Nyomorban senyvedő Aranka

Mayer Aranka korábban olyan iratokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként aktívan részt vett felesége cégügyeinek intézésben. Akkor arra hivatkozott, ezt azért tette, mert válása után férje, aki ugyancsak tagja a vállalkozásnak, kisemmizte, és lehetetlen helyzetbe került. "És nekem bizony volt már két hónap, amikor nem volt áramom, nem volt meleg vizem, és nem tudtam főzni, és ha nincs egy jó szomszédom, aki légvezetéken keresztül biztosít minimális áramot, akkor nem is tudom" - mondta néhány hete az MTV-ben Mayer Aranka, kiemelve, hogy teljes szegénységben, gyakran nélkülözve él.

Az ingatlanszakértők a ház értékét 40 millió forintra becsülik. Révész Máriusz az ingatlan tulajdonlapi adatait az ÉS-ben megjelent különböző cikkel vetette össze. A tulajdoni lapon az áll, hogy 2005. március 3-án, egy tulajdonvételi bejegyzés, tulajdonjog fenntartása szerepel az ingatlannal kapcsolatban, ekkor kerül Mayer Aranka nevére az ingatlan, azzal a megkötéssel, hogy a teljes vételárat rendeznie kell. Néhány napra rá, 2005. március 11-én megjelenik az ÉS-ben a Tokaji borcsaták II. című cikk, majd ezt követik a többi írások. Az utolsó ÉS-beli cikk megjelenése után 2005. május 2-án teljes egészében Mayer Aranka nevére kerül a szóban forgó ingatlan.

"Azt hiszem, hogy csodák nincsenek, és szerintem ennyi véletlen sem lehetséges" - tette hozzá a politikus. Révész Máriusz szerint óhatatlanul eszünkbe juthat az a gyanúkampány-terv - amelynek két hónappal ezelőtt néhány részlete napvilágra került - és szinte forgatókönyvszerűen igazolódnak be ennek a lépései. Ennek lényege, hogy nem baj, ha nem igaz, amit Orbán Viktorról állítanak, csak kellő hangsúllyal, sokszor ismételjék.

Apró ellentmondások

Révész Máriusz szerint, ha megvizsgáljuk, hogy Mayer Aranka mivel védekezik, és ezt összevetjük azzal, hogy az elmúlt időszakban TV műsorban, bizottsági meghallgatáson, bíróságon miket mondott, akkor egyértelműen megállapítható, hogy nem mondott igazat, félrevezette a közvéleményt - írja a Fidesz Webszerkesztőség. Korábban Friderikusz műsorában elmondta, hogy olyan szegénységben éltek, hogy nem volt náluk áram és melegvíz, a szegény szülei már nem tudtak segíteni. Most viszont a Színes Bulvár Lapban azt állítja, hogy több százezer forintot kapott szüleitől, és egyébként a szülei a régi spórolt pénzükből egészítették ki a régi lakásuk eladási ára, és a II. kerületi ingatlan ára közötti különbséget. A politikus emlékeztetett, 15 esetleg 30 millió forint eltérés is lehet a két ingatlan ára között. "Nehezen tudom elképzelni, hogy Mayer Aranka szülei ezt a minimum 15 millió forintot összekuporgatták az elmúlt évek alatt, Mayer Arankának nem segítettek, hagyták, hogy kikapcsolják a villanyt, elvegyék a gázt, majd utána megvettek egy nagyértékű ingatlant, amelyet Mayer Aranka nevére írattak. Elég hihetetlen történet" - fejtette ki.

A politikus feltette azt a kérdést, hogy Mayer Aranka, vagy a családja hogyan tudta megvásárolni ezt a nagyértékű ingatlant? Miből tudták fizetni az ingatlanok közötti árkülönbözetet?

Egy szóra sem érdemes ügy

Mayer Aranka az MTI-hez eljuttatott közleményében röviden ismertette a lakásvásárlás történetét, amelyet szóra sem érdemes ügynek nevezett. A közlemény szerint Mayer Aranka szülei 1963-ban költöztek az 57 négyzetméteres II. kerületi lakásba, két kisgyermekükkel. Az ingatlant 30 évvel később, 1993-ban vették meg az önkormányzattól, Mayer Aranka nevére, haszonélvezeti jogot biztosítva maguknak.

A lakást idén márciusban adták el, és ugyancsak a II. kerületben vettek egy lakást, amelynek paraméterei nem változtak: ez is Mayer Aranka nevére került, szülei holtig tartó haszonélvezeti jogával. "Úgy gondolom, hogy mindebben nincs semmi rendkívüli, ha tehetem, én magam is szeretnék gondoskodni gyermekeink örökségéről majdan, a jelenben pedig annyi szeretetet biztosítani, amennyit szüleim számunkra megteremtettek" - közölte Mayer Aranka.

A Fővárosi Bíróság 33.P.24.574/2007/10. számú Végzésével arra kötelezte a gondola.hu-t, hogy három mondatot távolítson el, mert az sérti Mayer Aranka személyiségi jogait.

A Fővárosi Bíróság legfrissebb ítélete

Fővárosi Bíróság

33.P.24.574/2007/23.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság a személyesen eljárt:

Mayer Aranka felperes

A törvényes képviselő által képviselt Netrióta Informatikai Kft I. rendű alperes,

Az ügyvédje által képviselt Externet Zrt II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése iránti perében meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A bíróság az I. r. alperest eltiltja a további jogsértéstől.

Kötelezi a bíróság az I. r. alperest, hogy a www.gondola.hu internetes oldalon szereplő „Orbán Viktor ára 30.000.000.-Ft?" című cikkel (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) egyező oldalon a cikk címe fölött a jelen ítélet jogsértést megállapító rendelkezését, bocsánatkérésével egyidejűleg a cikkel azonos betűmérettel tegye közzé mindaddig, amíg a cikk az internetes oldalon olvasható.

Kötelezi a bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 250.000,- Ft (Kétszázötvenezer forint) tőkét és ennek 2005. augusztus 5. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a I. r. alperesnek 15 napon belül bruttó 50.000.-(ötvenezer forint) perköltséget.

Felhívja a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására 4.800.-Ft (Négyezer nyolcszáz forint) illetéket.

Felhívja a bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására 18.900; (azaz Tizennyolcezer-kilencszáz forint) illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, jelen bíróságnál kell 3 példányban benyújtania.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

Fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

INDOKOLÁS:

A felperes a Szárhegydűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. egyik ügyvéd foglalkozású tulajdonosának elvált felesége, akit a férje elleni bontóperben való felhasználás érdekében, a férje dolgozó szobájában fénymásolatot készített a gazdasági társasággal kapcsolatos iratokról, majd azokat az Élet és Irodalom című hetilapnak átadta. A hetilap az iratokat „Tokaji borcsaták" címmel megjeleni cikksorozatához felhasználta. E cikksorozat témája - egyebek mellett - a volt miniszterelnöknek, Orbán Viktornak a felesége résztulajdonában álló Kft. állami támogatásának elnyerésével kapcsolatos magatartása volt.

A felperes több alkalommal a sajtó nyilvánossága előtt beszámolt arról, hogy mi motiválta, hogy az iratokat a sajtónak átadta. Nyilatkozatainak lényege szerint válófélben lévő házastársának magatartása miatt a vagyonközösség megszüntetése elhúzódik és ezáltal rendkívül rossz anyagi körülmények között, létbizonytalanságban él. 2005. augusztus 03-án az RTL Klub televízió híradójában elhangzott tudósítás szerint a felperes - mint az Élet és Irodalom által kirobbantott szőlő ügy koronatanúja - 2005. tavaszán tulajdonosa lett egy, a szakértők szerint több mint 40 millió Ft-ot érő ikerház felének. A felperes erre a hírre úgy reagált, hogy a lakást a szülei vették az ő részére haszonélvezeti joguk fenntartása mellett.

Ilyen előzmények után Révész Máriusz, mint a Fidesz Magyar Polgári Párt szóvivője 2005. augusztus 04-én sajtótájékoztatót tartott. Az előadottakat a Fidesz Magyar Polgári Párt a www.fideszfrakcio.hu, illetve a www.szabadeuropa.hu internetes honlapokon "Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező" címmel közölte. A sajtótájékoztatón elhangzottakat más internetes honlapok is közölték.

Révész Máriusz az RTL Klub híradóban elhangzott tudósítással összefüggésben a sajtótájékoztatón - egyebek mellett -az alábbiakat közölte:

1.- „Mayer Arankát felhasználják az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban. Vannak olyan erők Magyarországon, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort gyanúba keverjék Egy-két tényfeltáró újságcikket megérne az, hogy Mayer Aranka vagy a családja hogyan tudott megvásárolni egy II. kerületi nagy értékű ingatlant.

2.- Ha megvizsgáljuk, hogy Mayer Aranka mivel védekezik, és ezt összevetjük azzal, hogy az elmúlt időszakban tévéműsorban, bizottsági meghallgatáson, bíróságon miket mondott, akkor egyértelműen megállapítható, hogy nem mondott igazat, félrevezette a kézvéleményt.

3.- Nehezen tudom elképzelni, hogy Mayer Aranka szülei ezt a minimum 15 millió Ft-ot összekuporgatták az elmúlt évek alatt."

A felperes a Fidesz Magyar Polgári Párt Webszerkesztősége ellen sajtóhelyreigazítós iránt keresetet indított, azonban a Fővárosi Bíróság a keresetlevelet 27P. ó30.086/2005/2. számú végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította.

A felperes felhívta a Fidesz Magyar Polgári Pártot, illetőleg a Webszerkesztőséget, hogy a honlapról az általa sérelmezett közleményt távolítsák el, azonban ennek ők nem tettek eleget. Ezért a felperes pert indított Révész Máriusz I. rendű alperes, a Fidesz Magyar Polgári Párt, II. rendű alperes, a Fidesz Magyar Polgári Párt Webszerkesztősége III. rendű alperes, és az EnterNet 2001. Kft. IV. rendű alperesek ellen. Többször módosított. keresetében annak megállapítósát kérte, hogy az I-IV. rendű alperesek megsértették jóhírnevét, becsületét is emberi méltóságát az I. rendű alperes sajtótájékoztatójáról közzétett "Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező" című cikk idézett kijelentéseivel. Kérte továbbá az I., II. rendű alperes eltiltását a további jogsértést, illetőleg a jogsértés abbahagyására kötelezésüket. A IV. és V. rendű alpereseket a jogsértő információ eltávolítására, illetőleg vagylagosan a jogsértő információhoz való hozzáférés megszüntetésére kérte kötelezni. Ezen kívül I., II. rendű alpereseket elégtétel adására és 3 millió Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezni kérte.

Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság 2007. január 18. napján kelt 14. OP. 20.129/2006/25. számú ítéletével megállapította, hogy az I., II. rendű alperesek megsértették a felperes jóhírnevét azáltal, hogy valótlanul állították, miszerint a felperest az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták és azt a hamis látszatot keltették, hogy a felperes által a Budapest II. kerületében eladott is megvásárolt ingatlanok közötti vételár különbözetet az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányában játszott szerepére tekintettel. A bíróság eltiltotta az I. és II. rendű alpereseket a további jogsértéstől is a jogsértés abbahagyására kötelezte őket. Kötelezte a IV. és V. rendű alpereseket a "Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése, budai háztulajdonos a kisemmizett éhező" című cikk jogsértést megvalósító részének az internetről való hozzáférése megszüntetésére. Kötelezte az I, II. rendű alpereseket, hogy a sajtótájékoztató keretében, valamint a www.fdeszfrakcio.hu honlapon keresztül tájékoztassák a nyilvánosságot bocsánatkérésük kifejezése mellett. Kötelezte továbbá az I., II. rendű alpereseket 500 ezer Ft valamint a kamatai megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést.

A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.208/2007/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és a nemvagyoni kártérítési keresetet elutasította, az I. és II. rendű alpereseket megillető perköltség összegét pedig 100 ezer Ft-ra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV 21.912/2007/12. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott rendelkezéseit nem érintette. A felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit az I. és II. rendű alperesekkel kapcsolatos perköltség és illeték viselésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletnek az I. és II. rendű alpereseket nem vagyoni kártérítésben és járulékaiban marasztaló rendelkezéseit helybenhagyta. Egyebekben a jogerős Ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ügyben eljáró bíróságok ítéletei egyezően foglaltak abban állást, hogy a sajtótájékoztató 1. pontjában foglalt közleménnyel az I. és a II. rendű alperesek megsértették a felperesnek 78. §-ban védett jóhírnevét. Az I. és a II. rendű alperesek a kifogásolt nyilatkozat 2. és 3. pontjában foglaltakkal pedig nem sértették meg a felperes személyhez fűződő jogát. A felperes maga állt a sajtó nyilvánossága elé és tárta fel a magánéletével kapcsolatos problémáit, megélhetési gondjait. Emiatt számolnia kellett azzal, hogy magatartását mások - esetleg ugyancsak a nyilvánosság fórumain - értékelik, támogató, vagy bíráló véleménnyel illetik. Ennek megfelelően az I. rendű alperes annak a véleményének adott hangot, hogy anyagi helyzetét és körülményeit illetően a felperes nem mondott igazat és félrevezette a közvéleményt, ezt a véleményt ez I. rendű alperes a felperes korábbi nyilatkozatait felidézve, azokat a sajtóból megismert tényekkel egybevetve, az azokban felfedezni vélt ellentmondásokra tekintettel fejtette ki.

A 3. pont alatti kijelentés pedig nem a felperesre vonatkozott és tényállításnak nem minősíthető. Korábbi feltételezésének megfelelően az I. rendű alperes csak annak a kétségének adott hangot, hogy a felperes szülei a vételár különbözetet nem tudták megtakarítani.

A bírósági eljárás befejezését követően az alperesek a www.fideszfrakcio.hu, illetve a www. szabadeuropa.hu internetes oldalról a kérdéses cikkek egészét eltávolították.

2005. augusztus 05. napján a www.gondola.hu internetes oldalon „Orbán Viktor ára 30 millió Ft?" címmel cikk jelent meg.

A cikk beszámol a Révész Máriusz által tartott sajtótájékoztatón elhangzottakról. A cikk az alábbiakat közli: „Vannak olyan erők, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér ez, hogy Orbán Viktort besároznák; befeketítsék" utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra ez érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka, az „ÉS" per koronatanúja egy budai villával gazdagodott az ügy kirobbanása óta. Mayer szerint szóra sem érdemes az ügy.

Beszámol arról az írás, hogy Mayer Aranka korábban olyan iratokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként aktívan részt vett felesége cégügyeinek intézésében. Mayer akkor arra hivatkozott, hogy ezt azért tette, mert válása után férje, aki ugyancsak tagja a vállalkozásnak kisemmizte, és lehetetlen helyzetbe került. „És nekem bizony volt már 2 hónap, amikor nem volt áramom, nem volt meleg vizem és nem tudtam főzni, és ha nincs egy jó szomszédom, aki légvezetéken keresztül biztosít minimális áramot, akkor nem is tudom" - monda néhány hete az MTV-ben Mayer Aranka kiemelve, hogy teljes szegénységben, gyakran nélkülözve él. Az ingatlanszakértők a ház értékét 40 millió Ft-ra becsülik. Révész Máriusz az ingatlan tulajdoni lapi adatait ez „ÉS"-ben megjelent különböző cikkel vetette össze. A tulajdoni lapon az áll, hogy 2005. március 03-án egy tulajdonvételi bejegyzés tulajdonjog fenntartása szerepel ez ingatlannal kapcsolatban. Ekkor kerül Mayer Aranka nevére az ingatlan azzal a megkötéssel, hogy a teljes vételárat rendeznie kell. Néhány napra rá, 2005. március 11-én megjelenik az „ÉS"-ben a „Tokaji borcsaták II." című cikk, majd ezt követik a többi írások. Az utolsó ,,ÉS"-beli cikk megjelenése után 2005. május 02-án teljes egészében Mayer Aranka nevére kerül a szóban forgó ingatlan.

„Azt hiszem, csodák nincsenek, és szerintem ennyi véletlen sem lehetséges" - tette hozzá a politikus. Révész Máriusz szerint óhatatlanul eszünkbe juthat az e gyanúkampány terv, amelynek 2 hónappal ezelőtt néhány részlete napvilágra került, és szinte forgatókönyv szerint igazolódnak be ennek a lépései. Ennek lényege, hogy nem baj, ha nem igaz, amit Orbán Viktorról állítanak, csak kellő hangsúllyal sokszor ismételjék.

Révész Máriusz szerint, ha megvizsgáljuk,hogy Mayer Aranka mivel védekezik, és ezt összevetjük azzal, hogy az elmúlt időszakban tévéműsorban, bizottsági meghallgatáson, bíróságokon miket mondott, akkor egyértelműen megállapítható, hogy nem mondott igazat, félrevezette a közvéleményt - írja a Fidesz Szerkesztőség.

Korábban Friderikusz műsorában elmondta, hogy olyan szegénységben éltek, hogy nem volt náluk áram és meleg víz, a szegény szülei már nem tudtak segíteni, most viszont a Színes Bulvárlapban azt állítja, hogy több 100 ezer Ft-ot kapott a szüleitől, és egyébként a szülei a régi spórolt pénzükből egészítették ki a régi lakásul eladási ára és a II. kerületi ingatlan ára közötti különbséget. A politikus emlékeztetett 15 esetleg 30 millió Ft eltérés is lehet a két ingatlan ára között. „Nehezen tudom elképzelni, hogy Mayer Aranka szülei ezt a minimum 15 millió Ft-ot összekuporgatták az elmúlt évek alatt, Mayer Arankának nem segítettek, hagyták, hogy kikapcsolják a villanyt, elvegyék a gázt, majd utána megvettek egy nagy értékű ingatlant, amelyet Mayer Aranka nevére írattak. Elég hihetetlen történet" - fejtette ki. A politikus feltette azt a kérdést, hogy Mayer Aranka vagy a családja hogyan tudta megvásárolni ezt a nagy értékű ingatlant „Miből tudták fizetni az ingatlanok közötti értékkülönbözetet, illetve az igazi kérdés az, hogy valójában ki fizette Mayer Aranka nagy értékű ingatlan szerzését?" kérdezte továbbá. A képviselő szerint ez 1-2 tényfeltáró újságcikket mindenképpen megérne. Újságírói kérdésre válaszolva Révész Máriusz hangsúlyozta, hogy „Vannak olyan erők Magyarországon, akiknek bizony 20-30 millió; Ft-ot, de ennek az összegnek a sokszorosát is megérné, ha Orbán Viktort be tudnák feketíteni, be tudnák sározni, "Mayer Aranka az MTI-hez eljuttatott közleményében röviden ismertette a lakás vásárlás történetét, amelyet szóra sem érdemes ügynek nevezett. A közlemény szerint Mayer Aranka szülei 1963-ban költöztek az 57 m2-es II. kerületi lakásba két kisgyermekükkel. Az ingatlant 30 évvel később, 1993-ban vették meg az önkormányzattól, Mayer Aranka nevére haszonélvezeti jogot biztosítva maguknak. A lakást idén márciusban adták el, is ugyancsak a II. kerületben vettek egy lakást, amelynek paraméterei nem változtak, ez is Mayer Aranka nevére került, szülei holtig tartó haszonélvezeti jogával. Úgy gondolom, hogy mindebben nincsen semmi rendkívüli, ha lehetem, én magam is szeretnék gondoskodni gyermekeim örökségéről majdan, a jelenben pedig annyi szeretet biztosítanék, amennyit szüleim számunkra megteremtettek - közölte Mayer Aranka.

A cikk megjelenését követően a felperes felhívta az internetes újság szerkesztőségét, illetőleg a kiadóját arra, hogy a pernyertességére figyelemmel az ügyről szóló korábbi írást, azaz a jelen perbeli cikk hozzáférhetőségét szüntesse meg. A felperes és a sajtószerv között hosszas levelezés kezdődött. A többfordulós levelezés során a felperes külön levelet juttatott el a gondola.hu szerkesztőségének(?). Ezt követően jelent meg a gondola.hu internetes újságban 2007. augusztus 15-én a „Helyreigazítás" című közlemény. Ennek kiemelten szedett bevezetője azt tartalmazza, hogy a felperes különös kéréssel kereste meg a szerkesztőséget. Beszámol arról, hogy a felperes követeli azt, hogy az internetes újság oldalairól távolítsák el a kérdéses cikket arra hivatkozással, hogy ő később az ügyben pert nyert. A bevezető megjegyzi, hogy az újság korábban beszámolt a perről, arról is, hogy azt a felperes megnyerte. Közzétette az ebben az ügyben az MTI-hez eljuttatott felperesi kérelmet is. A cikkben beszámolnak a felek közötti levelezésről annyiban, hogy közölték korábban már közölték a felperessel azt, hogy a múltat nem áll módjukban eltörölni. A cikk a felperes ezen kérését (a korábbi cikk utólagos eltüntetését) ultimátumnak minősítette. A cikk az előzményeket úgy foglalja össze, hogy a felperes koronatanúja volt a Tokaji szőlőültetvényekről szóló „Élet és irodalom" című cikk sajtóperének és válóperes vagyonmegosztásának részeként a nyilvánosság elé tárta dokumentumait, amelyet volt ügyvéd férje számítógépén talált. A cikk közli, hogy az „ÉS" a pert elveszítette, viszont a felperes személyiségi jogi pert nyert Révész Máriusszal szemben, aki egy sajtótájékoztatón azt sugallta, Mayer Aranka kitálalása és egy ikervilla felének nevére kerülése közötti anyagi összefüggés lehet. A cikk azt is közli, hogy ebben a személyiségi jogi perben Mayer Aranka kártérítést nem kapott, de a Fidesz volt szóvivőjét bocsánat kérésre kötelezték és erről a lap is beszámolt. A cikk azt is tartalmazta, hogy a szerkesztőség beismeri azt, hogy korábban a felperes részletesen megindokolta azt, hogy a cikk megjelenése idején miként került a nevére az ikerház fele. A cikk azt írja, hogy a felperes olyan neves médiaszemélyiségeknek indokolt, mint Friderikusz Sándor, Orosz József, Ferenczi Krisztina, és a HVG jeles kérdező kettőse, Lindner András és Horváth Zoltán. A cikk azzal zárul, hogy csak abban nem értenek igazából egyet, hogy a felperes azt állítja, nem nyilatkozott olyanról, hogy annak idején megélhetési gondjai voltak, szinte a napi betevőjéért küzdött. Ennek kapcsán a cikk visszatér a felperes korábbi nyilatkozataira, idézi a felperes által a „Szólás szabadsága" című műsorban tett nyilatkozatát, amelyben 2005. május 22-én Friderikusz Sándorral beszélgetett, amely kitér az ikerház sorsára. Visszaidézték továbbá ugyancsak a felperesnek a Népszava című lapnak adott interjúját 2005. május 23-ról. Részletet közöltek a 2005. július 13-án a HVG számára adott nyilatkozatból, illetve a 2005. augusztus 04-én a Klub Rádió „Kontra" című műsorában Orosz Józsefnek adott nyilatkozatból. Ezek a riportok; illetve részletek egyaránt érintették a felperes vagyonszerzését is. Ezt követően a cikk közli a felperes korábbi helyreigazítási kérelmét ,,Mayer Aranka Levele" cím alatt. A szöveghű közlés után a cikk közli a szerkesztő megjegyzéseit a levéllel kapcsolatosan. A „Helyreigazítás" című közlemény megjelenését követően a felperes helyreigazítási kérelemmel fordult elsőként a gondola.hu online újság szerkesztőségével szemben, majd miután a helyreigazítás nem jelent meg, keresetet nyújtott be a bírósághoz.

A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyben helyreigazításként közli a korábbi leveleket(?). Közölni kérte azt, hogy valótlanul állítja a lap, hogy Mayer Aranka azt állítja, hogy nem nyilatkozott olyanról, hogy annak idején komoly megélhetési gondjai voltak, közölni kérte azt is, hogy valótlanul állította a lap, hogy Révész Máriusz a sajtótájékoztatóján azt állította, hogy egy ikervilla fele került a felperes nevére. A felperes azt is közölni kérte, hogy valótlanul állították róla, hogy váióperes vagyonmegosztásának részeként tárta nyilvánosságra a dokumentumait, amelyeket volt ügyvédje(?) számítógépén talált. Felperes azt is közölni kérte, hogy a felsorolt személyeknek adott nyiIatkozatában indokolta volna, hogy miként került nevére az ikerház fele.

A bíróság az ügyben 2007. szeptember 17. napján hozott ítéletet 19.P. 24.573/2007/5. számon, amelyben részben adott helyt a keresetnek és az alábbi tartalmú közlemény közzétételére kötelezte az alperest. „A 2007. augusztus 15-én „Helyreigazítás" című közleményünkben valótlanul állítottuk hogy Révész Máriusz a Mayer Aranka személyét is érintő sajtótájékoztatóján ikervilla felének Mayer Aranka nevére kerülését állította volna.

Valótlanul állítottuk hogy Mayer Aranka Fríderikusz Sándornak, Ferenczí Krisztinának, valamint Líndner Andrásnak és Horváth Zoltánnak nyilatkozott volna arról, hogy miként került nevére az egyik(?) ikerház fele."

Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította.

A megélhetést gondok tekintetében kifejtette az ítélet, hogy a felperes valóban nyilatkozott megélhetési problémákról, ezekről a nyilatkozatokról pedig érdemben vélemény alkotható. Ezt az alperes ebben a körben nem lépte túl. Az ikerház fele vonatkozásában megállapította a bíróság, hogy az állítások vonatkozásában az alperest terhelte a bízonyítási kötelezettség, aki ennek nem tudott eleget tenni. A dokumentumok feltárásának oka vonatkozásában kifejtette a bíróság, hogy nem kelt olyan hamis látszatot a közlemény, miszerint a felperes a volt ügyvéd férje számítógépén talált íratok nyilvánosságra hozatalával ügyvédi titkot tárt volna a nyilvánosság elé. Az interjú tekintetében pedig rámutatott az ítélet indokolása, hogy a bíróság álláspontja szerint a cikk azt a hamis látszatot keltette, mint hogyha az interjú alapvető indoka a felperes lakásügye lett volna. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2,Pf20.004/2008/7. számú 2008. március 06. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helyben hagyta.

Az alperesi internetes oldal szerkesztősége a 2007. december 03. napján 20:25 perckor a jogerős ítéletben foglaltak szerint a helyreigazítási kötelezettségeinek eleget tett. Jelen per felperese végrehajtási eljárást kezdeményezett 2008. szeptember 10-én. A Fővárosi Bíróság 0100-32Vh400807/2008. szám alatt végrehajtási lapot állított ki meghatározott cselekmény végrehajtásához a jogerős ítélet alapján. A teljesítési határidő 2008. április 30-án járt le. A végrehajtási eljárás száma a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 5/AVh.5878/2008., végrehajtói lajstromszáma 221. V.966/2008. Az ónálló bírósági végrehajtó végrehajtási költségeit összesen 48.000.- Ft-ban állapította meg melyből a végrehajtási előleg 24.000- Ft volt. A jelen per alperese végrehajtás megszüntetése iránti keresetet terjesztett elő a végrehajtást kérő ellen, tekintettel arra, hogy már korábban 2007. december 30-án tejesítette a jogerős ítéletben foglaltaknak megfelelően a helyreigazítást. Azóta is a helyreigazítás olvasható a portálon. A végrehajtás megszüntetése iránti per a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt volt folyamatban. 15.P. 2a23112009. számon. A bíróság 2009. április 15. napján 10 sorszámon hozott ítétetet, amelyben az 5/AVh.5878/2008. számú Fővárosi Bíróság 0100-32Vh400807/2008. számú 221. V 960/2008. lajstromszámú végrehajtást megszüntette. Kötelezte a bíróság az alperest - jelen per felperesét -, hogy az önálló bírósági végrehajtó részére 15 napon belül fizessen meg 24.000.­Ft végrehajtási költséget, továbbá 15 napon belül fizessen meg a felperesnek - azaz jelen per alperesének - 51.000.-Ft perköltséget.

Az ítélettel szemben az alperes - jelen per felperese - terjesztett elő fellebbezést. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 42.Pf. 637.374/2009/3. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta és kötelezte jelen per felperesét, hogy fizessen meg jelen per alperesének 15 napon belül 6 250.-Ft másodfokú perköltséget.

A bíróság á fenti tényállást a csatolt és ismertetett iratok tartalma, köztük a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt 14.OP. 20.129/2006. számú per iratai, illetőleg a 19.P.24.573/20077 számú sajtóhelyreigazítási per iratai, a felperes személyes nyilatkozata, továbbá az I. és II. rendű álperesek képviselői által a tárgyaláson tett nyilatkozatok alapján mérlegeléssel állapította meg.

A felperes az elsőként előterjesztett keresetében kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes megsértette a jóhirnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy nem szüntette meg a www.gondola.hu „Orbán Viktor ára 30 millió forint?" című cikk hozzáférhetőségét.

Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a II: rendű alperes is jogsértést követett el azzal, hogy közreműködött a jogsértő információk terjesztésében, holott lehetősége lett volna a jogsértő tartalom elérhetőségének a megszüntetésére.

Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az I. rendű alperest, hogy az általa megszövegezett bocsánat kérést tegye közzé, valamint arra, hogy a bocsánatot kérő szöveg minimum annyi ideig legyen a honlapon elérhető, mint ameddig a jogsértés tart. Kérte továbbá, hogy kötelezze alpereseket a jogsértés abbahagyására, és tiltsa el a további jogsértéstől, és közérdekű célra fordítható bírságként 250.000. - Ft megfizetésére kötelezze az I rendű alperest.

Ideiglenes intézkedésként kérte, hogy a bíróság rendelje el a cikk elérhetőségének a megszüntetését.

A bíróság a 10. sorszámú 2009. január 21. napján jogerős végzésében ideiglenes intézkedésként elrendelte, hogy a cikk alábbi részleteit I. és II. rendű alperesek távolítsák el: - „Vannak olyan erőt, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort besározzák, befeketítsék - utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra az érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka az „ÉS" per koronatanúja egy budai villával gazdagodott az úgy kirobbanása óta. Mayer szerint szóra sem érdemes az ügy.

-...az ígazi kérdés az, hogy valójában ki fizette Mayer Aranka nagymértékű ingatlan szerzését" - kérdezte továbbá a képviselő. Szerinte ez egy-két tényfeltáró újságcikket mindenképpen megérne. Újságírói kérdésre válaszolva Révész Máriusz hangsúlyozta, hogy „vannak olyan erők Magyarországon, akiknek bízony 20-30 millió Fi-ot, de ennek az összegnek a sokszorosát is megérné, ha Orbán Víktort be tudnák feketíteni, be tudnák sározni."

Az I. rendű alperes az ideíglenes intézkedésről szóló végzést végrehajtotta.

A felperes ezt követően módosította a keresetét, és kérte, hogy a bíróság a jogsértés megállapításán túl kőtelezze arra az I és II. rendű alpereseket, hogy az ídeiglenes intézkedésben elrendelt részletek törlésén túl rendelje el a az alábbi részletek törlését is.

1.-,,Orbán Viktor ára 30 millió forint?

Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy Mayer Aranka az „ÉS" per koronatanúja egy budai lakással gazdagodott.

2.- Az ingatlan szakértők a ház értékét 40 millíó Ft-ra becsülík. Révész Máriusz az ingatlan tulajdoni adatait az „ÉS"-ben megjelent különböző cíkkekkel vetette össze. A tulajdoni lapon az áll, hogy 2005. március 03-án egy tulajdonvételi bejegyzés, tulajdonjog fenntartása szerepel az ingatlannal kapcsolatban, ekkor kerül Mayer Aranka nevére az ingatlan azzal a megkötéssel, hogy a teljes vételárat rendeznie kell. Néhány napra rá 2005. március 11-én megjelenik az „ÉS"-ben a „Tokaji borcsaták lI." című cikk, majd ezt követik a többi írások. Az utolsó „ÉS"-beli cikk megjelenése után, 2005. május 2-án teljes egészében Mayer Aranka nevére kerül a szóban forgó ingatlan.

Azt hiszem, hogy csodák nincsenek, és szerintem ennyi véletlen sem lehetséges" - tette hozzá a politíkus. Révész Máriusz szerint óhatatlanul eszünkbe juthat az a gyanúkampány-terv - amelynek 2 hónappal ezelőtt néhány részlete napvílágra került - és színte forgatókönyv szerűen igazolódnak be ennek a lépései."

3.- Most viszont a Színes Bulvárlapban azt állítja, hogy több 100 ezer Ft-ot kapott a szüleitől, és egyébként a szülei a régi spórolt pénzükből egészítették ki a régí lakásuk eladási ára, és a II. kerületi ingatlan ára közőtti különbséget. A politikus emlékeztetett, 15, esetleg 30 míllió Ft eltérés ís lehet két ingatlan ára között. „Nehezen tudom elképzelní, hogy Mayer Aranka szülei ezt a mínímum 15 millió Ft-ot összekuporgatták az elmúlt évek alatt, Mayer Arankának nem segítettek, hagyták, hogy kikapcsolják a villanyt, elvegyék a gázt, majd utána megvettek egy nagy értékű ingatlant, amelyet Mayer Aranka nevére írattak. Elég hítetetlen történet" -fejtette kí. - A polítikus feltette azt a kérdést, hogy Mayer Aranka vagy a családja hogyan tudta megvásárolní ezt a nagy értékű ingatlant. Miből tudták fizetni az ingatlanok közötti árkülönbözetet?"

Fenti cikkrészletek törlése vonatkozásában is ideiglenes íntézkedés iránti irántí kérelmet terjesztett elő.

Módosította a keresetét a vonatkozásában is, hogy közérdekű bírság helyett 250.000.- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni alpereseket, és ennek 2005. augusztus 05. napjából a késedelmi kamatai megfizetésére ís. Vagyoni kártérítést is a bíróság elé terjesztett. Összesen 145.312.- Ft vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezní az alpereseket arra hivatkozással, hogy a sajtóperben, illetőleg az annak nyomán indult végrehajtásí eljárásban mindösszesen 142.715.- Ft kiadása merült fel. Postaköltség összesen 2.570.- Ft, közlekedésí költség 1.195.- Ft, ílletékbélyeg 23.200.- Ft, perköltség 67.750.- Ft és a végrehajtási költség 48.000.- Ft. Egyebekben a korábban előterjesztett keresetét az eltiltás, a jogsértés abbahagyásra kötelezésre vonatkozóan, az elérhetőség megszűnésére vonatkozóan, az eltíltásra vonatkozóan, valamint a bocsánatkérésre vonatkozóan fenntartotta.

Az elégtétel tekintetében azt kérte közölni, hogy az alperesi szerkesztőség bocsánatot kér, mert a felperesről olyan jogsértő információt híresztelt, melynek jogsértő tartalmát a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megállapította, illetve, mert vele szemben rosszhiszeműen járt el, amikor a kéréseit, indokait nem vette figyelembe és ezért bírósági jogorvoslatra kényszerült.

Továbbá a gondola.hu újság szerkesztősége ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy a jövőben tartózkodik a jogsértést megvalósító magatartástól és tiszteletben tarja Mayer Aranka személyiségi jogait.

Kérte, hogy a bocsánat kérés a cím fölött helyezkedjen elés legalább annyi ideig elérhető legyen, mint ameddig a jogsértés tart, mely sérelem kezdő időpontja 2005. augusztus 4.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Összességében arra, hivatkozott, hogy a gondola.hu cikke híven tájékoztat egy sajtótájékoztató anyagáról. A cikk az MTI közleménye alapján került megírásra, és semmi olyat nem tartalmaz, ami ne felelt volna meg a valóságnak. Hivatkozott arra, hogy a felperes a fadeszfrakcio.hu cikkével való összefüggésre bizonyítékkal nem tud szolgálni, mert nem közli annak tartalmát és szövegét, így az összehasonlításra nincs mód. Hivatkozott arra is, hogy a Révész Máriusz által a sajtótájékoztatón elmondottakról nem csak a gondola, hanem egyéb más újság, portál egybehangzóan tudósított, tájékoztatott. Ezt letagadni, törléssel meg nem történté tenni nem lehet. Álláspontja szerint különböző jogi eszközökkel a múltat nem lehet eltörölni.

Hivatkozott arra is, hogy a kérdéses cikk tartalmazta a felperes visszautasító álláspontját is. Kifejtette az I. rendű alperes képviselője, hogy a bíróság ideiglenes intézkedésről szóló végzését jobb meggyőződésük ellenére teljesítették, mert a további pereskedéshez egyáltalán nincs kedvük. Hangsúlyozta, hogy kéri elutasítani a felperes minden további cikkrészletre vonatkozó törlés iránti kérelmét.

Hivatkozott arra is, hogy a felperes ügyének minden részletéről a honlap tájékoztatást nyújtott az olvasóknak az ügyben indult perekről, és azok mikénti befejeződéséről is. A nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában annak elutasítását kérte, illetőleg azt hogy vegye figyelembe a bíróság a kártérítés mértékének meghatározásakor, hogy a Gondola legfeljebb 2 százalékban játszott közre a felperes kárában, mert a cikket csak 720-an olvasták, más helyeken, interneten a napilapokban több százezren máig szintén olvashatják. Megjegyezte azt is, hogy a felperes személyiségi jogát megsértő akkori szóvivő már félmillió forintot kifizetett a felperesnek, ezzel alaposan kompenzálva a felperes sérelmét. Alperesi álláspont szerint a felperes kiemelkedően magas kártérítést kapott, így újabb kártérítés megállapítására okot nem lát. A vagyoni kártérítés vonatkozásában hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint jelen perben a felperes nem érvényesítheti más jogerősen lezárult perekkel kapcsolatos költségeinek a megtérítését kártérítési igényként.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény értelmében a II. rendű alperes az I. rendű alperes részére a törvény 2. § 1.) és a.) pontja alapján besorolható server hosting szolgáltatást nyújt. A hivatkozott törvény 8. § (1) és (2) bekezdése rögzíti azon feltételeket, melyek együttes teljesülése esetén a server hosting szolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató nem felel a továbbított információk tartalmával okozott kárért. A törvény 7. § (2) bekezdése értelmében az alperesi társaság a más által rendelkezésre bocsátott, a társaság által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított információért a 8. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén nem felel. A II. rendű alperes a törvény 8. §-ban írtaknak maradéktalanul eleget tett:

1.- Nem a társaság kezdeményezi az információk továbbítását.

2.- Nem a társaság választja meg a továbbítás címzettjét.

3.- A továbbított ónformációt nem a II. rendű alperes választja ki, illetve azt nem változta ja meg.

Ezért a II. rendű alperest felelősség nem terheli, továbbá nem áll módjában az eltávolítás, illetőleg a hozzáférés biztosításának a megszüntetése. Mindezek alapján a kereset elutasítását, és a felperes költségekben történő marasztalását kérte. A Il. rendű alperes álláspontja szerint a mentesülés miatt sem a jogsértés megállapítására, sem az eltiltásra, sem a kártérítési igényre vonatkozóan a felperes keresete a II. rendű alperessel szemben nem lehet alapos.

A kereset az alábbiak szerint részben alapos.

Az Alkotmány 2. §. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 7. §. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközé jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A 8. §. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetőjogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam első rendű kötelessége. Az 54. §. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az 59. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. A 61. §. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény, amelyet Magyarországon az 1993. évi XXXL törvény tett a belső jog részévé, 10. cikkében deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságát. Az 1. pont értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk eszmék megismerésének és közlésének szabadságát, országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozzon. A 2. pont szerint e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jóhírneve, vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.

A Ptk 75. §. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezen jogok a törvény védelme alatt állnak A 78. §. (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki másról, azt sértő, valótlan tényt állit, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Az állandó bírói gyakorlat az általános személyiségi jogi perekben is alkalmazza az Legfelsőbb Bíróság által eredetileg a sajtó helyreigazítási eljárásokra nézve kidolgozott kollégiumi állásfoglalásokban rögzített vizsgálati szempontokat. A OK 12. sz. állásfoglalás alapján a kifogásolt sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot jogsértés megállapítására. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi-, gazdasági-, politikai-, tudományos vagy művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet jogértés megállapításának alapja. A Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintett eseti döntése értelmében véleménynyilvánítás akkor sérthet személyhez fűződő jogot, ha a kifejtett vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, vagy nyilvánvalóan ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival.

A PK 14. sz. állásfoglalás értelmében a sajtószerv kőteles bizonyítani a kifogásolt tényállítás valóságát. Ez a kötelezettség általában akkor is fennáll, ha a sajtószerv híven közli más személy tényállítását vagy átveszi más szerv, (sajtószerv) közleményét.

A PK 14-es állásfoglalás értelmében a sajtóhelyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének a megőrzése, illetőleg a közleménnyel érintett személyek (közérdek vagy egyéb érdek) reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében akkor is szükség van a valótlan tényállítás helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik A jogszabály ezért nem csak a közvetlen észleleten alapuló közlés, hanem a másoktól szerzett értesülések továbbadása, közlése, vagy híresztelés esetében is lehetővé teszi a sajtóhelyreigazítást. Sajtóhelyrelgazításnak tehát az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben feltüntető sajtóközlemény miatt is helye van, amely egyébként híven közli más személy (szerv) tényállításait, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét.

A bírósági gyakorlat a Legfelsőbb Bíróságnak a sajtóhelyreágazítási eljárásokra kidolgozott állásfoglalásait alkalmazza a jóhírnév megsértésére vonatkozó kereseti kérelmek elbírálásakor is.

A sajtóról szól 1986. évi 11. törvény 2. §. (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A 3. §. (1) bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére valófelhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. A 11. §. (1) bekezdés c/ pontja szerint az újságíró a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni. A tényeket, eseményeket a maguk teljességében köteles ismertetni.

Az Alkotmánybíróság több esetben foglalkozott ,,a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tartalmával, terjedelmével, jogi védelmével és korlátaival egyaránt. A 30/1992. (V 26.) AB számú határozat indokolása elvi jelentőséggel rőgzíti, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alkotmányos alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. Ebből következően a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot korlátozó rendelkezéseket minden esetben megszorítóan kell értelmezni. Ebben a körben a leginkább részletes okfejtést az Alkotmánybíróság 36/1994. határozatának indokolása tartalmazza. Ez elvi jelentőséggel rögzíti azt is, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Az Alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot biztosítja - és nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a folyamatban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak kellemesnek és sértőnek egyaránt - különösen azért mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke. A bíróságra nézve ebből az következik, hogy amennyiben egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert az nem a feladata. A véleményként történő értékeléssel a bíróság nem a kifejtett véleménnyel való egyetértését vagy azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mert az sem a feladata. Az Alkotmánybíróság ezen határozata részletesen foglalkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatával. Abból kiemeli azt az alapelvet, hogy nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül, a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek. Azt is kiemeli az Alkotmánybíróság a nemzetközi gyakorlatból, hogy a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben. A felperes számos esetben, illetve internetes megnyilatkozásaiban, közéleti szerepléseivel egyértelműen közszereplést vállaló személynek minősül.Az Alkotmánybíróság azt is leszögezi, hogy a demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen.

Az Alkotmánybíráság leszögezi, hogy az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt, azaz a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem korlátozódik csupán az értékítéletekre. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a véleménynyilvánítási szabadság határainak megvonásánál indokoltnak látta különbséget tenni értékítélet és tényközlés között. Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy. hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság becsület, jóhírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet. Az Alkotmány bíróság álláspontja szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a kézvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében. Az állandó bírói gyakorlat az újságírókat ebbe a személyi körbe sorolja.

A felek egyike által sem vitatott tényállás szerint a perbeli cikk Révész Máriusz sajtótájékoztatóján elhangzottakról szóló írás, amely tulajdonképpen egyezik a más honlapokon, megjelent az üggyel kapcsolatos cikk tartalmával.

A bíróság a korábban folyamatban lévő per iratai illetve a jelen per alapját képező közlemény összevetése alapján azt is megállapíthatónak találta, hogy a perbeli cikk tartalmában egyezik a www.fideszfrakcio.hu oldalon megjelent közlemény tartalmával.(?)

Azonban önmagában az a körülmény, hogy az I. rendű alperes a sajtótájékoztatón elhangzottakról híven tájékoztatta az olvasókat, a közvéleményt, nem mentesíti az I. rendű alperest a közlemény tartalmával kapcsolatos felelősség alól. A bírósági gyakorlat következetes és egyértelmű a vonatkozásban, hogy a sajtó a továbbadott információk tartalmában megvalósuló személyiségi jogsértések vonatozásában is felelősség terheli. (PK.14.)

A bíróság a jelen bíróság előtt folyamatban volt 14.OP. 20.129/200á. számú per irataiból egyértelműen megállapította azt, hogy a Fidesz Magyar Polgári Párt szóvivője Révész Máriusz a 2005. augusztus 04. napján az RTL Klub híradójának tudósításának összefüggésben sajtótájékoztatót tartott, amelynek alapján a www.fideszfrakcio. hu honlapon „Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonosa kisemmizett éhező " című közleményt jelentette meg. A bíróság e megállapíthatónak tartotta azt, hogy a jogsértő közlemény továbbadásával, híresztelésével az I. rendű alperes megsértette a felperes 78. § (1) bekezdésében védett jóhírnevét. Tényként állapítható meg, hogy Révész Máriusz nyilatkozatában hangot adott annak; hogy Mayer Arankát felhasználják az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban, illetőleg úgy nyilatkozott, hogy vannak olyan erők Magyarországon, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort gyanúba keverjék. Kifejtette, hogy egy-két tényfeltáró újságcikket megérne az, hogy Mayer Aranka vagy a családja hogyan tudott megvásárolni egy II. kerületi nagy értékű ingatlant. Ezzel Révész Máriusz arra célzott, hogy a felperes eljárása mögött olyan politikai erők húzódnak meg, akiknek Orbán Viktor gyanúba keverése 20-30 millió Ft-ot is megér. Ezek a politikai erők a felperest „felhasználták" és szolgáltatásainak ellenértékeként megfizették a szülők által eladott és megvásárolt ingatlanok vételárának a különbözetét. A sajtótájékoztatón ugyan ezt nem mondta ki Révész Máriusz, de állításaiból az általa kérdésként megfogalmazottakból egyértelműen ez a következtetés adódik.

A sajtótájékoztatón - többek között Révész Máriusz - arról is beszélt, hogy összevetette a felperes tulajdonába került ingatlantulajdoni lapját és az ,ÉS" szőlő ügyekkel foglalkozó cikkek megjelenésének az időpontját. Ugyanakkor Révész Máriusz a feiperesnek a Friderikusz műsorban és a Színes Bulvárlapban tett egymásnak ellentmondó nyilatkozatait értékelve megalapozottan juthatott a sajtótájékoztatón elhangzott következtetésekre.Ilyen formában ezen kijelentései a bíróság álláspontja szerint is véleményként értékelhető, ami vélemény kifejtésével sem Révész Máriusz, sem pedig az azt továbbító és továbbadó I. rendű alperes a felperes jóhírnevét nem sérthette meg.

A felperes által sérelmezett egyéb kijelentések pedig egyértelműen megállapíthatót; hogy nem a felperesre vonatkoznak.

A bíróság álláspontja szerint tehát az eredeti teljes cikkből a felperes jóhírnevét sérti az a kitétel, mely szerint „Vannak olyan erők, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort befeketítsék" - utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra az érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka az ,ÉS" per koronatanúja egy budai villával gazdagodott az ügy kirobbanása óta.

A felperes által megjelölt egyéb jogsértő közlemények közül az, amely arról számol be, hogy az ingatlanszakértők a ház értékét 40 millió Ft-ra becsülik; illetőleg arról is beszámol, hogy Révész Máriusz az ingatlan tulajdoni adatait az ,ÉS "-ben megjelent különböző cikkekkel vetette össze, és a cikkekkel és az ingatlantulajdoni lapja adatai alapján következtetéseket von le, véleménynek tekinthetők, és a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága folytán a felperes jóhírnevét sem a sajtótájékoztatón eredetileg elhangzott közlemény, sem pedig annak a továbbadása nem sérti. A cikk azon közlése, mely szerint a felperes szülei a régi spórolt pénzükből egészítették ki a régi lakásuk eladási ára, és a II. kerületi ingatlan árak közötti különbséget, a felperesre vonatkozó, az ő személyét érintő tényállítást nem tartalmaz, és szintén Révész Máriusz véleményét és álláspontját továbbítja, mely szerint nehezen tudja elképzelni, hogy a felperes szülei az elmúlt évek alatt úgy kuporgattak össze 15 millió Ft-ot, hogy hagyták, hogy a felperesnél kikapcsolják a -villanyt, elvegyék a gázt, majd utána megvettek egy nagy értékű ingatlant.

Mindezek alapján a bíróság álláspontja az, az ítélet rendelkező részében meghatározottakkal az I. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, ezért a bíróság az I. rendű alperes vonatkozásában a jogsértést a Ptk. 84. § (1) bekezdés a.) ponja alapján megállapította, és a b.) pont alapján az alperest eltiltotta a továbbá jogsértéstől.

A felperes a megállapításon, a jogsértő magatartástól való eltiltáson, és az elégtétel adásán kívül kérte azt is, hogy kötelezze a bíróság arra az alperest, hogy a teljes cikket, illetőleg annak az általa meghatározott részeit az internetről távolítsa el.

A bíróság rendelkezett arról, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezése megjelenjen a cikkel azonos helyen és azonos formátumban, és elégtétel adására is kötelezte az alperest, így a bíróság álláspontja szerint szükségtelen és indokolatlan a cikkrészlet eltávolítása, hiszen a jogsértés megállapításának közzététele, és az elégtétel adás félperes részére kellő erkölcsi jóvátételt jelent, illetőleg logikátlan és ésszerűtlen egyidejűleg ugyanannak a résznek a törlése, amelyre vonatkozóan a bíróság a megállapító rendelkezés közzétételét rendelte el.

Az elégtétel nyújtás tartalmát bírósági szabad belátása szerint határozhatja meg, figyelembe véve a PK. 15. számú állásfoglalást is, vagyis nem kötelezhető a sajtó olyan nyilatkozat közlésére, amely a jogosult által érvényesített igény körében a helyreigazításhoz szükséges mértéket akár tartalmában, akár terjedelmében.túllépi.Ebben az esetben, ha a jogosult közzétenni kért nyilatkozata nem megfelelő, a bíróság - ezt a közlési módot mellőzve - a helyreigazító közlemény szövegét az érvényesített jog tartalmi körén belül másként határozza meg. A bíróság álláspontja szerint a felperes által közzétenni kért helyreigazató közlemény meghaladja a szükséges mértéket.

Az I. rendű alperes jogsértése fenti indokok alapján megtörtént, ugyanakkor a jogsértés nem abban valósult meg, hogy a felperesről olyan jogsértő információt híresztelt, melynek jogsértő tartalmát a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megállapította. Azt sem állapította meg a bíróság, hogy az I. rendű alperes a felperessel szemben rosszhiszeműen járt volna akkor, amikor a kérdéseit és az indokait nem vette figyelembe. Az állapítható meg összesen, hogy az I. rendű alperesnek más volt a jogi álláspontja, mint a felperesnek.

Mindezek alapján a bíróság mellőzte a cikk vagy a cikkrészlet törlésére vonatkozó ítéleti rendelkezést. Ebből az is következik hogy az ideiglenes intézkedésről szóló végzés hatálya az ítélet jogerőre emelkedéséig tart, vagyis amennyiben a jelen ítélet jogerőre emelkedik, a korábbi törlésre vonatkozó bírósági rendelkezések hatályukat vesztik.

Emellett a bíróság álláspontja az, hogy méltányolható a felperes kérése arra vonatkozóan, hogy az elégtétel adás, illetve a jogsérelemre vonatkozó közlemény ne a cikk után, hanem már a címénél (valóságban, a korábban leírt döntés szerint: a cím fölött - a szerk.) megjelenjen. Különösen figyelembe véve azt, hogy nem feltétlenül olvassa mindenki végig a tejes cikket, sokan megelégszenek csupán a cím és a lead elolvasásával. Az ő számukra viszont nem feltétlenül derül ki a jogsértés, ha az erre utaló közlés a cikk végén jelenik meg, azt a technikai sajátosságot is figyelembe véve, hogy az internetes cikk vége a linkre kattintáskor nem feltétlenül látszik. Hosszabb cikk esetében gördíteni kell a végig olvasáshoz, ami azt is jelenti, hogy a felületesebb olvasó el sem jut a cikk végéhez, nem is látja azt, mert már előtte bezárja az oldalt.(?)

A felperes nemvagyoni és vagyoni kártérítési igényével kapcsolatosan a bíróság álláspontja az alábbi:

A kártérítés jelen ügyben is alkalmazandó általános szabályait a Ptk. 339. §, valamint a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése tartalmazza.

A Ptk. 339.§ (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, hogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: a jogellenesség, a felróhatóság, a kár, és az okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység magatartás, vagy mulasztás között. A fenti feltételek fennállásának bizonyítása alapvetően a Pp. 164.§ (1) bekezdése értelmében a felperes bizonyítási kötelezettsége.

A kifejtettek szerint megállapította a bíróság, hogy az alperes jogsértést követett el, ezzel a kártérítésé feltételek közül a jogellenesség és a felróhatóság bízonyításra került.

A Ptk. 355.§ (1) bekezdése akként rendelkezik; hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult ezt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni, és nem vagyoni kárát megtéríteni.

A Ptk. 355. § (4) bekezdése kimondja hogy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, és azt az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Nem vagyoni kártérítés:

A nem vagyoni kártérítés jogintézménye az általános személyíségvédelem eszköze. A nem vagyoni kartérítés megfizetésére vonatkozó igényjogalapja valamely személyiségé jog megsértése.

A nem vagyoni kártérítés lényegében nem más, mint kárpótlás az elszenvedett sérelemért. A Legfelsőbb Bíróság által követett, helyesnek tartott, és elfogadott gyakorlat megköveteli a nem vagyoni kár bekövetkeztének a vizsgálatát, ami arra ad választ, hogy a felrótt magatartás eredményeként - az adott esetben a külvilágban is észlelhető módon - csökkent-e a személy testi, vagy lelki életminősége.

Amennyiben igen, tehát a személyhez fűződő jog megsértése nyomán valamilyen pótlandó hiány keletkezett, úgy megállapítható a nem vagyoni kár, és megalapozott az e tárgyú igény. A kártérítés mértéke a jogsértés súlyához igazodik, melyről a bíróságnak mérlegeléssel kell döntenie. Ennek során értékelnie kell egyebek mellett a jogsértő magatartás módját, annak hatását, eredményét egyaránt, továbbá a felróhatóság súlyát, valamint az érintett esetleges közrehatását is.

Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 01) AB számú határozatának indokolása értelmében személyiségi jogi jogsértés megállapítása önmagában megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését. A mérték meghatározását az Alkotmánybíróság a bírói gyakorlathoz utalja. A határozat nyomán kialakult bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés jogintézménye nem választható el a kártérítés általános szabályaitól. Ez azt jelenti, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapítása a nem vagyoni kártérítés megítélésének csak az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele. Ahhoz arra is szükség van, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben olyan kár, hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. A bíróságnak az összegszerűség meghatározásánál figyelemmel kell lenni az eset összes körülményeire, különös tekintettel a jogsértés tárgyi súlyára, a tényleges következményekre és az összegszerűség tekintetében kialakult bírói gyakorlatra is. A bíróság a kártérítés összegszerüségének meghatározásakor figyelemmel volt a jelen perben előterjesztett kereset kapcsán az alábbiakra:

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 163. § (2) bekezdése szerint: A bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el.

A Legfelsőbb Bíróság több döntésében is rámutatott arra, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben nem vagyoni kártérítés megítélésére nem csak akkor van lehetőség, ha a sérelmet szenvedett személy tételesen igazolja a nem vagyoni hátrányait, hanem a bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján külön bizonyítás nélkül is elfogadja az olyan hátrány bekövetkeztét, amely köztudomású tényként értékelhető.

A Pp. 206. § (3) bekezdése akként rendelkezik hogy a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.

Fentiek értelmében a bíróság egyes követelések összegéről belátása szerint jogosult dönteni. Erre akkor van lehetőség, ha az adott igény összege bizonyítás útján nem tisztázható. A nem vagyoni kártérítés esetében fogalmilag kizárt az összegszerűség konkrét bizonyításának lehetősége, éppen ezért a nem vagyoni kártérítés összegszerűségének meghatározása minden esetben a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó döntés.

Mint arra a bíróság már fentebb utalt, a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál a bíróságnak figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire.

A perbeli esetben külön bizonyítás nélkül is elfogadható és köztudomásúnak tekinthető, hogy az alperes által nyilvánosságra hozott jogsértő közlemény alkalmas felperes számára hátrány okozására.

A bíróság a jelen ügyben értékelte az alperesi jogsértés tárgyi súlyát, melyet a bíróság sem kiemelkedőnek, sem jelentéktelennek nem tartott.

Mérlegelve a rendelkezésére adatokat és körülményeket és figyelembe véve a bírósági gyakorlatot is a bíróság álláspontja az, hogy a felperes nem vagyoni kárigénye nem tekinthető eltúlzottnak. Ezért a keresetben megjelölt összegű kártérítés megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest.

A jogsértő kötelezett a Ptk. 360. § (1) és (2) bekezdésében írtak megfelelő alkalmazásával a nemvagyoni kárpótlás után is kamat fizetésre köteles.. A kamat fizetés kezdő napja az a nap, amelyen a kár bekövetkezett, vagyis amikor a felperes  életminőségének a csökkenése megállapítható, ezért a bíróság a cikk megjelenésének időpontjától kötelezte az alperest késedelmé kamat megfizetésére.

A vagyoni kártérítés:

A bíróság a felperes vagyoni kártérítésre vonatkozó igényét alaptalannak ítélte. Megállapította a bíróság, hogy a felperes a korábban folyamatban volt perek körében keletkezett költségeinek, illetőleg perköltségeinek a kártérítésként való megtérítését követeli az alperestől. A bíróság álláspontja szerint a korábban a felperes és az I. rendű alperes között folyamatban lévő perek költsége nincs oksági kapcsolatban a jelen perrel, ezért a kártérítés elengedhetetlen elemei közül az okozati összefüggés hiányzik. A sajtóhelyreigazítási perben is és a végrehajtás megszüntetési perben a felperesnek költségei merültek fel, azonban ezek a költségek az ottani pernyertesség, pervesztesség arányai szerint kerültek megállapításra, amely pernyertességi pervesztességi arányok a jelen per tárgyával semmiféle kapcsolatba nem hozhatók.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset vonatkozásában a bíróság álláspontja az alábbi:

A csatolt egyedi előfizetői szerződésből a bíróság megállapította, hogy a II. rendű alperes az  I. rendű alperes részére, mint szolgáltató a mindenkor rendelkezésére álló berendezésekkel és személyzettel adathálózati szolgáltatást (server üzemeltetést) nyújt.

A server hosting szolgáltatás alapján megállapítható, hogy a II. rendű alperes az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 2. § I.a.) pontja szerinti közvetítőszolgáltató.

A közvetítő szolgáltató az az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amely az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja, vagy a távközlő hálózathoz hozzáférést biztosít (egyszerű adatátvitel és hozzáférés biztosítás). A törvény 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt, vagy hozzáférhetővé tett információért - a 8-11. §-okban meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel.

A (3) bekezdés értelmében a közvetítő szolgáló nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, vagy hozzáférhetővé tett információt, továbbá nem köteles olyan tényeket, vagy körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak Az (5) bekezdés értelmében a közvetítő szolgáltatónak a (2) bekezdés alapján történő mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalommal bíró információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse.

A (6) bekezdés értelmében a közvetítő szolgáltató nem felel az információ eltávolítása, vagy hozzáférés nembiztosítása révén keletkezett jogsérelemért, amennyiben a 7-11. § vagy a 13. § szerint jár el.

Mivel a II. rendű alperes az I. rendű alperes által közzé tett információt az EKSZ 7. § (5) bekezdése alapján nem volt köteles ellenőrizni, és nem volt köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatásra utaltak volna, így magatartása nem volt felróható. Tekintettel arra, hogy a bíróság akként rendelkezett az I. rendű alperes vonatkozásában is, hogy nem köteles a cikket, illetőleg annak a részletét törölni, így elutasította a felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett ezen keresetét is, és a fent részletezett jogszabályi rendelkezések folytán a bíróság álláspontja az is, hogy a II. rendű alperes vonatkozásában alaptalan a felperesnek a jogsértés megállapítására, illetőleg az egyéb jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó keresete is.

A bírósági a fenti indokok alapján a keresetnek az I. rendű alperes vonatkozásában részben helyt adott, egyebekben azt elutasította.

A bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányában rendelkezett a per költségeinek a viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján, és kötelezte ennek megfelelően a felperest és az I. rendű alperest, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzés joga folytán az illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § és 15. §-a szerint az államnak külön felhívásra fizessék meg.

A II. rendű alperes a vele szemen előterjesztett kereset vonatkozásában teljes körűen pernyertes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a II. rendű alperes költségének a viselésére. A bíróság a II. rendű alperes perbeli képviselettel kapcsolatos ügyvédi munkadíjra vonatkozó költségét a 3212003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján állapította meg.

Budapest, 2010. március 2.

Dr. Jakabosné dr. Németh Monika sk. Bíró

(Megjegyzés, de hangsúlyozottan nem “kommentár”: A tárgyalások nyilvánosak voltak, az ítéletek is azok. A Gondola a nyilvánvaló gépelési hibából adódó elütéseket, valamint a számos, alapvető helyesírási hibát és a korábbi dokumentumokból szó szerint kimásolt téves megnevezéseket igyekezete szerint kijavította, abból a célból, hogy azok az olvasók által ne rögzülhessenek a magyar közéletben, köznyelvben. Egyéb vonatkozásban szöveghű, a személyes adatokat kivéve, amelyek kivételre kerültek. Az ugyanezen bírónő által meghozott korábbi “törlési intézkedések” visszavonásával, illetve az eredeti “szövegállapot” visszaállításának “engedélyezésével” nem kívánunk élni. L. valahol fent, ebben a szövegtengerben.)

Fellebeztünk, így...

Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

Alulírott, Netrióta Informatikai Kft. I. rendű alperes a Fővárosi Bíróság előtt 33.P.24.574/2007. számon Mayer Aranka felperes kérelmére személyiségi jog megsértése iránt folyamatban lévő perben 2010. 03. 02-án hozott és 2010. 05. 04-én kézbesített 23. sorszámú ítélet ellen a törvényes határidőn belül – kívül jegyzett és meghatalmazással igazolt - jogi képviselőm útján

F e l l e b b e z é s t

terjesztek elő.

Fellebbezésemet az I. fokon eljárt Fővárosi Bíróságon nyújtom be, ahol kérem az iratok felterjesztését a Fővárosi Ítélőtáblához, mint II. fokú Bírósághoz.

A II. fokú Bíróságtól kérem, hogy a fellebbezés elbírálására tárgyalási határnapot tűzzön ki és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az I. fokú bíróság jogszabálysértő ítéletének megváltoztatásával hozzon a jogszabályoknak megfelelő ítéletet, a Fővárosi Bíróság ítéletét jelen fellebbezés keretei között változtassa meg, és a felperes keresetét, mint alaptalant utasítsa el. Marasztalja továbbá a felperest a fellebbezéssel kapcsolatos költségeimben.

Fellebbezésem az ítélet rendelkező része és indokolása ellen egyaránt irányul.

Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytelenül állapította meg, helytelenül alkalmazta továbbá a jogszabályokat, így értelemszerűen téves jogi következtetésre jutott, amikor a lefolytatott bizonyítási eljárás és az álláspontom szerint általunk helyesen felhívott jogszabályhelyek ellenére felperes kereseti követelését mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében megalapozottnak ítélte.

I. A jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértése

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogymegsértettük a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a 7.Pf.20.208/2007/9. sorszámú jogerős ítéletben foglaltak ellenére nem távolítottuk le az „Orbán Viktor ára 30 millió forint?” című cikket a gondola.hu oldalon.

Ez a cikk 2005. augusztus 5-én került közzétételre, mint a Révész Máriusz által 2005. augusztus 4-én tartott sajtótájékoztatóról szóló tudósítás, amely szinte minden sajtóorgánumban megjelent.

Felperes által „Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező” című cikk közzététele miatt indított peres eljárásban született a hivatkozott ítélet, mely perben a Netrióta Informatikai Kft. nem szerepelt alperesként, így az ítélet ránk nézve semmilyen kötelezettséget nem tartalmazhatott.

Így, amikor felperes az ítélet jogerőre emelkedése után felszólított bennünket, hogy pernyertességére tekintettel szüntessük meg a jelen per tárgyát képező cikk hozzáférhetőségét, tájékoztattuk arról, hogy a Révész Máriuszt elmarasztaló ítélet hatálya ránk, mint a perben részt nem vevőkre nem terjed ki.

Itt jegyezném meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 5. oldalán az szerepel, hogy „a cikk megjelenését követően a felperes felhívta az internetes újság szerkesztőségét”, a pontosítás érdekében: a cikket 2005. augusztus 5-én tettük közzé, és a felperes két év múlva keresett meg minket.

Mindezeket elöljáróban azért kell kihangsúlyozni, mert az elsőfokú bíróság következetesen összemosta a korábban mással szemben folyamatban volt eljárást a jelen eljárással, jóllehet a két ügy között lényeges eltérések vannak, amelyek megítélésünk szerint más megvilágításba helyezik a történteket, és befolyásolják a jelen jogvita megítélését.

Ami az elsőfokú ítélet érdemi részét illeti, továbbra is határozott álláspontunk, hogy a Netrióta Informatikai Kft. nem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mégpedig az alábbiak miatt.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. §-aértelmében a sajtó feladata, hogy - a hírközlés más eszközeivel összhangban -  gondoskodjon a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról.A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben.

A Netrióta Informatikai Kft. jelen ügyben nem tett mást, mint a közvéleményt egy rendezvény – nevezetesen a Fiesz-MPP sajtótájékoztatója - eseményeiről valósághűen, hitelesen és pontosan tájékoztatta.

A sajtótól megítélésünk szerint nem várható el, hogy egy sajtótájékoztatón elhangzott minden egyes mondat és kijelentés valóságtartalmát ”kinyomozza”, mielőtt az arról szóló tudósítást megjelenteti, hiszen jelen esetben is két év telt el, mire a bíróság jogerősen megállapította, hogy a sajtótájékoztatót tartó Révész Máriusz nem tudja bizonyítani az általa közölt információk valóságát.

A magunk részéről azzal, hogy a jelen per tárgyát képező cikket tartalmazó oldalon – az objektív tájékoztatás követelményének megfelelően - elhelyeztük a folyamatban volt per eseményeiről szóló beszámolókat, így azt is, hogy Révész Máriusz a bíróság jogerős ítélete értelmében e kijelentéseivel megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, valamint bizonyítottan lehetőséget biztosítottunk a felperes számára, hogy az ő személyes véleménye is megjelenjenugyanezen a helyen, felelősségteljesen jártunk el.

Amennyiben a T. Bíróság nem osztja a felelősség alóli mentesülésre vonatkozó indokolásunkat, ránk nézve az is legfeljebb helyreigazítási kötelezettséget keletkeztet, személyiségi jogi jogsértés megállapítását semmiképpen.

Megítélésünk szerint ugyanis amennyiben osztanánk az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint PK. 14. alapján a sajtót a továbbadott információk tartalmában megvalósuló személyiségi jogsértések vonatkozásában is felelősség terheli, azt jelentené, hogy a felperes a sajtótájékoztatóról tudósító valamennyi sajtóorgánum ellen pert indíthatna, és az elsőfokú bíróság ítélete tükrében minden esetben negyedmillió forintos nem vagyoni kártérítési igényt érvényesíthetne.

Úgy véljük, hogy egy ilyen gyakorlat kialakulása a sajtószabadságot alapjaiban rengetné meg, hiszen ezt követően a sajtó egyetlen képviselője sem merne tudósítani egyetlen sajtótájékoztatóról sem, mivel ott lebegne felette az anyagi marasztalással is járó személyiségi jogi per lehetősége.

Az elsőfokú bíróság ítéletében többek között hivatkozik Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. cikkére, amely deklarálja a vélemény nyilvánítás szabadságát. A strasbourgi bíróság gyakorlatában egyre nagyobb teret nyer az az álláspont, hogy a sajtótól nem várható el minden esetben, hogy a külső forrásból származó információk hitelességét bizonyítsa, különösen abban az esetben mentesülhet a sajtó a felelősség alól, ha eljárása egyébként korrekt volt, és lehetővé tette az érintett számára a válaszadást.

Ismételten hangsúlyoznám továbbá azt a tényt, hogy felperes 2007-ben hívott fel minket a cikk eltávolítására, hiszen ekkor állapította meg a bíróság jogerősen a sérelmére elkövetett személyiségi jogi jogsértés tényét. Mindez pedig azt jelenti, hogy 2007-re a vitatott állítások már széles körben ismertek voltak, sőt, mint ahogy arra az alábbiakban kitérünk, maga a felperes tette közzé egy internetes fórumon a jelen per tárgyát képező cikkel azonos tartalmú cikk elérhetőségét.

Az elsőfokú ítélet rendelkező része értelmében azt a valótlan állítást híreszteltük, hogy a felperest Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, továbbá azt a hamis látszatot keltő állítást híreszteltük, hogy a felperes által a II. kerületben eladott és megvásárolt ingatlanok vételár különbözetét az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányban játszott szerepére tekintettel.

Mindez álláspontunk szerint ellentétes az ítélet indokolásában foglaltakkal, miszerint „az eredeti teljes cikkből felperes jóhírnevét sérti az a kitétel, mely szerint: „Vannak olyan erők, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort befeketítsék”- utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra az érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka az „ÉS” per koronatanúja budai villával gazdagodott az ügy kirobbanása óta.„

Az indokolásból egyértelműen megállapítható, hogy nem híreszteltünk olyan állítást, hogy a felperest Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, ilyen állítás ugyanis nem szerepelt a cikkben.

Az elsőfokú bíróság ebben az esetben sem tett mást, mint hogy átvette a Révész Máriusz ellen folyamatban volt perben hozott ítélet megállapításait, anélkül, hogy megvizsgálta volna, alkalmazhatóak e a jelen perben.

Megítélésünk szerint a sérelmezett kitétel Révész Máriusz véleményét és álláspontját tartalmazza, így annak továbbítása miatt nem állapítható meg a felelősségünk.

II. A nem vagyoni kár

Az irányadó bírói gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése esetén a jogosult nem vagyoni kártérítésre – a törvényben meghatározott egyéb feltételek mellett- akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt.

Nem vitatjuk, hogy a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el, jelen esetben azonban az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta e jogszabályhelyet.

A jelen ügy sajátosságai, így különösen az, hogy az egyetlen mondat, amelyet az elsőfokú bíróság a teljes cikk szövegéből jóhírnév megsértésére alkalmasnak ítélt, bizonyítottan több sajtóorgánumban is megjelent, sőt látható a mai napig.

Azt is bizonyítottuk, hogy a jelen per tárgyát képező cikket 2005. augusztus 5-ei megjelenésétől 2010. március 1-jéig terjedő időszakban mindössze 718 alkalommal tekintették meg.

Ha mindezek mellett figyelembe vesszük, hogy maga a felperes, akit az első fokú bíróság álláspontja szerint mindenfajta bizonyítás nélkül megállapíthatóan olyan hátrány ért, amely csak 250.000,- Ft összegű nem vagyoni kár megfizetésével kompenzálható, propagálta, illetve propagálja még a mai napig is – hiszen a bejegyzés még ma is látható- a róla szóló, a jelen per tárgyát képező cikkel megegyező tartalmú cikkeket az Index Fórum Mayer Aranka Klub topikban. (3102. bejegyzés)

Az elsőfokú bíróság következetesen figyelmen kívül hagyta a hivatkozott tényeket, amikor megállapította, hogy a felperesnek a nem vagyoni kár megítéléséhez nem kell bizonyítania azt, hogy konkrétan a Netrióta Informatikai Kft. magatartásával összefüggésben őt milyen hátrány érte.

Döntését az elsőfokú bíróság mindössze azzal indokolta, hogy „a perbeli esetben külön bizonyítás nélkül is elfogadható és köztudomásúnak tekinthető, hogy az alperes által nyilvánosságra hozott jogsértő közlemény alkalmas a felperes számára hátrány okozására. A bíróság jelen ügyben értékelte az alperesi jogsértés tárgyi súlyát, melyet a bíróság sem kiemelkedőnek, sem jelentéktelennek nem tartott.”

Álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság az „egyszerűbb megoldást” választotta az automatikus nem vagyoni kártérítés megítélésével, nem indokolva meg azt, hogy a perbeli esetben miért is tekinthető köztudomásúnak a hátrány bekövetkezése, pontosabban „a hátrány okozására alkalmasság”, továbbá azt sem fejtette ki, hogy megítélése szerint milyen mértékű és milyen hátrány érhette a felperest.

Az elsőfokú bíróság maga hivatkozott a 34/1992. (VI.01.) AB számú határozat kapcsán az irányadó bírói gyakorlatra, miszerint a személyiségi jogi jogsértés megállapítása önmagában nem elegendő a nem vagyoni kár megítéléséhez, ahhoz az is kell, hogy a jogsértéssel összefüggésben olyan hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható.

Megítélésünk szerint önmagában az, hogy a T. elsőfokú bíróság kimondja, hogy a közlemény alkalmas hátrány okozására, valamint átveszi a hasonló tárgyú ítéletekben szereplő mondatot, miszerint a jogsértés sem kiemelkedő, sem jelentéktelen, még nem alkalmas annak igazolására, hogy olyan mértékű hátrány érte a felperest, amely az egyéb objektív szankciókon felül, csak 250.000,- Ft megfizetésével küszöbölhető ki.

A tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel fellebbezési illeték lerovására nem került sor.

Budapest, 2010. május 17.

Tisztelettel:

Netrióta Informatikai Kft.

Az Ítélőtábla bekeményített…

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.954/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kende Péter ügyvéd, közíró által képviselt Mayer Aranka felperesiek, dr. Mogyorósi István ügyvéd által képviselt Netrióta Informatikai Kft.  I. rendű, dr. Rosner Gábor ügyvéd által képviselt Exteriet Zrt. II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. március 2. napján meghozott, 33.P.24.574/2007/23. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Révész Máriusz, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szóvivője 2005. augusztus 4-én sajtótájékoztatót tartott, amelyről több sajtóorgánum is beszámolt. A felperes a rá nézve sérelmes közlésekre alapítva pert indított személyhez fűződő jogainak megsértése miatt Révész Máriusz, a fideszfracio,hu honlapot üzemeltető Fidesz, továbbá a szerver elhelyezési szolgáltatást nyújtó két közvetítő szolgáltató ellen. A perben született jogerős ítélet rendelkezéseinek megfelelően az alperesek a www.fideszfrakcio.hu, illetve a www.ssabadeuoropa,hu intemetes oldalról, a sajtótájékoztatóról beszámoló, felperes által sérelmezett cikkeket eltávolították. Az I. rendű alperes az általa működtetett www.gondola.hu intemetes oldalon 2005. augusztus 5-én „Orbán Viktor ára 30 millió forint" címmel cikket jelentetett meg, amelyben beszámolt Révész Máriusz sajtótájékoztatóján elhangzottakról. A cikkben foglaltak miatt. a felperes felhívta a gondola.hu intemetes újság szerkesztőségét és a kiadóját, hogy a Révész Máriusz és társai ellen indított perben való pernyertességére figyelemmel a cikk hozzáférhetőségét szüntessék meg. A felperes és a sajtószerv között hosszas levelezés kezdődött, amelynek hatására az alperes 2007. augusztus 15-én „Helyreigazítás" című közleményt jelentetett meg. A felperes ezen cikk miatt helyreigazítási kérelmet terjesztett e1ő a gondola.hu online újság szerkesztőségével szemben, majd a kérelem teljesítésének elmaradása miatt pert indított helyreigazításra kötelezés iránt. A perben meghozott jogerős ítélet a felperes keresetének részben adott helyt. A jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének az intemetes lap szerkesztősége eleget tett.

A felperes 2007. augusztus 30. napján az alperesekkel szemben előterjesztett keresetében személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását, az alperesek jogsértés abbahagyására és további jogsértéstől való eltiltásra kötelezését kérte. Az I. rendű alperest az általa megfogalmazott, bocsánatkérést is tartalmazó nyilatkozat közzétételére és közérdekű célra fordítható 250.000 forint bírság megfizetésére kérte kötelezni. A felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett, amelynek alapján az elsőfokú bíróság 10. sorszámú, 2009. január 21-én jogerőre emelkedett végzésében kötelezte az alpereseket a cikk megjelölt részeinek eltávolítására. Az I. rendű alperes az ideiglenes intézkedésnek eleget tett.

A felperes ezt követően ismételten módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy nem szüntette meg www. gondola.hu/cikk.php?szal=43292 (ezen a linken nem elérhető a cikk...)-,,Orbán Viktor ára 30 millió forint?" cikk - hozzáférhetőséget, továbbá hogy a cikknek új elérhetőséget biztosított(?) a gondola.hu/cikkek/55539 oldalon. A II. rendű alperessel szemben a jogsértést amiatt kérte megállapítani, hogy közreműködött a jogsértő információk terjesztésében, pedig lehetősége lett volna a jogsértő tartalom elérhetőségének megszűntetésére. Kérte az alpereseknek az ideiglenes intézkedésben elrendelt részletek törlésén túl további részletek törlésére kötelezését. Az I. rendű alperest elégtételadásra is kérte kötelezni oly módon, hogy az általa megfogalmazott nyilatkozat addig legyen elérhető, mint ameddig a jogsértés tart, ezen kívül a bocsánatkérés a cím fölött helyezkedjék el, és legalább addig legyen elérhető, mint a jogsértés, amelynek kezdő időpontját 2005. augusztus 4-ében jelölte meg. A jogsértés abbahagyására, valamint a további jogsértéstől történő eltiltásra irányul6 keresetét változatlanul fenntartotta. A közérdekű bírság helyett 250.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2005. augusztus 5. napjától járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, valamint összesen 145.312 forint vagyoni kártérítési igényt is előterjesztett.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozása szerint a cikket az MTI közleménye alapján készítette, és az nem tartalmaz olyan állítást, amely a valóságnak nem felelne meg. Azzal is érvelt, hogy a Révész Máriusz által a sajtótájékoztatón elmondottakról egyéb újságok és portálok is egybehangzóan tudósítottak, tájékoztattak, ezt egy törléssel meg nem történtté tenni nem lehet. Arra is utalt, hogy a cikk hangot adott a felperes visszautasító álláspontjának is. Megjegyezte továbbá, hogy az ideiglenes intézkedésben foglaltakat jobb meggyőződése ellenére teljesítette. Ráadásul a cikket csak 720-an olvasták, míg más helyeken, napilapokban és az interneten több százezren. Utalt arra, hogy a szóvivő egy korábbi per következtében a felperesnek már félmillió forintot kifizetett, vagyis a sérelem kompenzálása megtörtént. A vagyoni kártérítési igényt azzal kérte elutasítani, hogy más perekben felmerült költségek megtérítését nem érvényesítheti a felperes.

A II. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint - mivel az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Esz.) 2. § la) pontja alapján besorolható szerver hosting szolgáltatást nyújt - a továbbított ínformációk tartalmával okozott kárért nem felel. Előadta, hogy az Esz 8. §-ában írtaknak maradéktalanul eleget tett. A közlemény eltávolítása nem áll módjában, és a hozzáférést sem szüntetheti meg. Mentesülése miatt a jogkövetkezmények iránti kereseti kérelmek sem alaposak vele szemben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes (Mayer Aranka) jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett intemetes oldalon „Orbán Viktor ára 30.000 millió Ft?” című cikk nyilvánosságra hozatalával azt a valótlan állítást híresztelte, hogy a felperest az. Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, továbbá azzal, hogy azt a hamis látszatot keltő állítást híresztelte, hogy a felperes által a Budapest II. kerületben eladott és megvásárolt ingatlanok vételár különbözetét az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték, a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányban játszott szerepére tekintettel. Az I. rendű alperest eltiltotta a további jogsértéstről és kötelezte, hogy a Gondola internetes oldalon szereplő „Orbán Viktor ára 30.000 millió Ft?" című cikkel egyező oldalon, a cikk cime fölött az ítélet jogsértést megálapító rendelkezését bocsánatkérésével egyidejűleg a cikkel azonos helyen és betűmérettel tegye közzé mindaddig, amíg a cikk az internetes oldalon olvasható. (Olyan című cikk, amelyet az Ítélőtábla említ, nem szerepel címként a Gondolán. Ilyen című cikk: "Orbán Viktor ára 30.000 millió Ft?" nem szerepel a gondola hírei között, nem kereshető a Google-n, és igazolja, hogy az elsőfokú ítélet téves adatait kontroll nélkül vette át az Ítélőtábla.)

Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 250.000 forint tőkét és ennek 2005. augusztus 5. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül bruttó 50.000 forint perköltséget.

A felperest 4.800, az I. rendű alperest 18.900 forint illeték állam javára történő megfizetésére hívta fel.

Az ítélet indokolásában hivatkozott -az Alkotmány jelen perben irányadónak tekinthető rendelkezéseire, az 1993. évi XXXI. törvénnyel a belső jog részévé vált Római Egyezmény 10. Cikkére, a Ptk. 75. § (1) bekezdésére és a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdésére, az Stv. 2. § (1) bekezdésére, a 3. § (1) bekezdésére és a 11. § (1) bekezdés c) pontjára, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 14. számú állásfoglalásaira, továbbá a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tartalmával, terjedelmével, jogi védelmével és korlátaíval foglalkozó 3011992. (V. 26.) AB határozatra.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perbeli cikk Révész Máriusz sajtótájékoztatóján elhangzottakról szóló írás, amely tartalmában megegyezik a korábbi perben elbírált, a www,fideszfrakcio,hu oldalon megjelent közlemény tartalmával.

Kifejtette, hogy Fővárosi önmagában az a körülmény, hogy az I. rendű alperes az olvasókat a sajtótájékoztatón elhangzottakról híven tájékoztatta, a PK 14. számú állásfoglalásban foglaltak szerint nem mentesíti az I. rendű alperest a közlemény tartalmával kapcsolatos felelősség alól. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogsértő közlemény továbbadásával, híresztelésével megvalósultak a személyhez fűződő jog megsértésének Ptk. 78. § (1)-(2) bekezdéseiben írt feltételei. Révész Máriusz nyilatkozatának tartalmát értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti teljes cikkből a felperes jóhírnevét sérti az a kitétel, amely szerint a felperest felhasználták az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban, illetőleg vannak olyan politikai erők Magyarországon, amelyeknek 20-30 millió forintnál többet is megér Orbán Viktor gyanúba keverése. Ezek a politikai erők a felperes szolgáltatásainak ellenértékeként fizették meg a felperes szülei által eladott és a megvásárolt ingatlanok vételárának különbözetét. Ezen okfejtés alapján a felperesnek a közlés e részére vonatkozó kereseti kérelmét megalapozottnak találta.

Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a felperes által megjelölt egyéb közlemények közül véleményként értékelte azt, amely szerint feltételezhető valamiféle összefüggés az ÉS-cikk megjelenése és a felperesi ingatlanvétel között. A nyilatkozó összevetette a felperes tulajdonába került ingatlan tulajdoni lapját az „ÉS" szőlő ügyekkel foglalkozó cikkei megjelenésének időpontjával, valamint a felperesnek Fríderíkusz Sándor műsorában és a Színes Bulvár Lapban tett egymásnak ellentmondó nyilatkozataival, ezért úgy ítélte meg az elsőfokú bíráság, hogy sem Révész Máriusz, sem a nyilatkozatot továbbadó I. rendű alperes nem sértette meg a felperes jóhírnevét ezen közléssel.

A felperes által kifogásolt további kijelentések vizsgálatát követően az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy azok részben nem a felperesre vonatkoznak, részben pedig véleményt fejeznek ki. Az a közlés, hogy á felperes szülei a spórolt pénzükből egészítették ki az eladott és a felperes részére megvett ingatlan ára közötti különbséget, az ő személyét érintő tényállítást szintén nem tartalmaz.

A jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogsértés Ptk. 84. § (1) bekezdése a) pontja szerinti megállapítása folytán az I. rendű alperest a 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján a további jogsértéstől is eltiltotta.

A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont szerinti elégtételadás körében az elsőfokú bíróság arra kötelezte az I. rendű alperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését a cikkel azonos helyen és formátumban jelentesse meg. A cikkrészlet eltávolítását szükségtelennek ítélte, mert álláspontja szerint a jogsértés megállapításának közzététele a felperesre nézve kellő erkölcsi jóvátételt jelent, és egyébként is ésszerűtlen ugyanannak a résznek a törlése, amelyre vonatkozóan a jogsértést megállapító rendelkezés vonatkozik. Az elrendelt helyreigazítást illetően az elsőfokú bíróság figyelemmel volt a PK 15. számú állásfoglalásban foglaltakra és arra is, hogy megítélése szerint a felperes által közzétenni kért helyreigazító közlemény a szükséges mértéket meghaladta. Az elsőfokú bíróság a megállapított jogsértésen túl egyéb felperesi igényt nem talált megalapozottnak.

Az elsőfokú bíróság a cikk, illetve cikkrészlet törlésére vonatkozó ítéleti rendelkezés mellőzése mellett rámutatott arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésével az ideiglenes intézkedés korábbi törlésre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor méltányolhatónak találta azt a felperesi kérelmet, hogy az elégtételt adó nyilatkozat ne a cikk után, hanem már a címnél megjelenjen, figyelemmel arra, hogy nem mindenki olvassa végig a teljes cikket, így ezek az olvasók már el sem jutnának a jogsértés megállapítását közlő részhez.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ára, 355. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatra hivatkozással megalapozottnak találta a nem vagyoni kártérítésre irányuló kereset jogalapját is, mert a Pp. 163. § (2) bekezdésére utalással köztudomású tényként fogadta el azt, hogy az alperes által nyilvánosságra hozott jogsértő közlemény alkalmas a felperes számára hátrány okozására. Az összegszerűségét a Pp. 206. § (3) bekezdése szerint mérlegeléssel állapította meg, kiemelve, hogy a felperesi igény nem volt eltúlzott.

Nem tartotta azonban alaposnak a vagyoni kár megtérítésére irányuló felperesi követelést, mivel a felperes és az I. rendű alperes között folyamatban volt korábbi perek költségei nincsenek oksági kapcsolatban jelen perrel, így az okozati összefüggés hiánya miatt a jelen perbeli érvényesítésre nincs jogszabályi lehetőség.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet azért utasította el, mert megállapította, hogy a II. rendít alperes az I. rendű alperes részére, mint szolgáltató ún. szerverüzemeltetést nyújtott, így a 2001. évi CVIII. törvény Eksz. 2. § la) pontja szerint közvetítő szolgáltatónak minősül és az Eksz. 7. § (2), (3) és (5), (6) bekezdéseiben foglaltak alapján nem volt köteles ellenőrizni az I. rendű alperes által közzétett közlemény tartalmát és nem kellett olyan tényeket vagy körülményeket keresnie, amelyek jogellenes tevékenységre utaltak volna, ezért magatartása nem volt felróható, vele szembeni jogsértés megállapítására és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó kereset is alaptalan volt.

A perköltség és a kereseti illeték tekintetében a pernyertesség-pervesztesség arányai szerint döntött a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján, kiemelve, hogy a II. rendűt alperes teljes körűen pernyertes lett, ezért az ő vonatkozásában a Pp. 78. § (1) bekezdés szerint kötelezte a felperest a perköltség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és a kereset vele szemben történő teljes elutasítása végett. A megállapított jogsérelem tekintetében arra mutatott rá, hogy a korábbi perekben nem volt peres fél, így a Révész Máriuszt elmarasztaló ítélet hatálya rá nem terjed ki. Mindezeket azért hangsúlyozta, mert a két ügy között - álláspontja szerint - lényeges eltérések vannak. Az Stv. 2. §-ára hivatkozással változatlanul azt hangsúlyozta, hogy valósághűen, hitelesen és pontosan tájékoztatta egy rendezvény eseményeiről a közvéleményt. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. Cikkére utalással kifejtette, hogy a sajtótól nem várható el minden esetben a külső forrásból származó információk hitelességének bizonyítása. Megjegyezte, hogy ebben az esetben is két év telt el, mire a bíróság jogerősen megállapította, hogy Révész Máriusz nem tudta bizonyítani az általa közölt információk valóságát.

Amennyiben osztható lenne az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a sajtót a továbbadott információk tartalmában megvalósuló személyiségi jogsértések vonatkozásában is felelősség terheli, a felperes pert indíthatna valamennyi sajtóorgánum ellen.

Arra is hivatkozott, hogy a felperes 2007-ben hívta fel a cikk eltávolítására, amikor a vitatott állítások már széles körben ismertek voltak, sőt maga a felperes tette közzé egy intemetes fórumon a jelen per tárgyát képező cikkel azonos tartalmú cikk elérhetőségét.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ára, 355. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatra hivatkozással megalapozottnak találta a nem vagyoni kártérítésre irányuló kereset jogalapját is, mert a Pp. 163. § (2) bekezdésére utalással köztudomású tényként fogadta el azt, hogy az alperes által nyilvánosságra hozott jogsértő közlemény alkalmas a felperes számára hátrány okozására. Az összegszerűségét a Pp. 206. § (3) bekezdése szerint mérlegeléssel állapította meg, kiemelve, hogy a felperesi igény nem volt eltúlzott.

Nem tartotta azonban alaposnak a vagyoni kár megtérítésére irányuló felperesi követelést, mivel a felperes és az I. rendű alperes között folyamatban volt korábbi perek költségei nincsenek oksági kapcsolatban jelen perrel, így az okozati összefüggés hiánya miatt a jelen perbeli érvényesítésre nincs jogszabályi lehetőség.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet azért utasította el, mert megállapította, hogy a II. rendít alperes az I. rendű alperes részére, mint szolgáltató ún. szerverüzemeltetést nyújtott, így a 2001. évi CVIII. törvény Eksz. 2. § la) pontja szerint közvetítő szolgáltatónak minősül és az Eksz. 7. § (2), (3) és (5), (6) bekezdéseiben foglaltak alapján nem volt köteles ellenőrizni az I. rendű alperes által közzétett közlemény tartalmát és nem kellett olyan tényeket vagy körülményeket keresnie, amelyek jogellenes tevékenységre utaltak volna, ezért magatartása nem volt felróható, vele szembeni jogsértés megállapítására és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó kereset is alaptalan volt.

A perköltség és a kereseti illeték tekintetében a pernyertesség-pervesztesség arányai szerint döntött a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján, kiemelve, hogy a II. rendűt alperes teljes körűen pernyertes lett, ezért az ő vonatkozásában a Pp. 78. § (1) bekezdés szerint kötelezte a felperest a perköltség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és a kereset vele szemben történő teljes elutasítása végett. A megállapított jogsérelem tekintetében arra mutatott rá, hogy a korábbi perekben nem volt peres fél, így a Révész Máriuszt elmarasztaló ítélet hatálya rá nem terjed ki. Mindezeket azért hangsúlyozta, mert a két ügy között - álláspontja szerint - lényeges eltérések vannak. Az Stv. 2. §-ára hivatkozással változatlanul azt hangsúlyozta, hogy valósághűen, hitelesen és pontosan tájékoztatta egy rendezvény eseményeiről a közvéleményt. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. Cikkére utalással kifejtette, hogy a sajtótól nem várható el minden esetben a külső forrásból származó információk hitelességének bizonyítása. Megjegyezte, hogy ebben az esetben is két év telt el, mire a bíróság jogerősen megállapította, hogy Révész Máriusz nem tudta bizonyítani az általa közölt információk valóságát.

Amennyiben osztható lenne az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a sajtót a továbbadott információk tartalmában megvalósuló személyiségi jogsértések vonatkozásában is felelősség terheli, a felperes pert indíthatna valamennyi sajtóorgánum ellen.

Arra is hivatkozott, hogy a felperes 2007-ben hívta fel a cikk eltávolítására, amikor a vitatott állítások már széles körben ismertek voltak, sőt maga a felperes tette közzé egy intemetes fórumon a jelen per tárgyát képező cikkel azonos tartalmú cikk elérhetőségét.

Megítélése szerint az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része ellentétes a: indokolásban foglaltakkal. A cikkben ugyanis nem szerepelt olyan állítás, hogy a felperest az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták volna. A jogsértőnek ítélt kitétel Révész Máriusz véleményét tartalmazta.

A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában azt hangsúlyozta ki, hogy az egyéb feltételek mellett a károsodásnak vagy a károsodás lehetőségének igazolása lett volna szükséges. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a cikket annak 2005. augusztus 5-i megjelenésétől kezdődően mindössze 718 alkalommal tekintették meg. Ezzel szemben maga a felperes az Index Fórum Mayer Aranka Klub topikban a jelen per tárgyát képező cikkel megegyező tartalmú cikkeket mind a mai napig propagálta, illetve propagálja. Ilyen körülmények között a köztudomásúan keletkezett hátrány megállapítására nincs lehetőség. A jogsértést a bíróság sem kiemelkedőnek, sem jelentéktelennek nem tartotta, ezért nem igazolt, hogy olyan mértékű hátrány érte a felperest, amely az objektív szankciókon kívül csak 250.000 forint megfizetésével küszöbölhető ki.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperes sajtójogi felelőssége - a PK 14. számú állásfoglalás alapján - akkor is fennáll, ha híven közölte más személy állásfoglalását.

Változatlanul arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes vétkesen járt el, és az sem felel meg a valóságnak, hogy lehetőséget biztosított volna a felperesnek álláspontja kifejtésére. Azzal kapcsolatban, hogy a felperes bármely sajtóorgánumot perelhetné, azt adta elő, hogy minden . érintett sajtószervet végigjárt és megállapította, hogy a weblapokról vagy lekerült a perbeli tudósítás, vagy megszüntették annak hozzáférhetőségét, de voltak olyan sajtószervek is, amelyek leközölték a helyreigazító közlemény szövegét. Kiemelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság több ízben tájékoztatta az I. rendű alperest a bizonyítási kötelezettségéről és módot adott neki a bizonyításra.

Vitatta, hogy az ítélet rendelkező része ellentétes lenne az indokolással. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött a nem vagyoni kárt illetően is, amikor az igényelt 250.000 forintot nem tekintette eltúlzottnak.

A fellebbezési eljárásban a felperes - jogi képviselője útján - a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. tanácsa ellen kizárási indítványt terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla (eljáró 2. Pf. tanácsa) - a Pp. 19. § (1) bekezdés második mondatában foglaltak alapján -a fellebbezési tárgyalást megtartotta és érdemi határozatot hozott.

A fellebbezés nem alapos.

A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdésének megfelelően csak a fellebbezéssel érintett részben vizsgálhatta felül. Ebben a körben az elsőfokú bíróság a teljes körűen feltárt tényállásból jogszerű következtetést vont le és arra alapítottan helyes döntésre jutott, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) és a 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.

A fellebbezésben foglaltak miatt a következőkre mutat rá.

A Fővárosi ítélőtábla nem osztotta a fellebbezésnek azt az okfejtését, miszerint a keresetnek helyt adó rendelkezés körében kizárólag a következő közlést lehetett és kellett elbírálni: „Orbán Viktor ára 30 millió forint? Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy Mayer Aranka az „ÉS" per koronatanúja egy budai lakással gazdagodott." A felperes ugyanis eredeti keresetében - és az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmében - a következő cikkrészlet hozzáférhetőségének megszüntetését is kérte: „Vannak olyan erők, amelyeknek 20-30 . millió forintnál többet is megér az, ,hogy Orbán Viktort besározzák, befeketítsék -- utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra az érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka „ÉS" per koronatanúja egy budai villával gazdagodott az ügy kirobbanása óta. Mayer szerint szóra sem érdemes az ügy".

Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés folytán az I. rendű alperes a végzésben foglaltakat végrehajtotta, nem értelmezhető úgy, hogy a megmaradt kereseti kérelem kizárólag a korábban említett egymondatos sérelmet foglalta magában. A kereseti kérelemnek az ideiglenes intézkedéssel érintett és az I. rendű alperes által végre is hajtott pontjai változatlanul részét képezte a módosított kereseti kérelemnek is, különösen a jogsértés megállapítására irányuló igény tekintetében. A felperes a sajtótájékoztatón elhangzottakat ismertető, majd a később megjelentetett két cikket sérelmezte, tehát a két közlést együttesen, a maguk összefüggésében kellett vizsgálni és megítélni.

A Fővárosi ítélőtábla rámutatott arra is, hogy a felperes által korábban érvényesített ügyben az eljárt bíróságok már állást foglaltak abban, hogy Révész Máriusz az általa előadottak valóságtartalmát nem tudta ígazolni, így - tekintettel arra, hogy a perbeli cikk is a Révész Máriusz által közölteket tartalmazta - a sérelmezett kitételek megítélésében jelen per bírósága sem vonhatott le más következtetést, figyelemmel arra is, hogy az alperes az általa híresztelt közlés valóságtartalmát nem bizonyította és nem merült fel olyan adat, amely az eltérő megítélést indokolta volna.

Helyesen hivatkozott a felperes az ellenkérelmében arra is, hogy a PK 14. számú állásfoglalás értelmében az elhangzottaknak megfelelő szöveghű közlés sem zárja ki a sajtószervnek a közlés tartalmáért való felelősségét. A sajtószerv az általa közöltek valóságtartalmáért objektív felelősséggel tartozik még akkor is, ha a nyilatkozó személy kijelentéseit az elhangzottaknak megfelelően közli. A felperesi igényérvényesítéssel szemben megfogalmazott alperesi érvelés sem volt elfogadható, ugyanis a, felperes a rendelkezési jogából eredően szabadon választhatja meg, hogy az őt ért sérelem esetén melyik sajtószervvel szemben kíván fellépni és melyikkel nem. A perben a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy az alperesként megjelölt sajtószerv terhére megállapítható-e olyan jogsértés, amely miatt a felperes személyhez fűződő jogának megsértése miatt a jogvédelem indokolt.

A nem vagyoni kártérítés körében a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy a jogsértés megállapítása következtében a jogellenes magatartás - mint a kártérítési felelősség szükségképpeni eleme - megvalósult és megállapítható volt az is, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben a felperesnek hátránya keletkezett. Ebben a körben a másodfokú bíróság csak visszautal az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra. A másodfokú bíróság a nem vagyoni kár összegszerűségét illetően hangsúlyozza, hogy a felperes a bírói gyakorlatban kialakult gyakorlathoz viszonyítottan eltúlzottnak nem tekinthető mértékű igényt terjesztett elő, és nem állt fenn olyan egyéb feltétel vagy körülmény, amely az ettől eltérő megítélést indokolta volna.

A Fővárosi Ítélőtábla az eredménytelen fellebbezésre tekintettel az I. rendű alperest kötelezte másodfokú perköltség viselésére [Pp. 239. §, 78. § (1) bekezdés]. A felperesi jogi képviselő díját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint, az ügyvéd és az ügyfél közötti megállapodás alapján állapította meg, a 4/A. § alapján áfával növelt összegben.

Az I. rendű alperest kötelezte a másodfokú bíróság az illetékfeljegyzési folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére is a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésének megfelelően.

Budapest, 2010. november 9.

Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k.

a tanács elnöke

Dr. Fülöp Györgyi s.k.

előadó bíró

Dr. Győriné dr. Maurer Amália s.k.

bíró

Ismét fellebeztünk, így:

Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!

Alulírott, Netrióta Informatikai Kft. I. rendű alperes a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján, a 272. § (1) bekezdésében biztosított törvényes határidőn belül – kívül jegyzett és meghatalmazással már igazolt - jogi képviselőm útján a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.954/2010./7. sorszámú jogerős ítélete ellen

F e l ü l v i z s g á l a t i  k é r e l m e t

terjesztek elő s kérem a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy támadott jogerős ítéletet – a Fővárosi Bíróság 33. P. 24.574/2007/23. sorszámú ítéletére is kiterjedően – vizsgálja felül, és a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot szíveskedjen hozni, és a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasítani szíveskedjen. Kérem továbbá, hogy a felperest a perköltségben marasztalni szíveskedjen.

Kérem a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Pp. 274§(2) alapján tárgyalási határnapot kitűzni szíveskedjen.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogszabálysértő ítéletét a jogszabálysértést figyelembe sem véve hagyta helyben, a jogszabályok téves alkalmazásán alapuló, és így téves jogi következtetésre jutó jogerős ítéletében.

A Netrióta Informatikai Kft. nem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. §-a értelmében a sajtó feladata, hogy - a hírközlés más eszközeivel összhangban -  gondoskodjon a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben.

A perbeli cikk megjelentetése során az objektív tájékoztatás követelményének eleget téve, és felelősségteljesen jártunk el.

- a 2005. augusztus 4-én tartott FIDESZ-MPSZ sajtótájékoztatóján elhangzottakról adtunk valósághű, pontos és hiteles tájékoztatást a 2005. augusztus 5-én közzétett cikkben

- a per tárgyát képező cikkel azonos oldalon tájékoztatást adtunk a Révész Máriusz ellen indult per eseményeiről

- a per tárgyát képező cikkel azonos oldalon közzétettük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2007. május 30-án hozott 7.Pf.20.208/2007/9. számú jogerős ítélete értelmében Révész Máriusz megsértette Mayer Aranka jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

- bizonyítottan lehetőséget biztosítottunk továbbá a felperes számára, hogy ugyanezen az oldalon kifejthesse személyes véleményét.

A fentiek alapján álláspontunk szerint megállapítható, hogy az Stv. 11. § (1) bekezdésében, valamint a MUOSZ Etikai Kódex 4. §-ában meghatározott szakmai szabályokat betartva, az adott helyzetben elvárható gondossággal jártunk el.

Az első- és másodfokú bíróságok által hivatkozott PK 14. sz. állásfoglalás rögzíti ugyan a sajtó objektív felelősségét arra az esetre is, ha a nyilatkozó személy kijelentéseit az elhangzottaknak megfelelően közli. Amennyiben egy sajtótájékoztatóról kell tudósítani, mindez olyan gondossági követelményt állít az újságíró elé, ami teljesíthetetlen, hiszen, amint azt fellebbezésünkben is kifejtettük, nem várható el az újságírótól, hogy egy sajtótájékoztatón elhangzott minden egyes mondat és kijelentés valóságtartalmát ” kinyomozza”, mielőtt az arról szóló tudósítást megjelenteti.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. cikke alapján is megállapítható, hogy ez az objektív felelősség sem lehet korlátlan, hiszen a sajtótól nem várható el minden esetben, hogy a külső forrásból származó információk hitelességét bizonyítsa, különösen abban az esetben mentesülhet a sajtó a felelősség alól, ha eljárása egyébként korrekt volt, és lehetővé tette az érintett számára a válaszadást.

A Fővárosi Ítélőtábla a jogerős ítélet 7. oldalán kifejti, hogy nem osztja a fellebbezésünk azon okfejtését, miszerint a keresetnek helyt adó rendelkezések körében kizárólag a következő közlést lehetett és kellett elbírálni: „Orbán Viktor ára 30 millió forint? Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy Mayer Aranka az „ÉS” per koronatanúja egy budai lakással gazdagodott.”

A mi fellebbezésünk ilyen okfejtést nem tartalmazott, helyette az alábbiakat fejtettük ki:

„Az elsőfokú ítélet rendelkező része értelmében azt a valótlan állítást híreszteltük, hogy a felperest Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, továbbá azt a hamis látszatot keltő állítást híreszteltük, hogy a felperes által a II. kerületben eladott és megvásárolt ingatlanok vételár különbözetét az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányban játszott szerepére tekintettel.

Mindez álláspontunk szerint ellentétes az ítélet indokolásában foglaltakkal, miszerint „az eredeti teljes cikkből felperes jóhírnevét sérti az a kitétel, mely szerint: „Vannak olyan erők, amelyeknek 20-30 millió Ft-nál többet is megér az, hogy Orbán Viktort befeketítsék”- utalt Révész Máriusz rendkívüli sajtótájékoztatóján arra az érdekes összefüggésre, hogy Mayer Aranka az „ÉS” per koronatanúja budai villával gazdagodott az ügy kirobbanása óta.„

Az indokolásból egyértelműen megállapítható, hogy nem híreszteltünk olyan állítást, hogy a felperest Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, ilyen állítás ugyanis nem szerepelt a cikkben.”

Az elsőfokú bíróság ugyanis az eredeti teljes cikkből kizárólag a fent idézett kitételt minősítette olyannak, amely sérti a felperes jóhírnevét (13. oldal 4. bekezdés), szemben a Fővárosi Ítélőtábla véleményével, miszerint az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés folytán az I. rendű alperes a végzésben foglaltakat végrehajtotta, nem értelmezhető úgy, hogy a megmaradt kereseti kérelem kizárólag a korábban említett egymondatos sérelmet foglalta magában.

Álláspontunk szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján az eredeti teljes cikk magában foglalja az ideiglenes intézkedés folytán eltávolított részeket is, vagyis az elsőfokú bíróság az eredeti teljes cikket vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy abból egy kitétel sérti a felperes jóhírnevét.

Megítélésünk szerint a sérelmezett kitétel Révész Máriusz véleményét és álláspontját tartalmazza, így annak továbbítása miatt nem állapítható meg a felelősségünk.

A per tárgyát egyetlen cikk, nevezetesen a www.gondola.hu internetes portálon 2005. augusztus 5-én megjelentetett „Orbán Viktor ára 30 millió forint?” című cikk képezte, így nem értelmezhető a jogerős ítélet érvelése, miszerint a felperes a sajtótájékoztatón elhangzottakat ismertető, majd a később megjelentetett két cikket sérelmezte, tehát a két közlést együttesen, a maguk összességében kellett vizsgálni és megítélni.

Ahogy azt fellebbezésünkben is sérelmeztük, a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos döntését az elsőfokú bíróság mindössze azzal indokolta, hogy „a perbeli esetben külön bizonyítás nélkül is elfogadható és köztudomásúnak tekinthető, hogy az alperes által nyilvánosságra hozott jogsértő közlemény alkalmas a felperes számára hátrány okozására. A bíróság jelen ügyben értékelte az alperesi jogsértés tárgyi súlyát, melyet a bíróság sem kiemelkedőnek, sem jelentéktelennek nem tartott.”

Ezt az indokolást a másodfokú bíróság is elegendőnek tekintette, amikor kimondta, hogy a jogsértés megállapítása következtében a jogellenes magatartás –mint a kártérítési felelősség szükségképpeni eleme- megvalósult és megállapítható volt az is, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben a felperesnek hátránya keletkezett. Ebben a körben a másodfokú bíróság csak visszautal az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra.

Álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság ítélete, és így az azt helybenhagyó másodfokú ítélet is jogszabálysértő, mivel nem fejtette ki, hogy melyek azok a tények és körülmények, amelyek alapján köztudomásúnak tekinthető a jogsértés hátrány okozására való alkalmassága.

A Legfelsőbb Bíróság valóban több döntésében rámutatott arra, hogy nem vagyoni kártérítés megítélésére akkor is van lehetőség, ha a bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján külön bizonyítás nélkül is elfogadja az olyan hátrány bekövetkezését, amely köztudomású tényként értékelhető. Csakhogy a jelen esetben meg sem jelölte, hogy melyek lehetnek azok a hátrányok, amelyek köztudomású tényként értékelhetőek.

A vonatkozó bírósági határozatok mindegyike hivatkozott valamilyen konkrét körülményre, amely alapján köztudomásúnak minősítették a hátrány bekövetkezését. (BH.1995.273; BH.1995.521.; BH.1996.304.; BH2002.135.)

Az eljáró bíróságok megsértették a Pp. 163. § (3) bekezdését is, amely szerint a bíróság köteles a feleket a tárgyaláson figyelmeztetni, arra, hogy valamely tényt köztudomásúnak ismer el, mert e tényekkel szemben ellenbizonyításnak van helye. Ilyen figyelem felhívásra nem került sor az eljárás során, és ennek hiányát a másodfokú bíróság sem vette figyelembe, így sérültek a perbeli jogaink

Az eljáró bíróságok megsértették a Ptk. 339. § (1) bekezdését akkor, amikor nem vizsgálták azt, hogy a kártérítési felelősség valamennyi feltétele fennállt-e. E feltételek között ugyanis nem csupán a jogellenesség, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés szerepel, hanem a felróhatóság is. A felróhatóság hiányának bizonyításával ugyanis a károkozó kimentheti magát a felelősség alól, mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság a BH.2003.357. számú eseti döntésében erre rámutatott.

Álláspontunk szerint a perbeli esetben az Stv. és az Etikai Kódex rendelkezéseinek betartásával úgy jártunk el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, így a felelősség megállapításának feltételei közül a felróhatóság esetünkben nem állt fenn, így az eljáró bíróságok nem ítélhették volna meg a felperes javára a kártérítést.

Az eljáró bíróságok a nem vagyoni kártérítés mértékének a Pp. 206. § (3) alapján történő megállapítása során a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutottak, amikor úgy tekintették, hogy a kialakult bírói gyakorlathoz viszonyítottan nem eltúlzott a felperes követelése, és nem állt elő olyan egyéb feltétel vagy körülmény, amely az ettől eltérő megítélést indokolta volna.

Sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítélet nem tartalmazza, hogy melyek voltak azok az adatok, tények, körülmények, amelyeket e mérlegelés során figyelembe vettek, az azonban biztos, hogy az általunk többször is hivatkozott, és a nem vagyoni kártérítés mértékét befolyásoló körülményeket figyelmen kívül hagyták:

- a teljes cikk szövegéből jóhírnév megsértésére alkalmasnak ítélt mondat bizonyítottan több sajtóorgánumban is megjelent, sőt látható a mai napig

- per tárgyát képező cikket 2005. augusztus 5-ei megjelenésétől 2010. március 1-jéig terjedő időszakban mindössze 718 alkalommal tekintették meg

- maga a felperes propagálta a róla szóló, a jelen per tárgyát képező cikkel megegyező tartalmú cikkeket az Index Fórum Mayer Aranka Klub topikban. (3102. bejegyzés)

- a per tárgyát képező cikkel azonos oldalon közzétettük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2007. május 30-án hozott 7.Pf.20.208/2007/9. számú jogerős ítélete értelmében Révész Máriusz megsértette Mayer Aranka jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

A hátrány okozására való alkalmasságot a bíróság megállapíthatja a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján, a kártérítés mértékének meghatározásához azonban nem elegendő mindössze annyit rögzíteni, hogy a bíróság értékelte a jogsértés tárgyi súlyát, amelyet sem kiemelkedőnek, sem jelentéktelennek nem tartott.

A másodfokú bíróság által a felperes javára megítélt 200.000,- Ft + Áfa összegű perköltséget, amelyet a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd és az ügyfél között létrejött megállapodás alapján állapított meg, eltúlzott mértékűnek tartjuk, tekintettel arra, hogy az nem áll arányban sem a pertárgy értékével, sem pedig a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

A másodfokú bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha a rendelet 2. § (2) bekezdése alapján mérsékelte volna az ügyvédi munkadíj összegét.

A fent előadottak alapján a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet és az annak alapjául szolgáló elsőfokú ítélet a Ptk. 339. § (1) bekezdésében, a Pp. 163. § (3) bekezdésében, valamint a Pp. 206. § (3) bekezdésében foglaltakat sérti.

A Pp. 273. § (3) bekezdése alapján kérem a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet végrehajtását felfüggeszteni szíveskedjen.

A tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel eljárási illeték nem került lerovásra.

Budapest, 2011. március 24.

Tisztelettel:

Netrióta Informatikai Kft.

Alperes

Újabb 250 ezer Mayernek... - A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának ítélete, nincs jogorvoslat...

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kende Péter ügyvéd által képviselt Mayer Aranka felperesnek a dr. Mogyorósi István ügyvéd által képviselt Netrióta Informatikai Kft. I. rendű és a dr. Rosner Gábor ügyvéd által képviselt Externet Zrt. II. rendű alperesek ellen személyhez füződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 33.P.24.574/2007. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.954/2010/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében az I. rendű alperes által 30. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 36.000 (Harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az I. r. alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes pontosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették személyhez fűződő jogát. Az I. rendű alperes azzal valósított meg jogsértést, hogy nem szüntette meg a www.gondola.hu oldalon az „Orbán Viktor ára 30.000.000 forint?" című cikk (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) hozzáférhetőségét, és az írásnak új elérhetőséget is biztosított. A II. r. alperes pedig közvetítő szolgáltatóként közreműködött a jogsértő információk terjesztésében, holott lehetősége lett volna a jogsértő tartalom elérhetőségének megszüntetésére. Kérte az alperesek jogsértés abbahagyására és további jogsértéstől való eltiltásra kötelezését.

Az I. r. alperest elégtételadásra kérte kötelezni oly módon, hogy a bocsánatkérés a cím fölött helyezkedjék el, és az általa megfogalmazott nyilatkozat addig legyen elérhető, ameddig a jogsértés tart.

A jogsértés miatt 250.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2005. augusztus 5. napjától járó késedelmi kamata, valamint 145.312 forint vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kőtelezni az alpereseket.

A kereset lényegi tényelőadása szerint 2005. augusztus 4-én Révész Máriusz, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség szóvivője sajtótájékoztatót tartott, amelyről több sajtóorgánum is beszámolt. A felperes az elhangzottak miatt személyhez fűződő jogsértés megállapítása és járulékai iránt pert indított. A jogerős ítélet megállapította, hogy a közöltekkel megsértették a felperes jóhírnevét, és kötelezte a jogelődöket 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperesek a www.fideszfrakcio.hu, illetve a www.szabadeuropa.hu internetes oldalról a sajtótájékoztatóról beszámoló, felperes által sérelmezett cikkeket - a jogerős ítélet rendelkezésének megfelelően - eltávolították.

Az I. r. alperes az általa működtetett www.gondola.hu internetes oldalon, 2005. augusztus 5-én „Orbán Viktor ára 30.000.000 forint?" címmel (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) cikket jelentetett meg, amely beszámolt Révész Máriusz sajtótájékoztatóján elhangzottakról. A cikk miatt a felperes felhívta a Gondola.hu internetes újság szerkesztőségét és kiadóját, hogy a Révész Máriusz és társai ellen indított perben való pernyertességére figyelemmel, szüntessék meg a cikk hozzáférhetőségét. Ezt követően a peres felek levelezést folytattak, amelynek eredményeként 2007. az I. r. alperes „Helyreigazítás" című közleményt jelentetett meg. E cikk miatt a felperes keresetet nyújtott be a Gondola.hu online újság szerkesztőségével szemben sajtó-helyreigazítás iránt. A perben meghozott jogerős ítélet részben helyt adott a felperes keresetének, az internetes lap szerkesztősége a jogerős ítéletben foglaltaknak eleget tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az I. r. alperes megsértette a felperes (Mayer Aranka) jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett internetes oldalon a Orbán Viktor ára 30.000.000 forint?" című cikk (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) nyilvánosságra hozatalával azt a valótlan állítást híresztelte, hogy a felperest az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, továbbá azzal, hogy azt a hamis látszatot keltő állítást híresztelte, hogy a felperes által a Budapest II. kerületben eladott és megvásárolt ingatlanok vételár-küldnbözetét az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték, a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányban játszott szerepére tekintettel. Az I. r. alperest eltiltotta a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy a www.gondola.hu internetes oldalon szereplő "Orbán Viktor ára 30.000.000 forint?" című cikkel (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) egyező oldalon, a cikk címe fölött, az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését, bocsánatkérésével egyidejűleg, a cikkel azonos betűmérettel tegye közzé mindaddig, amíg a cikk az internetes oldalon olvasható. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 250.000 forint tőkét és ennek 2005. augusztus 5. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző, utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértéke kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a ll. r. alperesnek 15 napon belül bruttó 50.000 forint perköltséget. A felperest 4.800 forint, az I. r. alperest 18.900 forint illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogsértő közlemény továbbadásával, híresztelésével az I. r. alperes megsértette a felperes Ptk. 78. C (1) bekezdésében védett jóhírnevét. Erre figyelemmel a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. r. alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Az I. r. alperest a Legfelsőbb Bíróság PK. 15 sz. állásfoglalása szerint meghatározott elégtételadásra kötelezte, amelyre tekintettel a cikkrészlet eltávolítását szükségtelennek tartotta.

Méltányolhatónak tartotta a felperes kérését, hogy az elégtételadás, illetve a jogsérelemre vonatkozó közlemény ne cikk után, hanem már a címénél jelenjen meg. Mivel a felperes nem vagyoni kárigényét nem tekintette eltúlzottnak, a Pp. 163. § (2) bekezdése és a Pp. 206. § (3) bekezdése alapján a kereset szerinti nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az I. r. alperest. A vagyoni kártérítés iránti igényt alaptalannak ítélte, mert a korábban folyamatban volt perekkel kapcsolatos költségek nincsenek oksági kapcsolatban a jelen perrel. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet jogalap hiányában - elutasította.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, és kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint fellebbezési illetéket.

A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette: az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedése folytán az I. r. alperes a végzésben foglaltakat végrehajtotta, nem értelmezhető úgy, hogy a megmaradt kereseti kérelem kizárólag a korábbi egy mondatos sérelmet foglalta magában. Az ideiglenes intézkedéssel érintett és az I. r. alperes által végre is hajtott pontjai változatlanul részét képezték a kereset módosításának is, különösen a jogsértés megállapítására irányuló igény tekintetében. A felperes a sajtótájékoztatón elhangzottakat ismertető, majd a később megjelentetett két cikket sérelmezte, tehát a két közlést együtt, a maguk összefüggésében kellett vizsgálni és megítélni.

A felperes által korábban megindított perben az eljárt bíróságok már állást foglaltak abban a kérdésben, hogy Révész Máriusz az általa élőadottak valóságtartalmát nem tudta igazolni. A perbeli cikk is a Révész Máriusz által közölteket tartalmazta, és nem merült fel olyan adat, amely az eltérő megítélést indokolta volna. A PK. 14.sz. állásfoglalás értelmében a szöveghű közlés sem zárja ki a sajtószervnek a közlés tartalmáért fennálló felelősségét. A felperes rendelkezési jogából eredően szabadon választhatja meg, hogy az őt ért sérelem esetén melyik sajtószervvel szemben kíván fellépni. Csak azt kell vizsgálni a bíróságnak, hogy az alperesként megjelölt sajtószerv terhére megállapítható-e olyan jogsértés, amely miatt a felperes személyhez fűződő jogának megsértése alapján a jogvédelem indokolt.

A jogellenes magatartás megvalósult, és az is megállapítható, hogy azzal okozati összefüggésben a felperesnek hátránya keletkezett. A másodfokú bíráság csupán visszautalt ebben a körben az elsőfokú bíróság indokolására. Nem tartotta eltúlzottnak a felperes által árvényesített nem vagyoni kártérítési igényt.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak - az első fokú ítéletre is kiterjedően - a hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta álláspontját, hogy nem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Utalt a sajtóról szóló 1986. évi II. torvény (Stv.) 2. §-ára. Előadta, hogy az objektív tájékoztatás követelményének eleget téve, felelősségteljesen járt el, a sajtótájékoztatón elhangzottakról valósághű, hiteles tájékoztatást adott az augusztus 5-én közzétett cikkben, a per tárgyát képező cikkel azonos oldalon tájékoztatást adott a Révész Máriusz ellen indult per eseményeiről. Azonos oldalon közzétette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete értelmében Révész Máriusz megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, továbbá lehetőséget biztosított a felperes számára, hogy ugyanezen az oldalon kifejthesse személyes véleményét. Megállapítható, hogy a sajtótörvény 11. § (1) bekezdésében és a MÚOSZ Etikai Kódex 4. §-ában meghatározott szakmai szabályokat betartva, az adott helyzetben elvárható gondossággal járt el. Amennyiben egy sajtótájékoztatóról kell tudósítani, a OK. 14. számú állásfoglalás szerinti objektív felelősség olyan gondossági követelményt állít az újságíró elé, ami teljesíthetetlen.

Előadta, hogy fellebbezése nem tartalmazott olyan, a jogerős ítéletben rögzített okfejtést, hogy kizárólag a cikk első mondatában szereplő közlést lehet vizsgálni a perben.

Megállapítható, hogy nem híreszteltek olyan állítást, hogy a felperest az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták. Ilyen állítás ugyanis nem szerepelt a cikkben. Az elsőfokú bíróság az eredeti teljes cikkből kizárólag ezt a kitételt minősítette olyannak, ami sérti a felperes jóhírnevét, szemben a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjával.

A szavak általánosan elfogadott jelentése alapján az eredeti teljes cikk magában foglalja az ideiglenes intézkedés folytán eltávolított részeket is, tehát az elsőfokú bíróság az eredeti teljes cikket vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy abból egy kitétel sérti a felperes jóhírnevét. A sérelmezett kitétel Révész Máriusz véleményét tartalmazza, így annak továbbítása miatt nem állapítható meg az I. r. alperes felelőssége. Hivatkozott arra, hogy a per tárgyát egyetlen cikk, a www.gondola.hu internetes portálon megjelentetett Orbán Viktor ára 30.000.000 forint?" című cikk (ilyen című cikk nem jelent meg a Gondolán – szerk.) képezte, így nem értelmezhető a jogerős ítélet érvelése, miszerint a felperes a sajtótájékoztatón elhangzottakat ismertető, majd a később megjelentetett két cikket sérelmezte, tehát a két közlést együttesen, a maguk összességében kellett vizsgálni.

A nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos döntést jogszabálysértőnek tartotta, mert nem fejtette ki, hogy melyek azok a tények és körülmények, amelyek alapján köztudomásúnak tekinthető a jogsértés hátrány okozására való alkalmassága. Kifogásolta, hogy a felperes jelen esetben nem jelölte meg: melyek azok a hátrányok, amelyek a Pp.163.§ (3) bekezdése alapján köztudomású tényként értékelhetők. Az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 163. § (3) bekezdését, mivel a bíróság köteles a feleket a tárgyaláson figyelmeztetni arra, hogy valamely tényt köztudomásúnak ismer el. Ebben az esetben e tényekkel szemben ellenbizonyításnak van helye. Ilyen figyelemfelhívásra nem került sor az eljárás során.

A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint az eljárt bíróságok megsértették a Ptk. 339. § (1) bekezdését, amikor nem vizsgálták, hogy a kártérítési felelősség valamennyi feltétele fennállt-e. Jelen az esetben az I. r. alperes a sajtótörvény és az etikai kódex rendelkezéseinek betartásával úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így a felelősség megállapításának feltételei közül a felróhatóság nem áll fenn. A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítása során az ügyben eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutottak, amikor úgy tekintették, hogy a kialakult bírói gyakorlathoz képest nem eltúlzott a felperes követelése, és nem állt elő egyéb olyan feltétel vagy körülmény, amely ettől eltérő megítélést indokolna. Sem az első fokú, sem a másodfokú ítélet nem tartalmazza, hogy melyek voltak azok az adatok, tények, körülmények, amelyeket e mérlegelés során figyelembe vettek. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták azt, hogy a teljes cikk szövegéből a jóhírnév megsértésére alkalmasnak ítélt mondat bizonyítottan több sajtóorgánumban is megjelent, sőt a mai napig is látható. Hivatkozása szerint a per tárgyát képező cikket a megjelenésétől 2010. március 1-ig összesen csupán 718 alkalommal tekintették meg, továbbá maga a felperes propagálta a róla szóló, jelen per tárgyát képező cikkel megegyező tartalmú cikkeket az egyik internetes fórumon. Utalt arra is, hogy a per tárgyát képező cikkel azonos oldalon közzétették a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét.

Álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításához nem elegendő azt rögzíteni, hogy a bíróság értékelte a jogsértés tárgyi súlyát. Eltúlzott mértékűnek tartotta a másodfokú bíróság által megítélt 200.000 forint + áfa perköltséget, mert az nem áll arányban a pertárgy értékével és az elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak; szerint alaptalan.

A Ptk. 75. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a torvény védelme alatt állnak.

A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés kimondja, hogy a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis szinben tüntet fel.

E rendelkezésből kitűnően a jóhírnév sérelmének megállapítását a valótlan tény illetve a való tények hamis színben való feltüntetésének híresztelése objektíve megvalósítja. Ezért a sérelmet szenvedett személy a Ptk. 84. § (1) bekezdésének a) pontja alapján objektív szankcióként, alanyi jogon kérheti a jogsértés megállapítását.

Az I. r. alperes a jogsértés megállapítása - mint objektív jogkövetkezmény - alól nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy az Stv. és az etikai kódex rendelkezéseinek megfelelően járt el.

Erre tekintettel tévesen hivatkozott az I. r. alperes arra, hogy a sajtótájékoztatón elhangzottak közzététele miatt nem állapítható meg, hogy megsértette a felperes személyhez fűződő jogát. Ugyanis a híresztelés megvalósítja a jogsértést.

Mindezek alapján a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, ezáltal - a felülvízsgálati kérelem érvelésével szemben az elsőfokú bírósággal egyezően állapította még a jogsértést.

Alaptalanul kifogásolta a felülvizsgálati kérelem a nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést is.

A Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint.

A Ptk. 339. 5 (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, kőteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése alapján a kárért felelős személy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást és költséget köteles megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Ebből következően a nem vagyoni kárigényt előterjesztő személynek meg kell jelölnie, melyek azok a hátrányok, amelyeket a jogsértéssel okozati összefüggésben elszenvedett. Amennyiben ezeket a hátrányokat a jogsértő vitatja, a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján felperest terheli az okozott károk bizonyítása.

Az I. r. alperes felülvizsgálati álláspontja szerint nem járt el felróhatóan, ezért nem kötelezhető nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Azonban tényként állapítható meg, hogy az I. r. alperes nem tett eleget a felperes kérésének, amelyben a jogsértő közlemény eltávolítását kérte annak ellenére, hogy tudomással bírt a jogsértést megállapító jogerős ítéletről. Ezzel az I. r. alperes felróható magatartást tanúsított, ezért e magatartásával okozati összefüggésben a felperesnél felmerült hátrányok miatt kártérítési felelőssége fennáll.

A felperes a perben nyilatkozott a jogsértő közlések miatt őt ért hátrányokról. Beszámolt arról, hogy az interneten széles nyilvánosság előtt, hosszabb ideig folyamatosan megvalósuló jogsértés társadalmi megítélésében szélsőséges értékítéleteket váltott ki, számára jelentős hátrányt okozott. A perben előadta, és igazolta, hogy a korábbi jogerős ítélet következményeként a sajtótájékoztatóról közöltek eltávolítását követően e-maileket kapott, amelyek ezt sértő módon kifejezésre juttatták. Az I. r. alperes a felperes megkeresése ellenére a cikket nem távolította el, hanem egy újabb cikket tett közzé.

A felperes által előadottak, további külön bizonyítás nélkül is megalapozottá teszik az I. r. alperes nem vagyoni kártérítésben marasztalását.

Helytállóan értékelték tehát az ügyben eljárt bíróságok, hogy ezek a következmények a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint köztudomású tényként olyan hátrányt okoztak a felperes számára, amely kompenzálására nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt.

Tévesen hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságoknak a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján figyelmeztetniük kellett volna a köztudomású tényekre. Ugyanis a bíróságok jelen esetben nem olyan tényt vettek figyelembe, amelyre nézve a felek nem tettek előadást, hanem a felperes személyes előadásában foglaltakat - mint köztudomásúan elfogadható tényeket - értékelték. Arról, hogy a Pp. 3. § (5) bekezdése alapján a bíróság a legalapvetőbb bizonyítéknak minősülő, felperes által tett személyes előadás valóságát - mint köztudomás szerint is bekövetkező hátrányokat - elfogadja és ítélete alapjává teszi, a feleket a tárgyaláson előzetesen nem kellett fígyelmeztetnie.

Megalapozatlanul sérelmezte az alperes a nem vagyoni kártérítés összegének a megállapítását is. A mai ár és értékviszonyok mellett a felperes által követelt összeg szinte csak jelképesen fejezi ki a nem vagyoni hátrány kompenzálását. Az semmiképpen nem tekinthető eltúlzottnak, így a Pp. 206. § (3) bekezdésébe ütköző jogsértő mérlegelésnek nem minősíthető.

A másodfokú bíróság helytálIóan. kötelezte az I. r. alperest a felperes -megbízási szerződése alapján meghatározott fellebbezési költség megfizetésére is. A 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján ez a megbízási díj akkor csökkenthető, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével, illetve az elvégzett ügyvédi tevékenységgel. E feltételek nem álltak fenn, a megállapított perköltség felülmérlegelésére önmagában az a hivatkozás nem adott alapot, hogy azt az I. r. alperes eltúlzottnak tartja.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésének megfelelően hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. § (1) bekezdése valamint a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint kötelezte a pervesztes I. r. alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel nem tartatta indokoltnak a fellebbezési eljárásban megítélt perköltségnél magasabb összegű költség megfizetését.

A felülvizsgálati eljárási illeték megtérítésére az I. r. alperes köteles a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.

Budapest, 2011. június 29.

Dr. Mészáros Mátyás sk. a tanács elnöke,

Böszörményiné dr.Kovács Katalin sk. előadó bíró,

Dr. Kovács Zsuzsanna sk. bíró