Prágában szobrot avattak Eduárd Benesnek, az egykori Csehszlovákia második köztársasági elnökének.

Stoiber, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke is egyben, a Csehszlovákiából elűzött németek és leszármazottaik hagyományos pünkösdi találkozóján beszélt Augsburgban, s provokációnak, a bajor-cseh jószomszédi viszony megzavarásának minősítette a szobor felállítását.
A találkozóra becslések szerint 50 ezer ember jött el. Edvard Benes néhai csehszlovák elnök dekrétumai közül képezte néhány a csehszlovákiai németek és magyarok politikai-gazdasági jogfosztását, kollektív bűnösökké nyilvánításukat a második világháború után. Csehszlovákiából hárommillió németet telepítettek ki, az egész népközösségről állítva, hogy támogatta a nácikat. Az elűzöttek között antifasiszták és németül beszélő zsidók is voltak. A kitelepítéseket atrocitások kísérték.

Hajlandó közvetítői szerepet vállalni a szudétanémetek és Csehország között, s mulasztásokat vetett a prágai kormány szemére.

A szudétanémetek közösség elnöke, Bernd Posselt felszólította Václav Klaus cseh elnököt, hogy hagyja abba az európai alkotmány elleni "agresszív propagandáját". Az euroszkeptikus cseh elnököt Posselt olyan autóshoz hasonlította, aki áttéved az ellenkező irányba haladó autók sávjába.

A szudétanémetek üdvözlik az európai alkotmányt, mert abban biztosítékokat látnak az etnikai tisztogatások és az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetések ellen. Posselt megerősítette, hogy a szudétanémetek a cseh néppel való kibékülés jegyében formálnak igényt a szülőföldre.

Egy szlovák lap védelmébe veszi a Benes-dekrétumok nyomán kárvallott magyarokat

Ha valaki hatvan évvel a világháború után a kollektív bűnösség elve mellett kardoskodik, az a szlovák történelem legrosszabb eszméjét, a kollektív bűnösség elvét veszi védelmébe - írja hétfői számában egy liberális szlovák napilap, élesen bírálva azt, hogy a szlovák parlament jelenlegi ülésének napirendjére tűzte a szlovákiai magyarok elleni jogfosztó intézkedéseket törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét deklaráló határozat-tervezet megvitatását.

Marián Lesko, a SME cikkírója "a szlovák parlamentarizmus szégyenének" nevezi, ami most történik. A parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, a magyarellenességéről elhíresült zsolnai (Zilina) polgármester, (Vladimír Meciar egykori kormánykoalíciós partnere) Ján Slota és pártjának hasonlóképpen szenvedélyes magyarellenességet reprezentáló alelnöke, Anna Malíková Belousová egy független parlamenti képviselő, Ján Mikolaj "közvetítésével" olyan napirendi indítványnak szerzett érvényt a szlovák törvényhozásban, amely elfogadása esetén végeredményében megerősíteni lenne hivatott a "németek, a magyarok és az állam más ellenségeinek" kollektív bűnösségét.

Ugyanazt tehát, amit a második világháború után az akkori törvényhozás a csehszlovák elnök, Eduard Benes nevével jegyzett dekrétumokban is törvényi erőre emelt. Ez adott "törvényes módot" a homogén cseh-szlovák nemzetállamot építő eszmék érvényesítéséhez, a csehszlovákiai magyarok és a németek jogfosztásához, vagyonelkobzásához, kitelepítéséhez, végső soron pedig a magyar-szlovák lakosságcseréhez is. A dekrétumok egyes vonatkozásai máig hatályosak, mert hatvan év alatt nem mutatkozott kellő hajlandóság azok hatálytalanítására. Igaz, hogy az előterjesztés nem a dekrétumokat, hanem "a nácitlanítás dokumentumainak érinthetetlenségét" nevesíti, ám mint Lesko írja, "valójában azt kéri, hogy a demokratikus állam törvényhozása ne csak a Benes-dekrétumokkal, hanem a kollektív bűnösség elvével is azonosuljon." A cikkíró emlékeztet a kérdéskört kutató szlovák történész, Stefan Sutaj soraira, aki azt írta, hogy a magyar lakosság elleni intézkedések részben általános jellegűek voltak, traumatizálták a szlovákiai magyarokat, meghurcolták őket, ami mai szemmel nézve igenis sajnálatosnak ítélendő bánásmód volt.

Nem tekinti azonban sajnálatosnak mindezt az előterjesztő Mikolaj és a mögötte álló SNS, amely az előterjesztés indoklásában "Németország és Magyarország agressziójára akkor megfelelő reagálásnak" nevezi a magyarok elleni megtorlásokat. Meglátjuk, vajon az előterjesztőn, a mögötte álló Slotán és Malíkován kívül a három ellenzéki párt, a kommunista KSS, a Vladimír Meciar vezette Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) és a Robert Fico nevével jegyzett Smer (Irány) - Szociáldemokrácia is "megfelelő reagálásnak találja-e, hogy az államok agressziója által a köztársaság területén élő olyan embereket büntettek, akik személy szerint ugyan ártatlanok voltak, csak éppen a nemzetiségük nem minősült "helyénvalónak" - írja a kérdést érintően egy további, hasonló hangvételű írást is közlő szlovák lap.

Ideje, hogy a szlovák politikai vezetés bocsánatot kérjen a szlovákiai magyaroktól

Itt az ideje, hogy a Szlovák Köztársaság politikai vezetése végre bocsánatot kérjen a saját polgáraitól, a rajtuk, a szlovákiai magyarokon megesett sérelmekért, amiért annak idején az állam nem úgy bánt velük, ahogyan a saját polgáraival bánnia kellett volna, hanem a gonosztevőknek kijáró bánásmódban részesítette őket, jóllehet, nem voltak azok - írta hétfőn egy szlovák lapban Miroslav Kusy szlovák politológus.

Kusy annak kapcsán hallatta véleményét, hogy Szlovákiában ismét nagy a hullámverés a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok körül, amelyek semmissé nyilvánítása iránt a szlovák politika nem mutat hajlandóságot, s most egy nacionalista erő, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) próbál érvényt szerezni annak a törekvésének, hogy a pozsonyi törvényhozás deklarálja a dekrétumok érinthetetlenségét.

Ahogy Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a közelmúltban tette, úgy Kusy is annak a véleményének adott hangot, miszerint ha a szlovák politikai vezetés helyénvaló módon a zsidóktól már bocsánatot kért a második világháború alatt fennállt fasiszta szlovák állam gaztetteiért, és a németek felé is megtette ugyanezt a gesztust a háború utáni meghurcoltatásuk, kitelepítésük okán, akkor itt az ideje, hogy a magyarok felé is megtegye ezt ugyancsak a második világháború utáni jogfosztásuk miatt.

Kusy kifejtette: a szóban forgó sérelmek nem a magyar és nem a szlovák államot érték, hanem az akkor élt polgárokon, konkrét embereken estek meg. "Az akkori sérelmeket azonban az akkori állam, a nevében cselekvő állami szervek követték el. Semmi ok tehát arra, hogy az egyik állam kérjen bocsánatot a másiktól, hanem az lenne indokolt, hogy az állam megkövesse a saját polgárait, akik ellen mint állam, vagy mint jogutódként fellépő államalakulat cselekedett" - írta annak kapcsán, hogy mostanság a bocsánatkérés kérdése úgy vetődött fel, hogy ne csak Szlovákia kérjen bocsánatot a szlovákiai magyarokat ért sérelmek miatt, hanem a kölcsönösség elve alapján Magyarország is tegye meg ugyanezt, kivált az 1938-tól 1945-ig terjedő időszak okán, amikor a visszacsatolt Felvidéken élt szlovákokat érték magyar részről elkövetett sérelmek.

Kusy szerint az államközi kapcsolatok e tekintetben csak másodlagosak. Az elsődlegesek a sérelmeket elszenvedő hús-vér emberek. "A Szlovák Köztársaság meghatározó politikai intézményeinek vitapartnerei e tekintetben azok a szlovákiai magyar polgártársaink, akik a második világháború utáni meghurcoltatásokat elszenvedték. Őket, vagy szüleiket három évre megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, vagyonukat kisajátították, őket cserélték ki erőszakkal a magyarországi szlovákokért, a csehországi határvidékekre őket hurcolták el kényszermunkára, őket reszlovakizálták, ők nem járhattak három évig iskolába, mert a magyar iskolákat bezárták, a szlovák iskolákba pedig nem engedték be a magyarokat" - emlékeztetett írásában a szlovák politológus.