Boldizsár kiment a földjére aratni. Levágott három búzakalászt, aztán máris indult hazafelé. Útközben bekopogtatott az egyik gazdához.
- A becsületes Boldizsár kopogtat - szólt be az ajtón -, megkérnélek tisztességgel, őrizd meg nekem ezt a három kalászt, majd visszajövök érte.
A gazda letette az ablakdeszkára a kalászokat. Kis idő múlva jön vissza Boldizsár, és kéri a kalászokat: Vakarja a fejét a gazda, aztán bevallja, hogy azokat bizony megette a tyúk.
- Ha nincs meg a kalász, akkor add nekem a tyúkodat - mondja a becsületes Boldizsár, és már kapja is a hóna alá a tarajost. Aztán, mint ki dolgát jól végezte, búcsút mond a kapufélfának. Megy, mendegél egy darabon, és megint csak bekopogtat egy házhoz.
- A becsületes Boldizsár kopogtat - szólt be az ajtón. - Megkérnélek tisztességgel, őrizd meg a tyúkomat, míg érte jövök. Nehezemre esik továbbvinni.
- A gazda beteszi a tyúkot a baromfiudvarba, Boldizsár meg indul tovább. Néhány nap múlva jön vissza, és kéri a tyúkját. A gazda kénytelen - kelletlen kinyögi, hogy azt bizony összetaposta a kanca.
- Ha nincs meg a tyúk, helyébe add nekem a lovadat - mondja a becsületes Boldizsár, és már vezeti is ki az állatot az istállóból. De nem megy messzire, megint bekopogtat az egyik portán.
- A becsületes Boldizsár kopogtat - szólt be -, megkérnélek tisztességgel, őrizd meg a lovamat, míg visszajövök érte.
A gazda beköti a lovat az istállóba az övéi közé, Boldizsár illemtudóan köszön és távozik. Kis idő múltán jön vissza, és kéri a lovát. A gazdának egyszeriben melege lett, hímezett - hámozott, aztán bevallotta, hogy a kislánya itatni vitte; s a ló a folyóba fúlt.
- Ha nincs meg a lovam, add nekem helyébe a kislányodat - mondta a becsületes Boldizsár, és már nyitotta is ki az iszákját, hogy beledugja a kislányt.
Látta ám a gyerek keresztanyja, hogy a becsületes Boldizsár el akarja vinni a kislányt, s éktelen haragra gyúlt. Mielőtt még Boldizsár elindult volna észrevétlenül kiengedte a kislányt az iszákból, s tett helyébe egy macskát, egy kutyát meg egy csupor tejet. A becsületes Boldizsár illendően elköszönt, hátára vetette a tarisznyát. Mendegélt nagy vígan hazafelé; de egyszerre csak észrevette, hogy a tarisznyában nagyon mozgolódik valami, nyivákolás, marakodás nesze ütette meg a fülét, a tej meg a hátára folyt.
- Csönd a tarisznyában, mert pórul jársz, ha nem maradsz nyugton! - szólt hátra. Ezenközben a madzag kioldozódott, a macska kiugrott, a kutya utána vetette magát, a fazék eltörött, a tej szétfolyt.
A becsületes Boldizsár még ma is azon töpreng, hogyan változott át a kislány macskává meg kutyává.