Trombitálás és sípolás hangja ütötte meg először fülem, ahogy elindultam az Erzsébet tér irányába. Ha csak a halló érzékszervemre támaszkodtam volna, szilveszter kora délutánjára képzelem magam. Azonban a hőmérő higanyszála jóval mínusz tíz felett, így hamar ráébredtem, egészen másról van szó. Elég volt néhány pillantást vetnem a körülöttem lévőkre, és megbizonyosodhattam nem új évet készülnek ünnepelni. Félmeztelen nők és férfiak lepték el a környéket, erős sminkkel és rikító parókával a fejükön.

Később már a kamionok körvonalai is látszódni kezdtek – volt belőlük vagy negyvennégy – és dübörgés töltötte be az utcákat. A rajongók láthatólag jól érezték magukat: neves DJ-k és gyönyörű testű táncosok szórakoztatták őket, miközben az egyik kereskedelmi csatorna logójával felvértezett félmeztelen női csapat ajándéktárgyakkal kedveskedett a lelkes résztvevőknek. A szuvenírek komoly anyagi és eszmei értékkel bírtak - például rágógumi -, a nép birka módjára mégis egymást taposta halálra, hogy megszerezhesse a valóban különleges ereklyéket…

A helyi lakosság láthatólag másként értékelte a nyár utolsó igazi fergeteges buliját. Az ablakon kihajoló öreg emberek dühös tekintete hamar eltűnt a redőnyök vagy sötétítők csendesítő menedékében. De az Opera épületét belülről tanulmányozó távol-keleti turistacsoporton sem látszódott a túláradó öröm. Megszeppenve álltak, látszódott rajtuk nem értik, mi is történik körülöttük.

Hogy a képriport ne csak közeli felvételekből álljon, megfogalmazódott bennem a gondolat: felülről is kellene egypárat kattintatni. Személyes szimpátiámra alapozva csengettem be néhány perc múlva a Kodály Körönd egyik bérházának legfelső emeleti lakásának ajtaján. Reméltem, pillanatok alatt meggyőzőm a tulajdonost, de egy rémült hangú öreg nénike végül hamar távozásra bírt. Szerencsére második próbálkozásomat az utca túlsó oldalán már siker kísérte, sőt ezt követően az Opera és egy pártszékház épületébe való bejutás sem okozott gondot.
A tömeg az esti órákra hatalmasra duzzadt, már lépni is alig lehetett a Hősök terén, táncolni még kevésbé. A mozgáskultúra ilyen jellegű kifejezését mindemellett gátolta az is, hogy kilenc óra körül már térdig gázolt az ember az üres flakonok és üvegek tengerében. A szervezők a tízmilliós nyereség egy részét talán fordíthatták volna ennek a problémának a kiküszöbölésére.

A tömegközlekedés a Budapest Parádé ellenére sem állt le: a négyes és hatos villamosok, illetve a földalatti menetrend szerint járt. A BKV mindössze egyetlen dologról feledkezett meg. Sűríteni aznapra járatait.

A százmilliós költségvetésű rendezvényt a csendháborítás kikerülése végett este tíz órakor tűzijáték zárta. Ezen logika alapján számomra azonban meglepő volt, hogy éjjel kettőkor a Nyugati téren mégis teljes hangerővel dübörgött egy kamion, körülötte közel száz lelkes fiatal zeneszakértővel.

(gondola – bencze)

(fotó: Bencze Áron)

Címkék:

• Ízlés-reflex