Egyszer a róka a folyóparton üldögélt. Azon törte a fejét, hogyan ehetne friss halat. Nézelődött erre-arra, hát látja, hogy nagy, öles szálfa úszik a vízen. A szálfán meg két sirály ül. Kérdezi tőlük a róka:
- Mit csináltok, madárkáim?
- Halat fogunk.
- Vigyetek engem is magatokkal!
- No ugorj!

Ugrott is a róka. Csakhogy a gerenda fordult egyet. A sirályok elrepültek, ő meg beleesett a vízbe. A hullámok egyre messzebb sodorták - egészen a tengerig. Látja a róka körös - körül a vizet. Elkiáltja magát:
- Nosza lábam, légy evezőm! Nosza, farkam, légy kormányom!

Úszott a róka, mint valami csónak. A lábai úgy kavarták a vizet, mint az evezők, a farka meg kormány módjára mozgott ide - oda, ide - oda. Igen ám, de elfelejtette megmondani a faroknak, hogy a part felé kormányozzon, így az a nyílt tenger felé irányította.

Úszott a róka, egyre csak úszott, de partot nem látott. Beúszott egészen a tenger közepéig. Nem tudta, mit tegyen. És akkor meglátta a fókát.

Az megszólította:
- Hogy úsztál be idáig, te róka? Biztosan eltévedtél nálunk, a tengeren. Nem jutsz már ki többé a partra!

- Tudom én jól, hová úszom! - dugta ki a vízből az orrát a róka. - Meg akarom nézni, vannak-e még vadállatok a tenger vizében. Azt hallottam, hogy már csak mutatóban maradt belőlük.

- Dehogy! - hördült fel a fóka - sok állat él még a tengerben! Itt vagyunk mi, fókák, meg aztán itt élnek a rozmárok és a bálnák is.

- Igazán? - ravaszkodott a róka. - Nem hiszem én ezt, amíg nem látom a saját szememmel! De tudod mit? Jöjjön elő minden állat a tenger mélyéből. Sorakozzatok fel egészen a partig, s én majd megszámollak benneteket!

És előjött minden fóka, minden rozmár, minden bálna. Szép sorjában a vízre feküdtek - egészen a partig. A róka pedig - mint valami hídon - futni kezdett a hátukon. Futott, futott, és közben számolta az állatokat:
- Egy fóka, két fóka, három fóka... Egy rozmár, két rozmár, három rozmár... Egy bálna, két bálna, három bálna...

Így jutott el a partig. Amint földet érzett a talpa alatt, odakiáltott a fókának:
- Igazat mondtál, te fóka! Sok van még belőletek, ostoba állatokból a tengerben! Akár egyik partjától a másikig is hidat lehetne építeni belőletek! Most aztán ússzatok, ahová akartok, én bizony pihenek egyet!

Elúsztak a tengeri állatok, a róka pedig levetette a bundáját, és felakasztotta egy bokorra, hogy megszáradjon. A farkát meg egy kőre terítette - hadd sütkérezzen a napon.