A szociáldemokrácia lényege a tőkével kötött alku.
(Hegyi Gyula, MSZP-s országgyűlési képviselő)

Nem sokkal az 1998-as választások után, midőn a sorozatos panamáktól herpeszt kapott polgárok megbuktatták Horn Gyula kormányát, a polgári koalíció a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Kuratóriumának elnökségét is lecserélte. Az új csapat pedig úgy döntött, hogy felkéri a Bonitas Audit Könyvszakértő és Gazdasági Tanácsadó Kft.-t, készítsen egy sallangoktól mentes, teljes körű átvilágítást az alapítvány és a HUNGUEST Rt. addigi, vagyis az 1992 és 1998 közötti kapcsolatáról, valamint a pénz- és vagyonmozgásáról. A szigorúan bizalmas jelentést ismertetjük.

A megbízás alapján a Bonitas jelentésének a HUNGUEST Rt. érdekkörébe tartozó többi vállalkozás gazdasági tevékenységére is ki kellett térnie. Az auditor cég szürkeállományát ugyancsak alaposan megmozgató munka során a könyvvizsgáló még olyan adatokba is betekinthetett, amelyek az Állami Számvevőszék előtt, - annak hatásköri korlátjai miatt - rejtve maradtak. A megbízók ugyanis egyértelmű, tiszta képet akartak kapni arról, hogy cirka hat év alatt hova a manóba tűnhetett, kinek vagy kiknek a zsebébe vándorolhatott az az irgalmatlanul sok pénz, amelynek Antall József eredeti szándékai szerint a kikapcsolódásra, nyaralásra vágyó kisemberek, a munkások, az alacsony jövedelmű családok szociális célú üdültetését kellett volna szolgálnia. Ki, vagy kik nyúlták le a pénzt és az egykori SZOT becses szállodáit? Egyáltalán: lenyúlta-e azt valaki? Hiszen még az is lehet, hogy ezek mind, hiánytalanul megvannak valahol, csak éppen senki nem veszi észre őket!

Így hát a Bonitas derék szakértői az aranygyapjút kutató argonauták nyomába eredtek. 1999. november 2-án fejezték be az auditálást, amelynek a tapasztalatait egy meglehetősen vaskos dossziéban összegezték. A mostanáig szupertitkosan kezelt jelentés a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt (MNÜA) létrehozó okirat boncolgatásával kezdődik, amelyet mindjárt több pontban is kifogásolhatónak nevez. Kijelenti ugyanis:

„Nem tartalmazza az ingatlanvagyon értékét, amelynek következtében az alapítvány tulajdonába adott vagyon nem állapítható meg egzakt módon. (…) Az eredeti alapító okirat rendelkezéseit kibontó Szervezeti Műszaki Szabályzat (SZMSZ) azon rendelkezése jogellenes, amely bármelyik kuratóriumi tagot felhatalmazza, hogy saját magát a kuratóriumi üléseken meghatalmazottal képviseltesse. Ugyancsak jogellenes az SZMSZ azon rendelkezése, mely szerint a kuratórium titkára jogosult az ügyek meghatározott csoportjában, illetve a kuratórium elnökétől átruházott jogkörben képviselni az alapítványt. (…) A Legfelsőbb Bíróság 1996-ban elvi éllel szögezte le, hogy a kurátori megbízatást – mivel alapvetően bizalmi viszonyról van szó – meghatalmazott részére nem lehet átadni. Ugyanezen logika mellett született az a döntés is, hogy a kuratórium elnöke nem jelölheti ki saját utódját, ez a jog csak az alapítót illeti meg”.

Az Alapítvány már csak kisebbségi tulajdonosa – az is áttételen keresztül – az induló vagyonként megkapott ingatlanoknak. Ez a kijelentés már a következő fejezetben olvasható, amelyben a Bonitas szakemberei az Alapítvány és a Vagyonkezelő Szervezet között 1993. március 26-án aláírt megállapodást és annak következményeit veszik górcső alá. Itt olvasható:

”Az Alapítvány vagyonát – mint sajátos célvagyont – csak és kizárólag az Alapítvány céljára lehet fordítani. E törvényi elvárásokkal szemben a Vagyonkezelő Szervezettel létrejött megállapodás semmilyen formában nem rendelkezik a vagyon működtetéséről, annak hozamáról, az Alapítványt megillető bevételekről. Mind jogilag, mind pedig gazdaságilag indokolatlannak minősíthető, hogy a kuratórium 275 darab ingatlan tulajdonjogát térítés nélkül átadja a Részvénytársaságnak. Megjegyezzük, hogy az induláskor az Alapítvány tulajdonában 365 darab ingatlan tartozott. 1998. december 31-re ez a szám egy ingatlanra csökkent. Azon ingatlanok vonatkozásában, amelyek nem a tulajdonába, hanem csak használatába kerülnek, a Vagyonkezelő Szervezetnek a Megállapodás II/C pontja úgy rendelkezik, hogy ezek felújításait, illetve az állagmegóvásának pénzügyi terheit az alapítvány viseli. A megállapodás alapján viszont az Alapítványnak nincs olyan pénzügyi forrása, amelyből ezt a tevékenységet finanszírozni tudná. A megállapodás értékelése kapcsán leszögezhető, hogy noha a Vagyonkezelő Szervezet az Alapítvány egyszemélyes gazdasági társasága, e megállapodás aláírásával az Alapítvány szinte lemondott tulajdonosi jogai gyakorlásáról és gazdaságilag teljesen független szervezetté emelte a Vagyonkezelő Szervezetet. Összefoglalóan megállapítható, hogy ezzel a szerződéssel nyílt meg mind jogilag, mind pedig gazdaságilag a Vagyonkezelő Szervezet számára az a lehetőség, hogy a mára kialakult céghalmazt létrehozza és a kereszttulajdonlások segítségével a tényleges gazdasági mozgásokat elfedje, és ezeket legalábbis formai szempontból elfogadható jogi köntösbe öltöztethesse”.

A jelentés készítői ezt követően egy egész fejezetet szenteltek az alapítvány és az ágazati szakszervezetek között létrejött, úgynevezett kooperációs kötelezettségek teljesülésének:

„A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány alapító okirata szerint az Alapítvány továbbra is garantálja az üdülővagyonban a korábbi kooperációs szerződések alapján történt beruházásokkal megteremtett üdülési férőhelyek feletti rendelkezési jogok érvényesülését. Ezzel szemben a Kuratórium és a Vagyonkezelő Szervezet rövid idő múlva megkezdi a kooperációs jogok megváltásáról szóló tárgyalásokat. A megváltás pénzügyi forrását 1998-ban az Alapítvány vállalja magára annak ellenére, hogy az egyes kooperációs jogok teherként mindig egy-egy adott ingatlanhoz tapadnak. Abban a pillanatban, hogy az ingatlanok tulajdonjoga a Vagyonkezelő Szervezethez kerül, akkor automatikusan a kooperációs jog is, mint teher, az ingatlannal együtt átszáll az új tulajdonosra. Megszűnik tehát annak a jogalapja, hogy a Kuratórium ilyen címen kifizetésről döntsön, mégis 1998-ban a Kuratórium 450 millió forint költségvetési forrást használt fel erre a célra”.

A Bonitas szupertitkos jelentése ezt követően a Vagyonkezelő Szervezet által 1996. május 20-án alapított HUNGUEST Hotels Rt.-vel foglalkozik:

”Egyetlen egy dokumentum sem vállalkozik annak megmagyarázására, hogy az alapítványi célok elérését mennyivel szolgálja jobban és nagyobb biztonsággal az új szervezet létrehozása. Ezzel szemben viszont megállapítható, hogy számos külső tulajdonos jelenik meg és az egyes tőkeemelések kapcsán valószínűsíthető, hogy e részvénytársaságban csak a Vagyonkezelő Szervezet tett be tényleges készpénzt tőkeként. Az úgynevezett külső befektetők csak minimális mértékben jelentettek a Részvénytársaság számára pótlólagos fejlesztési forrást, mivel a betett készpénz néhány nap után visszaforgatásra került az érintett cégcsoport részvényeinek, illetve kft.-k üzletrészeinek vásárlására. E folyamat eredményeképpen mára az Alapítvány, illetve a Vagyonkezelő Szervezet elvesztette a vagyon feletti stratégiai rendelkezési jogát és a kialakult új tulajdonosi szerkezetben a mérleg nyelvének szerepét a Vagyonkezelő Szervezet, illetve a Részvénytársaság igazgatóiból, mint magánszemélyekből álló HUNGUEST Management Kft. tölti be”.

De az auditorok az ingatlanok értékesítéséből befolyt összegek sorsával sem voltak elégedettek:

„Mind a Kuratórium, mind pedig a Vagyonkezelő Szervezet több olyan ingatlant értékesített, amelyek szerintük közvetlenül nem szolgálták az alapítványi célokat. Az Alapítványnak, mint a sajátos célvagyon jellegéből adódóan, viszont a befolyó ellenértéket csakis és kizárólag az alapítványi célok megvalósítására kellett volna fordítania. A leggondosabb vizsgálatok sem tudják azonban kimutatni, hogy a készpénzbevételek mennyiben és hogyan szolgálták az alapítványi célokat. Az ingatlanvagyon értékesítéséből befolyt összegek részben a Vagyonkezelő Szervezet működési kiadásait, részben pedig a befektetéseit finanszírozta. Például 1.490.140.000 forint csak a HUNGUEST Hotels Rt. tőkeemelését szolgálta. Az 1998. május 28-ai HUNGUEST Hotels Rt. és a Vagyonkezelő Szervezet közötti szerződés aláírásával tíz üzemelő szálloda kikerül az alapítványi tulajdoni körből, ezen felül a Vagyonkezelő Szervezet 100 százalékos tulajdonjogában maradó 11 üzemelő szálloda hasznosítási-rendelkezési joga 2013-ig szintén a HUNGUEST Hotels Rt.-t illeti”.

„102 millió forint veszteséget jelentett a HUNGUEST Vagyonkezelő Rt.-nek a HUNGUEST Portfólió Kezelő és Hasznosító Rt. egyesüléssel történő átalakítása a Four Rt.-n keresztül”. Aztán: „a Hotel Rózsadomb Rt.–be történő befektetések és tőketartalék átadások 170 millió forint veszteséget eredményeztek, a külső befektető bevonásáig”.

Vagy:

„A HUNGUEST TRAVEL Rt. értékesítése a HUNGUEST Hotels Rt. részére, amely társaságba 1996 év végéig 364 millió forintos befektetés történt a szociális üdültetés hálózatának kialakítása érdekében”.

Egy kicsit lejjebb olvasható:

„Hibás volt az Alapítványnak az 1993. januári döntése, amikor is 104 darab ingatlant adott át tőketartalék címén 496 millió forint értékben. Ezt a döntést 1995. februárjában módosította 100,6 millió forintra, ugyanakkor a HUNGUEST Vagyonkezelő Rt. ebből az ingatlanból 1993 és 1994 években már értékesítette az átadott ingatlanok 30 százalékát, 368,9 millió forintért”.

Még egy gyöngyszem:

„Hibás döntés volt az Alapítvány részéről a vagyonkezelési szerződés aláírása, amelyben először a használati jogot, majd a tulajdonjogot adta át a HUNGUEST Vagyonkezelő Rt. részére oly módon, hogy nem határozta meg saját céljainak a biztosítására vonatkozó minimális hozamkötvényt.”

És még egy trükk:

„Az Alapítvány és a Vagyonkezelő közötti könyvelési rendszer szemléletében teljesen eltér egymástól, a (…) közvetlen értékmozgások jelentős eltéréseket tartalmaznak, ezért a két szervezet mérlegében megjelenő értékadatok közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Az Alapítvány 1999. január elsejétől tért át a kettős könyvvezetési rendszerre, amely csak abban az esetben tölti be a valóságot közelítő információtartalmát, ha az elmúlt időszak eltéréseit sikerül a különböző analitika segítségével a könyvekben rendezni. A Vagyonkezelő Rt. a Számviteli törvény előírásainak megfelelően elsődlegesen saját belső információszükségleteinek kielégítése céljából alakította ki a számviteli rendszerét. Szabályzatai az általánosság szintjén mozognak, nem minden esetre tartalmaznak konkrét értékesítési szabályokat, beszámolási rendszerének információtartalma úgy kerül összeállításra, hogy a külső olvasó a társaság vagyoni-, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetét a valóságosnál kedvezőbben értékelje. A konszolidált éves beszámolójában a konszolidálásba bevont társaságok évenkénti nagyságú változása, ’mozgása’ miatt a vállalatcsoportról kialakított kép nem tükrözi valóságosan a konszolidált vagyoni-, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetét. A vagyonkezelési szerződés aláírásával kikerültek a Vagyonkezelő Rt. konszolidációs kötelezettségi köréből a befektetések 85 százalékát képviselő HUNGUEST Hotels Rt. és a szállodákat üzemelő Kft.-k. Az üzemeltető szállodák könyvvizsgálatát a HUNGUEST INFOCONTROLL könyvvizsgáló szervezet végzi, amely szervezet a Hotel Rózsadomb Rt.-ben vásárolt részvények miatt társtulajdonosai a Vállalatcsoport befektetéseinek. Ez a tény nagymértékben megkérdőjelezi a könyvvizsgálói társaság függetlenségét”.

A Bonitas jelentése azonban itt nem állt meg. Azt is feltárta, hogyan került az MSZP-közeli cégbirodalomként is emlegetett ARAGO-Eravis csoport kulcspozícióba. Ennek érdekében az auditorok a HUNGUEST Hotels Rt. teljes tulajdonosi szerkezetét feltérképezték. A leírt adatokat több forrásból, többek között a cégbíróságon megtalálható dokumentációk alapján is ellenőrizték. Mindennek egy külön fejezetet szenteltek, amelyet az abban leírtak miatt, érdemes egy kicsit hosszabban is szemlézni. Megéri.

Kezdjük az elején: a HUNGUEST Hotels Rt.-t a HUNGUEST Loft Kft.-ben végrehajtott tőkeemeléssel, 1996-ban alapította a jelenlegi HUNGUEST Vagyonkezelő Rt. jogelődje. A 20.000.000 forintos alaptőkéjű társaságban augusztus 2-án további 830.000.000 forintos tőkeemelést hajtott végre, amelyből 828.860.000 forint tárgyi apport volt. A Magyar Nemzeti Üdültetési Alapítvány ekkor a tulajdonában lévő üdülőingatlanokat egy 1993. március 26-án kötött szerződés alapján 20 évre a Vagyonkezelő térítésmentes használatába adta. Ezzel együtt – természetesen szintén ingyen – az alapítvány által korábban ráruházott térítésmentes használati jogot is átadta. Minderről a Bonitas jelentése kifejti:

„Egy olyan térítésmentes használati jog, amely az alapítást követően még 16 évig érvényes, véleményünk szerint az egyes ingatlanok viszonylag alacsony jövedelemtermelő képessége ellenére is többet ért a nullánál. Az üzemeltető kft.-k ugyanis 1995. évben 155.000.000 forint, 1996. évben pedig 417.076.000 forint nyereséget produkáltak. Ezen felül a Vagyonkezelő management, díj címén további, évi mintegy 250-500 millió forint közötti bevételt vont el a társaságoktól, amely az üzemeltető kft.-knél a költségek között lett elszámolva. Ezen összegek nagyobb részarányban az apportálás után a továbbiakban a HUNGUEST Hotels Rt. bevételeit gyarapították.
Tehát a használati jog értékelésének hiányában a későbbi tulajdonosok, névértéken vásárolták meg a H. Hotels Rt. részvényeit, lényegében ingyen jutottak hozzá a 16 éves üzemeltetési jog használatának 50 százalékához. 1996. december 17-én arra hivatkozva, hogy a Társaság, illetve az üzemeltető kft.-k használatában lévő szállodák felújításához tőkebevonásra van szükség, az addig 100 százalékos tulajdonos Vagyonkezelő 1.222.000.000 forint alaptőke emelést hajtott végre a H. Hotels Rt.-ben, melynek eredményeként a Társaság alaptőkéje 2.072.000.000 forintra emelkedett. A tőkeemelés 50 százalékát, 611.000.000 forintot – az ERAVIS Rt. által szervezett konzorciummal kötött szindikátusi szerződés alapján – az ERAVIS Szálloda Rt. jegyezte le, névértéken. A fenti társaságok valamennyien az ARAGO Rt. tulajdonosi köréhez tartoztak, amely a cégiratokból megállapítható. Ennek hangsúlyozását azért tartjuk fontosnak, mert a későbbi tőkeemelési összefüggések megértéséhez fontos támpontot ad. Az ARAGO Rt. érdekeltség azzal is bizonyítható, hogy a Szindikátusi Szerződés szerint a részvényvásárlás után megválasztott új igazgatóságban az ARAGO Rt. is képviseltette magát. Az ERAVIS Rt. tőkeemeléséből 346.000.000 forintot készpénzben, 265.000.000 forintot pedig a Budapest, XXI. kerület, Tejút utca 1. szám alatti, Hotel Nova ingatlan apportjával fizet meg. Tehát a tőkeemelés 43,4 százaléka egy olyan ingatlan apportjával történt, mely nyilvánvalóan nem jelentett pótlólagos fejlesztési forrást az üzemeltető társaságok számára, mivel az épület maga is felújításra szorult.
Ugyanezen a napon, a rendelkezésünkre álló Szindikátusi Szerződés szerint az ERAVIS Rt. által vezetett konzorcium megvásárolta a H. Hotels Rt. korábbi részvényeinek az 50 százalékát (425.000.000 forintnyi részvényt, 700.000.000 forintos vételáron). Ugyanakkor a HUNGUEST Management Kft. a Vagyonkezelőtől ugyancsak megvásárolta a H. Hotels Rt. részvényeinek további 1,74 százalékát, 36.000.000 forint névértékű részvényt. A H. Management Kft.-ben a vásárláskor a Vagyonkezelő is tulajdonos volt, azonban az üzletrészek magánkézbe adásával külső tulajdonosnak tekinthető. A két külső tulajdonos ezzel a részvények 51,24 százalékát szerzi meg és a Vagyonkezelő kisebbségi tulajdonos lett. (…) A fenti adatok összesítéséből megállapítható, hogy az 1.146.000.000 forint értékű kötvénykibocsátás pénzforrása teljes egészében az ARAGO csoport értékpapír vásárlásaira került visszaforgatásra, vagyis nem jelentett pótlólagos fejlesztési forrást a H. Hotels Rt. számára. Ugyanakkor jelentősen megnövelte az adósságállományát és az ehhez kapcsolatos kamatterheket. Az éves beszámolókból megállapítható, hogy a kötvények után fizetett éves kamatteher 276.000.000 forint.
Az előzőekből az is megállapítható, hogy az ERAVIS csoport lényegében a Domestore és CIRRUSZ értékpapírok eladásából származó bevételeit forgatta a H. Hotels Rt. tőkeemelésére. Vagyis nem volt szüksége külső pénzforrásra, és a későbbiekből az is megállapítható, hogy a H. Hotels Rt-nek sem jelentett pótlólagos fejlesztési forrást az új tulajdonosok belépése. Végső soron tehát a H. Hotels Rt. tőkeemelésének pénzforrása a saját kötvénykibocsájtásából származó pénzeszközökből került megvalósításra, és nem szolgálta a H. Hotels Rt. fejlesztéseit.
A külső tulajdonos belépése kézzelfoghatóan csupán arra volt jó, hogy az ARAGO-Eravis csoport saját értékpapírjainak értékesítésével 50 százalékos tulajdoni hányadot szerezzen a H. Hotels Rt.-ben. Egyidejűleg megkérdőjelezhető az is, hogy a névértéken történő részvényértékesítés formájában indokolt volt-e külső tulajdonos birtokába adni az üzemeltető kft.-knek átadott, és még 16 évig érvényes ingyenes használati jog arányos részét is, annak várható hozamával együtt? Kérdés, hogy ez miért volt jó a Vagyonkezelőnek, mely cég a döntéseket meghozta? A használati jog átadása mind a MNÜA, mind a Vagyonkelező számára egyértelműen hátrányos volt, mert a H. Hotels Rt.-be apportált vagyon és használati jog felett elvesztette a közvetlen ellenőrzési lehetőséget, sőt a Szindikátusi Szerződés értelmében a teljes szállodavagyon feletti rendelkezési jogot is a következő több, mint tíz évre. (…) A költségek között (itt már az 1997-es esztendőről van szó – a szerk.) egyik legnagyobb tételt képezi a kötvény után fizetett 276.000.000 forint kamat, amelyet a már említett kötvények után fizetnek évente. Ezzel szemben a kötvénykibocsátás bevételéből vásárolt Domestore Kft. üzletrészei u0tán 27.000.000 forint, a CIRRUSZ Rt. részvények után pedig 68.000.000 forint, illetve a H. és H. Hotel Service Kft. befektetés után 19.000.000 forint, tehát összesen több, mint 114.000.000 forint értékvesztést kellett elszámolni.
A H. Hotels Rt. 1998. évi gazdálkodásáról szóló mérlegadatok alapján a következők állapíthatók meg: az évet 301.557.000 forint veszteséggel zárta annak ellenére, hogy az üzemeltető társaságoktól 783.306.000 forint bevétele származott. (…) A gazdálkodás fenti, kedvezőtlen alakulásába a tulajdonosi arányok figyelembevételével már sem a Vagyonkezelőnek, sem az MNÜA-nak nincs beleszólása. (…) Tehát fennáll a veszélye, hogy a vagyon tovább csökken, anélkül, hogy erre a korábbi tulajdonosoknak érdemi ráhatása lenne”.

A veszélyre figyelmeztető „jóslat” - mint tudjuk- azóta beteljesedett. Holott a Bonitas auditorai csak a pénzügyekhez értenek, közülük egy sem olvasta - akkor még- Harry Pottert.

(gondola- Jáky)