A gondola.hu sorozatot közölt az ügynökválság eseményeiről, és mindig igyekezett rámutatni a hiteles nézőpontokra, szereplőkre, a politikai kommunikációs célokra. A most következő részlettel is az aktuális szándékokat igyekeztünk megvilágítani.

1. Bevezető tájékoztatás: helyzetjelentés

Az olyan önérzettúltengésben szenvedő személyiségű politikus, mint Gyurcsány Ferenc, nem engedheti meg, hogy ne nézzen szembe a magyar baloldal bűneivel. Az MSZMP-MSZP megtisztítása a politikai bűnöktől a Gyurcsány-aspirációk egyik legfontosabb, legkényesebb, legnehezebb kérdése, feladata. Erre a megtisztulásra szüksége van ahhoz, hogy az EU kínálta számos előny (melyek megszerzésének tétje volt a 2002-es választási hadjárat, majd Medgyessy elhasználása, Gyurcsány hatalomra juttatása) teljességgel rendelkezésre álljon a több kormányciklusra kiterjedő baloldali kormányzás biztosítására.

Alapjában ezért van az, hogy az ügynökválság megoldásának kísérlete baloldalról aktuálissá vált. Másodfokon a magyar gazdaság súlyos válsága, az abból adódó társadalmi válság közeledése, illetve a népszavazás erkölcsi összeomlást gerjesztő következményeinek elfedésére szolgál alkalmas politikai napirendként az ügynökügy, persze úgy, ahogy az MSZP tematizálja. Harmadfokon az ügynökügy az MSZP párton belüli és a párton kívüli, nem kívánatos személyeinek kizárására, a koalíciós partner túlzott követeléseinek letörésére, döntően pedig a besúgók leleplezésének tematizálásával a nem baloldali tényezők fenyegetésére szolgál.

2. Az ügynökválság tájékoztatáspolitikája

2.1 Politikai kommunikáció: politikainapirendként ügynökválság

Az ügynökválságban korábban szakmailag és erkölcsileg teljesen amortizálódott Mécs Imre azzal lepte meg a közvélemény, hogy szerinte az egykori beszervezettek azzal tehetnék a legtöbbet, ha őszintén feltárnák és elmondanák hogy mi történt. A jogszabályterv két évvel ezelőtt a parlamenti végszavazáson bukott el, akkor az adatok kutathatóságát sikerült rendezni, a közszereplők és a közvélemény-formálók átvilágítását nem a kormánypártok fellépése miatt. Az egyenként csepegtetett és nyilvánosságra hozott adatok hamis képet festenek, hiszen a múlt rendszer egyik talpköve volt a III-as ügyosztály többtízezer ügynökkel. Már ezek az állítások sem hitelesek. /1/

A Fidesz álláspontja szerint a törvény eredeti célja az érintettek közéletből történő kiszorítása, amihez a jelenlegi szankciók nem elegendőek. A törvény kapcsán a legfontosabb, hogy az átvilágító bírák el tudják végezni a feladatukat, ami azért ütközik akadályba, mert mandátumuk december 31-én lejár. Folyamatos tájékoztatásuk szerint azonban jelenleg nem végeztek még az öt új országgyűlési képviselő, valamint uniós képviselők, két miniszter, egy politikai államtitkár és több mint harminc bíró és ügyész anyagával, ezért mandátumukat meg kell hosszabbítani - mondta Demeter Ervin. A Fidesz korábbi javaslata arról szólt, hogy az átvilágítás terjedjen ki a III-as csoportfőnökség teljes tevékenységére, amit a kormánypártok soknak tartanak. Az SZDSZ két éve megakadályozhatta volna, hogy Magyarország miniszterelnöke Medgyessy Péter legyen, aki mint emlékezetes érintett volt. A koalíciós párt azonban nem lépett, miközben a parlamenti vizsgálóbizottság elnöke ártatlanul sározott be embereket munkája pedig eredménytelenül zárult. /2/

A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége (Meúsz) felszólította az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT), hogy kezdeményezzen vizsgálatot a Magyar Televíziónál azokban az ügyekben, amelyek felvetik a cenzúra gyanúját. A szövetség közleményében a Magyar Televízió csonka kuratóriumi elnökségét és az Országgyűlés Kulturális Bizottságának tagjait is felszólította a vizsgálat elindítására. A közleményben szó van arról, hogy több történelmi egyház szerint az MTV szerkesztői önkényesen kivágnak olyan részeket vallási műsoraikból, amelyek a kettős állampolgárságról szólnak. Amennyiben ez így történik, a Meúsz szerint megvalósul a cenzúra. "A rendszerváltás nagy eredménye volt, hogy a közszolgálati médiumoknál megszüntették az előzetes lehallgatásokat és megnézéseket, ehelyett a felelős szerkesztés elve érvényesült, ami kizárja a cenzúrát, hiszen a műsorkészítők vállalják műsoraik tartalmáért a felelősséget, egy-egy intézmény vezetője pedig csak utólag léphet fel, ha valamilyen törvénysértést, vagy szakmai hibát tapasztalt" - szól a közlemény. /3/

Az uralkodó tematizáció vezérszlogenjei a „több pénz mindenkinek”, másrészt az „ügynöktörvény”. Ebben a megvezetettségben fel sem tűnik, hogy Gyurcsány hazugnak nevezte Orbánt, és kijelentette: fogadni mer, hogy a népszavazást az embereknek jóval kevesebb mint a fele fogja támogatni. A miniszterelnök az Origo fórumának vendégeként azt is kijelentette, hogy amennyiben a népszavazás politikai népszerűségi felmérésnek tekintendő, akkor „nem lenne félnivalónk, mert fogadni merek, hogy az embereknek jóval kevesebb mint a fele fogja támogatni a népszavazást”. A mezőgazdaság gondjait a kormányfő pár mondatban elintézte, melyek lényege: „a kisgazdapárt és Orbán Viktor felelőssége mindaz, ami ma a mezőgazdaságban van”. Arra a felvetésre, hogy populistának tartja-e Orbán Viktort illetve saját magát, Gyurcsány kijelentette: Orbánt igen, magamat nem. /4/
1. SZDSZ: új ügynöktörvényt! NSZ
2. A Fidesz a közélet legteljesebb körű tisztaságát védelmezi. Fideszfrakcio.hu
3. Cenzúra az MTV-nél? 2004.11.23., hvg.hu
4. Túlzott motiváció: Gyurcsány hazugnak nevezte Orbánt. 2004.11.24., MNO

2.2 Az ügynökügyek dezinformációja: az „ügynök” és a „besúgó” keverése

A bulvársajtóban programozottan kiteregetett, a labdarúgó társadalmat idéző, hírbe hozó közlések maguk is részei a titkosszolgálati bűnözésnek. Pl. azzal, hogy folyamatosan keverik az ügynök és a besúgó minősítéseket. Az ügynöknek börtönben kellene ülni, a besúgónak csak a társadalmi megvetés jár.

Megrendítő vallomást tett a Nemzeti Sport tegnapi számában Novák Dezső. A magyar válogatott és a Ferencváros egykori legendás labdarúgója, aki edzőként 1995-ben a Bajnokok Ligájába vezette a zöld-fehéreket, beismerte: ő volt az a besúgó, aki Nemere néven jelentéseket adott a kommunista rendszerben a játékostársairól. A sportnapilap július 11-i számában már foglalkozott azzal, hogy rendszeresen jelentett a hatóságoknak a Ferencváros egyik labdarúgója. Akkor Varga Zoltán – akit Nováknál is jobb játékosnak tartanak a ferencvárosi szurkolók – egy interjúban utalt arra, hogy az FTC egyik játékosa titkosügynök volt. Varga nem árulta el a nevet, csak azt mondta, hogy adott esetben bizonyítékokkal is tud szolgálni. Az iratokra azonban nem volt szükség, Novák Dezső a feleségével szerda hajnalban történt beszélgetés után a nyilvánosságnak is bevallotta a múltját. Novák vesztét az okozta, hogy a hatvanas évek közepén Bécsből órákat csempészett Magyarországra, amiket illegálisan próbált értékesíteni, de az akkori karhatalom tudomást szerzett az esetről.

2.3 A médialáb napvilágra kerülése az ügynökügyekben

Miközben a magyar médiarendszer legnagyobb válságát éli át, annak része a piszkos múlt is. Az ügynökök között számos vezető médiaszemélyiséget tartanak nyilván. A hír TV és a Magyar Nemzet egy hónapja hozta nyilvánosságra, hogy Forró Tamás újságíró Szilágyi Ákos fedőnevű ügynökként adott jelentéseket a pártállami titkosszolgálatnak. Az ismert médiaszemélyiség 6-os kartonjából kiderült, hogy 1976-tól a III/III-as ügyosztálynak dolgozott. Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó (ez egy új minősítés!) jelentéseit.

Forró Tamás hatos kartonját 2004. október 4-i számában tette közzé a Magyar Nemzet. Az adatokból kiderül: Forró Tamást a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya szervezte be „Szilágyi Ákos” fedőnéven, 1976. szeptember 8-án. A beszervezést Németh István rendőr alezredes végezte. Forró Tamás – miután a Hír TV-ben nyilvánosságra hozták ügynökmúltját – a Hit Gyülekezete Hetek című hetilapjának a következőt nyilatkozta: „Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek… Én valóban rendszerváltó újságíró voltam.” Csakhogy Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó jelentéseit. Forró Tamás saját kezűleg írt jelentéseket ismerősei „viselt” dolgairól a titkosrendőrségnek. Forró Tamást 2004. október 12-én telefonon hívta fel a Magyar Nemzet egyik, őt személyesen is ismerő munkatársa, kérve, interjúban adjon számot arról, hogy milyen körülmények között kényszerítették a titkosrendőrséggel való együttműködésre. Az újságírói foglalkozását időközben a K&H-botrányban való érintettsége okán felfüggesztett riporter azt ígérte, hogy az ügyről valakivel egyeztet, és ezután visszahívja a lapot, ám ezt azóta sem tette meg. Így a „hallgattassék meg az érintett fél” újságírói szakmai alapelvet Forró Tamás hallgatása miatt kényszerből kell most „megsérteni”.

Forró Tamás a lap munkatársával folytatott telefonmegbeszélés során közölte azt is: kikérte a róla szóló iratokat a történeti levéltárból. Csakhogy, mint ismeretes, a kutatókon kívül csak azok az érintettek, akiket megfigyeltek – az ügynök által megfigyelt személyek – kérhetik ki a róluk írt jelentéseket. A besúgó jelentések nyilvánossá tétele ugyanis egyfajta kárpótlást jelent a törvényhozó szándéka szerint a besúgottak számára, nem pedig a titkos ügynökök emlékezetének felfrissítésére szolgál. Természetesen amennyiben a megfigyelőt, azaz Forró Tamást más megfigyelők (besúgók) megfigyelték – ez bevett gyakorlat volt –, akkor persze elolvashatja a róla készült jelentéseket. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban meglévő Szilágyi Ákos fedőnevű munkadosszié I. kötetének (jelzete M-39-825) tanúsága szerint Forró Tamás beszervezését követően jó ideig együttműködött a titkos ügyosztállyal.

A Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéját 1976. szeptember 9-én nyitották meg, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-as osztályán. A dosszié fedőlapján ott áll a „szigorúan titkos” jelzés. A munkadosszié pedig Forró Tamás kézzel írott jelentéseit is tartalmazza. Az „M” dosszié fedőlapján az ügynök valódi neve nem, csak a fedőnév szerepelhetett. A Szilágyi Ákos fedőnéven nyitott munkadosszié az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történt archiválásakor az M-39-825 sorszámot kapta. A tartalomjegyzék első oldalán a jelentések felsorolása található, a lap alján a következő szerepel: „Szilágyi Ákos” fn. tmb. (fedőnevű titkos megbízott – a szerk.) M dossziéját a mai napon 20. sorszámmal, 45 oldalszámmal irattározás céljából lezártam, Szolnok, 1983. VII. 18. Urbán István rendőr százados.

Az iratgyűjtő tartalmazza a fedőnévvel aláírt hálózati személy kézírással írt jelentéseit időrendi sorrendben. A jelentéseket „Szilágyi Ákos” adta, Urbán István rendőr főhadnagynak, illetve Németh István rendőr alezredesnek „Bástya” fn. T. (titkos – a szerk.) lakáson. Általában T. lakáson találkozott a tartótiszt és az ügynök. A jelentéseket a tartótiszt azon nyomban értékelte is, sőt az ügynöknek adott feladatokat is rögtön feljegyezte a következő esedékes találkozó idejével és helyével az ily módon közösen előállított dokumentumban. A történeti levéltárban ma már kutatható a Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéjának az I. kötete. (Melegszik a helyzet Forró körül - 6-os karton után munkadosszié. 2004.11.08., MN, hirtv.hu)

Mit hozott a magyar újságírás átvilágítása? Amiről tudunk, az néhány, gyakorlatilag ismeretlen újságíró önkéntes lemondása, plusz egy ceglédi üzemi lap főszerkesztőjének sajnálatos esete, amikor is lemondott a posztjáról, de elmulasztotta azt bejelenteni a bíróságon, így aztán nem csak a posztját vesztette el, de a becsületét is, mert neve megjelent a Magyar Közlönyben. Nyilván, mindent egybevetve, ennyi besúgó volt a hazai médiában, pár ismeretlen meg az ismertté vált ceglédi kolléga. Plusz akkor még egy. Ami azonban biztos: három évi kemény átvilágítási munka eredményeként, pénzt, fegyvert nem kímélve, nemcsak arra nem derült fény, hogy kik voltak besúgók, de még arra sem, hogy kiket világítottak át. A kettőnek ugyanis csakis együtt van értelme. Közismert kibúvási módszer az, hogy az újságíró megszünteti a munkaviszonyt, szerződéssel dolgozik tovább, ilyenformán nem alkalmazottja a cégnek. Ettől azonban még a médiában dolgozik, ráadásul emelt fővel, hiszen "az újságírók átvilágítása bejeződött" - látható, milyen eredménnyel. Jellegzetes újságírói névcím a Google keresőprogramon: pénzt fogadott el a brókertől, alatta sztárcset Forróval, alatta besúgó volt a riporter, alatta SztárTőzsde: Forró Tamás-sztároldal, aztán lebukott, aztán milliókat kapott. Ez is egy pálya, a rendszerváltó treuschkircheni társzerzőtől a sajnálatos múltig. A magyar média amúgy is tele van az ilyen kétéltűekkel, a besúgó rendszerváltótól a nyúltolvajlás miatt első fokon elítélt tévé-ügyvédjéig. /.../

Most milyen a közélet? Nem ugyanolyan, mint korábban, az biztos, sőt, sokkal jobb, de mégis fájdalmasan silány és lapos ahhoz képest, amilyen lehetne. Természetesen nem egy használható és igazságos átvilágítási törvény váltaná meg az országot, viszont használható és igazságos törvények sokasága megválthatná az országot.

2.4 Politikai bűnök és tanúk: mi az igazság?

Miközben a bűnös baloldal hivatásos közvéleményformálói, a médiauszály kedve szerint lopja be a nyilvánosság különféle fórumaira a jobboldalt gyalázó történeteit, a hitelességet nem garantálja semmi. Tipikus jelenség a következő 168órás történet, melynek igazságáról meggyőződni nincs módja az olvasónak, csak hinni vagy elutasítani lehet.

Eszerint a „Wiesenthal Központ Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására. Kecskési Tollas Tibor volt csendőrtiszt, a Nemzetőr című lap főszerkesztőjének esete példázza: a második világháború után három évvel szinte lehetetlen volt törvényes módon bizonyítani a háborús bűnöket. Kecskésit 1948-ban mégis tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat. Az egyik internetes turisztikai magazin érdekes programot ajánl: Kecskési Tollas Tibor-szavalóversenyt rendeznek Nagybarcán. A költő és szerkesztő ott született 1920-ban, Münchenben hunyt el '97-ben, kívánságára Nagybarcán temették el. A diákverseny egyik zsűritagja a Kecskési Tollas Tibor Alapítvány kurátora, Lezsák Sándor. Az MDF politikusát régi barátság fűzi a költőhöz, verseit ő adatta ki először Magyarországon a rendszerváltás után. Kecskési amúgy a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjének tulajdonosa, Magyar Örökség-díjas, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja.” Ennyi az apropó.

A 168órás történet szerint él az a hiedelem is, hogy ő volt "a korbácsos költő", a '44-es deportálások egyik irányítója. A Magyarországi Cionista Szövetség Erec című lapjának márciusi számában ez olvasható: "1944. április közepén a beregszászi téglagyárba a magyar hatóságok mintegy tízezer zsidót zsúfoltak öszsze. A táborban a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort - Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt - őrző csendőrök elrejtett értékek után kutatva sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek." A szöveget Pinhasz ben Avraham Hakohén jegyezte, aki egyben a lap főszerkesztője, Breuer Péter. Kecskési - eredetileg Kohlmann - katonacsalád sarja. A Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendőrtisztként szolgált. A háború után az újjászerveződő demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta, a Markó utcai fogházba hurcolták. A Budapesti Népbíróság '48 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. A vád szerint Kecskési volt a felelős a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért.

"Csupán annyiban érzem magam bűnösnek, hogy nem tagadtam meg a parancsot, miszerint a vagonírozásokhoz kordonszolgálatra szakaszommal kimenjek" - vallotta Kecskési a tárgyaláson. Elmondta, korábban csendőrként németellenes szervezkedésben vett részt, és ezért büntetésül a 117-es tábori csendőrzászlóaljba osztották be szakaszparancsnoknak, majd a frontra irányították. 1944 áprilisában érkezett Beregszászra, zászlóaljának az volt a feladata, hogy az első hadsereg mögötti vonalat biztosítsa. Aztán parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. Pár nap múlva átvezényelték Tiszaújlakra. /1/

Egy másik tipikus jelenség az ügynökválság csepegtetése, az igazi bűnösök (a megrendelők, ügynökök stb.) elhallgatása, a fenyegetésssel beszervezettek (besúgók) és a passzív társadalom megszégyenítése. Ennek példája az origo.hu eljárása, minek is a nevében: a közérdek és közszerepők címén. Miközben a megrendelők, törvényes magyar bíróság által elitélt politikai bűnösök ott ülnek a parlamentben.

Az origo.hu pert indított (!) három politikus nyilatkozata miatt, amelyben tagadták, hogy közszereplők lennének. Nyilatkozatukkal azt próbálták megakadályozni, hogy megtekinthetőek legyenek azok az iratok, amelyek azt bizonyíthatják vagy cáfolhatják, hogy „hivatásos vagy hálózati személyek” lettek volna a pártállam titkosszolgálataiban. Az [origo] összesen 11, "hírbe hozott" politikusról kért adatokat, és eddig háromról (ők elismerték, hogy közszereplők) kapott iratokat a szaklevéltárból, akik a dokumentumokat gyűjtő központ szerint hálózati személyek voltak az előző rendszerben. /2/

A dezinformáció és irányított kommunikáció tipikus példája a „besúgók az aranycsapatban” jelenség: a Novák-ügy. Természetesen most sem az érintettek, az elszenvedők, hanem a titkosszolgálati bűnözéssel összefonódott média az ügy irányítója. Vannak, akik elítélik az egykori válogatott hátvédet, így a keményen fogalmazó Varga Zoltán és Dalnoki Jenő, s most csatlakozott hozzájuk Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa is, sőt közölte: tudja, kik voltak a besúgók a válogatottban és a Honvédban is. Ez a relativizálás szolgálója. /3/
1.(Bizonyítékok hiányában. Sándor Zsuzsanna, 168óra.hu)
2. Volt miniszterek nem engednek az ügynökaktákhoz. 2004.10.26. origo.hu, Kozák Dániel
3. Besúgók az aranycsapatban. Burkovits Ferenc, mh.hu

2.5 Meddig takargatjuk a bűnösöket

Szlovákia leglátogatottabb honlapja a www.upn.gov.sk közzé tette a kommunista titkosrendőrség (StB) kelet-szlovákiai ügynöklistáját és más dokumentumokat. Rövidesen a közép-szlovákiai, a jövő év elején pedig a nyugati régió aktái is olvashatók lesznek. Nemcsak a történészek és más tudósok, hanem a közvélemény számára is hozzáférhetővé tesszük az StB valamennyi iratát. Éppen most, a bársonyos forradalom tizenötödik évfordulóján lehull ez a jelképes vasfüggöny is - jelentette be Ján Langos, a titkosrendőrség iratait kezelő Nemzeti Emlékezet Hivatalának (UPN) igazgatója. Húsz füzetben rögzített huszonegyezer név került az internetre. Azok is felkerültek a honlapra, akiket megfigyeltek vagy zaklattak. A pozsonyi napilapok online lapjain máris megjelentek az első reagálások. - Megtaláltam a főnököm! Egykor ennek a cégnek a pártelnöke, most kiderült, hogy besúgója is volt. 1990-től meg a tulajdonosa! Ha kinyitom a számat, azonnal kirúg... Ide jutottunk a bársonyos forradalommal - írja egy Eperjes (Presov) környéki munkás. Duray Miklós, aki az elmúlt század hetvenes éveinek második felében megalakult Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság meghatározó egyénisége volt, gyanította, hogy nemcsak önzetlen társak veszik körül. - Ma már tudom, hogy hárman adtak rólam rendszeresen, csaknem naponta jelentéseket - emlékezett vissza a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. Gágyor Péter színházi rendező előtt tegnap állt össze végérvényesen a döbbenetes kép. - A kassai Thália Színház rendezőjeként gyakran kerültem konfliktusba a megyei ideológiai titkárral, aki a szocializmus ellenségének kiáltott ki. Ma már tudom, hogy a társulat két volt alkalmazottja szállította a híreket, amelyek alapján gyakran beidéztek, majd kirúgtak. A nyolcvanas évek közepén kerültem Kecskemétre, majd az ottani igazgatóváltás után a győri színházhoz. Ahol nem sokáig maradhattam, mert a csehszlovákiai hatóságok követelték, hogy mondjanak fel nekem. Duray szerint helyénvaló, hogy nemcsak az ügynöklistát teszik közzé, hanem a dokumentumokat is: - Ugyanis a beszervezésnek, a besúgásnak sokféle oka lehet. Jellemgyengesége vagy gyávasága miatt mindenkinek elsősorban a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. /1/

Cserhalmi György szerint a Népszabadság színikritikusa írt ügynöki jelentéseket a pártállamban Latinovits Zoltánról. - állította egy fórumozó az Indexen nemrég. Molnár Gál a Népszabadság szombati számában beismerte ügynökmúltját, mint írta, elszámolással csak önmagának tartozik. A topiknyitó egy debreceni rendezvényen elhangzottakra hivatkozva közölte, az információ Cserhalmi György színésztől származik. Cserhalmi a fórumozó szerint azt mondta, meggyanúsították azzal, hogy ő lett volna a színészlegenda besúgója, ezért a Latinovits-család, azaz Bujtor István és Frenreisz Károly kikérte a dokumentumokat, ezekből pedig világossá vált, hogy Latinovits Zoltán besúgója Molnár Gál Péter volt. Cserhalmi György megkeresésünkre nem kívánt ugyan nyilatkozni, de nem cáfolta, hogy a kijelentés elhangzott. A Népszabadság szombati számában Molnár Gál Péter a következő "közleményt" hozta nyilvánosságra: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani".

A Népszabadság ugyanakkor hozzáteszi, hogy Molnár Gál 1978-ban, amikor a caracasi filmfesztiválra indult, a Ferihegyi repülőtéren lebukott azzal a cigarettatárcával, amibe Kenedi János akkori ellenzéki egy mikrofilmet csempészett és ami a Párizsi Irodalmi újságba szánt cikkét tartalmazta. Az írás végül a mikrofilmes közvetítés nélkül is megjelent, az újságírónak azonban távoznia kellett a Népszabadságtól, ahová csak 1988-ban térhetett vissza. /2/ Ez az érvelés nem érdem a NSZ-ra nézve, viszont dehonesztáló a demokratikus ellenzék esetében.

Nemrég napvilágra került az az 500 oldalas jelentés, amit Foktői Lajos fedőnevű ügynök készített Hernádi Gyuláról. A gyanú árnyéka Jancsó Miklósra terelődött - írja a Blikk. - Kikérem magamnak, hogy Jancsó Miklós nevét ezzel az üggyel kapcsolatba hozzák - mondta a rendező forgatókönyvíró-társa. - Ötven esztendeje vagyunk barátok. Időközben sokszor próbáltak már minket összeugrasztani, de ez soha, senkinek nem sikerült. Most sem fog. Senki ne akarja úgy beállítani, mintha én gyanakodnék a barátomra - jelentette ki Hernádi. Hernádi bevallottan nagyon kíváncsi kit rejteget a besúgó neve. - Van, akire gyanakszom, de az nem Jancsó Miklós - húzta ki totólistájáról barátja nevét. Az "elmondom neked, a te érdekedben…" – kezdetű mondatokat ismeri valaki? Még mindig a hazugságoknál maradva ismerős a sztori, amikor kéretlen informátorok, jól értesült besúgók elárulják a megcsaltnak, hogy a párját látták itt és ott, ezzel és azzal, ilyen meg olyan szituációban. Nem, ők nem akarnak semmi rosszat! Csak értesítik az illetőt. A saját érdekében… A saját érdekében? A beszervezett ügynökök lebuktatásának idejét éljük. Vannak bőven, minden szempontból, az élet minden területén. Ott vannak ők a magánéletünkben is, csakhogy őket nem szervezte be senki, hanem ők a kéretlenül is jelentő ügynökök, spiclik, akik valamilyen - számomra érthetetlen - belső késztetéstől hajtva tudósítanak a megcsalt kárvallottaknak az általuk ismert, vagy ismerni vélt eseményekről. De sokan biztosan másképpen gondolják. /3/ Kritikus ponthoz ért az ügynökügy. Sőt: kritikusponthoz. A színi szakíró nemrég bevallotta: bizonyos asztalfiókoknak is dolgozott. Most a Foktői Lajos fedőnevet igyekszik izgatottan azonosítani boldog- boldogtalan. Korábban Dalos "énekelt" zárt körű társaságban, s egyik zenésztársáról szintén kiderült: nemcsak rocktörténetileg jelentős. Tudjuk azt is: bizonyos "Nemere" befújta időnként egynémely csapattársát illetékes helyen. Ők maguk vallották meg titkos írásaikat - igaz, akkor, amikor már alaposan körülírták őket. (Ellenpélda is akadt: évekkel ezelőtt önként fedte fel ügynökmúltját a neves író.) S a minap konkrétan megneveztek egy zsurnalisztát, aki jelentett. Mi várható még? Az ügynökügy egyre inkább kicsordul az Országház falain. A képviselőkön 1994 óta lassan túljutottunk, törvény írta elő átvilágításukat. Ez nemcsak a III/III-as ügyosztályaihoz fűződő esetleges viszonyt, hanem az esetleges nyilas- és karhatalmistamúltat is firtatta. Hatálya alá tartozott-tartozik az is, aki jelentést fogadott akár hivatásos elhárítóként, akár egyéb állami (pártbéli) funkciójából fakadóan. De az "érintettség" megállapításához a "közreműködést" közvetlenül bizonyító dokumentum is kell. /4/ De azért azt mondani, írni, hogy jóformán csak véletlenül derülnek ki a dolgok… „Attól függ, egy kutató mivel foglalkozik, mit talál az aktában. Csepp a tengerben. Így soha nem lehet lezárni a kérdést. Tudom: a Történeti Hivatalban az adatok töredékét dolgozták fel, amiről nem ők tehetnek. Talán néhány hónapra be kellene zárni, s amikor végeztek a munkával, ismét megnyitni a kapukat. És az aktákat is.”
1. Internet.ugynok.sk. NSZ, Szilvássy József, 2004.11.17.
2. Latinovitsról jelentett a Népszabadság színikritikusa. Gondola.hu
3. III/III: Ki súgott Hernádi Gyuláról? Az író kikéri magának, hogy Jancsót belekeverjék az ügybe. axel.hu; A magánélet besúgói köztünk vannak. Megint a hazugságokról... axel.hu
4.Titkos írások. Bányai György, 168óra

3. Az ügynökválság valósága: szereplők, intézmények, nézőpontok

Az ügynökválság szereplőinek osztályozása elég nyilvánvaló, bár részleteiben gyengén dokumentálható. Az ügynökválság érintette körök első csoportja a politikai megrendelőké. Ide tartozott minden MSZMP-s vezető politikus Kádártól az MSZMP KB tagjaiig, a megyei vezetők teljes köréig. Az az egyik legnyilvánvalóbb dezinformáció (melyet máig hangoztatnak „elismert” szakértők), hogy az MSZMP minősített tagjai nem lehettek ügynökök, ellenkezőleg, az MSZMP-ben is folyt adatgyűjtés az MSZMP tagsága körében.

3.1 A megrendelők mint politikai bűnösök

A szereplők megrendelői körének a vonatkozó intézményeknek a kiterjedése is hamisítás tárgya manapság, amennyiben az állampárt (MSZP) több osztálya is foglalkozott belföldi megfigyelésekkel (gyűjtött ilyen információkat), s ezek párhuzamosan működtek a rendőrségi, a katonai, a polgári titkosszolgálatok vonatkozó szervezeteivel. Összefoglalóan, tehát az MSZP központjában is volt irattár, dokumentáció, amelyek tartalma 1988 augusztusa és 1990 áprilisa között a kazánokban végezte be feladatát.

Az érintett intézmények és személyek köre kiterjed az államigazgatás minden intézményére, azok politikai és szakbürokrata személyzetére, vállalati vezetőkre, vagy például a Szovjetunióban tanulókra, kiküldöttekre (ami nemcsak Oroszországra vonatkozó, de az SZU összes tagállamára kiterjedő érintettséget jelent, s a kiküldöttek 5-7 százalékát vélik beszervezett ügynöknek, legalább 20 százalékát besúgónak).

3.2 A hivatásos ügynökök mint a rendszer bűnelkövetői

Az érintettek második körét képezik a szolgálatok hivatásos ügynökei, rendőrtisztek, katonatisztek, civil ügynökök, akik hivatásos fizetett személyzetnek minősülnek. A „tisztektől” a „megbízottakig” terjedő létszámuk 3-5 ezer lehetett. („Történészek” vitatják e számokat, ellentétben a nemzetközi szakértőkkel, vagy a nem magyar származású, a szomszédos országok ügynökügyeit feltáró szakértőkkel. Így például Szlovákiában sokkal nagyobb létszámokat állapítottak meg elkülönítve a „csehszlovák” érintettek sokaságából is, mint a hazai helyzetet feltárni próbáló „szakértői tanulmányokban”.) Az élő és az alvó ügynökökre vonatkozó dokumentációt minden bizonnyal megsemmisítették az MSZMP erre kijelölt likvidátorai (akik az összes érintett intézménybe beépített személyek voltak).

3.3 Az „önkéntesek” mint a rendszer áldozatai

Az érintettek harmadik körét képezik azok, akik a mai voltaképpeni szereplők az irányított politikai kommunikációban, illetve a média számára kiadott ügynökügyekben: ők a „besúgók”, közöttük is az „önkéntes” állampárti segéderők, vagy az erőszakkal beszervezettek. A „besúgók” csoportja az ügynökválság szereplői között voltaképpen az állampárt ötödik hadoszlopa volt a társadalom erkölcsi fojtogatásában, majd mindinkább lejáratásában. A „besúgók” ügynökügyei ma kifejezetten arra szolgálnak, hogy a bespájzolt információkészletekből nem baloldali (értsd nem MSZP-s és SZDSZ-s) személyiségeket zsaroljanak, vagy leleplezzenek a mindenkori politikai céloknak megfelelően.

gondola, cgp