A kormány és az MSZP, s velük Magyarország már egyedül maradt a volt kommunista-szocialista országok között, amelyikben a baloldali politikai bűnösök és ügynökök listája még nem jelent meg. Most (2005 február elején) a lengyelek álltak elő egy 240 ezer ügynököt tartalmazó listával, ami egyben hihetővé is teszi a 70-80 ezres magyar ügynöklétszámot. Ezzel szemben, jellemző belpolitikai esemény nálunk, a közpolitika vékony nyilvánosságában feltűnt holokauszt narratíva, melyben az aktuális példa az ausztráliai Bárdy Magda-ügy, amelyben a holokauszt-túlélő egy ÁVH-s pribéket felismerve fordult magyar hatóságokhoz, mire a belügyminiszter letagadta azt is, hogy az ÁVH politikai bűnöző szervezet lett volna. Ezzel egy időben, 2005 februárban, a magyar belügyminisztériumban olyan tisztviselőkre derül fény, akik még a bűnös baloldali politikai vezetők alatt dolgoztak. A Krakus ügyben tavaly ment nyugdíjba kitüntetéssel az a hivatásos elhárító tiszt („tartótiszt”), aki a Krakust diszponálta.

Az ügynökügy fővonala, állomásai és mellékvágányai 2005 február elején

Az ügynökválság típusú bohózat folyásának vannak állomásai, vagy nagyepizódjai: ilyen most az antiszemitizmus és vádjának megjelenése a Bácskai-ügynök nevének bedobásával. A cél itt láthatóan kettős. Egyrészt az általános áremelés és elmagánosítás típusú kormánypárti panamák idején egy jó balhéra ad lehetőséget a tekintélyes professzor kiadása. Másrészt a professzorral bedobják a zsidókártyát az ügynökügyekbe, ami természetesen csakis antiszemita narratívába torkollhat. Bácskai mindjárt azzal védi magát, hogy 1956-ban milyen antiszemita atrocitások voltak s ő azok hatására lett kommunista, aki belülről akarta megjavítani a gonosz kommunista pártot. (Lásd ezt a mesét más, baloldali bűnözőknél!) Ebből az indíttatásból programozható, hogy jobbról majd beugranak a radikálisok és foglalkozni kezdenek a „zsidó-ÁVH-sokkal”, s azokkal a minősített politikus és állami intézményekben ügyködő zsidó személyekkel, akik egyébként „felülreprezentáltak” voltak a bűnös rákosista nomenklatúrában és így tovább... A Bácskai Tamás tanúsította magatartás „az ügynök halála”, vagyis bohózat és véres politikai dráma, de a szereplő mint főhős nem ő, hanem akiknek jelent, s akik a jelentéseket olvasták. Bácskai arra jó, hogy meghurcolja a zsidó magyarokat, bepiszkolja a magyarokat általában, a magyar történelem 1956-os emlékét, miközben közvetve egyfolytában arról a prokommunista-retroszocialista sokaságról beszél, akiket elmulasztottak bűnösként minősíteni.

Most hova kerül(né)nek az ügynöklisták és jelentések

Újra átvizsgálnák a tartósan titkosított iratokat - elkészült az MSZP javaslata, amely a házelnök szerint pontot tehet a múltra. A tervezetet a szocialisták megküldték a korábban aggályait hangoztató adatvédelmi biztosnak is. Már a tavaszi ülésszak első ülésnapján tárgyalhat, a legpergőbb menetrend szerint pedig 2005 március közepére szavazhat is az Országgyűlés arról a törvénymódosításról, amely nagyobb nyilvánosságot kíván teremteni az „előző rendszer” (a magyar kommunista és szocialista diktatúra) állambiztonsági dossziéinak.

A színház akkor és azzal kezdődött, hogy az Országgyűlés elnökéhez benyújtott képviselői önálló indítványt az MSZP elnöke, a szocialista frakció vezetője és helyettesei jegyzik. Azután Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a szöveget azzal a kommentárral vette át Burány Sándortól, hogy reményei szerint a törvény lezárja az elmúlt tizenöt év elmaradásait, egyszer és mindenkorra pontot tesz a múltra. Reméli azt is, hogy a törvény meghozatala kisebb feszültséget fog kelteni, mint amennyi feszültséget önmagában rendezni tud. Feszültséget azonban csak ők maguk tudnak kelteni azzal, ha elvbarátaikat kiverik a székházból.

A színház azzal folytatódik, hogy feláll egy tudományos tanácsadó testület, amely háromévente felülvizsgálná a nemzetbiztonsági szolgálatoknál maradt iratokat. A testület feladata lenne az is, hogy a történeti levéltárban őrzött és államtitokká minősített adatokat felülvizsgálja.

Eközben óriási vihart kavart, hogy a románok közreadnak egy „szégyenlistát”, melyen az összes román baloldali politikai bűnöző és szekus pribék nevét ismertetik folyamatosan. Lengyelországban nyilvánosságra hozták az eddig titokként kezelt ügynöklistát, amelyen 240 ezer név szerepel. Ezen a besúgók, belső tagok és külső ügynökök mellett azok is szerepelnek, akiket csak kiszemeltek, de nem szerveztek be, valamint maguk a megfigyeltek is.

Nálunk viszont kezdenek fogyni az ügynökök, istenítélet által, mint Tar Sándor („a megalázottak és megszomorítottak írója”: ezt merte írni róla a baloldali nekrológ), aki 1978 óta állt a III/III-as ügyosztály szolgálatában, ezt a tényt 1999-ben vallotta meg a nyilvánosság előtt.

A baloldali és a jobboldali ügynökök téma mint fedőkommunikáció

Egy, a média túlfoglalkoztatásából következően minden lében kanál szakértő, Kolláth alkotmányjogász szerint elvtelen, politikai hasznot célzó versenyfutás folyik az ügynökiratokért. Kolláth szerint bár besúgónak lenni nem dicsőség, de nem is törvénysértés. Igaz, az erkölcsnek ma semmi szerepe. Vagy mégis? Tamás Gáspár Miklós szerint Bácskai Tamás az eddig Kelet-Európában napvilágra került besúgási-följelentési ügyek legsúlyosabbikának a főszereplője. Jelentéseket írt a húgáról, az apjáról, a volt feleségéről, az anyósáról, az apósáról, a sógoráról - Tánczos Gáborról -, közeli barátairól. Tánczos Gábor a Petőfi Kör titkára volt. A Petőfi Kör pedig eddig a dicső és tiszta baloldali múlt eszménye és emléke volt.

„Akkor igen sokan hittek abban, hogy a rendszer megreformálható, és ebben akár a besúgás módszerével is segíteni akartak." Ezt a fagyott káposzta agyú baloldali sörklub tagjai se mernék ma már felhozni. Mert az MSZP-ben sem vevők az ilyen dumára. Gyurcsány most készül kirepíteni a párt múmiáit a csontvázakkal teli székházból.

A liberális sunyításnak kell egy szereposztás, legyen a mi ügynökünk és legyen az ők ügynöke is napirenden. Ez az egyensúly náluk a médiában, abban a médiában, amelyben a tulajdonosi háttér és menedzsment is a hálózatról leszakadt emberekből, vagy azok leszármazottaiból áll. „Megint lett két ügynökünk - egy sima, egy fordított. Igaz, a hivatalos eredményekbe egyelőre csak másfél számít be, mert Krakus dossziéjának még nincs gazdája. A kaposvári polgármester lapzártakor nem nyilatkozik, lapzárta előtt viszont nyilatkozott, mégpedig, hogy ő bizony nem volt ügynök, és hát ki tudhatná jobban róla, ügynök volt-e vagy sem, mint ő maga. Az, hogy mindenféle kartonmásolatok kerültek elő, amelyekben az ő adatai szerepelnek, tudjuk jól, semmit az égvilágon nem jelent: azok lehetnek hamisak is. És ha mindenki tudja, hogy nem hamisak, akkor is úgy kell tenni, mintha azok lennének. Jó ideig nem tudtam eldönteni, amikor ezeket az ügynökügyeket hallgattam, sírjak-e, vagy nevessek. Ma már tudom.” Ez a 168órás mentalitás abban egyedülálló, hogy tudja meddig szabad elmenni a pályán: „Habár jelentős létszámkülönbséget a mai politikai elit bal- és jobboldalán nem lehet fölfedezni (persze nincsenek még végső adataink), az utóbbi években a szembenézés technikájában markáns eltérések fedezhetők fel. Balról mintha a múlt dacos vállalása lenne ma divatos (válogatott ügynökjelentéseink díszkiadásban), jobbról a teljes tagadás (még hogy én közszereplő, ki hallott még ilyet?), a visszatámadás meg a perrel fenyegetés. Úgyhogy az egész besúgászati történetnek mára az lett az egyetlen eredménye, hogy ügynökből is kétféle van, a mi ügynökünk meg a tiétek. Előbbit ártatlanul meghurcolták, utóbbi dögöljék.”

És a nem ügynökök hova álljanak?

A tényfeltáró vénájáról híres liberális fórumon az „aki nem ügynök volt” szellemiség uralkodik. Könnyebb vicceket gyártani erről a szimptómáról, amelyik a legjellemzőbb tulajdonságainak együttese a „magyar átmenetnek”. Ez a mentalitás tetszik az MSZP-nek, mely a korábbinál sokkal inkább nyilvánosságpárti ügynöktörvény-tervezetet készített, amihez megnyerte koalíciós partnere támogatását. A Fidesz szerint viszont a jövőben ne lehessen szelektíven a nyilvánosság elé tárni egyes személyek ügynökmúltját. A totális hazudozás nyilvánvaló: nem lehet pontosan tudni nagyságrendileg mennyi irat maradt a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Valószínűleg nem kevés, szakértők szerint erre utal az is, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal - amely az egykori III/IV-es csoportfőnökség utódának számít, s valamennyi katonai létesítményben foglalkoztatott elhárítókat és ügynököket - az 1944-1980 közötti időszakról mindössze 10 iratfolyóméternyi dokumentumot adott át a levéltárnak 2003 óta.

Minden hazugság. Hazugság, hogy az MSZMP-tagok között nem voltak hivatásos ügynökök. Az MSZMP-ben megfigyelték a saját tagságot, a vezető beosztású személyeket, az állam minden szervezetébe delegáltak MSZMP-s ügynököket, ahogy a biztonsági szolgálatoknál is voltak MSZP-s ügynökök, mint KGB-s összekötők.

Kétségtelenül előremutató lépés az is, hogy a levéltárban lévő anyagok személyiségi jogokat nem sértő részei felkerülhetnek az Internetre, ahol bárki hozzájuk férhet. Ez a megoldás nyilvánvalóan az újabban hétről hétre szelektíven felbukkanó ügynökdokumentumok miatt született, hiszen csak a közelmúltban két "leleplezés" keltett nagy visszhangot. Bácskai Tamás közgazdászprofesszor közzétett ügynökjelentései a levéltárból származnak, míg a Szita Károly (Fidesz-MPSZ) kaposvári polgármesterrel kapcsolatos egyes anyagok még a levéltárba kerülés előtt közkinccsé váltak. Természetesen ez sem igaz…

Németországban sikerült megoldani az adatvédelemből adódó problémákat is, azzal, hogy az adatvédelem nem jelentheti a tettesek védelmét. A kidolgozott megoldás lehetőséget nyújtott büntetőeljárások megindítására és arra, hogy a kutatók és a sajtó a közvéleményt informálják. Az állambiztonsági szervek minden egykori alkalmazottját kizárták a közhivatalokból. Az „információs munkatársak” esetében a szövetségi, tartományi és városi szervek saját hatáskörükön belül dönthettek arról, kit hajlandók alkalmazni. Ez az előjoguk tizenöt esztendőre vonatkozott, tehát hamarosan lejár. Durván számolva az információs munkatársak fele megtarthatta tisztségét. A német szakértő szerint Magyarországon az állambiztonsági szervek irataival nem lehetett olyan súrlódásmentesen eljárni, mint náluk, mivel belpolitikai viszály robbant ki. A különböző táborok ellentétes érdekeket képviseltek, szemben Németországgal, ahol sikerült kizárni a pártpolitikai viszályt, és megalakítani az ésszerűség koalícióját.

A magyar modellben a politikai bűnösök ellenőrzik az információs kárpótlást

Gyurcsány miniszterelnök írásban adta hozzájárulását ahhoz, hogy amennyiben a Történeti Levéltárban van bármilyen adat róla, akkor azok teljes nyilvánossága biztosított legyen. Adatok róla nem, de családjáról lehetnek, bár a rendszerváltozás utáni időkből.

Az meg fel se merült, hogy az ügynököket beszervezőknek bántódásuk essen. Isten tudja, mitől félnek olyan nagyon. A legszélesebb pofájú kisnyilasvezérről is kiderült, hogy aláírta az aláírandót. Vajon visszavonult szégyenében? Nem, ugyanúgy óbégat még mindig, csak már nem kíváncsi rá senki se. Sarkon fordultak hívei, amikor kiderült, mi van a borítékban? Dehogy fordultak. Ebben az országban még senkinek nem esett bántódása azért, mert ügynök volt. Az meg fel se merült, hogy az ügynököket beszervezőknek bántódásuk essen. A nácivadászatnak is bealkonyult már rég, de ők legalább elkapták Eichmannt. Nálunk csak a gyalogokról van szó, a tisztekkel senki se törődik. Persze, ez is egy hamis, liberális álláspont. A Fidesz az új törvényjavaslatban nem kizárólag a titkosszolgálat iratait, hanem a pártállam titkos iratait teljes körűen nyilvánosságra kívánja hozni. Becslések szerint is az iratok nagyobb része eltűnt vagy széthordták, de nem csak a titkosszolgálatoknál, hanem az államigazgatás több szintjén is keletkeztek hasonló adatok, a teljes dokumentáció megvolt az MSZMP titkos pincéiben is.

A Zentai-ügy és a nácivadászprogram újjáélesztése sok tesz az ügyválság megoldásáért is. Hatására ugyanis „Első esély” címmel programot indít a pártállami rendszer politikai bűnözőinek felkutatásáért a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A szervezet emlékeztet arra, hogy Magyarországon mindmáig nem vonták felelősségre azokat az ÁVO-s és ÁVH-s tiszteket, akik embereket kínoztak, csonkítottak vagy gyilkoltak meg a szocializmus védelmének nevében. A Jobbik szerint ezek a bűnözők szabadon élnek közöttünk, sokszor az áldozatoknál sokkal jobb módban, kapcsolataik révén ráadásul nagyobb eséllyel is indultak a 90-es évek elején.

Ha a történések felgyorsulnak, az erodálja az MSZP ellenállását is. Állítólag már Hiller pártelnök kapott olyan levelet, amelyben egykori III/III-as ügynökök felszólítják a szocialisták vezetését, frakcióját és a miniszterelnököt: hagyjanak fel az ügynöki és operatív tiszti múlt "kiteregetésének" tervével. A Heti Válasz szerint az egykori ügynökök magánarchívumukkal fenyegetőztek. Három volt III/III-as tiszt - az ügynöktörvény tervezett módosítása kapcsán - januárban levelet írt Hiller István MSZP-elnöknek, amelyben egyebek mellett hangsúlyozzák: ha a szocialisták nem hagynak fel az ügynöki és operatív tiszti múlt "látványos kiteregetésének" tervével, "kénytelenek" lesznek olyan dokumentumokat nyilvánosságra hozni, "amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a BM III. főcsoportfőnökség, de különösen a III/III-as csoportfőnökség tevékenységét az MSZMP országos és megyei vezetése irányította". Ez a valóság.

Amikor az ügynökválság a tetőpontjára hágott és az igazi bűnösök is szóba kerültek, egy Roszík-interjú rámutat a BM-ben folyó megsemmisítési kampányra, a Horváth Istvántól Gál Zoltánig terjedő röpke időszak bűnöseinek százaira, ismert, közöttünk élő személyekre. Amikor bemutatták, a Raffay-Roszík-Lovas-Végvári ügy filmjét, amelyben zsákokban hordják megsemmisítésre az iratokat, akkor még megfigyelték az ellenzékieket. Vannak, akik az MDF-ről is azt mondják, hogy addig volt mozgalmi párt, amig a Roszík is tagja lehetett, utána a beépített ügynökök egyszerűen szétforgácsolták a mozgalomból összeállt, igazi rendszerváltó pártot.