Történt egyszer, hogy a mesebeli Hó-madár, minden kétszárnyúak legnemesebbje, hurokra került. Összegyűltek messzi vidékről a madarak, hogy tanácsot tartsanak, mit kellene tenniük, hogy a Hó-madár életét megmenthessék.

A fácán azt tanácsolta:
- Potyogtassuk ürülékünket a hurokra, így a zsineg előbb-utóbb elrothad, s végül is elszakad. Így megmenthetjük a Hó-madarat.

Az ökörszem azonban gúnyolódva mondott ellent neki:
- No hiszen, arra bizony várhatnánk! Addigra réges-rég elpusztulna a Hó-madár. Kövessétek, madarak, inkább az én tanácsomat: üljön rá minden madár, először a legnagyobbak és legnehezebbek, aztán sorban a többi, a csapda vesszejére; így bizonyára meg tudjuk lazítani a hurkot annyira, hogy a Hó-madár kihúzhatja belőle fejét.

A madarak meg is fogadták az ökörszem tanácsát. Először a legnagyobbak és legnehezebbek ültek rá a vesszőre, aztán fokozatosan a kisebbek és könnyebbek, míg végül a súlyuk annyira lenyomta a vesszőt, hogy a Hó-madár nagy üggyel-bajjal kihúzta a fejét a hurokból.

Így mentették meg közös erővel a kétszárnyúak legnemesebbjének életét.

- Amikor a fácán látta, milyen gyors sikerre vezetett az ökörszem okos tanácsa, fülig elvörösödött a szégyentől.

Azóta is ott vannak a szeme körül a vörös foltok.

Mivel azonban őt is jó szándék vezette, amikor tanácsával a mesebeli madár megmentésére törekedett, a Hó-madár meg akarta jutalmazni, és így szólt:
- Hálából jóízűvé teszem a húsodat.

Ezért aztán a fácán húsa mind a mai napig jóízű maradt.

Az ökörszemet pedig, bár a legkisebb a madarak között, azóta a legokosabb madárnak tartják, és a madarak királyának nevezik, mert okos tanácsával megmentette a Hó-madár életét.

Ma is bárki meggyőződhet okosságáról, hiszen még azt is tudja, milyen idő lesz. Amikor a nagy téli hidegek idején megjelenik, azt jelzi, hogy enyhébb napok következnek. Ha pedig a tikkasztó nyári napokban tűnik fel, tudjuk, enyhül a hőség, hűvösebb idő fog felüdíteni bennünket.