Duray a Pozsonyban megjelenő hetilap, a Szabad Újság hasábjain idézi fel és kommentálja a kedvezménytörvény közel hároméves történetének eseményeit. Hangsúlyozza, hogy sem a folyamat során nem volt, sem jelenleg nem létezik Szlovákiában olyan jogi norma, amely magánszemélyeknek, vagy intézményeknek megtiltaná, hogy bármilyen külföldi támogatást elfogadjanak. "De a magyarkérdés Szlovákiában sajátos kérdés, kisiklik az általános megítélés alól, akárcsak a zsidókérdés Németországban" - fogalmaz Duray.

Az előzményekre visszatekintve felidézi: 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó napjaiban a szlovák fél időhúzásra rendezkedett be, 2002 tavaszán pedig "nyíltan visszautasította a megegyezés bármely lehetőségét, mondván, hogy Magyarország új kormányával kíván egyezségre jutni".

Az új magyar kormány színrelépése után a törvény kálváriájának új fejezete kezdődött. "Ebben jelentős teher nyomja a hivatalos magyar politika vállát, de nem teljesen mentes a felelősségtől a politikán kívüli közélet sem" - állítja Duray, aki vízválasztónak nevezi a szlovák kormányfő emlékezetes budapesti fellépését, azt, amikor Mikulás Dzurinda tizenöt pontban szabta meg Pozsony feltételeit, s ezzel a két fél "a nagy nyilvánosság előtt konfrontálódott." Úgy látja: ettől a pillanattól kezdve fel volt oldva a magyar fél keze, így a hatályos törvény értelmében kezdhette volna folyósítani a támogatást, "mert a megegyezés lehetősége szertefoszlott, a szlovákiai törvények pedig nem gördítettek semmilyen akadályt az útjába."

Szerinte azonban minden másként történt: a magyar fél a megegyezés hiányára hivatkozva elutasította a támogatás folyósítását, majd a magyar külügyminisztériumban a jogszabály "radikális módosítása" mellett döntöttek és "2003-ban ezt nyomták le a határon túli magyarok torkán" - fogalmaz Duray Miklós annak kapcsán, hogy 2004. február 13-án a szlovák diplomácia a magyar félnek átadta azt a jegyzéket, amelynek átvételével hatályba lépett az oktatási-nevelési támogatások folyósíthatóságáról szóló kormányközi egyezmény.

A történteket összefoglalva Duray úgy ítéli meg: a kedvezménytörvény ügyében közel három éven át fennálló bonyodalmak "arról tanúskodnak, hogy a szlovák-magyar viszonyban alig változott valami az elmúlt évtizedekben, sőt, a kommunista rendszer hagyományai túlélték a rendszer bukását. Hogy a politika megtiltsa azt, amit a törvény megenged, illetve, hogy a törvény csupán akkor működhet, ha zöld jelzést ad a politika, csak a kommunizmusban volt szokásos".

Ezzel párhuzamosan sajátos helyzet alakult ki Magyarországon, ahol a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta "a státustörvény viszonylatában" az oktatási nevelési támogatások eddigi szüneteltetése miatt "folyamatos a törvénysértés."