A gondola.hu ügynökügyi sorozatának következő epizódjában egyfajta összegzésre került sor. Érdeklődésünk tárgya az ügynökügyek információforrásainak köre, sorsa, megbízhatósága lett. Az állami bázisadattárak, a népességnyilvántartás, a társadalombiztosítás, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítás, az adóadminisztráció adattáraival lehetne összevetni a szolgálatok és az állampárt (az MSZMP pártlista, valamint a Köztársaság téri központban foglalkoztatottak) hátra maradt listák neveit. Ilyen módon el lehetne jutni a munkahelyekig és beosztásokig, hogy a baloldali bűnösök leleplezésére sor kerülhessen. Egyébként a nácivadászathoz felhasznált információ- és adatforrások e téren hasznosak lehetnek.

I. Az ügynökválság tájékoztatáspolitikája

1. A tartalom kontextusa – társadalmi összefüggések

1.1 A politikai keretek közötti médiamagyarázkodás

Kirobbant az MSZMP-MSZP belháborúja, amikor Gyurcsány elindította a leszámolást a párt múmiáival. Az ügynökválság újabb hazugságfalat rombolt le, amikor kimondatott, hogy az MSZMP-tagok maguk alapozták meg az ügynökosztályt, a politikai megrendelők is szóba kerülnek (egészen Gyurcsány családjáig bezárólag). Az „ügykezelést” és tartalmi kommunikációt azonban Horn irányítja, aki Gyurcsány szellemi mentora a politikában és a kormányzásban is!

A „mi legyen titkos?” dilemmája viszont nem az MSZP ügye, hanem a tarthatatlan álláspontot képviselő rendszerváltóké: az MDF és a Fidesz képtelen egy világos és gyakorlatilag is működőképes álláspontot kidolgozni. Az ügynökválság kommunikációjának is vannak epizódjai, a mostaniban a manipulált listákkal vélemények manipulációja az logikai vezető. A baloldali lapok (a bulvárbal=blikknépszabó) és a pártújság (népszava) a maga sajátos orientációjával a „vamzerbatyu” és „az ön mit gondol az ügynöklistáról?” típusú orientációs jelzőkkel operálnak. A liberális médiaorientációban az egész ügynökügyesdi csak (!) egy „kémgame” volt. Az ügynökválság mint politikai napirend egyfelől a kereskedelmesedés (levéltáros-biznisz), másfelől a durva politikai orientálás (médiacsalás, jobboldali személyek és intézmények besározása) irányába tart változatlanul, és a belpolitikai-gazdasági bajok kiszorításának az eszköze.

A politikainapirend-képzésben megjelenik az ügynökriposzt is. Egyfelől a gyurcsányi tisztogatással szemben, másfelől a társadalom előtti mentegetőzésben, nem utolsó sorban a jobboldali politikai személyiségek lejáratására. A „szocializmuskatikák” mint jellegzetes kulturális és/vagy médiaapologéták képviselője, Szegvári Katalin üzen Gyurcsánnak, amikor öntudatosan kijelenti, ő tanú, pedig az MSZMP-MSZP mellett korteskedő médiaszemélyiségként a rendszerváltás óta mutatott viselkedésével is érintettnek számít. A szövegkörnyezet Szegvárinál és partnereinél a szerecsenmosdatás tipikus megnyilvánulása, mert a baloldali ügynökök nem áldozatok. Talán bűnbakok lehetnek még, de azt is bizonyítani kellene. A Népszabadság történelmi oldalán (2005.márc.3. p.2.) a bezúzások az szocializmuskatikák hivatkozása mellé belopva, megjelenik egy pár soros jegyzet arról, hogy az MSZMP tagsága nyakig volt/van az ügynökügyekben. Ez a hivatalos baloldal beismerése, ahogy Gyurcsány tisztogatása a bűnös baloldalon is ilyen formában nyer bizonyságot.

1.2 Professzionális tájékoztatáspolitika: a politika orientálás és napirendképzés

Az ügynök lista folyamatosan bővül. Megjelentek árnyalatok a politikai bűnösök megjelölésében. A médiakategóriák a kényszerrel beszervezettek: passzív, vagy együttműködést megtagadó ügynökök, közömbös ügynökök, aktív magatartású ügynökök; az önkéntes ügynökök; a tartótisztek; a titkos és szigorúan titkos állományú tisztek; a megrendelők körét írják le. Megjelenik, hogy mindenkinél nagyobb felelőssége a megrendelőknek, akik az ügynököket és tartótisztjeiket mozgatták, akik a nyomozásokat és besúgásokat megrendelték. Itt elsősorban a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének vezetőire gondolunk. A III. Főcsoportfőnökség azonban nem volt állam az államban, hanem a mindenkori párt és kormányvezetés utasításait hajtotta végre. Az illegálisan szerzett információk használói a párt központi és politikai bizottságának tagjai is voltak. Az ügynökök felett álló hierarchia ismerete nélkül az ügynökök működése sem érthető meg. Önmagában nem mérhető az a felelősség sem, ami az egyes embert terhelte. Zsarolás, testi és lelki kényszerítés esetén nem várható el kötelezően valakitől, hogy ne engedelmeskedjék az erőszaknak, és akár életét is adja azért, hogy lelki szabadsága megmaradhasson. Rendőrnek, tartótisztnek, SZT-tisztnek, központi és politikai bizottsági tagnak menni azonban nem volt kötelező, és az ügynöknek sem kellett túlteljesíteni a vele szemben támasztott elvárásokat. /1/

Elege van néhány történésznek abból, hogy a rendszerváltás után 15 évvel sem lehet tudni, hogy kik voltak az ügynökök. Ezért tudományos kutatásba fognak, hogy a sok tízezer nevet tartalmazó listát összeállíthassák és nyilvánosságra hozzák. Az 56-os Intézet főigazgatója ígérete szerint erre akkor is sor kerül, ha a parlament nem fogadja el az ügynöktörvényt. A Fidesz szerint egy ügynöklistának kell lenni a Miniszterelnöki Hivatalban is. Demeter Ervin, az Orbán-kormány volt titokminisztere szerint a Miniszterelnöki Hivatal irattárában kell lennie annak a listának, amely az első szabadon választott parlament ügynökügyben érintett tagjainak névsorát tartalmazza. "Azt tudjuk feltételezni, hogy a normális eljárás esetén hol kell lennie" - mondta a dokumentumról a fideszes országgyűlési képviselő a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában. Hozzátette, "úgy gondolom, az komoly probléma lenne, ha onnan valaki eltüntette volna ezt". Demeter szerint a "megvan az iratkezelésnek egy normális rendje, e normális rend szerint a Miniszterelnöki Hivatalban kell tartani, és valószínűnek tartom, hogy másolatot nem szabad róla készíteni". /2/

1.3 Médiaorientált társadalomkép: ügynökök, besúgók, meg a többiek

Az ügynökválság a társadalmat tovább erodálja, mert a politika a minél rosszabb annál jobb alapon erőlteti a kommunikációs fórumokra. A média megpróbálja a jobboldali besúgókra és egyházi ügynökökre korlátozni a témát, de már nem lehet, és egyre többen hangoztatják a megrendelők, az MSZP-ben ma is hatalmon lévők felelősségét.

Az állambiztonsági szolgálat utolsó, 1989. június 30-i statisztikája szerint (a profi hírszerzés nélkül) mintegy tízezer ún. hálózati személyt foglalkoztatott, s akkor nem beszélünk azokról (róluk még statisztikák sem készültek), akik hivatalból, vagy a megbízhatóság okán, ún. társadalmi kapcsolatként működtek együtt. A hálózat nem egyszerűen a megzsaroltak serege volt, hanem azoké is, akik önként és dalolva, na jó, itt-ott egy kis előnyt remélve, tették a dolgukat, bújtak bele a hálószobánkba, fürkészték mindennapjaink apró titkait. Ha a diktatúra 45 évét (1945-1989) vesszük alapul, akkor "ügynök", a számításaim szerint - munkadossziéik sorszámából következően - talán közel 170 ezer lehetett, de ez megtévesztő, hiszen e logika szerint a mai Magyarország területén közel 16 és fél milliós népességgel kellene számolnunk, vagyis annulálnunk kellene a halandóságot. A 170 ezres szám jelzi, hogy történelmi léptékkel mérve semmivel sem maradtunk el keletnémet barátainktól, nekik 1989-ben jutott 16 és fél millió főre 170 ezer besúgó. Nem voltunk különbek náluk… állapítja meg az egyik kinevezett ügynökügyi szakértőnk. /3/

Felveti azt az álnaiv kérdést is, hogy „Milyen alkotmányos rend az, ahol (már a második) miniszterelnök, értsd a Magyar Köztársaság kormányának feje, előbb nyilvánosan elkötelezi magát a múlt teljes feltárása mellett, majd mindkét (inkább mindhárom) esetben véres fejjel kénytelen tudomásul venni, neki nincs hatalma akaratának érvényesítéséhez, hanem a "szolgálatok" diktálnak neki (is).”

Más fórumokon a konjunktúra törvényszerűségeinek engedve teregetik ki ügynökök, besúgók a magyar és a világtörténelemben. (Ez olyan pótcselekvés, mint amikor neves magyar médiaszemélyiségek, újságíró pulitzerjóskák naponta leleplezik az orosz maffiát nálunk. A moszkvai tudósítóink sokkal jobban ismerik-merik az orosz valóság szennyesét teregetni, mint a hazai politikaibűn- és maffiaügyeket szemlézni.)

A magyar történelem hemzseg az árulóktól, besúgóktól, ügynököktől – akárcsak más országok históriája. Az alábbiakban Talleyrand-tól Leninig, Zrínyitől és Frangepántól kezdve, Martinovicson át Felsőbüki Nagy Pálig tekintjük át a híresebb eseteket. A világtörténelem legismertebb személyiségei közül is többről kiderült már, hogy ellenséges (vagy éppen szövetséges?) hatalmak ügynökei voltak. A globális történelem talán legnagyobb diplomatája, a francia külügyminiszter, Talleyrand maga ajánlotta fel szolgálatait az orosz uralkodónak, Sándornak, amikor Napóleont pár perccel megelőzve találkozott minden oroszok cárjával. De Talleyrand elfogadott pénzt Metternichtől, az osztrák kancellártól is. Sőt, amikor az amerikaiak nem akarták megvesztegetni, akkor kidobta őket, és csak egy második fordulóban adta el nekik a mai Egyesült Államok középső részeit magába foglaló hatalmas kiterjedésű Louisianát. Utóbb derült ki, hogy a 16 millió aranyos vételáron felül Talleyrand valószínűleg ugyanennyit kapott a zsebébe… Lenint a német titkosszolgálat dobta át az I. világháború végén az orosz frontra, hogy bomlassza fel a túloldalt. (Hogy ez az akció túl „jól” fog sikerülni, arra a németek aligha gondoltak.) Az eredetileg Uljanovként ismert kommunista ideológust a semleges Svájcból páncélvonattal szállíttatta át Németországon keresztül a berlini kvázi-főparancsnok, Luddendorff. Ezek után nem meglepő, hogy a világhatalmak között, az oszmán török birodalom és a német-római császárság, illetve az Orosz Birodalom és a Habsburg Monarchia között őrlődő Magyarországon számos politikus, katona, közéleti szereplő vagy egyszerű polgár is árulásra, besúgásra, ügynökösködésre adta a fejét. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér rejtélyes halála után nem sokkal, 1670 körül a Wesselényi-féle összesküvés több tagja is egymást jelentgette az osztrák udvarnál. Wesselényi Ferenc nádor halála után ugyanis a magyar főurak nem tudtak összefogni, még a szervezkedők sem. A versengő magyar politikusok közül Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és Nádasdy Ferenc nádor is egymást jelentgették Lipót császárnál. Zrínyi és Frangepán például azért rohantak Bécsbe, mert amikor látták, hogy katonailag kudarcba fullad az összeesküvésük, azt remélték, legalább a saját bőrüket menthetik. Nem tudták, hogy Széchy Mária, akit sokan Murányi Vénuszként (egy hősköltemény főszereplőjeként) tisztelnek még ma is, s aki Wesselényi Ferenc nádor özvegye volt, már rég jelentette a szervezkedésüket Bécsnek. Így végül Zrínyiből és Frangepánból mártír lett, amit ők maguk kívántak a legkevésbé… /4/ És így tovább!

1.4 A rendszer megbocsátana az általa üldözötteknek?

Az ügynökügyet le kell zárni, és a kezdeményezés lényege, a feltárás, hozzáférés, az átgondolt mértékű és formájú nyilvánosság indokolt, visszalépés nincs. Az ilyen írásra a Kolláth György és Ungváry Krisztián közötti „hírlapi párviadalra” reagáló deákpéteri konszolidáció szólít fel. „Célom a kedélyek lecsillapítása. Úszás közben (Lukács fürdő) artikulálódott bennem egy álláspont, közreadom.” – írja Deák, a praktikus. Mert amit felvet, az valóban gyakorlati érvényű. „Ehhez az ügyhöz, amely lényegében "szelíd erőszak", polgári demokratikus politikai felügyelet kell. Kikből fog állni, és mit tehet a civil kontroll a korrektség, az őszinteség, illetve másik oldalon az adott törvényi keretek túllépése terén? Ki, milyen testület figyel arra, hogy ne legyenek rágalmak, hamisítások, eltüntetett papírok, illetéktelenek vájkálásai, szenzációs dolgok, amelyekből "kabátlopási esetek" keletkeznek? Egy kijelölt bíró? Levéltárosok csoportja? Ugyanis lesznek gondok. Még az áldozatoknál is fontos, milyen alapon zsarolták vagy kényszeríttették besúgásra. Milyen adatok, esetleg névváltozások derülnek ki? Milyen családi viszályokra, akkor elítélendő, és egyesek szerint ma is torz másságokra derül majd fény? /5/

Gyurcsány Ferenc önfeledt kijelentésekkel tematizálja a közéletet, emberek életével szórakozik, az interneten megjelenő, ellenőrizetlen ügynöklistákat egyértelműen ő hívta elő kijelentéseivel, illetve hallgatásaival, a nevek megjelenése az ő érdekeit szolgálja, és most boldog lehet - mondta a Klub Rádió hétfő reggeli műsorában Szegvári Katalin. Szegvári nyílt levelet írt Gyurcsány miniszterelnöknek, melyben ez áll: nem írtam soha jelentést, nem kellett a környezetemről beszámolni. Gyurcsány úr, mi voltam, mi vagyok én? Az ön játékszere? Politikai áldozata? - teszi fel a kérdést Szegvári, aki levele végén azt írja: Ön pedig (értsd, Gyurcsány Ferenc) mától személyes ellenségem. /6/

A média szerint viszont a katolikus egyházat teljesen beszervezték. A főpapság, a püspöki kar egyértelműen együttműködött a pártállami titkosszolgálatokkal. Ezt – természetesen - egy olyan névtelenséget kérő szakértő mondta az [origo]-nak, aki az előző rendszer egyháztörténeti vonatkozásait kutatja. Kutatásai szerint a Kádár-korszakban a püspöki kar tagjait szinte egytől-egyig beszervezték, de még most, tizenöt évvel a rendszerváltás után is egykori ügynök (!) a püspökök négyötöde. Nem is lehetett püspök és (katolikus) egyházi vezető az, aki nem működött együtt. A pártállam egy 1957-es törvényerejű rendeletben szabályozta az egyházi tisztségek betöltését, állami hozzájáruláshoz kötve azt. Ezt csak a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény helyezte hatályon kívül 1990 elején. Sok szakértő gyanakszik arra, hogy azért maradtak ki az egyházak a kötelező átvilágításból, mert az érintett egyházi vezetők kilobbizták ezt. /7-12/

2. Az ügynökválság politikaimarketing-kommunikációs érvelése

A kormány és az MSZP, velük Magyarország már egyedül maradt a volt kommunista-szocialista országok között, amelyikben a baloldali politikai bűnösök és ügynökök listája még nem jelent meg. Most éppen a lengyelek álltak elő egy 240 ezer ügynököt tartalmazó listával, ami egyben hihetővé is teszi a 70-80 ezres magyar ügynöklétszámot. Jellemző belpolitikai esemény nálunk, a közpolitika vékony nyilvánosságában feltűnt holokauszt narratíva, melyben az aktuális példa az ausztráliai Bárdy Magda-ügy, amelyben a holokauszt-túlélő egy ÁVH-s pribéket felismerve fordult magyar hatóságokhoz, mire a belügyminiszter letagadta azt is, hogy az ÁVH politikai bűnöző szervezet lett volna. Ezzel egy időben a mai belügyminisztériumban olyan tisztviselőkre derül fény, akik még a bűnös baloldali politikai vezetők alatt dolgoztak. A Krakus ügyben tavaly ment nyugdíjba kitüntetéssel az a hivatásos elhárító tiszt („tartó tiszt”), aki a Krakust diszponálta.

2.1 Az ügynökügy újabb és újabb állomásai, mellékvágányai

Az ügynökválság típusú bohózat folyásának vannak állomásai, vagy nagyepizódjai: ilyen most az antiszemitizmus és vádjának megjelenése a Bácskai-ügynök nevének bedobásával. A cél itt láthatóan kettős. Egyrészt az általános áremelés és elmagánosítás típusú kormánypárti panamák idején egy jó balhéra ad lehetőséget a tekintélyes professzor kiadása. Másrészt a professzorral bedobják a zsidókártyát az ügynökügyekbe, ami természetesen csakis antiszemita narratívába torkollhat. Bácskai mindjárt azzal védi magát, hogy 1956-ban milyen antiszemita atrocitások voltak s ő azok hatására lett kommunista, aki belülről akarta megjavítani a gonosz kommunista pártot. (Lásd ezt a mesét más, baloldali bűnözőknél!) Ebből az indíttatásból programozható, hogy jobbról majd beugranak a radikálisok és foglalkozni kezdenek a zsidó-ÁVH-sokkal, s azokkal a minősített politikus és állami intézményekben ügyködő zsidó személyekkel, akik egyébként felülreprezentáltak voltak a bűnös rákosista nomenklatúrában és így tovább... A Bácskai Tamás tanúsította magatartás „az ügynök halála”, vagyis bohózat és véres politikai dráma, de a szereplő mint főhős nem ő, hanem akiknek jelent, s akik a jelentéseket olvassák. Bácskai viszont arra jó, hogy meghurcolja a zsidó magyarokat, bepiszkolja a magyarokat általában, a magyar történelem 1956-os emlékét, miközben közvetve egyfolytában Kádár és Hornék bandájáról beszél.

2.2 Most hova kerül(né)nek az ügynöklisták és jelentések

Újra átvizsgálnák a tartósan titkosított iratokat - elkészült az MSZP javaslata, amely a házelnök szerint pontot tehet a múltra. A tervezetet a szocialisták megküldték a korábban aggályait hangoztató adatvédelmi biztosnak is. Már a tavaszi ülésszak első ülésnapján tárgyalhat, a legpergőbb menetrend szerint pedig március közepére szavazhat is az Országgyűlés arról a törvénymódosításról, amely nagyobb nyilvánosságot kíván teremteni az „előző rendszer” (a magyar kommunista és szocialista diktatúra) állambiztonsági dossziéinak.

A színház akkor kezdődött, amikor az Országgyűlés elnökéhez benyújtott képviselői önálló indítványt az MSZP elnöke, a szocialista frakció vezetője és helyettesei jegyzik. Azután Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a szöveget azzal a kommentárral vette át Burány Sándortól, hogy reményei szerint a törvény lezárja az elmúlt tizenöt év elmaradásait, egyszer és mindenkorra pontot tesz a múltra. Reméli azt is, hogy a törvény meghozatala kisebb feszültséget fog kelteni, mint amennyi feszültséget önmagában rendezni tud. Feszültséget csak ők maguk tudnak kelteni azzal, ha elvbarátaikat kiverik a székházból. A színház azzal folytatódik, hogy feláll egy tudományos tanácsadó testület, amely háromévente felülvizsgálná a nemzetbiztonsági szolgálatoknál maradt iratokat. A testület feladata lenne az is, hogy a történeti levéltárban őrzött és államtitokká minősített adatokat felülvizsgálja. Eközben óriási vihart kavart, hogy a románok közreadnak egy „szégyenlistát”, melyen az összes román baloldali politikai bűnöző és szekus pribék nevét ismertetik folyamatosan. Lengyelországban hogy nyilvánosságra hozták az eddig titokként kezelt ügynöklistát, amelyen 240 ezer név szerepel. Ezen a besúgok, belső tagok és külső ügynökök mellett azok is szerepelnek, akiket csak kiszemeltek, de nem szerveztek be, valamint maguk a megfigyeltek is. Közben nálunk kezdenek fogyni az ügynökök, istenítélet által, mint Tar Sándor („a megalázottak és megszomorítottak írója”: ezt merte írni róla a baloldali nekrológ), aki 1978 óta állt a III/III-as ügyosztály szolgálatában, ezt a tényt 1999-ben vallotta meg a nyilvánosság előtt.

2.2 A baloldali és a jobboldali ügynökök téma fedőkommunikáció

Egy, a média túlfoglalkoztatásából következően minden lében kanál szakértő, Kolláth alkotmányjogász szerint elvtelen, politikai hasznot célzó versenyfutás folyik az ügynökiratokért. Kolláth szerint bár besúgónak lenni nem dicsőség, de nem is törvénysértés. Igaz, az erkölcsnek ma semmi szerepe. Vagy mégis? Tamás Gáspár Miklós szerint Bácskai Tamás az eddig Kelet-Európában napvilágra került besúgási-följelentési ügyek legsúlyosabbikának a főszereplője. Jelentéseket írt a húgáról, az apjáról, a volt feleségéről, az anyósáról, az apósáról, a sógoráról - Tánczos Gáborról -, közeli barátairól. Tánczos Gábor a Petőfi Kör titkára volt. A Petőfi Kör pedig eddig a dicső és tiszta baloldali múlt eszménye és emléke volt.

„Akkor igen sokan hittek abban, hogy a rendszer megreformálható, és ebben akár a besúgás módszerével is segíteni akartak." Ezt a fagyott káposzta agyú baloldali sörklub tagjai se mernék ma már felhozni. Mert az MSZP-ben sem vevők az ilyen dumára. Gyurcsány most készül kirepíteni a párt múmiáit a csontvázakkal teli székházból.

A liberális sunyításnak kell egy szereposztás, legyen a mi ügynökünk és legyen az ők ügynöke is napirenden. Ez az egyensúly náluk a médiában, abban a médiában, amelyben a tulajdonosi háttér és menedzsment is a hálózatról leszakadt emberekből, vagy azok leszármazottaiból áll. „Megint lett két ügynökünk - egy sima, egy fordított. Igaz, a hivatalos eredményekbe egyelőre csak másfél számít be, mert Krakus dossziéjának még nincs gazdája. A kaposvári polgármester lapzártakor nem nyilatkozik, lapzárta előtt viszont nyilatkozott, mégpedig, hogy ő bizony nem volt ügynök, és hát ki tudhatná jobban róla, ügynök volt-e vagy sem, mint ő maga. Az, hogy mindenféle kartonmásolatok kerültek elő, amelyekben az ő adatai szerepelnek, tudjuk jól, semmit az égvilágon nem jelent: azok lehetnek hamisak is. És ha mindenki tudja, hogy nem hamisak, akkor is úgy kell tenni, mintha azok lennének. Jó ideig nem tudtam eldönteni, amikor ezeket az ügynökügyeket hallgattam, sírjak-e, vagy nevessek. Ma már tudom.” Ez a 168órás mentalitás abban egyedülálló, hogy tudja meddig szabad elmenni a pályán: „Habár jelentős létszámkülönbséget a mai politikai elit bal- és jobboldalán nem lehet fölfedezni (persze nincsenek még végső adataink), az utóbbi években a szembenézés technikájában markáns eltérések fedezhetők fel. Balról mintha a múlt dacos vállalása lenne ma divatos (válogatott ügynökjelentéseink díszkiadásban), jobbról a teljes tagadás (még hogy én közszereplő, ki hallott még ilyet?), a visszatámadás meg a perrel fenyegetés. Úgyhogy az egész besúgászati történetnek mára az lett az egyetlen eredménye, hogy ügynökből is kétféle van, a mi ügynökünk meg a tiétek. Előbbit ártatlanul meghurcolták, utóbbi dögöljék.”

2.3 És a nem ügynökök hova álljanak?

A tényfeltáró vénájáról híres liberális fórumon az „aki nem ügynök volt” szellemiség uralkodik. Könnyebb vicceket gyártani erről a szimptómáról, amelyik a legjellemzőbb tulajdonságainak együttese a „magyar átmenetnek”. Ez a mentalitás tetszik az MSZP-nek, mely a korábbinál sokkal inkább nyilvánosságpárti ügynöktörvény-tervezetet készített, amihez megnyerte koalíciós partnere támogatását. A Fidesz szerint viszont a jövőben ne lehessen szelektíven a nyilvánosság elé tárni egyes személyek ügynökmúltját. A totális hazudozás nyilvánvaló: nem lehet pontosan tudni nagyságrendileg mennyi irat maradt a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Valószínűleg nem kevés, szakértők szerint erre utal az is, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal - amely az egykori III/IV-es csoportfőnökség utódának számít, s valamennyi katonai létesítményben foglalkoztatott elhárítókat és ügynököket - az 1944-1980 közötti időszakról mindössze 10 iratfolyóméternyi dokumentumot adott át a levéltárnak 2003 óta.

Minden hazugság. Hazugság, hogy az MSZMP-tagok között nem voltak hivatásos ügynökök. Az MSZMP-ben megfigyelték a saját tagságot, a vezető beosztású személyeket, az állam minden szervezetébe delegáltak MSZMP-s ügynököket, ahogy a biztonsági szolgálatoknál is voltak MSZP-s ügynökök, mint KGB-s összekötők.

Kétségtelenül előremutató lépés az is, hogy a levéltárban lévő anyagok személyiségi jogokat nem sértő részei felkerülhetnek az Internetre, ahol bárki hozzájuk férhet. Ez a megoldás nyilvánvalóan az újabban hétről hétre szelektíven felbukkanó ügynökdokumentumok miatt született, hiszen csak a közelmúltban két "leleplezés" keltett nagy visszhangot. Bácskai Tamás közgazdászprofesszor közzétett ügynökjelentései a levéltárból származnak, míg a Szita Károly (Fidesz-MPSZ) kaposvári polgármesterrel kapcsolatos egyes anyagok még a levéltárba kerülés előtt közkinccsé váltak. Természetesen ez sem igaz…

Németországban sikerült megoldani az adatvédelemből adódó problémákat is, azzal, hogy az adatvédelem nem jelentheti a tettesek védelmét. A kidolgozott megoldás lehetőséget nyújtott büntetőeljárások megindítására és arra, hogy a kutatók és a sajtó a közvéleményt informálják. Az állambiztonsági szervek minden egykori alkalmazottját kizárták a közhivatalokból. Az „információs munkatársak” esetében a szövetségi, tartományi és városi szervek saját hatáskörükön belül dönthettek arról, kit hajlandók alkalmazni. Ez az előjoguk tizenöt esztendőre vonatkozott, tehát hamarosan lejár. Durván számolva az információs munkatársak fele megtarthatta tisztségét. A német szakértő szerint Magyarországon az állambiztonsági szervek irataival nem lehetett olyan súrlódásmentesen eljárni, mint náluk, mivel belpolitikai viszály robbant ki. A különböző táborok ellentétes érdekeket képviseltek, szemben Németországgal, ahol sikerült kizárni a pártpolitikai viszályt, és megalakítani az ésszerűség koalícióját.

2.4 A magyar modellben a politikai bűnösök ellenőrzik az információs kárpótlást

Gyurcsány miniszterelnök írásban adta hozzájárulását ahhoz, hogy amennyiben a Történeti Levéltárban van bármilyen adat róla, akkor azok teljes nyilvánossága biztosított legyen. Adatok róla nem, de családjáról lehetnek, bár a rendszerváltozás utáni időkből. Az meg fel se merült, hogy az ügynököket beszervezőknek bántódásuk essen. Isten tudja, mitől félnek olyan nagyon. A legszélesebb pofájú kisnyilasvezérről is kiderült, hogy aláírta az aláírandót. Vajon visszavonult szégyenében? Nem, ugyanúgy óbégat még mindig, csak már nem kíváncsi rá senki se. Sarkon fordultak hívei, amikor kiderült, mi van a borítékban? Dehogy fordultak. Ebben az országban még senkinek nem esett bántódása azért, mert ügynök volt. Az meg fel se merült, hogy az ügynököket beszervezőknek bántódásuk essen. A nácivadászatnak is bealkonyult már rég, de ők legalább elkapták Eichmannt. Nálunk csak a gyalogokról van szó, a tisztekkel senki se törődik. Persze, ez is egy hamis, liberális álláspont. A Fidesz az új törvényjavaslatban nem kizárólag a titkosszolgálat iratait, hanem a pártállam titkos iratait teljes körűen nyilvánosságra kívánja hozni. Becslések szerint is az iratok nagyobb része eltűnt vagy széthordták, de nem csak a titkosszolgálatoknál, hanem az államigazgatás több szintjén is keletkeztek hasonló adatok, a teljes dokumentáció megvolt az MSZMP titkos pincéiben is.

A Zentai-ügy és a nácivadászprogram újjáélesztése sok tesz az ügyválság megoldásáért is. Hatására ugyanis „Első esély” címmel programot indít a pártállami rendszer politikai bűnözőinek felkutatásáért a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A szervezet emlékeztet arra, hogy Magyarországon mindmáig nem vonták felelősségre azokat az ÁVO-s és ÁVH-s tiszteket, akik embereket kínoztak, csonkítottak vagy gyilkoltak meg a szocializmus védelmének nevében. A Jobbik szerint ezek a bűnözők szabadon élnek közöttünk, sokszor az áldozatoknál sokkal jobb módban, kapcsolataik révén ráadásul nagyobb eséllyel is indultak a 90-es évek elején.

Ha a történések felgyorsulnak, az erodálja az MSZP ellenállását is. Állítólag már Hiller pártelnök kapott olyan levelet, amelyben egykori III/III-as ügynökök felszólítják a szocialisták vezetését, frakcióját és a miniszterelnököt: hagyjanak fel az ügynöki és operatív tiszti múlt "kiteregetésének" tervével. A Heti Válasz szerint az egykori ügynökök magánarchívumukkal fenyegetőztek. Három volt III/III-as tiszt - az ügynöktörvény tervezett módosítása kapcsán - januárban levelet írt Hiller István MSZP-elnöknek, amelyben egyebek mellett hangsúlyozzák: ha a szocialisták nem hagynak fel az ügynöki és operatív tiszti múlt "látványos kiteregetésének" tervével, "kénytelenek" lesznek olyan dokumentumokat nyilvánosságra hozni, "amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a BM III. főcsoportfőnökség, de különösen a III/III-as csoportfőnökség tevékenységét az MSZMP országos és megyei vezetése irányította". Ez a valóság.

Amikor az ügynökválság a tetőpontjára hágott és az igazi bűnösök is szóba kerültek, egy Roszík-interjú rámutat a BM-ben folyó megsemmisítési kampányra, a Horváth Istvántól Gál Zoltánig terjedő röpke időszak bűnöseinek százaira, ismert, közöttünk élő személyekre. Amikor bemutatták, a Raffay-Roszík-Lovas-Végvári ügy filmjét, amelyben zsákokban hordják megsemmisítésre az iratokat, akkor még megfigyelték az ellenzékieket. Vannak, akik az MDF-ről is azt mondják, hogy addig volt mozgalmi párt, amig a Roszík is tagja lehetett, utána már a beépített ügynökök forgácsolták a mozgalomból összeállt, igazi rendszerváltó pártot.

3. Társadalmasiasítás bulvármódra

A bulvársajtó a következőképpen tömöríti az igazságot, a modulációt, az orientációt és a közömbösítő tartalmakat vegyítő, helyzetleíró szövegeket. Feloszlatja Vas megyei szervezeteit az MSZP etikai bizottságának kezdeményezésére a párt elnöksége. Mint a Vasárnapi Blikk megírta, a megyei szervezetben belviszály tört ki, ami egy politikus esetében tettlegességig is fajult. Az új, teljes körű tisztújításra a tavasz folyamán kerül sor Hiller István szerint. Az MSZP országos választmányi gyűlésén Gyurcsány Ferenc az ügynöktörvénnyel kapcsolatban mondta, hogy a kormány sokkal karakteresebb módosítást szorgalmaz. A kormányfő szerint bátrabb és nagyobb lépéseket lehet és kell tenni az állambiztonsági iratok megismerhetősége érdekében, ehhez egyéb jogszabályok módosítását is támogatni fogja.

Gyurcsány úgy értékelte, sikeres hónapokon van túl a kormány, figyelmét ezentúl a következő másfél év tennivalóira fordítja. Megkapta a választmány támogatását a következő fél év terveihez. Hiller elnök szerint pártja olyan országgyűlési képviselőjelölteket fog állítani, akik nemcsak a párt tagjai, hanem a választókerületekben az emberek támogatását is el fogják nyerni. „A párt céljaként azt határozzuk meg, hogy bázisa és segítője legyen a kormánynak, olyan partner, amely biztosítja az alapot egy olyan sikeres kormányzáshoz, mint amelyet az elmúlt hónapokban a Gyurcsány-kormánytól láttunk." A választmány támogatja a miniszterelnököt, hogy a többség támogatását megszerezve, sikerre vigye a párt politikáját 2006-ban - fogalmazott Hiller. /13/

Közben minden szinten folyik az ügynökügyek maszatolása. A Szita-ügy mellékvízén, állítólag, nyomozásba kezdett saját diákjai körében az a kaposvári iskolaigazgató, akinek iskolájában egy matektanár a diákok szerint készített hangfelvétel szerint az órán politizált. A tanár a polgármester esetleges ügynökmúltjával kapcsolatban állítólag azt mondta diákjainak, ha róla pletykálnának valótlant, akkor géppisztollyal lőné le az illetőt. Péterfalvi Attila, adatvédelmi biztos volt a témával kapcsolatban a Mokka hétfő reggeli adásának vendége: „több problémát vet fel az ügy, a tanárnak nyilván nem kell politizálnia az órán, de felvet egy másik problémát is, ha mégis politizál nem ez az elintézési módja annak, hogy őt figyelmeztessék erre. Tehát ezeknek a felvételeknek a készítése is engedély nélkül készült, tehát jogellenes. Ha a diákoknak a tanárral problémájuk van, azt meg kell osztani az igazgatóval, nem pedig az internetre feltenni." /14-15/

A totálisan hülyére vett társadalom, meg a minden információtartalmat (nomen est omen) nélkülöző tájékoztatás, az irányított üzenet leértékel mindenkit, aki szó nélkül elfogadja e helyzetet. Úgy hogy néhány nem is tudják megállni szó nélkül. A történész Ungvári magára adván valamit a következőket írja.

Az MTI és a Népszabadság tudósítása szerint Tóth András titkosszolgálati államtitkár utasítására a Nemzetbiztonsági Hivatal "átadta az egész egykori III-as főcsoportfőnökség 1990-ig terjedő iratanyagát az illetékes szaklevéltáraknak". A tudósításokban csak egy fél mondattal szerepel, hogy azok a dokumentumok, amelynek a nyilvánosságra kerülése "nemzetbiztonsági érdeket sérthet", továbbra is az NBH kezelésében maradnak. Arról szó sem esik, hogy a III-as főcsoportfőnökség egyes iratait nem is az NBH kezeli, így az átadás azokra ki sem terjedt. A tájékozatlan olvasó azt gondolhatja, hogy csupán néhány olyan dokumentumról lehet szó, amely az átadásból kimaradt, hiszen elvileg nem feltételezhető az NBH alkalmazottairól vagy Tóth Andrásról, hogy pártállami tartótisztek és besúgók védelmezői lennének. Ráadásul arról, hogy mi maradhat a NBH kezelésében, végső soron háromtagú szakmai testület döntött. A valóság azonban az, hogy a Belügyminisztérium és a szolgálatok a késő Kádár-kor iratainak jelentős részét továbbra sem hajlandóak a kutatók és az áldozatok elé tárni. Az iratátadást felügyelő szakmai testület az idén megszűnik. A III/III osztály titkos és szigorúan titkos tisztjeinek (SZT-tisztek) személyi anyagait a Belügyminisztérium mind a mai napig elzárja a kutatás elől, sőt arra sem hajlandó, hogy a szaklevéltárnak átadja őket. Sajnos nem tudhatjuk pontosan, hogy mennyi irat maradt az utódszerveknél, de az igen sajátos, hogy 1989 óta a bevallottan létező, de át nem adott iratok mennyisége állandóan nőtt - minden jel szerint mégsem volt annyira tökéletes az iratmegsemmisítés, mint ahogyan azt eleinte beállították. Bár a pontos szám nem állapítható meg, de az eddig nyilvánosságra került adatokból következtethetünk arra, hogy az úgynevezett "O-dossziék" (Operatív dossziék) állományának mintegy felét, közel 20000 aktát (!) ezentúl is az NBH kívánja őrizni. Az átadott iratok mennyisége 40 folyóméter. Ahhoz képest, hogy a szaklevéltár már most is több ezer folyóméter iratot őriz, és ahhoz képest, hogy mi maradt a szakszolgálatoknál, az iratátadás nagyságrendje nem annyira jelentős. Ráadásul ha figyelembe vesszük, hogy az "O-dossziék" egy-egy kreált "ügy" vizsgálati eredményeit, a tartótisztek jelentéseit és ügynökök besúgásait tartalmazzák, akkor egyértelmű, hogy a visszatartottak esetében valójában a legfontosabb iratokról van szó. Mi lehet az indok, amely szerint az 1960-as évek óta keletkezett Objektum-dossziék fele (!) mai is nemzetbiztonsági érdeket érint? Nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy benne szereplő kompromittált személyek ma is befolyással vannak az iratok sorsára, és érdekeik védelmét összekeverik a nemzetbiztonsági érdekek védelmével.

Az iratátadás anomáliáit jelzi, hogy 2004. végéig a III/III csoportfőnökség titkos és szigorúan titkos állományú beosztottainak irataiból egyetlenegy oldalt sem (!) adtak át az állambiztonsági szaklevéltárnak. A szaklevéltár fond- és állagjegyzéke alapján az is nyilvánvaló, hogy a III. főcsoportfőnökség belső iratforgalmának jelentős részét szintén nem adták még át, holott ezek az iratok sokkal jelentősebbek, mint a koncnak odavetett vizsgálati doszsziék. Utóbbiak ugyanis csak a bírói ítélettel zárult ügyeket tartalmazzák, de az ügynökjelentéseket és a tartótisztek munkaterveit természetesen nem. Mindezen nem csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy az ügynököket akár zsarolással beszervező tartótisztek mind a mai napig védettséget élveznek, sőt a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumától életműdíjakat is kapnak. Magyar József a szegedi III/III osztály tisztjeként titkos házkutatásokra tett javaslatot, álkulccsal maga is behatolt az általa "ellenségesnek", "károsnak" "fanatikus vallásos meggyőződésűnek" minősített személyek lakásába, titkos ügynököket szervezett be, velük álhíreket terjesztett és "bomlasztott". Magyar életútja szervesen kötődött a pártállam elnyomó apparátusához, évtizedeken keresztül a "belső reakció" ellen harcolt, sőt egy ideig a szegedi III/III kirendeltség vezetője volt. Tevékenységének áldozatai nem köztörvényesek vagy nyugati kémek voltak, hanem a szegedi értelmiség neves alakjai. Bár Csapody Miklós több alkalommal is interpellált a belügyminiszterhez, annak válasza az volt, hogy a 2003-ban történt ezredesi előléptetés "egy életutat ismert el". Hozzá kell tennünk: Magyar József 1952-ben, még az ÁVH tagjaként kezdte pályafutását, amelyet 1989-ig folytatott. Megengedem, hogy lehettek évek, amikor nem a társadalom megnyomorításával, hanem közbűntényes ügyekkel is foglalkozott. Attól azonban nem lehet elvonatkozatni, hogy működése ártatlanok életét tette tönkre. /16/

II. Az ügynökválság információpolitikája

4. Az ügynökválság információ és adatforrásai

A gondola.hu két éve sorozatot közöl az ügynökválság eseményeiről, és mindig igyekezett rámutatni a hiteles nézőpontokra, szereplőkre, a politikai kommunikációs célokra. A most következőkkel is az aktuális szándékokat igyekeztünk megvilágítani.

4.1 Bevezető tájékoztatás: helyzetjelentés

Az olyan önérzettúltengésben szenvedő személyiségű politikus, mint Gyurcsány Ferenc, nem engedheti meg, hogy ne nézzen szembe a magyar baloldal bűneivel. Az MSZMP-MSZP megtisztítása a politikai bűnöktől a Gyurcsány-aspirációk egyik legfontosabb, legkényesebb, legnehezebb kérdése, feladata. Erre a megtisztulásra szüksége van ahhoz, hogy az EU kínálta számos előny (melyek megszerzésének tétje volt a 2002-es választási hadjárat, majd Medgyessy elhasználása, Gyurcsány hatalomra juttatása) teljességgel rendelkezésre álljon a több kormányciklusra kiterjedő baloldali kormányzás biztosítására. Alapjában ezért van az, hogy az ügynökválság megoldásának kísérlete baloldalról aktuálissá vált. Másodfokon a magyar gazdaság súlyos válsága, az abból adódó társadalmi válság közeledése, illetve a népszavazás erkölcsi összeomlást gerjesztő következményeinek elfedésére szolgál alkalmas politikai napirendként az ügynökügy, persze úgy, ahogy az MSZP tematizálja. Harmadfokon az ügynökügy az MSZP párton belüli és a párton kívüli, nem kívánatos személyeinek kizárására, a koalíciós partner túlzott követeléseinek letörésére, döntően pedig a besúgók leleplezésének tematizálásával a nem baloldali tényezők fenyegetésére szolgál.

Az ügynökválságban korábban szakmailag és erkölcsileg teljesen amortizálódott Mécs Imre azzal lepte meg a közvélemény, hogy szerinte az egykori beszervezettek azzal tehetnék a legtöbbet, ha őszintén feltárnák és elmondanák hogy mi történt. A jogszabályterv két évvel ezelőtt a parlamenti végszavazáson bukott el, akkor az adatok kutathatóságát sikerült rendezni, a közszereplők és a közvélemény-formálók átvilágítását nem a kormánypártok fellépése miatt. Az egyenként csepegtetett és nyilvánosságra hozott adatok hamis képet festenek, hiszen a múlt rendszer egyik talpköve volt a III-as ügyosztály többtízezer ügynökkel. Már ezek az állítások sem hitelesek. /17/

A Fidesz álláspontja szerint a törvény eredeti célja az érintettek közéletből történő kiszorítása, amihez a jelenlegi szankciók nem elegendőek. A törvény kapcsán a legfontosabb, hogy az átvilágító bírák el tudják végezni a feladatukat, ami azért ütközik akadályba, mert mandátumuk december 31-én lejár. Folyamatos tájékoztatásuk szerint azonban jelenleg nem végeztek még az öt új országgyűlési képviselő, valamint uniós képviselők, két miniszter, egy politikai államtitkár és több mint harminc bíró és ügyész anyagával, ezért mandátumukat meg kell hosszabbítani - mondta Demeter Ervin. A Fidesz korábbi javaslata arról szólt, hogy az átvilágítás terjedjen ki a III-as csoportfőnökség teljes tevékenységére, amit a kormánypártok soknak tartanak. Az SZDSZ két éve megakadályozhatta volna, hogy Magyarország miniszterelnöke Medgyessy Péter legyen, aki mint emlékezetes érintett volt. A koalíciós párt azonban nem lépett, miközben a parlamenti vizsgálóbizottság elnöke ártatlanul sározott be embereket munkája pedig eredménytelenül zárult. /18/

4.2 Az ügynökügyek dezinformációja: az „ügynök” és a „besúgó” keverése

A bulvársajtóban programozottan kiteregetett, a labdarúgó társadalmat idéző, hírbe hozó közlések maguk is részei a titkosszolgálati bűnözésnek. Pl. azzal, hogy folyamatosan keverik az ügynök és a besúgó minősítéseket. Az ügynöknek börtönben kellene ülni, a besúgónak csak a társadalmi megvetés jár.

Megrendítő vallomást tett a Nemzeti Sportban Novák Dezső. A magyar válogatott és a Ferencváros egykori legendás labdarúgója, aki edzőként 1995-ben a Bajnokok Ligájába vezette a zöld-fehéreket, beismerte: ő volt az a besúgó, aki Nemere néven jelentéseket adott a kommunista rendszerben a játékostársairól. A sportnapilap július 11-i számában már foglalkozott azzal, hogy rendszeresen jelentett a hatóságoknak a Ferencváros egyik labdarúgója. Akkor Varga Zoltán – akit Nováknál is jobb játékosnak tartanak a ferencvárosi szurkolók – egy interjúban utalt arra, hogy az FTC egyik játékosa titkosügynök volt. Varga nem árulta el a nevet, csak azt mondta, hogy adott esetben bizonyítékokkal is tud szolgálni. Az iratokra azonban nem volt szükség, Novák Dezső a feleségével szerda hajnalban történt beszélgetés után a nyilvánosságnak is bevallotta a múltját. Novák vesztét az okozta, hogy a hatvanas évek közepén Bécsből órákat csempészett Magyarországra, amiket illegálisan próbált értékesíteni, de az akkori karhatalom tudomást szerzett az esetről.

4.3 A médialáb napvilágra kerülése az ügynökügyekben

Miközben a magyar médiarendszer legnagyobb válságát éli át, annak része a piszkos múlt is. Az ügynökök között számos vezető médiaszemélyiséget tartanak nyilván. A hír TV és a Magyar Nemzet egy hónapja hozta nyilvánosságra, hogy Forró Tamás újságíró Szilágyi Ákos fedőnevű ügynökként adott jelentéseket a pártállami titkosszolgálatnak. Az ismert médiaszemélyiség 6-os kartonjából kiderült, hogy 1976-tól a III/III-as ügyosztálynak dolgozott. Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó (ez egy új minősítés!) jelentéseit.

Forró Tamás hatos kartonját 2004. október 4-i számában tette közzé a Magyar Nemzet. Az adatokból kiderül: Forró Tamást a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya szervezte be „Szilágyi Ákos” fedőnéven, 1976. szeptember 8-án. A beszervezést Németh István rendőr alezredes végezte. Forró Tamás – miután a Hír TV-ben nyilvánosságra hozták ügynökmúltját – a Hit Gyülekezete Hetek című hetilapjának a következőt nyilatkozta: „Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek… Én valóban rendszerváltó újságíró voltam.” Csakhogy Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó jelentéseit. Forró Tamás saját kezűleg írt jelentéseket ismerősei „viselt” dolgairól a titkosrendőrségnek. Forró Tamást 2004. október 12-én telefonon hívta fel a Magyar Nemzet egyik, őt személyesen is ismerő munkatársa, kérve, interjúban adjon számot arról, hogy milyen körülmények között kényszerítették a titkosrendőrséggel való együttműködésre. Az újságírói foglalkozását időközben a K&H-botrányban való érintettsége okán felfüggesztett riporter azt ígérte, hogy az ügyről valakivel egyeztet, és ezután visszahívja a lapot, ám ezt azóta sem tette meg. Így a „hallgattassék meg az érintett fél” újságírói szakmai alapelvet Forró Tamás hallgatása miatt kényszerből kell most „megsérteni”.

Forró Tamás a lap munkatársával folytatott telefonmegbeszélés során közölte azt is: kikérte a róla szóló iratokat a történeti levéltárból. Csakhogy, mint ismeretes, a kutatókon kívül csak azok az érintettek, akiket megfigyeltek – az ügynök által megfigyelt személyek – kérhetik ki a róluk írt jelentéseket. A besúgó jelentések nyilvánossá tétele ugyanis egyfajta kárpótlást jelent a törvényhozó szándéka szerint a besúgottak számára, nem pedig a titkos ügynökök emlékezetének felfrissítésére szolgál. Természetesen amennyiben a megfigyelőt, azaz Forró Tamást más megfigyelők (besúgók) megfigyelték – ez bevett gyakorlat volt –, akkor persze elolvashatja a róla készült jelentéseket. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban meglévő Szilágyi Ákos fedőnevű munkadosszié I. kötetének (jelzete M-39-825) tanúsága szerint Forró Tamás beszervezését követően jó ideig együttműködött a titkos ügyosztállyal.

A Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéját 1976. szeptember 9-én nyitották meg, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-as osztályán. A dosszié fedőlapján ott áll a „szigorúan titkos” jelzés. A munkadosszié pedig Forró Tamás kézzel írott jelentéseit is tartalmazza. Az „M” dosszié fedőlapján az ügynök valódi neve nem, csak a fedőnév szerepelhetett. A Szilágyi Ákos fedőnéven nyitott munkadosszié az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történt archiválásakor az M-39-825 sorszámot kapta. A tartalomjegyzék első oldalán a jelentések felsorolása található, a lap alján a következő szerepel: „Szilágyi Ákos” fn. tmb. (fedőnevű titkos megbízott – a szerk.) M dossziéját a mai napon 20. sorszámmal, 45 oldalszámmal irattározás céljából lezártam, Szolnok, 1983. VII. 18. Urbán István rendőr százados.

Az iratgyűjtő tartalmazza a fedőnévvel aláírt hálózati személy kézírással írt jelentéseit időrendi sorrendben. A jelentéseket „Szilágyi Ákos” adta, Urbán István rendőr főhadnagynak, illetve Németh István rendőr alezredesnek „Bástya” fn. T. (titkos – a szerk.) lakáson. Általában T. lakáson találkozott a tartótiszt és az ügynök. A jelentéseket a tartótiszt azon nyomban értékelte is, sőt az ügynöknek adott feladatokat is rögtön feljegyezte a következő esedékes találkozó idejével és helyével az ily módon közösen előállított dokumentumban. A történeti levéltárban ma már kutatható a Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéjának az I. kötete. (Melegszik a helyzet Forró körül - 6-os karton után munkadosszié. 2004.11.08., MN, hirtv.hu)

Mit hozott a magyar újságírás átvilágítása? Amiről tudunk, az néhány, gyakorlatilag ismeretlen újságíró önkéntes lemondása, plusz egy ceglédi üzemi lap főszerkesztőjének sajnálatos esete, amikor is lemondott a posztjáról, de elmulasztotta azt bejelenteni a bíróságon, így aztán nem csak a posztját vesztette el, de a becsületét is, mert neve megjelent a Magyar Közlönyben. Nyilván, mindent egybevetve, ennyi besúgó volt a hazai médiában, pár ismeretlen meg az ismertté vált ceglédi kolléga. Plusz akkor még egy. Ami azonban biztos: három évi kemény átvilágítási munka eredményeként, pénzt, fegyvert nem kímélve, nemcsak arra nem derült fény, hogy kik voltak besúgók, de még arra sem, hogy kiket világítottak át. A kettőnek ugyanis csakis együtt van értelme. Közismert kibúvási módszer az, hogy az újságíró megszünteti a munkaviszonyt, szerződéssel dolgozik tovább, ilyenformán nem alkalmazottja a cégnek. Ettől azonban még a médiában dolgozik, ráadásul emelt fővel, hiszen "az újságírók átvilágítása bejeződött" - látható, milyen eredménnyel. Jellegzetes újságírói névcím a Google keresőprogramon: pénzt fogadott el a brókertől, alatta sztárcset Forróval, alatta besúgó volt a riporter, alatta SztárTőzsde: Forró Tamás-sztároldal, aztán lebukott, aztán milliókat kapott. Ez is egy pálya, a rendszerváltó treuschkircheni társzerzőtől a sajnálatos múltig. A magyar média amúgy is tele van az ilyen kétéltűekkel, a besúgó rendszerváltótól a nyúltolvajlás miatt első fokon elítélt tévé-ügyvédjéig.

5. Az ügynökválság valósága: szereplők, intézmények, nézőpontok

Az ügynökválság szereplőinek osztályozása elég nyilvánvaló, bár részleteiben gyengén dokumentálható. Az ügynökválság érintette körök első csoportja a politikai megrendelőké. Ide tartozott minden MSZMP-s vezető politikus Kádártól az MSZMP KB tagjaiig, a megyei vezetők teljes köréig. Az az egyik legnyilvánvalóbb dezinformáció (melyet máig hangoztatnak „elismert” szakértők), hogy az MSZMP minősített tagjai nem lehettek ügynökök, ellenkezőleg, az MSZMP-ben is folyt adatgyűjtés az MSZMP tagsága körében.

5.1 A megrendelők mint politikai bűnösök

A szereplők megrendelői körének a vonatkozó intézményeknek a kiterjedése is hamisítás tárgya manapság, amennyiben az állampárt (MSZMP) két osztálya is foglalkozott belföldi megfigyelésekkel (gyűjtött ilyen információkat), s ezek párhuzamosan működtek a rendőrségi, a katonai, a polgári titkosszolgálatok vonatkozó szervezeteivel. Összefoglalóan, tehát az MSZP központjában is volt irattár, dokumentáció, amelyek tartalma 1988 augusztusa és 1990 áprilisa között a kazánokban végezte be feladatát.

Az érintett intézmények és személyek köre kiterjed az államigazgatás minden intézményére, azok politikai és szakbürokrata személyzetére, vállalati vezetőkre, vagy például a Szovjetunióban tanulókra, kiküldöttekre (ami nemcsak Oroszországra vonatkozó, de az SZU összes tagállamára kiterjedő érintettséget jelent, s a kiküldöttek 5-7 százalékát vélik beszervezett ügynöknek, legalább 20 százalékát besúgónak).

5.2 A hivatásos ügynökök mint a rendszer bűnelkövetői

Az érintettek második körét képezik a szolgálatok hivatásos ügynökei, rendőrtisztek, katonatisztek, civil ügynökök, akik hivatásos fizetett személyzetnek minősülnek. A „tisztektől” a „megbízottakig” terjedő létszámuk 3-5 ezer lehetett. („Történészek” vitatják e számokat, ellentétben a nemzetközi szakértőkkel, vagy a nem magyar származású, a szomszédos országok ügynökügyeit feltáró szakértőkkel. Így például Szlovákiában sokkal nagyobb létszámokat állapítottak meg elkülönítve a „csehszlovák” érintettek sokaságából is, mint a magyar helyzetet feltárni próbáló „szakértői tanulmányokban”.) Az élő és az alvó ügynökökre vonatkozó dokumentációt minden bizonnyal megsemmisítették az MSZMP erre kijelölt likvidátorai (akik az összes érintett intézménybe beépített személyek voltak).

5.3 Az „önkéntesek” mint a rendszer áldozatai

Az érintettek harmadik körét képezik azok, akik a mai voltaképpeni szereplők az irányított politikai kommunikációban, illetve a média számára kiadott ügynökügyekben: ők a „besúgók”, közöttük is az „önkéntes” állampárti segéderők, vagy az erőszakkal beszervezettek. A „besúgók” csoportja az ügynökválság szereplői között voltaképpen az állampárt ötödik hadoszlopa volt a társadalom erkölcsi fojtogatásában, majd mindinkább lejáratásában. A „besúgók” ügynökügyei ma kifejezetten arra szolgálnak, hogy a bespájzolt információkészletekből nem baloldali (értsd nem MSZP-s és SZDSZ-s) személyiségeket zsaroljanak, vagy leleplezzenek a mindenkori politikai céloknak megfelelően. (19-29)

Információs igazságszolgáltatás: az ügynökügyek információpolitikája

Az ügynökválság médiapolitikája pillanatnyilag több szálon fut: egyik szál a kereskedelmi média ügynökbulvár produkciója az ügynöktanúk (szocialistakatikák) és a bűnbakügynökök (mindenféle médiaszereplő, zenész,, színész stb.) megnyilatkozásaival. A másik szál a közpolitikai fórumokon szereplő, témakergető politikusok és szakértők fellépései, akik-amelyek a túltelítődés célján túl semmit érdemit nem nyújtanak. A politikai nevetségesség, kőfejű bürokrácia tipikus példái Tóth András titokszolga államtitkár, Gál Zoltán egykori belügyminiszter (mint iratégető felelős), és sajnos e színjátékban felhasználnak olyan szakértőket is, mint Gálszécsy, Vida és Sipos.

A politikai tájékoztatásban az állami és a pártkommunikáció teljes összekeveredése megvalósult már (mint az EU-normákkal teljesen ellentétes folyamat), másfelől a pártkommunikáció terjeszkedésének, a média ellenőrzésének újabb jeleivel találkozunk, amikor a HM megszünteti a honlapot, amelyen a leszerelt százados megbírálta a minisztert és a vezérkart. Ráadásul kiderül az is, hogy a HM-ben arra kényszerítik az újságírókat, hogy beszámolókat (kvázi jelentéseket) írjanak pártrendezvényekről: a Magyar Honvéd című lap újságírói, tizen levelet írtak a miniszternek. Jellemző fordulata az ügynökválságnak az „ügynökök üzennek” típusú kommunikáció, amelyben a szocializmuskatikák és volt ügynökszervező emberek támadják Gyurcsányt vagy munkatársait (éppen Bozókit), ill. próbálják a társadalmat mocskolva magukat védeni. Az ügynökügyek bulvármédia változatában megjelenik az ügynökbarométer, várunk a nyakba akasztható anti- vagy deügynök, esetleg azértisügynök logók, vagy kitűzők megjelenésére.

De mára eljutottunk az ügynökválság információpolitikájához is. Az információs szakértők valamennyien tudják, hogy honnan lehet adatokhoz jutni, amennyiben az adó-, az egészség- és társadalom-, vagy a nyugdíjbiztosítás adatai jelzik, hogy ki, mikor, hol dolgozott, milyen osztályon-részlegnél. Azok körét kellene ellenőrizni, összevetni ezekkel a bázisadattárakkal, akiknek neve szerepel a biztonsági szolgálatoktól fennmaradt bizonyítékokban. Amellett a népességnyilvántartás adatbankja is adhat felvilágosítást. Nem utolsó sorban, a parlamentnek kérni kellene-lehetne, hogy az MSZMP-MSZP székházban dolgozók adatait mutassák be a parlamentben (ki, hol, milyen címen volt alkalmazva). Nos az említettek alapján ki lehetne szűrni az utólag bekerült dokumentumokat, vagy a dezinformációs aktákat.

Az információforrás- és adattártudatos szemlélet belopakodása után azonnal kiderült, hogy minden ötödik ügynök MSZMP-tag volt. Az 1960-as évek végén a III. főcsoportfőnökség hálózati munkatársainak több mint húsz százaléka MSZMP-tag volt - közölte kedden a hvg.hu internetes portál. A közzétett dokumentumok, köztük a Benkei András belügyminiszternek ajánlott, szigorúan titkos és különösen fontos jelzésű, 63-38/4/1969 számú jelentés szerint az 1968. december 31-én lezárt felmérés során 2.648 MSZMP-tagot találtak a hálózatban. Egy kézzel írt feljegyzés arra utal, hogy más eredményre számítottak az előterjesztők: „kicsit rosszabb is a helyzet, mint gondoltuk". Az 1970-es évek elején ügynökrevíziót tartottak, és ennek során a főként kompromittálással beszervezett MSZMP-tagokkal foglalkoztak. Egy részüket vagy a pártból, vagy a hálózatból zárták ki. Egy kimutatás kitörölt nevekkel abból is ízelítőt ad, hogy milyen politikai, gazdasági vagy erkölcsi vétségek (például a Nyugat dicsőítése, titkolt gyermek, nyilas párttagság) miatt zsarolták meg a párttagokat. (hvg.hu, NOL nyomán)

Nyilvánosságra hozták a III/III-as állomány tisztjeinek listáját

A Heti Világgazdaság internetes oldalán (hvg.hu) pénteken közölte a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnöksége 1989-es tiszti állományának névsorát és rangfokozatait. A III-as főcsoportfőnökségen belül öt csoportfőnökséget és hat önálló osztályt hoztak létre. A nagy érdeklődésre való tekintettel lehetséges, hogy a listák csak nehezen nyithatóak meg. A lista 206 tiszt nevét és rendfokozatát tartalmazza és a HVG szerint a nevek több, nagy példányszámban megjelenő újságban, könyvben, sőt tankönyvben is megjelentek már, többek között Kiszely Gábor Állambiztonság (1956-1990) című, több kiadást megélt könyvében.

A HVG hivatkozik az adatvédelmi törvényre, amely szerint, ha az adatokat állami vagy szolgálati titokká nyilvánítják, nem szabad kiadni és publikálni őket. Csakhogy a Dunagate-botrány nyomán 15 éve, jogutód nélkül felszámolt III/III. iratai 1995 óta nem titkosak többé. Emellett az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) határozata leszögezte, hogy a nemzetbiztonsági érdekre a III/III. Csoportfőnökséggel kapcsolatban nem lehet hivatkozni - olvasható a hvg.hu-n. A Történeti Hivatal meghatározása szerint a rendszerváltás előtt "ügynök" az a nem hivatásos személy volt, "aki az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltség fejében vett részt a titkos együttműködésben." Azok, akik elvi meggyőződésből, önként - szintén nem hivatásosként - vállaltak ilyen feladatot, azok úgynevezett "titkos munkatársak" (TMT) vagy "titkos megbízottak" (TMB) voltak. Az alábbiakban a Történeti Hivatal dokumentumaira, illetve volt hivatásos nemzetbiztonsági tisztek elmondására támaszkodva a Belügyminisztérium (BM) III-as főcsoportfőnökségének felépítése és néhány alapvető fogalom meghatározása található. A második világháború után, a csendőrség feloszlatását és az államrendőrség létrehozását követően megindult az egységes, központi állambiztonsági szerv kialakítása, amely a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven 1946 októberében született meg. Az új állambiztonsági szerv irányítását, felügyeletét és ellenőrzését közvetlenül a belügyminiszter gyakorolta. Ezt követően a hatvanas évek elejéig az állambiztonság szervezete számos átalakításon esett át, míg 1963-ban kialakult az a szerkezet, amely kisebb módosításokkal a rendszerváltásig működött. A belügyminisztérium rendszere ettől kezdve az egykori főosztályok helyett főcsoportfőnökségekre oszlott. A III-as főcsoportfőnökség látta el a különböző állambiztonsági feladatokat: a hírszerzést, kémelhárítást, a belső reakció elhárítását, a katonai elhárítást, valamint a fentiek ellátásához szükséges különböző technikai és operatív teendőket.

A III-as főcsoportfőnökségen belül öt csoportfőnökség és hat önálló osztály jött létre. Ez utóbbiak feladatai közé tartozott például egyes személyek operatív figyelése, a rádiófelderítés vagy a levelek és küldemények ellenőrzése ("K-ellenőrzés"). A központi szervezet mellett a főcsoportfőnökség megyei szerveiként funkcionáltak a - helyileg - a megyei rendőr-főkapitányságokon működő, de az állambiztonság szakirányítása alá tartozó III/II-es vagy III/III-as osztályok.

III-as Főcsoportfőnökség
III/I. Hírszerző Csoportfőnökség
III/II. Kémelhárító Csoportfőnökség
III/III. Belső reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség
III/IV. Katonai Elhárító Csoportfőnökség
III/V. Operatív Technikai Csoportfőnökség

A rendszerváltás után az 1990. évi X. törvény az állambiztonsági feladatokat a Belügyminisztérium helyett az újonnan felállítandó nemzetbiztonsági szolgálatokra ruházta. Ezzel a BM korábbi III/III-as csoportfőnöksége jogutód nélkül megszűnt, a III-as Főcsoportfőnökség egyéb feladatait pedig az 1990. március 1-jén létrehozott titkosszolgálatok: az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Felderítő Hivatal és a Belügyminisztériumból kikerült korábbi Katonai Elhárító Csoportfőnökség helyett alakult Katonai Biztonsági Hivatal vette át. Az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat együttes neve: polgári nemzetbiztonsági szolgálatok.

Operatív tiszt: az állambiztonsági szervek hivatásos állományú beosztottja, akinek feladata többek között a hálózati munka szervezése, az ügynök(-ök) irányítása.

Hivatásos állomány: a Belügyminisztérium állambiztonsági területen dolgozó hivatásos alkalmazottai. A hivatásos állományon belül voltak "nyílt" és "titkos" (T) és "szigorúan titkos" (SZT) tisztek. A "nyílt" tisztek személyi igazolványában a BM szerepelt munkáltatóként, míg a T és SZT tiszteknek mindig fedő munkaköre volt a Belügyminisztériumon kívül.

Titkos megbízott (TMB): az állambiztonsági hálózatnak az a nem hivatásos tagja, aki elvi meggyőződésből vett részt a titkos együttműködésben.

Titkos munkatárs (TMT): az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb nem hivatásos tagja, aki elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vett részt a titkos együttműködésben és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésében.

Ügynök: az a nem hivatásos személy, aki az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltség fejében vett részt a titkos együttműködésben.

Informátor: az ügynöknek megfelelő régebbi besorolás; a használatból már kikopott. Rezidens: hivatásos (T- vagy SZT-) tiszt, esetleg (ritkán) nem hivatásos állományú TMT, akinek több hálózati személy jelent. Egy adott területen tevékenykedő hálózati személyek nagy száma esetén volt szükségessé rezidens telepítése.

Beszervezési (B) dosszié: a hálózati személyre vonatkozó anyagok (fényképes kérdőív, adatlap, önéletrajz, környezettanulmány, beszervezési nyilatkozat, jelentés a beszervezés lefolyásáról, kiképzési terv, jelentés a kapcsolattartási módszerekről stb.) összegyűjtésére szolgáló dosszié.

Figyelő (F) dosszié: az állambiztonsági szervek F dossziét vezettek azokról a személyekről, akik a népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével szembeni fellépés lehetőségét latolgatták, fellépésük várható volt, vagy magatartásukkal tényleges veszélyt jelentettek a rendszerre.

Hálózati személyek: az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összessége. A hálózati személyek közül egyesek írásban adtak jelentést, mások nem; a körülményektől függően.

Konspirált (K) lakás: az állambiztonsági szerv, illetve fedőszerve által fenntartott és üzemeltetett lakás, melyet az ügynök és az operatív tiszt(-ek) konspirált találkozására használtak.

Találkozási (T) lakás: az állambiztonsági szervek által használt, de nem a szerv által fenntartott lakás, melyet a -ellenőrzésen már átesett - hálózati személyek és az operatív tiszt(-ek) találkozására használtak. Tulajdonosa hálózati személy volt (tehát nem hivatásos); a lakás használatba engedéséért fizetséget kapott.

1. Az ügynök lista folyamatosan bővül! PCI.hu nyomán
2. Az 56-os Intézet egy teljes ügynöklistára készül. Origo.hu nyomán
3. Varga László: Lelkünk rosszabbik fele avagy az újabb ügynöktörvény elé. ÉS nyomán
4. Ügynökök, besúgók a magyar és a világtörténelemben. Szegő Iván Miklós, National Geographic nyomán
5. Ágens szindróma – Deák Péter, mho.hu nyomán
6. Szegvári: Gyurcsány emberek életével szórakozik. Hirado.hu nyomán
7. A püspöki kart teljesen beszervezték. Origo.hu, vg.hu
8. Kommunisták az ügynökhálózaton kívül és belül. hvg.hu
9. MSZMP-s ügynökök márpedig voltak. hirtv.hu
10. Változatok az ügynöklistára: itt a névsor az MSZMP-tagokról is. hvg.hu/hirado.hu
11.Náci szimpatizánsok, kettősügynökök lepleződtek le. National Geographic Online, 2005.március.
12.Rainer.M.János az Antall-listákról. Buják Attila, 168óra.hu
13. Gyurcsány: Keményebb ügynöktörvényt! Blikk, 2005-01-23. nyomán
14. Ügynöktörvény: ki lesz a hunyó? Mokka, MTV nyomán
15. Interjú Péterfalvi Attilával. Mokka, nszava.hu nyomán
16. Nemzetbiztonsági szemfényvesztés. NSZ, Ungváry Krisztián, 2005.01.27. nyomán
17. Internetes honlapra kerül az ügynöklista. PCI nyomán
18. Az ügynökválság tartalma listákkal és anélkül. Politikai elemzői szövegek és médiatörténetek. gondola hu nyomán
19. SZDSZ: új ügynöktörvényt! NSZ nyomán
20. A Fidesz a közélet legteljesebb körű tisztaságát védelmezi. Fideszfrakcio.hu nyomán
21. Cenzúra az MTV-nél? 2004.11.23., hvg.hu nyomán
22. Túlzott motiváció: Gyurcsány hazugnak nevezte Orbánt. MNO, nyomán
23.Bizonyítékok hiányában. Sándor Zsuzsanna, 168óra.hu nyomán
24. Volt miniszterek nem engednek az ügynökaktákhoz. origo.hu, Kozák Dániel nyomán
25. Besúgók az aranycsapatban. Burkovits Ferenc, mh.hu nyomán
26Internet.ugynok.sk. NSZ, Szilvássy József nyomán
27Latinovitsról jelentett a Népszabadság színikritikusa. gondola.hu nyomán
28III/III: Ki súgott Hernádi Gyuláról? A magánélet besúgói köztünk vannak. Megint a hazugságokról... axel.hu nyomán
29.Titkos írások. Bányai György, 168óra nyomán

gondola, cgp