem ismertetik azokat a politikusokat sem, akik megkapták a jelentéseket. Egy részük nevét (pl. Csehák Judit, Nyers Rezső, Horn Gyula, Pozsgay Imre) az átvilágító bírák hozták nyilvánosságra. Másokról 1990-ben a Dunagate kapcsán a parlamentben emlékezett meg Tamás Gáspár Miklós (pl. Kovács Jenő, Horváth István belügyminiszter).

Más nevek érthető óvatosságból nem kerültek fel a listára. Kimaradt például Kondor Kataliné. Akinek a bíróság szerint a jó hírnevét sértette azzal a Népszava, hogy 6-os kartonja, két másik dokumnetum és egykori állambiztonságiak vallomására építve azt állította, a III/II-nek dolgozott. Ehhez képest szerepel a listán például Utry Attila, akinek a neve 5 napja került szóba, de egyelőre az író mindent tagad. Lássuk, hogy rövid kurkászás után kiknek a nevére bukkanhatunk az interneten, akiknek a nevét a kommunista állambiztonsággal még kapcsolatba hozták, és jogi retorziókkal csak "mérsékelten" számolhatunk: Berényi L. Gábor: Az ’56-os forradalomban fegyveres felkelő, a rendszerváltás után '56-os szervezetekben tevékenykedik. A ’70-es években tiltott határátlépés miatt 3 és fél évet kap. A börtönben szervezik be. Kiemelt feladata a III/III-as ügynökként az ellenzéki tevékenysége miatt korábban bebörtönzött Nyugati László költő megfigyelése. Fedőneve: Hegyi Pál. 1976 és 1988 között jelentett. Múltját 2002-ben ismerte be. Kozenkay Jenő: Az Aerocartitas elnöke. Hivatásos kémelhárítóként dolgozott 1978 és 1985 között. Állambiztonsági múltját 2002-ban tárta fel. Vankó Magdolna: az MSZP parlamenti képviselője volt. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának jelentett az egykori Béke Dialóg Stúdiótól, a Kontroll Csoportról, a pusztavacsi béketalálkozóról és a John Lennon Klubról.

Bilecz Endre: Illegális lapokban publikál Ábel István néven publikál illegális lapokban, a szamizdatokban. 1990-ben az SZDSZ színeiben kerül be a parlamentbe, 1991-től független, 1993-tól MDF-es képviselő. 1996-ban a sajtóban jelentette be, hogy az 1970-es évektől egy ideig a titkosszolgálatnak dolgozott. Szakáts Miklós: a korai Kádár-korszak egyik vezető színésze, később disszidált. 1957-ben Darvas Ivánnal együtt a kistarcsai internálótáborba került, valószínűleg itt szervezték be nyugati országok követségeiről (ahova bejáratos volt) készített jelentést, Litván György történész leplezte le 2001-ben. Mihelics Vid: A két világháború közötti szellemi ellenállás egyik meghatározó alakjának, a Vigilia akkori főszerkesztője „Molnár Béla” fedőnéven jelentett a katolikus egyház belső életéről. (Vékonyka - Akik az "ügynöklistáról" lemaradtak - 2005. február 11. hvg.hu nyomán)