Elek István: Jó estét kívánok, kedves nézőink. Mai vendégeimmel a politikai évadzáró alkalmával beszélgetünk a magyar közéletről. Új helyzet van tavasz óta. Egy baloldali kormány és egy jobboldali ellenzék, szabad demokrata–szocialista kormány és Fidesz–MDF-es ellenzék néz egymással szembe, és vitatja régi és új politikai problémákat. Elfogadták a következő évi költségvetés főszámait, holnap, ha minden igaz, akkor pecsét kerül az EU-csatlakozásunk ügyére is. A legfontosabb ügyek, amiket vitatott a közélet, áttolódnak valószínűleg a következő évre: drogtörvény, státusztörvény elfogadása. Tehát úgy tűnik, hogy egy kicsit lecsendesedik a politikai közélet év vége tájt. Milyen helyzetképet látunk magunk előtt, ha szembenézünk a megváltozott politikai szintérrel. Tőkéczki politológus úr és Bozóki politológus úr fogja vitatni ma ezt a témát velem. Mindketten sokat írnak, beszélnek, előadnak ezekről a témákról. Bozóki András ugye, ha szabad azt mondanom inkább balközép, Tőkéczki László inkább jobbközép beállítottságú, tehát a pró és kontra adva van. Mit gondoltok, ha nagyon röviden az elmúlt időszakról kell mondani valamit, mi jellemzi ezt a politikai közéletet.

Bozóki András: Hát az elmúlt félév legfontosabb eseménye remélhetőleg ezen a hét végén realizálódik, ez Magyarország meghívása az Európai Unióba. Azt gondolom, hogy ez a rendszerváltással együtt megjelenő régi álma a magyar társadalomnak, hogy Magyarország ebből a kompország státuszból, amiben az elmúlt évszázadban volt, végül is kikössön a nyugati parton és a Nyugathoz csatlakozzon. Tehát ebből a szempontból az elmúlt fél év történelmi jelentőségű eseménye Magyarország várható európai uniós csatlakozásának a bejelentése. Ezt ma még nem tudjuk igazán belátni vagy felmérni, hivatalosan a meghívás csak jövő tavasszal esedékes, és ha minden igaz, ha megszavazza a magyar nép és ratifikálják a meghívó országok parlamentjei, akkor 2004 tavaszától Magyarország teljes jogú tagja lesz az uniónak, természetesen bizonyos megszorításokkal, amikről ugye a sajtóban értesülhettünk. A másik esemény, ami az ősszel történt és inkább belpolitikai jelentőségű és nagyon fontos, az önkormányzati választások voltak, ahol az az áprilisi parlamenti választásokon kialakult enyhe baloldali fölény erőteljes baloldali fölénnyé változott az október 20-i választások nyomán. Úgyhogy a kormánynak most már a száz napon vagy a száz napokon túl meg kell próbálnia megvalósítania a saját programját. És tulajdonképpen a következő félév kérdése az lesz, hogy van-e a kormánynak, illetve, ha van, akkor mi a száz napokon túlmutató programja.

Tőkéczki László: Hát én inkább fordítva kezdeném a dolgot, mert persze az európai uniós csatlakozás mindenképpen fontos dolog, bár hát annak a mikéntje azért meglehetősen problematikus sok szempontból, főleg a vidék, a mezőgazdaság szempontjából. És hát nem szól azokról az általános problémákról, amelyek a csatlakozó nyugati országokban is voltak pénzügyileg és egyébként, de hát ez egy olyasfajta kérdés, ami majd kiderül, és majd a gyakorlati tapasztalatok hozzák meg itt azt a tisztánlátást, amiről most nagyon sokan, főleg mert magyar társadalom nem eléggé tájékozott, esetleg inkább csak feltételezéseket fogalmaznak meg. A belpolitikában azt látom, hogy véget ér, most ezekben a napokban ér véget – bár erre a kormányzatra nem igazán illő kategóriát használok – a kenyérleadó politika, ami arra képes volt, hogy megragadja a hatalmat, azonban elképzelései legfeljebb arra terjednek, hogy majd az európai uniós csatlakozással Magyarország problémái megoldódnak. Januártól kezdve szerintem felmorzsolódik az a egyébként is szűk társadalmi többség, amin nem változhatott a kormánykoalíció október 20-i választási győzelme. Vagyis ki fog derülni az, hogy az ígérethalmaznak, amivel végül is kis arányban nyertek, nincsen fedezete. Tehát gyakorlatilag itt éppen azoknak a nagy tömegeknek, akik besegítették a hatalomba a kormányzatot, nincs mit nyújtani. Tehát el fog tűnni ez a társadalmi többség, hiszen a januári áremelésekkel és az azt követő mindenfajta gazdasági problémákkal megjelenik az a tényező, ami tulajdonképpen ezt a magyarországi baloldali típusú rendszert végigkövette, az 1945-ös kezdetektől kezdve, illetve ’47-es abszolút hatalmi pozíciótól kezdve mindenfajta reformokon végigkövette. Azaz hogy igazából az ígéreteken, meg a nagy szociális lózungokon kívül arra semmiféle programja nem volt, végül is hogy lehet teremteni egy hordképes társadalmat, gazdaságot, egyebeket. A magyar társadalom törékeny maradt. Itt a kivonulások, a nemzetközi társaságok kivonulása, ami részben még megerősödhet az európai uniós csatlakozás kedvezőtlen előírásaival, tehát megszűnik egy nagy csomó adókedvezmény, még fokozódhat és egyszerűen ott áll az egész, hogy éppen azokban a pontokban, ami a hazai termelésélénkítést és befektetésélénkítést követte volna, nincsen semmi, tehát én úgy gondolom, hogy itt nagyon kínos időszakok következnek. Ami eddig volt, az tulajdonképpen arról szólt, hogy rengeteg ember még mindig várja, hogy na most akkor igazából majd ugye jön a jó világ. Ma már találkoztam egy olyan emberrel, őszintén nem szoktam ezekkel a közgazdasági problémák közvetlenül foglalkozni, egy olyan emberrel, aki elmondta, hogy a megkapott fizetésemelés következtében átcsúszott egy adósávot, és gyakorlatilag kevesebbet fog kapni, mint a fizetésemelés előtt. Én szerintem ez egy alapprobléma.

Bozóki András: Hát ilyen bárkivel előfordulhat, hogy a fizetése megemelkedik, és akkor átcsúszik egy magasabb adósávba. Ezt is lehetett volna említeni, hogy egy elég jelentős fizetésemelést hajtott végre a kormány a közszférában, amit lehet úgy minősíteni, hogy osztogatás, ahogy szokta az ellenzék megtenni, másfelől azonban itt egy ötvenéves adósságról van szó, azt gondolom. Tehát a tanárok, tanítók, korházakban dolgozó egészségügyi alkalmazottak fizetése botrányosan alacsony volt, és még most sem magas. Tehát ez egyfajta történelmi törlesztés és hát előbb utóbb meg kellett tenni. Épp az ellenzék, köztük Orbán Viktor szokta emlegetni, hogy nem lehet az Európai Unióba ázsiai bérekkel csatlakozni. Tehát mindenképpen az irány, amennyiben a kormány komolyan veszi saját szociáldemokrata és jóléti rendszerváltással kapcsolatos ígéreteit, valamint a választási kampányban tett ígéreteit, akkor ezt meg kellett lépnie. Tehát én ezt önmagában nem látom problémásnak. Liberális közgazdászok ezt problémásabbnak látják, mint én egyébként, akik a költségvetés egyensúlyának a felborulásától tartanak. Azt gondolom azonban, hogy és talán ebben optimista vagyok, hogy maga a kormányfő is a korábbi szocialista liberális kormányban pénzügyminiszter volt és elég szorosan együttműködik a mostan pénzügyminiszter László Csabával. Úgy gondolom, hogy ha valamire, akkor arra figyelni fog, hogy az ország adósságállománya és a büdzsé ne boruljon föl. Tehát azt gondolom, hogy ebben az évben vállaltak egy nagyobb költekezést a választási ígéretek és a történelmi adósság ledolgozása érdekében, de a következő évben ezt nem fogják folytatni. Azt gondolom, helyes, hogy nem folytatják, mert akkor tényleg összeomlana minden egy-két éven belül, ahogy említetted is. Nyilvánvalóan a választási ciklusok logikája szerint a következő évben egy szorosabb költségvetés lesz, és a ciklus vége felé engedik majd el a gyeplőt, úgy, ahogy ezt egyébként az előző kormány is tette. Tehát a Fidesz-kormány idején 1998 és 2002 között egy elég szigorú költségvetés érvényesült, ami a végére lazult föl. Tehát ez a 2002-es év ez ilyen pénzügyi szempontból felemás év, mert hiszen az első félévben még az előző kormány költekezett és a második félévben a második kormány és ez a kettő együtt adta ki, ezt a jelenlegi deficitet. Ugyanakkor van egy független jegybankunk és független jegybankelnök, aki nyilvánvalóan ügyel arra, hogy az infláció az ne szaladjon el, és ne lehessen elinflálni ezeket a tételeket. Ezért azt hiszem, hogy gazdasági szempontból akkor is optimisták lehetünk, hogyha valóban a csatlakozás környékén és a csatlakozás után elképzelhető deficit, és elképzelhető, hogy a befizetések majdhogynem ugyanolyan összegre rúgnak, mint amit az Európai Uniótól kapni fogunk. Rendkívül bürokratikus az Európai Unió szervezete, iszonyatos pályázati anyagokat kell kitölteni, és a pénz az csak egy, vagy másfél év múlva jön, ha jön, ha a pályázatot a pályázó elnyerte. Tehát van egyfajta időbeli csúszás, ami miatt aggódik valóban a jelenlegi kormányzat, hogy mire a gyümölcsök beérnének, az előtt már sor kerülhet egy választásra.

Elek István: Kiderül jövőre, hogy kinek a félelmei, reményei teljesülnek. Ugyanakkor van mögöttünk egy néhány hónapos történet már az új felállásban. Változtatott-e ez a néhány hónap a hagyományos ellenzéki, kormánypárti fölálláson? Az alapélménye a választások táján az volt a politikai közösségnek, hogy a korábbiaknál erősebb polarizáció alakult ki, és a hagyományos témák kapcsán – múlthoz való viszony, egyházakhoz való viszony, határon túli magyarsághoz való viszony – álltak szemben egymással a nagy tömbök. A politikai ügyek kezelésében tanúsított magatartások alapján erősödött, gyengült ez a szembenállás, hogyan alakult a helyzet?

Tőkéczki László: Nekem az a véleményem, hogy a kormánynak tulajdonképpen a múltjához tartozó repertoár kezd megvalósulni, ugyanis a kommunista pártok múltjában, kormányzatok múltjában mindig benne volt az, hogy az ellenfeleket nemcsakhogy ellenségnek tekintették, hanem minimalizálták is. Ez a mostani kormány egyebet sem csinál fél év óta, mint úgymond mindent eleve megvizsgáltat, bűnügyi feljelentéseket, aztán nem lesz belőle semmi, nem baj. De a lényeg az, hogy tulajdonképpen kriminalizálni lehet itt egy olyan négy évet, amelyik nem az ő filozófiai, meg ideológiai sínein zajlott, és tulajdonképpen azt akarja bebizonyítani, hogy az, ami tőle eltér, az tulajdonképpen eleve vezet a kriminalitásba, a korrupcióba és egyebekbe. És ez azért felháborító, mert teszi ezt egy olyan társaság, akinek hát elnézést kérek, most én nem megyek vissza a régmúltba, de pusztán a spontán privatizáció óta a törvényességgel, meg az etikával igencsak problematikus a viszonya. Tehát nem csoda, hogy itt egy olyan polarizáció keletkezik, és olyan ingerültség keletkezik, nagyrészt joggal, mert egyébként aki, hogy is mondjam, korrupt volt, vagy aki, hogy is mondjam bűnt követett el, azt tessék ítéljék el, leplezzék le, de kérlek, nem erről szól a dolog. Itt arról szól a dolog, hogy mindenben rögtön, ugye ez is az, ez is bűnügyi feljelentés, és az is, amaz is, s a többi. Egyszerűen elképesztő dolog. Hát ezek után egy másik kormányváltásnál megint legyen az, hogy a mostani kormányzatnak minden intézkedését megvizsgáltassák bűnügyileg, meg rendőrségileg? Hát egyszerűen felháborító.

Bozóki András: A kérdés az, hogy miért mégis népszerű? Mert úgy tűnik, hogy népszerű a választók körében. És azt hiszem, hogy ebbe belejátszik az a csalódás, ami az elmúlt négy év nyomán kialakult a választókban, hiszen a Fidesz 98-ban tiszta lappal indult, miközben már a szocialista–liberális, illetve MDF-es kormányzat megbukott az első két ciklusban. És valóban nagy remények fűződtek ahhoz, hogy a közjó megvalósítása érdekében fog munkálkodni ez a kormányzat, a liberalizmusnak egyfajta republikánus korrekcióját fogja végrehajtani, amelyben az állam nem lesz kiszolgáltatva a részérdekeknek, mint a Horn-kormányzat idején, hanem a közjót fogja képviselni. Ez egy rendkívül erőteljes és pozitív üzenet volt, és ez párosult a társadalom felé fordulással, hogy a polgárok Magyarországát megteremteni. Sajnos egy diszkrepancia jött létre, az előző kormány szempontjából mondom így, a tettek és a retorika között. Mert hiszen az előző kormányzat volt az amelyik az adórendőrség bevezetésével, a Fidesz korábbi pénzszerzőjének az APEH élére állításával tulajdonképpen azt üzente, hogy hát itt megint csak arról van szó, hogy a hozzánk közel álló köröket kell megjutalmazni, és azokat a – mondjuk – ellenzéki vezetésű önkormányzatokat, amelyek nem az akkori kormánypártra szavaztak, pedig „meg kell büntetni”. Szóval valahogy a társadalmi életnek a politikai dimenziók alapján történő kettéosztása úgy látom, már az előző időszakban bekövetkezett, és itt egyfelől az új kormány az árkok betemetéséről beszélt, másfelől viszont igyekezni próbált szakítani azzal a gyakorlattal, amely az elmúlt időszak kormányzati gyakorlatához fűzte. És ezért hirdették meg ezt az üvegzsebprogramot – persze nyilván itt is vannak propagandisztikus elemek természetesen, de hát a független bíróságnak a lehetősége, joga és kötelezettsége elbírálni ezeket. Tehát meglátjuk szerintem néhány hónap múlva, hogy itt a nagy füst mögött mekkora valójában a láng, és valójában milyen szinten lehetett kriminalizálni, hogyha egyáltalán… De talán az is figyelemre méltó, hogy most éppen a miniszterelnöki hivatal egy helyiségbérletét kifogásolja a közéleti tisztaságért felelős államtitkár. Tehát mintha azt akarnák demonstrálni, hogy nemcsak az ellenzék felé érvényes, hanem a saját soraikban is megpróbálják ezt kontrollálni. Ezek az üzenetek egyelőre, s úgy tűnik, hogy magyar társadalom erre vevő, majd meglátjuk, hogy a későbbiekben ez hogyan realizálódik.

Tőkéczki László: Egyetlen megjegyzésem van, hogy a magyar társadalom kényszervevő erre, én azt nem kétlem, mert azért ették meg a maszlagot a jóléti rendszerváltásról, mert rengeteg csodaváró szegényember van, és hogyha annak kijelölik a bűnbakot, hogy azok ellopták a pénzt, s őneki azért van kevesebb, ezek így, meg amazt csináltak, akkor természetesen lesz hálás közönség. De bocsánatot kérek, egyszerűen gyakorlatilag arra nem tekintenek, hogy ilyen módszerek az egész politikai elitre vetnek enyhén szólva is igen kétes fényt, s ez meglehetősen végiggondolatlan. A vizsgálatokat ugye olyan magáncég végezte, amelynek a munkájáról szakmailag is elmondják, hogy nem alkalmas a vizsgálatra, akik a másik oldalon állnak. Tehát itt az egész kérdéskör éppen arról szól, hogy abban a pillanatban, amikor eljönnek a gazdasági nehézségek, akkor ezek a dolgok természetesen fognak visszahullni azoknak a fejére, nem lehet négy évig visszafelé mutogatni, hogy ez bűnözött, az ellopta, azért mert ez a kormány a felelős, mármint a volt kormány a felelős. Most egyéb nem történik, semmi pozitívum nem hangzott el atekintetben, hogy például a jóléti rendszerváltáshoz való gazdasági élénkítés ügyében, hogy ne nőjön a munkanélküliség, hanem esetleg a foglalkoztatottság nőjön, amit szóban megígértek, hogy ez ügyben például mit akar csinálni a kormányzat. Hát különböző programcsoportok ezen dolgoznak, és eltelt több hónap és semmit nem hallunk arról, hogy e tekintetben mi lesz. Azt mondani, hogy a Smart Hungary, tehát a jobbos Magyarország majd lesz. De hát bocsánatot kérek, de ha megint nyugati tőke fogja itt esetleg élénkíteni a gazdaságot, amelyik elmegy abban a pillanatban, ha dekonjunktúra van, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad.

Elek István: Nemzeti értékképviselet, érdekképviselet, egyházakhoz való viszony, határon túli magyarokhoz való viszony olyan témák voltak, amelyek hagyományosan szembeállították ezt a két tábort. Sikerült áttörni ezen a hagyományos szembeálláson a kormányzati politika következtében? Sikerült-e az ellenzéknek bizonyítani, hogy valóban ő képviseli hangsúlyosabban, okosabban, méltányosabban azokat az értékeket, amelyekre nagy hangsúllyal hivatkozott korábban?

Bozóki András: Hát ennek bezevetőjeképpen azt azért elmondanám, hogy talán az elmúlt fél év is két részre bontható, hiszen a nyár az még egy hosszú, forró nyár volt, amikor az ellenzék azt mondta, hogy tulajdonképpen nem is ellenzék, hanem történetesen kisebbség, valamiféle választási csalafintaság eredményeképpen véletlenül kisebbségbe kerül, de nem ellenzék, mert egy nemzet nem lehet ellenzékben. Na most, ha a nemzet nem lehet ellenzékben, akkor ez azt jelenti, hogy az ellenzék, vagy a kisebbség azonosítja magát a nemzettel, tehát itt van egy olyan üzenet, hogy amelyik kormányra a lakosság, vagy a társadalom többsége szavazott, az mintha nem lenne a nemzet részének tekinthető. Ez rossz üzenet, azt hiszem, és azt hiszem, hogy helyes volt, hogy ezen az ellenzék túllépett és az utóbbi egy hónapban, különösképpen az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség után visszatért a mérsékeltebb politizáláshoz, és megpróbálja azokat a területeket, most már parlamenti eszközökkel kritizálni, amelyek tényleg azt lehet mondani, hogy a sorskérdésekhez kapcsolódnak. A szomszédos országokról való viszony, az európai uniós csatlakozás, a magyar katonaság első külföldi bevethetősége és így tovább. Ami a szomszéd országokkal és a szomszéd országokban élő magyarsággal a viszonyt illeti, hát nyilván valóan a mostani kormányzat furcsa viszonyban van a státustörvénnyel, mert hiszen a nagy kormánypárt, az MSZP megszavazta annak idején a státustörvényt, de hát nyilvánvalóan nem teheti azt, hogy úgy tenne, minthogyha az nem is létezne, nem tud előle látványosan kihátrálni. Ugyanakkor az az ország, amelyet szintén meghívtak az Európai Unióba, Szlovákia, Dzurinda kormányfő rendkívül határozottan értésére adta a magyar kormányfőnek, hogy ezt a saját területükön visszautasítják, és ezt nem kívánják alkalmazni. Követve egyébként Ausztria példáját, ahol szintén nem lép hatályba a státustörvény, amíg ugyanakkor Nastase román miniszterelnök, akinek az országát – még egyelőre – nem hívták meg az Európai Unióba és aki rá van szorulva bizonyos fokig a magyar támogatásra, hogy a NÁTO után az Európai Unióba is bekerülhessen nyilván valóan barátságosabb, joviálisabb viszonyt próbál még mindig fenntartani. Tehát ebben a környezetben nagyon nehéz lesz – azt hiszem – a kormányzatnak valamilyen olyan középutat találnia, amely az európai uniós normákkal is megegyezik, és ugyanakkor a státustörvénynek az eredeti szellemét vagy az eredeti célkitűzését végig tudja vinni. Nekem az a tippem ezzel kapcsolatban, hogy a kormány lassan fokozatosan ebből ki fog hátrálni, és ha valamelyik országra, akkor elsősorban Romániába, a magyar–román viszonyban próbálja ezt valamiképpen érvényesíteni. Egyszerűen, ha Dzurinda ezt visszamondja, akkor nagyon nehéz lesz érvényesíteni, mint ahogy a Schüssel-féle Ausztria felé is nehéz. Tehát a jelenlegi kormány csapdahelyzetben van, és szerintem azzal lavírozta bele magát ebbe, hogy annak idején megszavazta a státusztörvényt.

Tőkéczki László: Én pedig azt mondom, hogy azzal lavírozta bele magát, amikor megígérte, hogy felülvizsgálja ezt az egészet, amikor már gyakorlatilag majdnem elfogadtatott a dolog. Dzurinda azért erősködik, mert gyakorlatilag támaszkodhat arra, hogy hát kérem jött egy új kormány, amelyik azt mondta, hogy hát ezt majd természetesen megvizsgálják. És az egész Dzurinda-féle ügy, kérem, hogyha a magyar kormányzat azt hiszi, hogy egy státusztörvényt a szomszéd országokkal való egyetértésben lehet végrehajtani, akkor egyszerűen nevetséges. Akkor a kádári múlt direkt folytatásáról van szó. Kádár hitte ugyanis azt, hogy a proletár internacionizmus a nemzetiségi kérdést automatikusan megoldja. Ez nem olyan kérdés, kérem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szlovákok, főleg az elmúlt népszámlálási adatok alapján az ottani magyarság fokozott és agresszív asszimilációjára törekszenek, természetesen nekik nem kell a státustörvény, és amit mond Európa, teljességgel mindegy. Ez az egész dolog, hogy diszkriminál a státustörvény, miszerint hogy a magyaroknak ad támogatást, a szlovákoknak meg nem, hát oly mértékig tragikomikus, hogy mikor egy ember miniszterelnökként előjön egy ilyen érvvel, hogy tulajdonképpen a magyar kormányzatnak akárhányszor lehetne hivatkozni arra, hogy hát kérem a politika mégiscsak egy viszonylagos logikának, meg – hogy is mondjam – az érveknek a terepe. De hát teljesen nyilvánvalóan arról van szó, véleményem szerint is ez a dolog lényege Romániával szemben is, Szlovákiával szemben is, egyszerűen arról van szó, hogy a magyar kormányzat itt bármiféle európai kívánság ellenére azt hiszi, hogy az egyesült Európa valami megújított KGST, Varsói Szerződés, meg egyéb. Hogy itt az egyéni érdekeket fel kell áldozni valamiféle nagy egésznek az ügyében, holott az EU arról szól, hogy a fokozott és igen heves, hát erről szól, hogy nincs finanszírozási lehetősége a most belépőknek, mert mindenki úgy védi az érdekeit, hogy nem baj, hajlandók egy lukas fillérrel többet fizetni. És ők akkor úgy mennek oda, hogy hát akkor természetesen majd mi ugye alkalmazkodunk, jó fiúk leszünk, és akkor valaki, valamilyen oknál fogva megszán minket segít, meg belátja, s a többi. Ez a nagy probléma, ez a filozófiai kérdés, ami az egyházakkal kapcsolatban is ugyanez. Hát amikor egy szocialista képviselő nota bene maga is pap, azt mondja, hogy a katolikus egyház itt a legnagyobb politikai ellenfele a kormányzatnak. Kérem, ez egyszerűen jól mutatja, hogy valami harcos antiklerikalizmus, netalán nem tudom mi minden rejlik még bizonyos politikusoknak a gondolataiban. Ez egyszerűen abszurd. Az egyházak például teljesen természetes, hogy vissza akarják azt a helyet maguknak foglalni, amit egy normális polgári társadalomban mindenhol elfoglalnak. Az, hogy valakik ezt a normális helyet már nyomulásnak, meg hódításnak, meg nem tudom, veszélynek tekintik, az jól mutatja, hogy Magyarországon 12 évvel a rendszerváltozás után bizonyos fejekben még mindig nincs rend.

Bozóki András: Egy dolgot még ehhez hadd mondjak, hogy szerintem a szomszéd népekkel való viszonyban az igazi javulást a határoknak a lebontása jelentheti, mikor mindenki szabadon utazhat és munkát vállalhat. Egyébként a státustörvényt bizonyos fokig már az Orbán–Nastase paktum is elkezdte, és vegyük észre azt, hogyha valóban sikerül Romániának bejutni 4-5 éven belül az Európai Unióba, akkor vége lesz a trianoni traumának és ez egy óriási siker lesz. Meg kell próbálni EU-konform módon a régiók együttműködésével, és ez tényleg EU-kompatibilis, hogy ilyen csúnya szót használjak, újraszőné azokat a baráti vagy szomszédi szálakat, akármit csinálunk, akár egyeztetünk a szlovákokkal vagy a románokkal, akár nem, ők mindenképpen a szomszédaink maradnak, és miért ne ápoljunk akkor velük baráti viszonyt. Tehát érdemes szerintem velük egyeztetni, és egyébként is bármit tesznek a határok, azok el fognak tűnni és ezért az a sokk, amit Trianon jelentett, tehát hogy Magyarország be van zárva egy méltatlan igazságtalan békekötés nyomán egy szűk területre, amiben a határon túli magyarsággal való kapcsolattartás lehetősége a nullára redukálódott, ez meg fog szűnni reményeim szerint, és gyakorlatilag végre kikeveredik a magyarság abból a lassan százéves traumából, amit Trianon jelent. Ami pedig az egyházakat illeti, hát valóban ez sajnálatos, hogy Magyarországon ez elterjedt, hogy aki mondjuk katolikus vagy református az csak a jobboldali pártok szavazója lehet, és minthogyha a politika és a vallás, tehát az evilági dolgok és a transzcendens dolgok ilyen szorosan kellene, hogy kapcsolódjanak egymáshoz – ez nem így van. Természetesen a hívő emberek is szavazhatnak más pártokra, és minden olyan beidegződés, amely azt erősíti, hogy akkor egyfelől kommunisták állnak, másfelől pedig a keresztény magyar emberek, ez téves és leegyszerűsítő beállítás. Egyrészt az MSZP már nem kommunista párt, ez már egy szociáldemokratizálódó párt, már nem is annyira utódpárt, mint a Horn-kormány idején volt. A másik oldalon az egyház, sajnos ugye a kampányban elég aktívan részt vett a jobboldal oldalán, nyilván ez a másik oldalban sérelmeket okozott. De ugyanakkor, hogyha annyira antiklerikális lenne a mostani kormányzat, akkor valószínűleg megszavazták volna azt, hogy az egyházi vezetőket világítsák át, ezt nem szavazta meg az MSZP sem. Tehát az egyházi átvilágítás továbbra is elmarad. Ezért a lelkészek, papok lelkiismeretére van bízva, és valamint híveik lelkiismeretére van bízva ez a dolog. Tehát vannak olyan dolgok, egyfelől van ez a kétségtelen szembenállás, ami szociológiailag megragadható, másfelől azonban próbálkozik valahogy kompenzációkat adni a kormány még akkor is, hogyha ragaszkodik ehhez az egyszázalékos tövényhez egyfelől, másfelől pedig nem szavazza meg az egyházi vezetők átvilágítását. Tehát nem egy irányba mutatnak a folyamatok.

Elek István: Világos. Villámgyorsan vessünk egy pillantást még a politikai pártviszonyokra. Erősítette a polarizációt, lefékezte, visszafordította ezt a elmúlt néhány hónap? Ha megnézzük a két kormánypárt egymáshoz való viszonyát, illetve az ellenzéki pártok egymáshoz való viszonyát, kisebb pártok helyzetét, mi mondható el röviden? Egy-másfél percünk van.

Tőkéczki László: Véleményem szerint igen erősen polarizálódott a politizálás, és ez persze azzal is összefügg, hogy legalábbis a nemzeti oldalon álló tömegek egy részét rendkívül erősen aktivizálta a tavaszi választási kampány, és ott, ahol tömegek mozognak, természetes módon a politikától eltérő, esetleg radikálisabb hangok is hallatszanak, és ezek politikai tényezőt jelentenek. Tehát szerintem ez a folyamat az elkövetkeztendő fél évben éppen a kormánypolitikai miatt nem csökkenni fog, hanem körülbelül azonos szinten stabilizálódik.

Bozóki András: Hát én úgy látom, hogy nagyjából nyár végéig, szeptemberig, ameddig a polgári körök tényleg láthatóak voltak, és aktívak voltak, addig erősödött a polarizáció a két oldal között. De úgy veszem észre, hogy október vége óta és különösképpen amióta az EU -csatlakozás kerül napirendre, és úgy gondolom, hogy a következő fél év fő napirendi pontja ez lesz, az utóbbi időszakban, minthogyha enyhült volna ez a szembenállás és visszatért a politizálás a parlament falai közé.

Elek István: Így van valószínűleg igazad van ebben persze, csak az ember azt nézi, hogy a népszerűségük hogyan változott a kis pártoknak, mennyire tudják az érdekeiket képviselni, vagy pedig azt látja, hogy az SZDSZ-t támadja a saját holdudvara, hogy túl sok mindent áldozott föl az MSZP-vel való szövetség oltárán és ennek ellenére csökken a népszerűsége. A MIÉP-en belül válság van, tehát úgy tűnik, hogy azok a kis pártok, amelyeknek legerősebb ambíciójuk volt arra, hogy ezt az erős polarizációt megtörjék, azok nem tudnak komolyan beleszólni a történetekbe. Hát az MDF-ről úgyszintén azt lehet mondani, hogy próbálja az önállóságát erősíteni, de ennek nincs elismertsége a jelek szerint. De hát csak jósolgatni tudunk, majd természetesen nem mi, hanem a választók és a politikusok fogják a vitát eldönteni. Köszönöm szépen, hogy itt voltatok, és nézőinknek a figyelmet. A mai vita rövidített változatát a Heti Válasz következő heti számában olvashatják, a teljes változatát pedig a gondola.hu internetes portálon. Jó éjszakát.