Elek István: Jó estét kívánok, kedves nézőink. A hét végén a hírek szerint sorsdöntő kongresszusra kerül sor Szatmárnémetiben, ahol az erdélyi magyarság politikai életében kulcsszerepet játszó RMDSZ tartja tanácskozását. Hosszú idő óta az elmúlt hetekben, hónapokban egyre élesebb vita folyik azok körül a kérdések körül, amelyek láthatólag a korábbiaknál is jobban megosztják a szervezetet. Hadd idézzek röviden Tőkés Lászlónak a Heti Válasz legújabb számában a kongresszus elé küldött cikkéből. Azt hiszem nagyon jól összefoglalja, hogy miről van szó szerinte: „A küszöbön álló, Szatmárnémetibe összehívott RMDSZ-rendezvény előtt az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete történetének legsúlyosabb válságát éli. A válság többszintű. Az egységes felszínen megjelenő repedések csak következményei, nem okozói a válságnak. A válságot az okozza, hogy a szavak és a tettek, a hivatalos program és a csúcsvezetés gyakorlati politikája, a vezető elit klikkérdeke és a magyar közösség érdeke között szakadék tátong. A legfőbb kérdés most kongresszus előtt, hogy megőrizhető-e, és ha igen, milyen alapon őrizhető meg az RMDSZ egysége.” Vendégeim a mai beszélgetésben Sükösd Levente, a Duna televízió és Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója. Mindketten sokat írnak, beszélnek erről a témáról, és az erdélyi magyarság sorsával kapcsolatos ügyekről. Személyes kötődésetek is van, ha jól tudom, mindkettőtöknek Erdélyhez. Igaza van-e Tőkés Lászlónak, amikor azt mondja, hogy a legsúlyosabb válságról van szó, és hogy az a kérdés, az-e a tét, hogy az RMDSZ megőrizheti-e az egységét?

Lukács Csaba: Szerintem lehet, hogy lesz még súlyosabb is a válság. Most az eddigi RMDSZ-történelem, -történet során a legsúlyosabb, de egyáltalán nincs arra garancia, hogy ez nem lesz még súlyosabb, mert nem látom a kiút jeleit jelenleg a RMDSZ-ben.

Sükösd Levente: Erre mondja azt Markó Béla, a szövetség elnöke, hogy ha válság van, akkor az csak egy álválság, amelyet azok gerjesztettek, akik igazából nem is tudtak fölmutatni programot, nem tudtak alternatívát fölvázolni, és igazán csak a saját válságukról van szó, tehát személyes konfliktusok vannak a háttérben. Ezt mondja az RMDSZ vezetése. Na most az tény, hogy azzal, hogy az RMDSZ-en belül a radikálisabb ellenzék folyamatosan bírálta a szövetség politikáját, joggal vagy megalapozatlanul, az egy másik kérdés, ettől valóban kialakultak komoly feszültségek, és ha ezt nézzük, akkor van válság. Ha azt nézzük, hogy hol tart az RMDSZ, hogy mit ért el, vagy mit nem ért el, ez egy másik kérdés. Akkor talán már kérdéses az, hogy milyen is ez a válság.

Elek István: Igen, hát valószínűleg ugye arról van szó, hogy eltelt ennek a politizálásnak a jegyében 10-12 év, kevesebb az eredmény, mint a belső kritikusok szerint, mint amennyit el kellett volna érni a belső kritikusok szerint. A legutóbbi népszámlálási adatok megrántották a vészcsengőt, drámai fogyásról tanúskodnak ezek a hírek, még jobban aktivizálják ezeket a kritikusokat, és valószínűleg szeretnék egy új pályára téríteni a szervezetet.

Sükösd Levente: Kérdés az, hogy milyen pályára. Mert ezt teszik föl a Markó-oldalról.

Lukács Csaba: Ilyen szempontból nagyon érdekes az, hogy Tőkés püspök úr évek óta azt mondja, hogy óriási gondok vannak, nagyon fogy a magyarság, s hát egészen a népszámlálás eredményeinek, az előzetes eredményeinek a napvilágra kerüléséig Markó Béla is azt mondta, hogy ez a püspöknek a biblikus, apokaliptikus látomása, és akkor kiderült, hogy 198 ezer ember eltűnt. Azt soha nem fogják mondani, hogy Tőkésnek igaza volt, de elkezdték azt mondani, hogy hát azon már el kellene gondolkodni, hogy mi az oka ennek a tragikus veszteségnek.

Elek István: Mi valójában akkor a két alternatíva lényege? Ha igaza van, ha nincs igaza Markó Bélának, aki – én is hallottam most a rádióban – azt mondta, hogy hát ő se személyi, se programbeli alternatívát nem lát, tehát nem tudja tulajdonképpen, hogy mi bajuk van, mit akarnak azok, akik elégedetlenkednek.

Sükösd Levente: Bocsáss meg egy pillanatra. Ide kapcsolódik, hogy az RMDSZ kongresszusának is valóban nagy a tétje, de azt mondják az RMDSZ vezetői, hogy igazából nincs is szükség nagy szerkezeti, politikabeli változtatásra, mert ők azt mondják, hogy az eddigi politika a legsikeresebb, a legeredményesebb, és annak, amit a másik oldalról hangoztatnak, sokkal rosszabb lenne a hatása, sokkal kevesebb eredménnyel járna. Nem tudom, hogy te ezt hogyan látod.

Lukács Csaba: Úgy gondolom, hogy az apró lépések politikája nem feltétlenül jó. Világszinten is az a tapasztalat, hogy a radikálisabb hangoknak jobban hitelt adnak, így letudta a világ a határon túli magyarság kérdését Romániában. Az RMDSZ bokréta a kormány kalapján, akár kormányon van, akár paktumegyezségek során gyakorlatilag kívülről támogatja, és legitimizált egy olyan rendszert, ami szerintem korántsem jó. Másfél millió adófizetőnek nincsen állami egyeteme Erdélyben magyar nyelven, az egyházi ingatlanokat, ha jól tudom, több ezres tételben igényelték vissza a történelmi egyházak és tény, hogy visszaszereztek mondjuk 15-öt, de hát ezzel a ritmussal minden évben megünnepeljük 500 éven keresztül, hogy további újabb ingatlant kapott vissza az erdélyi református, katolikus és evangélikus egyház. Tehát az apró lépések tény, hogy valamelyest előbbre visznek, de nem elég a ritmus. Tizenhárom esztendő után talán az erdélyi magyarság többet érdemelne. Arról nem is beszélve, hogy ami eredmény a szórványban, az nem eredmény ott, ahol tömbmagyarság van. A RMDSZ nem tudja eldönteni, vagy nem találja meg a helyes arányt aközött, hogy a szórvány is elégedett legyen, de a tömbmagyarságban élők se érezzék úgy, hogy velük kiszúrtak, vagy kevesebb jutott. Székelyudvarhelyen nem értik, hogy miért eredmény az, hogy magyarul ki lehet írni, hogy Székelyudvarhely, mert már régóta ki van írva.

Sükösd Levente: Míg a szórványban ez eredmény.

Lukács Csaba: Míg a szórványban ez eredmény, igen.

Elek István: Na most ezt a kritikus hangot képviseli egy újságíró, vagy újságírók, vagy pedig képviseli egy politikai csoport, egy erő az RMDSZ-en belül, vagy az RMDSZ-en kívül, de a romániai magyarságban. Tehát erre vonatkozik az én kérdésem, hogy elméleti szembenállásról van szó, vagy pedig tényleges erők, csoportok határozott politikai akarattal küzdenek azért, hogy a szervezet meghatározó pozícióit megszerezzék.

Sükösd Levente: Hát valójában a tétje a kongresszusnak ez, hogy kiderüljön, hogy ezek csupán csoportok, platformok, vagy pedig valódi támogatás van mögöttük. Hát igazából három platformot emlegetnek: a Reform Tömörülést, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést és a Nemzetépítő platformot, hogy ők azok, akik azt mondják, hogy radikális változtatásra van szükség, olyan értelemben ahogy a Csaba említette. Itt fog kiderülni, hogy a kongresszuson milyen támogatottságot kapnak. Az más kérdés, hogy akik most a kongresszuson szavaznak, azok valóban lefedik-e az erdélyi magyarságot. Ez komoly kérdés, és a vita lényege szerintem éppen ez, az, hogy akik most döntenek „az erdélyi magyarság sorsáról”, azok mennyire legitimek. Erről is szólt, azt hiszem, a bírósági per.

Elek István: A vita egy jó része erről szól az utóbbi időben, hogy legitim-e egyáltalán ez a most összehívandó, vagy összehívott kongresszus. Mi is a háttere ennek a vitának?

Lukács Csaba: Hát a brassói kongresszus 10 éve hozott egy olyan döntést, hogy belső választásokat kell szervezni az erdélyi magyarság körében, hogy végre kiderüljön az, hogy milyen legitimitása van a vezetőknek. Azt senki sem tagadja, hogy ’90-ben, vagy ’89 decemberében az RMDSZ bukaresti, kolozsvári és marosvásárhelyi tömbházlakásokban alakult azzal, hogy összeültek emberek, akik – ezt nem tudom szebben fogalmazni – leosztották egymás között a funkciókat. Az egy más kérdés, hogy utána a szavazásokon a tulipán jegyében az erdélyi magyarság rájuk szavazott, de nem volt más alternatíva. Ne feledjük, tehát hogy a tévénézők is értsék, Erdélyben másfél millió ember egy ernyő alatt van az ultrajobbos gondolkodástól az ultrabalos gondolkodásig. Tehát a tulipán gyakorlatilag a teljes politikai palettát összegyűjti, másfél millió kötelező szavazat, mert Erdélyben azt minden kisgyerek tudja, hogyha megyünk szavazni, akkor tulipánra szavazunk, másra nem. Nem lehet tudni, hogy azon belül ki a legitim, és ez nem tud kiderülni, mert lassan 12 éve RMDSZ-gyűléseken jelölik az embereket, oda nem megy el mindenki. Most már a tömbmagyar vidékeken lasszóval kell fogni az ilyen jelölőgyűlésekre a résztvevőket, elmegy 10-15 ember és ő jelöl. Ugyanakkor az RMDSZ-nek a szerkezete is úgy van kitalálva, a kongresszusra a delegálási módszer, hogy a mindenkori vezetésnek nagyon komoly beleszólása van. Ő dönti el, a szűken vett operatív vezetőség, hogy milyen civil szervezetek, s azokon belül kik menjenek. Tehát a szavazók delegálása sem közvetlen módon történik.

Sükösd Levente: Most akkor megint csak Markó Bélát tudom idézni, hogy akkor mi a másik megoldás, tehát mi az alternatíva.

Lukács Csaba: Meg kell a belső választásokat tartani.

Sükösd Levente: Tény, hogy nem a legszerencsésebb módszer, de hát ilyen értelemben valóban pártként működik az RMDSZ véleményem szerint. Tehát valóban belső szabályok szerint működik a szavazás is, ahogyan megválasztják a tisztségviselőket, és nem szerencsés, hogy a tagság nagy része valóban nem vesz részt ebben a döntésben. De éppen ez az, amire azt mondják a vezetői, a jelenlegi vezetői az RMDSZ-nek, hogy ezen ők is változtatni szeretnének, de technikai akadályai vannak annak, hogyan lehet bevonni az embereket, hogy valóban elmenjenek, valóban ott legyenek a gyűléseken, a szavazásokon, és igazán én sem nagyon látom, hogy mi az, amit erre fölhozott eddig a másik oldal, úgymond a radikálisabb oldal megoldásként, technikailag.

Lukács Csaba: Beszéljünk őszintén. Erdélyben ma Markó Béla élet és halál ura anyagi értelemben. Míg az összes környező országban az Illyés Alapítvány kuratóriumában nincsenek pártemberek, addig Erdélyben Markó Béla a kuratórium vezetője. Ugyanakkor egy csomó olyan alapítvány van Erdélyben, amiről korábban nem is tudtak a választók, tehát például a Communitas Alapítvány, ami az RMDSZ-nek a pénzeit menedzseli, például nem is tudták, hogy létezik. Amikor írtam egy 15 milliós támogatás kapcsán, fölhívtam több erdélyi politikust, és nem is tudták, hogy van egyáltalán az RMDSZ-nek egy, a magyarországi pénzeket kezelő alapítványa.

Sükösd Levente: Tehát akkor úgy gondolod, hogy a pénzeken keresztül, a támogatásoknak az ellenőrzésén keresztül szabják meg, hogy kire szavazzanak.

Lukács Csaba: Ma az erdélyi magyar sajtó nem lenne, hogyha nem lenne magyarországi pénz, ezt az Illyés Alapítvány pénzéből finanszírozzák, abban Markó Béla dönt. Tehát amikor egy újság elkezd radikálisan RMDSZ-ellenes vagy más embereknek is teret adni, akkor elzárják a csapot. Az Erdélyi Napló nem véletlen, hogy évek óta nem kap az úgynevezett MORE-pénzből, tehát a Romániai Magyar Újságíró Szövetség által, vagy annak felügyeletében elosztott pénzből, mert Markó Béla mondja meg, hogy ki kaphat, vagy az RMDSZ csúcsvezetése. Ugyanígy nem lehet tudni, hogy mi van azokkal az állami támogatásokkal, amelyeket a román állam ad az erdélyi magyarságnak, mert azt is az RMDSZ csúcsvezetése dönti el.

Sükösd Levente: Most egy kérdés lenne, hogy vajon ha meglesznek a belső választások, és úgy lesznek, úgy történnek, ahogyan azt mindenki szeretné, tehát ilyen értelemben konszenzus alakulna ki, akkor véleményed szerint az a gyakorlat, hogy például a pénzeket az RMDSZ vezetése ellenőrzi majd és leosztja a pénzeket – az kérdés, hogy valóban így van-e –, akkor változni fog a gyakorlat?

Sükösd Levente: Nem tudom, de egy támadási felülettel kevesebb.

Elek István: Hát én azt hadd vessem közbe, hogy itt az alapprobléma valószínűleg abból adódik, hogy egyfelől – mint mondják – egy kisebbségi egyesületről van szó, az RMDSZ-ről…

Lukács Csaba: Egy szervezetről.

Elek István: …másfelől, ha nagyon sokszor vezető politikusai azt mondják, hogy ez a romániai magyarság önkormányzata, ugyanakkor szlogenszerűen azt mondják, hogy a romániai magyarság érdekképviselete.

Sükösd Levente: Mindig a környezet szabja meg, hogy hol micsoda.

Elek István: Valószínű a szerepeknek az egybecsúszása óhatatlanul előhozza ezeket a dilemmákat, mert egy romániai pártpolitikai versenyben részt vevő szereplőnek valóban egy párt logikája szerint kell működnie. De ha ugyanakkor ez a szervezet akarja ellátni az érdekképviseletet, amit egy szakszervezet, vagy egy nagy, országot átfogó kulturális szervezet tud ellátni, akkor persze, hogy a különféle racionalitások ütköznek, és már csupán ebből olyan óhatatlan feszültségek alakulnak ki, amelyeket nehéz kezelni. Szóval el kellene dönteni ezt a vitát.

Lukács Csaba: Úgy látom, hogy az RMDSZ-en belül sérül az élni és élni hagyni logikája. Tehát míg a brassói kongresszuson a frissen megválasztott elnök, Markó Béla azt mondta: az ő szerepe az, hogy valahol középen állva a radikálisak és a mérsékeltek – vagy ahogy Erdélyben nevezik: a kurucok és a labancok – között egyensúlyozó erő legyen, ez jelentősen sérült. Tehát kiszorultak az RMDSZ-ből az olyan emberek, mint Tőkés László, ugye most úgy néz ki, hogy ő önként visszavonul, de valószínű, hogy a kongresszus delegáltjai megszüntették vagy erősen korlátozták volna tiszteletbeli elnöki szerepét.

Sükösd Levente: Meg is teszik esetleg, erre meg is van az esély.

Lukács Csaba: Attól függetlenül, hogy visszavonult, egy mai hír szerint. Ugyanúgy kiszorult Szőcs Géza, ugyanúgy most már nincs szerepe az RMDSZ-ben Csapó szenátor úrnak, volt szenátor úrnak, Szász Jenőnek, gyakorlatilag óriási pénzeket áldozott az RMDSZ a kampányban az elmúlt önkormányzati választások során, hogy legyőzzék.

Sükösd Levente: Székelyudvarhelyi polgármester, annak, aki nem tudja.

Lukács Csaba: Tehát vannak olyan sikeres emberek, akit a saját kis közösségük támogat, megválaszt, ugyanakkor az RMDSZ szintjén nem rúgnak labdába. Ne feledjük, hogy a nagy székelyföldi városok jelentős részében nem RMDSZ-es a polgármester. Csíkszeredában független, Székelyudvarhelyen szintén. Komoly gondok vannak a támogatottsággal, de amíg egy szervezet van, addig az országos választások szintjén ezek a repedések eltűnnek, mert az embereknek fontosabb a magyarságuk, mint az, hogy esetleg nem szeretik a jelenlegi vezetőket.

Elek István: Igen. Tehát ebből az következik, hogy valamilyen irányban el kell billenteni ezt a szervezetet, vagy megy tovább ezen a pályán, ahogy látom a beterjesztett alapszabály-módosítási javaslatokból, akik ma irányítják a szervezetet, azok egy sokkal feszesebb, szigorúbb pártlogikát akarnak érvényesíteni. Tehát még erősebb ellenállást fog kiváltani, azoknak a még erősebb ellenszenvét, akik egy érdekvédelmi szervezetben gondolkodnak, egy ernyőszervezetben, amely minden fontos csoportot és érdeket átfog. Ha így előremennek, akkor valószínűleg rákényszerül a kisebbség, hogy új szervezetet, új pályát keressen.

Sükösd Levente: Hát igen. Ez az, amit hangoztatnak, hogy szükség van egy új szervezetre, egy új pártra, és hát ez a kérdés, hogy vajon ehhez lesz-e elegendő háttérország, lesz-e elegendő támogatás. És hogy ez valóban célszerű-e, merthogy a tét azért, nem kell elfelejteni, az hogy ott legyenek a politikai szintéren, márpedig ez a parlament, tetszik, nem tetszik, Bukarest és oda bejutni csak 5 százalék fölött lehet. A 7 százalékot eddig könnyen megkapta az RMDSZ minden alkalommal,

Lukács Csaba: Ennyi magyar van Romániában.

Sükösd Levente: Így van, viszont a kérdés az, hogyha alakul egy erős, a maga nemében valóban vonzó új szervezet, akkor az el fog vinni néhány százalékot. A két párt, úgy, ahogy van, nem fog tudni döntő szerepet játszani a román belpolitikában, márpedig ez – tetszik, nem tetszik – meghatározza, hogy mit lehet elérni az erdélyi magyarság érdekében.

Lukács Csaba: Nem érezném tragédiának, hogyha négy évre nem jutna be az RMDSZ a parlamentbe, ezért valószínűleg engem meg fognak kövezni otthon, de úgy gondolom, hogy sokan ezt így gondolják.

Sükösd Levente: Ki lehet próbálni.

Lukács Csaba: Egészen egyszerűen az RMDSZ a jelenlegi struktúrájában úgy van beállva, hogy egy ilyen önfenntartó dolog. Tehát a szenátorok és képviselők a saját apparátusukkal, irodavezetőjükkel, autójukkal, faxukkal és fizetésükkel újratermelik önmagukat. Tehát vannak embereik, akik nyolc órában azon dolgoznak, hogy…

Sükösd Levente: A demokrácia szabálya, igen, sajnos…

Lukács Csaba: …nyolc órában azon dolgoznak, hogy a következő négy évben is megválasszák őket. Amíg nem lesz radikális változás, pénzelvonás, vagy nem kell nekik is – most legyek populista – dolgozni, és nem azt szervezni, hogy hogyan választják őket újra, addig a dolognak nincs esélye.

Elek István: A politikában mondjuk az a dolgozás, hogy az ember az újraválasztásért, meg a hatalom megszerzéséért …

Lukács Csaba: Nem az újraválasztást tartanám a politikusok fő feladatának, hanem a képviseletet. Nagyon érdekes, az RMDSZ esetében is tapasztalható, hogy amíg egy választási kampányban egy politikus azt mondja, hogy én azért megyek Bukarestbe, hogy titeket képviseljelek, amelyik pillanatban megválasztják, már azért van Bukarestben, hogy a bukaresti véleményt otthon eladja. Tehát rögtön megváltoznak a viszonyok, és elmondja, hogy miért nem jó, amit ti akartok, kisközösség, és szerintem miért kellett nekem úgy szavazni, hogy.

Sükösd Levente: Csak egy kérdés, amit ne felejtsünk el: ha az elmúlt 2-3 ciklusban, vegyük az utóbbi két parlamenti ciklust, az RMDSZ nem lett volna ott a döntéshozatalnál így vagy úgy, különböző formában, akkor vajon megszülettek volna-e azok a döntések kormányszinten, parlamenti szinten, amelyeket azért nem lehet letagadni. Tehát közigazgatásban az anyanyelvhasználat, az, hogy egyáltalán szóba került és bizonyos szinten meg is történt az egyházi ingatlanok visszaadása, vagy az, hogy a kárpótlás, az, hogy 200 ezer hektár erdő már visszakerült az eredeti tulajdonoshoz? Ez megtörtént volna-e, vagy sem, ha ellenzékben van az RMDSZ?

Lukács Csaba: Ne feledjük, hogy az erdőket nemcsak a magyarok kapták vissza, hanem a románok is.

Sükösd Levente: Hát azért ha Kovászna megyében az arányokat nézzük…

Lukács Csaba: Ott igen.

Sükösd Levente: Csak arról beszélek, a 200 ezer hektár, ez Hargita-Kovászna.

Elek István: De a kérdés azért elvezet oda, hogy tényleg ez az alternatíva? Tehát akik most nyugtalanok, és akik, ha úgy alakul a helyzet, akkor önálló szervezetbe fognak kimenni és erősíteni önmagukat, azt a politikai platformot képviselik: hogy mi értékalapon politizálunk, és attól függ az, hogy milyen képviseletre vállalkozunk. Hogy mikor tudjuk ezeket az érdekeket képviselni? És nagyon egyenesen meg tudják mondani a közönségnek, hogy mi otthagyjuk a parlamentet is? Mi nem akarunk pártpolitikusként ott bent ülni, hogyha…

Lukács Csaba: Az nem ok, hanem következmény, hogy otthagyják a parlamentet. Úgy gondolom, hogy ez egy szükséges rossz, mint a fogorvosnál, hogy egyszer el kell menni, és ki kell húzatni a fogat.

Sükösd Levente: Hát a célszerűséget nem árt mérlegelni egy politikai szervezet esetében. Tehát azt mondja – most megint Markó Bélát idézem az MTI alapján –, hogy az autonómiát lehet követelni, de a jelen helyzetben, ha azt nézzük, hogy kik a vezetői Romániának, akkor tudjuk, hogy mi az, ami erre a válasz. Na most ahelyett viszont, hogy nincsen állami magyar egyetem, azért mégiscsak van Sapientia egyetem.

Lukács Csaba: A magyar állam pénzéből.

Sükösd Levente: A magyar állam támogatásával, a román kormány beleegyezésével, jóváhagyásával…

Lukács Csaba: Jó, hát köszönjük meg, hogy megengedték.

Sükösd Levente: Támogatásával – ugyan ezt nem mondhatjuk, de beleegyezésével. Tehát az a kérdés, hogy akkor mi az alternatíva továbbra is.

Lukács Csaba: Úgy gondolom, hogy ha a 13 év langyosság folytatódik, az nagyobb kár, mintha négy év parlamenti szünet, mert utána úgy is, akkor világosan kiderülnek az erőviszonyok, asztalhoz kényszerülnek a felek, ugyanez történt a Felvidéken, ugyanez történt a Vajdaságban. Nem hiszem, hogy a másfél millió erdélyi magyar egyféleképpen gondolkodik. Lesz négy szűk esztendő talán, de lehet, hogy még annyi sem, mert Romániában is lebegtetik az előrehozott választásokat, amikor is világosan kiderül, hogy milyenek az erőviszonyok, és akkor az alapján tudnak tárgyalni. Nem az van, hogy a belső ellenzéket lesöpörjük. A Vajdaságban is és a Felvidéken is a három párt megengedett, kiválóan működik egymás között a koalíció, az más kérdés, hogy a további pártokkal…

Elek István: De ott tudni, hogy fordított pályát jártak be, mert előbb kezdték külön, és aztán összerakták egy egyezség…

Lukács Csaba: És akkor világosan megvannak a szabályok …

Sükösd Levente: Egy választási törvénymódosításnak a kényszere alatt történt – mondjuk – az összevonás, itt Romániában azért nem erről van szó. Tehát itt a helyzet nem kényszerít arra, hogy ilyen irányban haladjon a folyamat.

Lukács Csaba: Az RMDSZ-nek a belső felépítése kényszeríthet erre. Nem mondom azt, hogy ezt kellene lépni, de én nem érezném ezt tragédiának.

Elek István: Mi a tét akkor most konkrétan, a hét végén? Merrefelé fogja ez lendíteni a dolgokat, mi következhet abból, hogyha ez és az az alternatíva?

Lukács Csaba: Azt látom, hogy most az RMDSZ mögött, a jelenlegi RMDSZ-vezetés mögött van egy bukaresti és egy budapesti támogatás. Most az a kérdés, hogy lesz-e a győztesekben – hogyha ezt egy háborúként fogjuk föl – a győztesekben úgymond lesz-e annyi úriemberség, hogy gesztusokat tesznek a belső ellenzék felé, vagy azt mondják, hogy nyerésben vagyunk, és akkor lesöprünk mindenkit, mögöttünk van Bukarest, mögöttünk van Budapest, ott lesz a két miniszterelnök, és akkor most leszámolunk mindenkivel. Ha így döntenek, akkor …

Elek István: És fölényes többségünk van a szervezeten belül.

Lukács Csaba: Azonkívül lesz, aki például el sem fog menni. A reform tömörülés nem minden tagja fog elmenni. El fognak menni azok, akik mandátumot szereztek, tehát akik parlamenti képviselők, és ők azt mondják – számomra furcsa, hogyha egy tömörülésen belül, egy politikai platformon belül van egy döntés, egy közösségi döntés, hogy nem megy el senki, akkor egyesek belőle kibúvót keresnek –, és azt mondják, hogy én nem megyek el, mint reformtömörüléses, de elmegyek, mint szenátor. A lényeg az, hogy nagyon sokan nem fognak elmenni, de hát valószínű, hogy amit ma az RMDSZ-csúcsvezetés akar, azt át tudja hajtani a kongresszuson. Most az a kérdés, hogy tesz-e gesztust, vagy azt mondja, hogy hátradőlök, nyerésben vagyok és odacsapok.

Elek István: És mi lehet a gesztus? Hát elég gesztus, ha azt mondja, mégsem módosítjuk úgy az alapszabályt, hogy megszüntetjük a tiszteletbeli elnök pozícióját?

Lukács Csaba: Ez csak egyik eleme. A belső választásokat nem úgy szervezzük meg, hogy csak a tagdíjfizető RMDSZ-tagok szavazzanak, mert hát akkor gyakorlatilag kizárom a romániai magyar lakosság 90 százalékát a szavazásból.

Elek István: Igen, tehát itt hadd vessem közbe, a nézőknek is ugye, hogy ez a ’93-as határozat arról szólt, hogy egy belső népszámlálásnak kell történnie, és az alapján kell egy belső választásnak történnie, ahol minden magyar választhat, és az így fölálló választási folyamat csúcsán jönnek létre majd a szövetségi képviselők tanácsa az RMDSZ-ben. Most pedig RMDSZ-tagok…

Lukács Csaba: Tagdíjfizető RMDSZ-tagok március 31-ig vagy április 31-ig lezavarják a belső választásokat.

Elek István: Ráadásul nem is lehet azokat jelölni és megválasztani, akik valamelyik választáson, helyi, vagy parlamenti választáson RMDSZ-jelölttel szemben indultak. Pedig ugye a Székelyföldön van néhány ilyen, ahol sikeresen szerepeltek az RMDSZ-en kívüli politikusok.

Lukács Csaba: Székelyudvarhelyen soha nem volt RMDSZ-es polgármester. Ezt ne feledjük: az elmúlt 13 évben.

Sükösd Levente: Hát igen, mindenképpen úgymond ellenzéki gócpont volt Udvarhely. Most a belső választásokkal kapcsolatban, amit hallani lehet, hogy az RMDSZ vezetése tulajdonképpen nem ellenezte. 1993 óta folyamatosan azon dolgoztak, idézem természetesen itt most a vezetőket, hogy megoldják a technikáját annak, hogy mindenki részt vehessen a szavazáson, mert az tény, ha egy szórványvidéket nézünk, akkor ott vannak olyan települések, ahol két-három olyan ember van, aki szavazhatna, olyan magyar ember, aki szavazhatna. Ennek a begyűjtése, a megszervezése, valóban el tudom képzelni, hogy gondokat okoz. Azt jogilag kidolgozni, hogy miképp lehet begyűjteni mindenkinek a szavazatát, és hogy ez milyen arányban érvényesíthető, nem egészen látom át még a folyamatot, de el tudom képzelni, hogy időigényes. Az viszont tény, hogy én is egy kicsit hosszú időnek érzem, hogy ’93 óta most találjuk ki, mert még mindig nem sikerült megtalálni.

Lukács Csaba: Ki merem azt mondom, hogy nem volt politikai akarat a belső választások megszervezésére.

Elek István: Tegyük föl, hogy a többség mindenben érvényesíti az akaratát. Megszüntetik mondjuk a Tőkés László tiszteletbeli elnöki posztját, vagy oly módon korlátozzák, hogy nincs jelentősége már a posztnak. Minden posztot, a választás révén megszerezhető posztot megszerez a többség. Mit tud erre válaszolni, mit válaszolhat a kisebbség, amely eddig is kritikával illette az RMDSZ vezetőségét, azt mondta, hogy nincs demokrácia a szervezetben? Most azt fogja látni megint, hogy ezek mindent a maguk kezébe akarnak.

Sükösd Levente: Ilyen értelemben szerintem az, amit Csaba mond, hogy a gesztusoknak lesz igazán jelentőségük májusig, például ha veszünk egy határidőt, akkor itt fog kiderülni az, hogy föl tudja-e mérni az RMDSZ vezetése, hogy neki mi az érdeke. Szerintem az az érdeke valóban, hogy megpróbáljon gesztusokat tenni, mert ha nem, akkor az fog bekövetkezni, hogy például a Tőkés László mellé olyanok is föl fognak sorakozni és olyan erők is csatlakozni fognak a Reform Tömörüléshez, amelyek eddig nem tudták eldönteni, hogy vajon jó az nekünk, ha mi a nyilvánosság előtt egymást támadjuk, egymást bíráljuk vagy sem. Tehát a bizonytalanok valóban a radikálisok mellé fognak állni. Ha ezt föl tudja mérni a mostani vezetés, akkor nem lesz komoly szakadás, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy kikerüljön a közéletből az RMDSZ.

Lukács Csaba: Úgy gondolom, ha nem lesznek gesztusok, akkor őszig föláll egy másik politikai szervezet, az egy másik kérdés, hogy ők kikből és hogyan, de mindenképpen én azt látom, hogy nagyon erős szerveződés van Erdélyben. A múlt héten Maros megyében a polgári körök létrehoztak egy ilyen polgári mozgalom nevű ernyőszervezetet, ez szerintem meg fog történni, főleg a tömbmagyar vidékekre gondolok, Maros megye ugye már szerveződik, Hargita és Kovászna megyében is. És hát úgy gondolom, hogy azok a politikusok, azok a közösségi vezetők, akik úgy érzik, hogy kiszorultak az RMDSZ által felkínált struktúrákból, létrehozzák a maguk politikai szervezetét.

Elek István: És akkor ez már a jövő évi önkormányzati választáson elindul mint egy alternatív szerveződés?

Lukács Csaba: Már volt az előző önkormányzati választáson is regionális szinten Székelyudvarhelyen és Gyergyóban is azt hiszem, és még van idő arra, hogy akár országosan vagy Erdélyben is elindulhasson ez önkormányzati szinten.

Sükösd Levente: Meglátjuk.

Elek István: Az idő meghozza. Meglátjuk, mi lesz. Az RMDSZ küldötteinek kezében van a szervezet sorsa jórészt, mert ebben itt megegyeztünk, azt hiszem, hogy mi történik, döntő mértékben függ attól, hogy mi történik most, a hét végén, hogyan foglalnak állást.

Sükösd Levente: Nem mellékes, bocsánat, az sem, hogy mi történik szintén Szatmárnémetiben a magyar–román miniszterelnöki találkozón, mert azért az igencsak meghatározza, hogy kik erősödnek, gyengülnek az RMDSZ-en belül.

Elek István: Igen, tehát státustörvényvita van a háttérben, román–magyar, szociáldemokrata–szocialista pártok közötti szövetségkötéssel a háttérben zajlik ez a kongresszus. Visszatérünk rá. Köszönöm szépen, hogy itt voltatok, nézőinknek a figyelmet. A mai beszélgetésünk rövidített változata a következő heti Heti Válaszban olvasható, teljes anyaga pedig a gondola.hu internetes portálon. Jó éjszakát.