Hajdanában, réges-régen a Hold még a földön járt, és kunyhóban lakott, akár az emberek.

Történt egyszer, hogy elragadta egy gyermeknek a szellemét, egy csuporba rejtette, a csuprot pedig szájával lefelé a földre állította. A szellemétől megfosztott gyermek beteg lett, szülei hívták a varázslót, hogy gyógyítaná meg. A varázsló tudta jól, mi a baja a gyermeknek, és azt is tudta, hol kell keresnie a szellemét.

Elindult hát a Hold kunyhója felé.

A Hold megérezte, hogy a varázsló közelít, ezért egy másik csuporba rejtőzött, és megparancsolta két lányának, hogy a két csuprot szájával lefelé tegyék a szívükre.

- De el ne áruljátok, hol rejtőzöm, ha jön a varázsló! És azt se áruljátok el, hol a gyermek szelleme! - intette lányait.

A varázsló a Hold kunyhójába ért, kereste a gyermek szellemét, de a Hold lányai nem árulták el a titkot, amit anyjuk rájuk bízott. Akkor a varázsló bunkót ragadott, és szétzúzta a két fazekat, hogy lássa, mi van bennük.

Az egyikben meglelte a gyermek szellemét, a másikban a Holdat, s haragosan rákiáltott:
- Takarodj előlem, ne kerülj többé a szemem elé!

A varázsló a gyermek szellemével eltávozott, a Hold meg kétségbeesetten töprengett, mivé legyen, hova menjen. Először arra gondolt, hogy egy vadállat testébe költözik, de aztán úgy okoskodott, hogy a tapírt megeszik, a vaddisznót megeszik, minden vadállatot megesznek, még a vadmadarakat is. "Nincs más választásom, fölmegyek az égbe, ott bizonyosan jobb, mint itt" - határozott végül, s így szólt leányaihoz:
- Kedves lányaim, a földön nincs többé maradásom, jöjjetek velem az égbe. Onnan akarok világítani az embereknek.

A Hold ezután szívós, erős indákból hágcsót fabrikált, majd ráparancsolt egy kismadárra, hogy a hágcsó egyik végét vigye az égbe, és erősítse a mennyország kapujához. A madárka engedelmeskedett, s mikor feladatát elvégezte, a Hold és leányai felkapaszkodtak a hágcsón. A mennyország kapujánál a Hold így búcsúzott lányaitól:
- Az én utam véget ért, én itt maradok, innen bocsátom le sugaraimat földi testvéreimre. Ti emelkedjetek még magasabbra, a felső égbe, és világítsatok a Tejúton a holtak lelkeinek.