Markó György, a Történeti Hivatal elnöke elmondta, hogy az irattári dokumentumok 1997-es átvételekor tíz irat helyén csak úgynevezett helyettesítő kartont találtak, Szalay Gábor esetében pedig rendelkezésre állt egy, a dokumentumról készült fénymásolat is, amelynek tartalmával megismerkedhetett az állambiztonsági múltat vizsgáló parlamenti bizottság.

Kövér László, a testület fideszes elnöke úgy vélekedett, a fénymásolat nem tekinthető hitelesnek, az ülésre ugyancsak meghívott Mécs Imre szabad demokrata képviselő viszont azt közölte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál őrzött mikrofilmeken is szerepel ez a karton, így a fénymásolatot hitelesnek tekintették.

Tóth Károly (MSZP) beszámolt arról, hogy a helyettesítő kartonon Szalay Gábor személyes adatai, egy úgynevezett B dosszié száma és egy úgynevezett H szám szerepel, illetve Sersli Sándornak, a Belügyminisztérium irattári osztálya volt vezetőjének neve.

Sersli Sándor közölte, hogy nem az ő aláírása van a kartonon, csak a neve, amit valaki ráírt. Hangsúlyozta: senki felhatalmazására vagy utasítására nem vett ki vagy semmisített meg iratokat. Úgy vélekedett, hogy a Belügyminisztériumban vezetett iktatókartonok valamelyikében szerepelnie kell, hogy hova került a szóban forgó karton, ezek azonban már a Történeti Hivatalban vannak.

Kuncze Gábor volt belügyminiszter hangsúlyozta, hogy nem történt meg minden vizsgálat az irat sorsával kapcsolatban. Az SZDSZ elnöke megjegyezte: azt az állítását még senki sem cáfolta, hogy 1994 és 1998 között nem manipulálták az adatokat a belügyi tárcánál és a titokszabályoknak megfelelően kezelték azokat.

(MTI nyomán)

Címkék:

• Ügynök-dosszié